Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-12 / 56.szám

csekély, hogy az elenyésző, és kárpótlást nyer a jogát kereső abban, hogy azon alkalommal elvégezheti egyéb, azon dolgait, melyeknek ellenkező esetben külön utat kellett volna szentelnie. De a legtöbb esetben a közlekedési eszközök közeiebbé hozzák Esztergomot a túlsó járás sok helyiségeihez, mint Muzslát, mely a vasúti vonalon teljesen kivül áll. Mihez hozzájárul már most állandó hidunk is, mely a túlsó járást az innensővel egybeforrasztotta. De ezenkívül is a legtávolabbi községei a túlsó járásnak, kevéssel esnek közelebb Muzslához, mint Esztergomhoz. Igy Farnád, mely Muzslától 29, míg Esztergomtól 34-2 kilométernyire fekszik. A kérvény, melyet Magos Sándor táblabíró városunk képviselőtestületéhez beadott, s melyet lapunk utóbbi számában teljes szövegében ismertettünk, arra kéri a várost, hogy az igazságszolgáltatás és a perlekedők érdekeinek megfelelő helyiséget adjon egyben pedig arra hivja fel a város közönsége figyelmét, hogy azon esetben, ha hajlandó lenne egy megfelelő telket adományozni, ugy arra az igazságügyi kormányzat maga emelne egy bírósági helyiséget. Vannak, kik e kérelmet, lehet, csak bakafántoskodásból indignálódva veszik, de kiknek nézete, hisszük helyesebbre fordul, ha a dolgok mélyébe hatolnak. Mert mi fog történni akkor, ha a város telkét ajánl fel r Az állam felépítteti a járásbíróság részére a szükséges helyiségeket és a város néhány ezer forinttal örökidőkre megváltotta azon törvényes kötelezettséget, melyet reá, az 1871. évi 31. t.-c. 32. §-a a helyiségek ingyen való átengedése tekintetében ró, mert nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azon helyiségek ingyenes használatára, melyeket a hatvanas évek alkonyán feloszlatott városi törvényszék birt helyiségekül, az államnak ma is joga van, valamint joga van mindazokra, melyeket az ugyanakkor feloszlatott megyei törvényszék birt, s amelyre jogát ma is fentartja. Mig ha a város telket fel nem ajánl, könnyen megtörténhetik, hogy járásbíróságunkat Párkányba viszik át, kik még a telekfelajánlásnál is nagyobb áldozatot készek hozni, mert a párkányiak mozgalma ugy véljük, titokban oda concludál, miután már területileg járásbíróságunkhoz fognak tartozni. Az áldozat, melyet a városnak kellene hoznia, nem oly nagy, melyet hisszük megosztana vele a megye is, mi tekintetben polgármesterünk, mint értesülünk,, legközelebb már érintkezésbe is lép a megyével, melynek szinte érdekében áll, hogy helyiségeivel szabadon rendelkezzék, s a mi tekintetben a megye már a hetvenes évek elején, a megyeházának tervbe vett kibővítésével indította meg a mozgalmat, mely célra az államtól 5000 forintot kapott, s amely tervezgetést azóta ujabban felelevenítette 1881-ben, midőn 30 mb. számú határozatában foglalkozott azzal, midőn már e célra 10605 ^

rt állott rendelkezésére, mely tőke járulékaival ma már bizonyára izmosabbá nőtte ki magát. Hisszük, hogy megyénk nem fog idegenkedni ezen rendelkezésére álló alapból, ha többel nem, ugy oly összeggel hozzájárulni, mely a járásbíróság által ezídőszerint elfoglalva tartott helyiségek évi bérének, mint kamatnak, tőkében megfelel. Mi, feltétlen híve vagyunk annak hogy a város tegye meg az ajánlatot, és pedig a megyével karöltve, sőt elérkezettnek látjuk ezzel kapcsolatban az időt, hogy mozgalmat indítsunk a törvényszék visszahozatala ügyében melyre már az impulsust kereskedelmi társulatunk e hó 6-án tartott közgyűlésében megadta azon határozatával, melyben kimondotta, hogy a mozgalmat ez ügyben megindítja, A mozgalom megindításának az volna leghelyesebb kiinduló pontja, hogy ajánlana fel a város és megye egy oly területet, melyen a járásbíróság és törvényszék részére, egy impozáns igazságügyi palotát emelhetne az állam. Lehet, hogy egyelőre csak a járásbíróság részére emeltetnék csarnok, de a folytatólagos telek, záloga lenne ama általános óhaj teljesülésének, hogy a törvényszék visszahozassák. Ugy tudjuk, hogy az aranyosmaróthi és ipolysághi törvényszék napjai, többé kevésbbé megszámlálvák, s tőlünk függ, hogy megtaláljuk az utakat és módokat, mellyek a törvényszék visszaállításához vezetnének, aminek ismét elmaradhatlan folyamánya, illetve előzménye lenne, megyénk kikerekitése, Hont megye egy részével. Ezekben vázoltuk röviden azt a nagy átalakulásokat, mellyeknek lökerőt adni, képviselőtestületünkre s karöltve a megyére is vár, s amelyeket ha keresztül viszünk, városunk és megyénk felvirágozásának emelünk fényes emlékoszlopot, mely világítótornya lesz a hálás utókornak, hogy a haladás megkezdett utján tovább haladhasson. p — gy-—• — Menjünk innen. Vigyetek vissza, mert megfagyok ! • Addig ismételgette, mig hazahozták. Tengereken és országokon keresztül jöttek vissza. Idehaza már tél volt. Hullt a hó és jég borította a vizeket. A napfénynek nem volt melegsége, a fáknak nem voltak lombjaik. Fehér volt minden és — szomorú. A királyleányt egészen bepólyázták, hogy meg ne fagyjon. Mikor azután otthon voltak a fényes, langyos palotában, ahogy egyedül maradtak, az öreg király sirva ölelte át a gyermekét. — Én egyetlen, édes boldogságom, hervadó virágom, lehunyó napom, odaadnám a koronámat annak, aki megmondaná, hol tudnál meggyógyulni ? A királyleány körülnézett. Ne hallja senki, ne lássa senki. Azután, amint meggyőződött, hogy egyedül vannak, hirtelen megragadta az apja kezét és suttogva, gyorsan, lázasan szóllott: — Én megmutatnám, édes apám ! Felragyogott a király arca a boldogságtól. — Mutasd meg azonnal! A királykisasszony mosolygott és édesen suttogta : — Gyerünk ! Csak ugy ketten mentek és gyalog. A utcákon senki sem ismerte fel őket. Különben is estefelé volt már. Köd borult a székvárosra. A házak ugy néztek ki, mint ormótlan nagy, fekete skatulyák, fehér csipkékkel diszitve. A járókelők topogtak és fújták a kezeiket. Brrr ! de csúnya hideg idő van. A királykisasszony pedig futott, hogy alig győzte követni a király. Apró, selyemcipőcskéi szinte szikráztak a fagyott havon, mely meg se roppant alattuk. Messze mentek, oda egy nagy házhoz, mely kopott volt, magas volt és ugy nézett ki, mintha álmos is volna. Itt befordult a királyleány és futott fel a lépcsőkön a magasságba, egész a tető alá. Ott felszakított egy ajtót. Fűtetlen és nyomorúságos padlásszoba volt ez. Olyan kicsi, mintha a hidegtől zsugorodott volna igy össze. A szél csak ugy fütyült benne, a lehellet füstölgött. Az asztal mellett egy barna fiatal ember állt; kopott volt és amint meglátta a király leányát, kitárta a karjait. A királykisasszony pedig odaomlott a keblére és csudálatosan édes, olvadó és lágy csengésű hangon mondotta: — Istenem ! milyen jó meleg van itt. Szőllősy Zsigmond. Reáliskolánk. Esztergom, július II. Előttünk fekszik reáliskolánk derék igazgatójának az 1895/96-ik tanévről szóló értesítője, melyből sajnálattal kell meggyőződnünk, hogy a város eme tanintézete most is rendezetlen viszonyok közt van; rendezetlen viszonyok közt annyiban, hogy a tanári állások egyike még mindég nincs betöltve, továbbá hogy az épület maga nem felel meg a követelményeknek. Az intézet jövője s a helyes megoldás szempontjából érdekesnek tartjuk idézni Obermeyer György igazgatónak e tekintetbeni véleményét: »E hiányok a múltra nézve indokolhatók, de a jövőben már alig tűrhetők és a folyton növekedő létszám mellett a reáliskola újjáépítése az elodázhatatlan ügyek sorába lép. E holt befektetéstől féltik legjobban a várost, mely az utóbbi időben a rohamos emelkedés, az ujabb és ujabb építkezés mellett elérte a 117°/

0 pótadót. S teherkönnyítés módjainak keresése közben a reáliskola csak teherként szerepel, de ha városunk vezérlő egyénei el nem szalasztják a módot, melyet teherkönnyítésül Hómann Ottó dr. tank. kir. főigazgató miniszteri meghagyásból ajánlott fel a városnak, úgy a 2000 frtról 6000 frtra emelendő állami subventio nem megvetendő ajánlat, s ennek ellenértéke, hogy az iskola megfelelően helyeztessék el, csak subjectív okokból tagadható meg, hiszen ha a város ily célból ez időszerint építkezni képtelen is, mi akadály van abban, hogy legalább addig, mig a Saskaszárnya telke a neki szánt rendeltetésnek átadható lesz, a reáliskola költözzék be a meglevő s kevés költséggel célszerűen átalakítható épületbe. Hogy a magas ministerium a városokra nézve kedvező feltételek mellett is hajlandó ellátásába venni az életre való intézeteket, bizonyítja az egri állami alreáliskola ügye, melynek érdekében kötött szerződésből idézem a fontosabb pontokat : 1. Eger városa átengedi Iskola helyiségül a célszerűen átalakított és bebútorozandó kaszárnya-épületet és az épület, valamint a bútorzat jókarban tartására évenként 100 frtot fizet. 2. a vallás és közoktatásügyi ministerium az alreáliskolát átveszi és fokozatosan 4 osztályúvá fejleszti. 3. a város tartozik a szükséges helyiségekről, ezek között téli és nyári tornahelyiségről gondoskodni. 4. a város az intézet fenntartásához osztályonként és évenként 750 frttal járul. 5. a személyi kiadások, valamint a háztartás és a tanszerekkel való felszerelés költségei az államkincstárt terhelik. Ily értelmű szerződés a jelen körlümények között is körülbelül 3000 frt megtakarítást jelent a város háztartásában sha az első évi külömbözetetfel is emésztené az átalakítás költsége, a további években e 3000 frt megkétszereződnék, mert tekintetbe kell venni azt, hogy a tanári fizetéseknek előbb-utóbb normális összegre kell emelkedni. Oly átmeneti megoldása ez a reáliskola ügyének, mely feltétlenül az intézet felvirágoztatására vezet, azáltal főképen, hogy jogos reménynyel tekinthetünk a főreáliskola elé, mely egy épület árán a város cultúrális fejlődését szolgálni hivatva lenne.» Idéztük az igazgató úrnak véleményét, a melylyel ugyan nem mindenben értünk egyet, azonban helyesnek látnánk, hogy a második kedvező alkalmat ne szalasszuk el ismét s a kormány ajánlatát vennénk már egyszer komoly megfontolás tárgyává. A város képviselő-testülete nem is oly régen olykép határozott, hogy nem ejti el a reáliskolát. Esztergom jól felfogott érdeke, kiváló pénzügyi érdekét képezi, hogy kebelében minél több tanintézet emelkedjék, erre van utalva, ez képezi egyik létforrását. Ha tehát arra kedvező alkalom kínálkozik, miszerint a tanintézet fenntartása mellett a reá fordítandó költség*ek egy részétől szabadulhatnánk, álljunk már egyszer szóba a kormánynyal, a kormánynak érdemekben gazdag megbízottjával, Hóman Ottó dr. tank. kir. főigazgató úrral. Nemcsak hisszük, de bizton reméljük, hogy a magas kormány az egri szerződésnél kedvezőbb feltételekhez köti a reáliskola átvételét, már csak azért is, mert itt egy taneszközökkel jól felszerelt iskolát talál. Mélányosnak találjuk a város közönségének ezen reményét azért is, mert látjuk, hogy a kormány más gazdagabb városokban tisztán az állam terhére főreáliskolákat, főgymnasiumokat emel és tart fenn. Megye és a város. Selyemtenyésztésünk kimutatása. Esztergom, július 11. A földművelésügyi m. kir. minisztérium országos selyemt. felügyelősége egy