Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-05 / 54.szám

ledobott, a szenvedett sérülések következtében kiszenvedett. Tegnap azután alkalmunk volt egy levelét látni, amelyet egyik helybeli ismerőséhez Graefenbergből irt. E levélből örömmel értesülünk arról, bogy Bácsmegyei ur már egészen jól érzi magát s bizik abban a közmondásban, hogy „sokáig él az, akinek halála hirét költik." E levélben irja azt is, bogy ő nem Vasvármegyének főügyésze, amint a lapok közölték, hanem királyi alügyész Szolnokon. — Kroup. Veszedelmes járvány ütötte fel fejét az esztergomi üveggyárban. Az alkalmazott munkások gyermekei között ugyanis az egyik legfélelmesebb gyermekbetegség : a kronp kezd terjedni s a gyár orvosának már eddig is több intubációt kellett végezni. Reményeljük, hogy a hatóság gondoskodik a kellő óvó rendszabályok foganatosításáról. — Baleset. Maiess János munkás saját vigyázatlansága következtében a Drasche-féle bányatársaság egyik forróviz rezervonjában össze-vissza égette magát. Állapota súlyos. — Gyerkőccsiny. A napokban az egyik vonatnak ablakát a lábatlani Roon-féle cementgyár közelében egy suhanc kődarabbal betörte. Kinyomozása eddig még nem sikerült. Mint halljuk, napirenden van, hogy e gyár körül a munkások gyermekei minden vonatot üvöltéssel, kavicsdobálással fogadnak s igazán szerencse, hogy eddig egynek sem történt baja közülök. Ajánljuk megrendszabályozásukat a gyárigazgatóság figyelmébe. — Tűz Epölön. Mult hó 23-án Ep'ól községében tüz volt. Két kisebb ház égett le, a kár jelentéktelen. A tüz okát' még eddig nem tudták megállapítani. = Fölhívjuk a nagy közönség figyelmét Weisz Mihály helybeli kályhagyáros igen szép kivitelű és jó minőségű cserépkályháira, melyek válogatott színekben és mindenféle nagyságban dús választékú raktárából mindenkor megrendelhetők jutányos árakon. = A házi urak és sertéseket hizlaló gazdák kiváló figyelmébe ajánljuk a savakkal itatott tőzegalmot, mely ez időszerint az első szakemberek véleménye alapján a leghathatósabb megsemmisítő szere mind azon járványos álatbetegségeket okozó baktériumoknak, melyek a sertésvész, sertésorbáncz és a lépfene baczillusait előidézik, nemkevésbé mint rendkívüli fertőtlenítő szernek bizonyult a tőzeg az árnyékszékek, vizeldék, sertés- és baromfiólak, istállók, valamint az állatokat szállító kocsiknál, amennyiben abszolút szagtalanít, deszodorifikál és minden baktériumot megöl. Az ilyen tőzegből itt helyben olcsó gyári áron (3 nagy zsák 1 mm. 2 frt 50 kr.) Niedermann János szódavizgyárosnál folyton nagy készlet van raktáron, a hol egyszersmind a tőzegrendszerre vonatkozó felvilágosítás, vagy ismertető füzetek bérmentve kaphatók. = Chicago byciklik Esztergomban. A sportkedvelő közönség bizonnyára örömmai fogja olvasni mai számunkban Müller Gyula ur hirdetését, amelyből megtudhatja, hogy az elismert legjobb kerékpárokból: a Chicago bicziklikből raktárt nyitott üzletében. = Árlejtés a cs. és kir. katonaságnál. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét a lapunk 49„ 50. és 51. számában közzétett hirdetésre, mely szerint a komáromi, győr-szabadhegyi és esztergomi cs. és kir. katonaság részére 1896. szept. 1-töl 1897. augusztus 31-ig szükséges széna, szóró-szalma, ágy szalma, tüzelőfa és kőszén szálitására árlejtés tartatik. A közelebbi feltételek megtekinthetők 1896. július 8-ig, {amely napon az árverés megtartatni) Komáromban, a cs- és kir. élelmezési raktárnál, ahol a felvételeket tartalmazó füzetek ivenkint 4 krórt kaphatók. IRODALOM. == A Pesti Hirlap, mint minden évben, ezúttal is gondoskodik meglepetésről olvasóközönsége számára. A Pesti Hirlap Naptárába, melyet minden előfizető ajándékul kap, összegyűjti az ezredéves Magyarország legszebb asszonyainak arcképeit s igy a Naptár — gazdag és változatos tartalmán kivül — ezúttal valóságos szépség-albumot is fog képezni. (Az arckép-beküldés és kiválasztás módozatait a szerkesztőség később fogja publikálni.) Kétségtelen, hogy most megjelenő napilapok közt a Pesti Hirlap a legbővebb tartalmú (hétközben 20—22— 54, vasárnap 32—36—40 oldal terjedelmű) s egyedül nyújt különböző kedvezményeket előfizetőinek; igy az évi nagy képes naptáron kivül havonkint jegyzetekre való csinos naplót s a Pesti Hirlap előfizetői a Párisi Divat cimü, hetenkint megjelenő gyönyörű divatlapot negyedévre 1 írtért rendelhetik meg, vagyis épen fele áron. A Pesti Hirlap büszkén hivatkozhatik arra, hogy hazánk két legelső irója Jókai Mór és Mikszáth Kálmán rendes munkatársai, akik körül jeles tárczairók csoportosulnak, nem kevésbbé jeles vezérczikk írókkal. A következő negyedévben Jókaitól regényt, Mikszáthtól elbeszélést fog a Pesti Hirlap közölni, nem is említve ujabb időben sűrűn megjelenő nagy érdekű tárcáinkat. Mutatványszámokat mindenkinek küld a kiadóhivatal (Budapest, váci-körut 78.), hova az előfizetési pénzeket is küldeni kell. (Egy hóra 1 frt 20, negyedévre 3 frt 50, Párisi Divattal együtt negyedévre 4 frt 50). Cigányzene. — Maria delle Grazié. —— Mért reszket ily csodásan A hegedűd nótája f — Bolondos emberszivet Fesziték húrnak rája. Ezt hegedülöm széjjel Ez reszket a dalomban, Ez sir, zokog az üdvben S kacag a fájdalomban. D. Békássy Helén. s&rarty porzó. Sokan csak azért hencegnek, hogy önmaguknak imponáljanak. A nagy ember, ha halhatlanságát meg akarja irni, korszakos tettek mellett kövessen el valami apróságot, ami emlékét föntartja. Kolumbuszra is csak a tojás emlékeztet. * A királyok rendszerint a világtörténelem kibicei. * Ó Föld, olyan diszes vagy! Valóban megérdemelnéd, hogy boldogabb urad legyen, mint az ember. A szépség fáján terem a szerelem. A Városháza veszedelemben... Érdekes délelőttje volt ma szerkesztőségünknek. Kéz kezet ért az ajtókilincsen, sápadt, fulladt lélekzetü, sötét alakok kopogtak be egymásután az üvegajtón. — Az Istenért, könyörüljön rajtam szerkesztő ur, zokogott az első, hiszen csak most választottak meg a városatyák, még bűnöm sem lehet. Hát miért akarnak leleplezni ? . . . Ut gyermekem van, feleségem meghalt, leütötte a hajókötél . . . S miközben szent fogadásokat tett, hogy nem nyugszik addig, amig egy restancia van az íróasztalán, nyomában volt a másik. Hebegett, kiivott egy pohár vizet, kínosan nyögte : — Irgalmazzanak, ne száradjon a vérem a lelkükön . . . En magamtól semmit sem tehetek, velem a főnököm rendelkezik. Bánjanak el inkább vele . . Nem beszélhetett tovább, berontott a harmadik: — Édes szerkesztő barátom, hát még engem sem kímélsz . . . Apró gyöngeségei minden embernek vannak; nyár van, meleg van, nehezen megy a munka . . . Hidd el, akárhányszor még a polgármestert is helyettesítem s a Circiter-be sem jutok el . . . Majd uj hírnök jött s pihegve szólt: — Az önök lapja kitűnő, bátor, szókimondó világlap. Nem is azért mondottam le róla, mert egyszer megírta egy kis ballépésemet. De hát most már a városi könyvtárba is jár a lap, ott is olvashatom . . . Mindazáltal a félévi dijat szivesen lefizetném, ha . . . Lehajtott fővel búgta a következő: — A multak árnya üldöz . . . Hiszen ami elmúlt, azt el kell felejteni. Uraim, felejtsenek . . . Mikor végre magunkra maradtunk, a rejtélyt megfejteni nem birván, egyik riporterünket a városházára küldöttük. Az azután ott megtudta a nagy mozgalom okát. Hevesen gesztikulált az egyik csoport az udvaron, sugott-búgott a másik a kikopott folyosókövezeten: — Bizonyosan tudom, hogy holnap benne lesz a lapban. „Városházi leleplezések" lesz a címe. Rettenetes cikk lesz, csupa „res gestae" és „odiosa." Péter is, Pál is oda van. Tenni kell valamit, okvetlenül tenni, uraim . . . S még mindig jártak a staféták amig mi békésen irtuk a tudósítást a postakongresszusról, a városi közgyűlésről. Nem csináltunk bombát, nem kavartuk felgyűrt ujjal a mérget a boszorkányüstben. Egyet azonban konstatáltunk valamennyien : — Akinek nyugodt a lelkiismerete, nem fél semmi leleplezéstől ! Miért féltek önök ? Miracco. A nagyapa. — Az >Esztergom és Vidéket eredeti tárcája. — Irta -. Szomaházy István. Takácsék tavaly mentek le először az öregekhez, hogy ott töltsék a nyári szabadságukat. Takácsot, aki házassága első éveiben előkelő külföldi fürdőkbe vitte fiatal feleségét, tavaly különös lelki furdalásuk gyötörték amiatt, hogy az apja sajtó-szentjánosi falusi házát oly sokáig elkerülte. Egy júniusi hajnalon tehát bezárta budapesti lakást s gyerekestül, dadástul, szobaleányostul kihajtott a keleti pályaudvarba. Az öreg Takács a sajtó-szent-Jánosi vasúti őrháznál várta a budapesti vendégeit. Takács hangos kiáltással borult az édes apja kebelére, a fiatal asszony pedig mosolyogva tartotta eléje magas, fehér homlokát. Mikor az illedelmes gyermekek később tisztességtudóan kezet csókoltak, a vén lókupec félénken menekült előlük a kijárás felé, amelyen tul négy ficánkoló paripa toporzékolt türelmetlenül a kocsik előtt. Az Öreg Takács különös karakter volt, a fiával szemben is féltékenyen megőrizte parasztos, hajlithatatlan büszkeségét. Sándor, tanulmányainak tizenöt esztendeje alatt, nem került sokkal kevesebbjébe, mint a falusi jószága, s a Sajó-Szent-János és Budapest közt fennálló postai kapcsolat majdnem kizárólag az öreg Takács pénzesleveleinek szentelte a hivatalos óráit. A jánosi kupec, aki egész életében nem foglalkozott mással, mint lovakkal, bensőleg fölöttébb büszke volt arra, hogy doktor és igazi uri ember kerül ki az ő sürü parasztvéréből. A feleségét harminc éven át pórázon tartotta, de a fiától nem igen vont meg olyan summákat sem, amelyekért máskülönben az egész vármegyével hajba kapott volna. Mikor Sándor első izben látogatott haza, mint diplomás orvos, a vén Takács szótalan gyönyörűséggel nézte a városházi lámpa mellől, ahol a szenzálokkal kaszinózni szokott. De a hiúsága jelentékenyen megcsökkent, mikor Sándor egy táblai biró lányát vezette Budapesten az oltár elé . . . Nem lenne könnyű dolog kitalálni, miért szomoritotta meg az öreg parasztot az előkelő házasság, de bizonyos, hogy a Sándor apja félt és húzódott a menyétől. Ugy látszik nagyon is finomnak tartotta ezt a csipkeruhás jövevényt, s mord arccal sántikált el a kályha mögé, mikor a fiatal leány az eljegyzésen kezet csókolt neki. Talán a nádaslakó pákász idegenkedése volt ez a jól öltözött emberektől . . . Sándor és a felesége az első kocsiba kapaszkodtak föl, László és Ella pedig trécselve kuporodtak össze a nagyapjuk mellett a magas kucsir-kocsi szalmapárnáján. A vén kupec sanda hidegséggel nézte a két fickándozó apróságot. — Le fog esni az úrfi, mondta a nyolcestendős kölyöknek. Megvetéssel nézte végig a gyerek tiszta, fehér ruháját, a csipkés kis nadrágot, melyből kilátszott a gyerek rózsaszinü térde, az úrias, aranyszegélyes matrózgallért. Ez lenne az ő vére, ez a nyápic, finomkodó kis öreg ? A vén lókupec elméjében most hirtelen megjelent a zömök, négyesztendős Sándor, aki mindennap szakadt nadrággal, kék szedertől maszatosan tért meg a nádfödeles szülői házba . . . Nagyszerű ebéd várta a budapesti vendégeket, a vén Takácsné két főzőasszonynyal dolgozott hajnal óta a konyhában. A Sándor anyja bezzeg nem várta olyan kedvetlenül a menyét meg az unokáit s két hét óta sorra szomszédolta az összes ismerőseit, hogy a drága, szép, pesti asszonykáról beszéljen nekik. Nevetett is, sirt is, délfelé, mikor a csipkés kis hercegeket a kék festőruhájához szoríthatta . . . Ebéd után lefeküdtek a vendégek a hűvös, nappali szobában, az öreg Takács pedig kezébe fogta a kampós botját, hogy a rozsvetésekre kiballagjon. Laci, aki nem szokta meg a délutáni alvást, belecsimpaszkodott az öregapja térdébe : — Vigyen el a mezőre, mondta neki könyörögve. Az öreg Takács kelletlenül böködte botjával a szoba padlóját. — Az úrfinak megártalana a meleg, mert az úrfi nem szokta meg a mi időjárásunkat ... A nap ugy tüz le ilyenkor, hogy keresztülfurja a kis szalmakalapját . . . Jobb lesz, ha szépen lefekszik az úrfi a hideg, árnyékos szobában . . . Sándor, aki már ledőlt a kanapéra, felütötte fejét a vánkosok közül. — Dc édes apám, csak nem szólítja úrfinak az unokáját ?. .. Tegezzé és hivja a nevén, mint engem, amikor még idehaza betyárkodtam . . . Laci konzekvens legény volt és ha egyszer megbarátkozott egy gondolattal, nem igen találkozott olyan ember, aki könnyű szerrel eltéríthette volna tőle.