Esztergom és Vidéke, 1896
1896-06-18 / 49.szám
sáncok mögé bújva hozzájuk képest óriásokat. Mert habár épp a tárgyalt bűnös agitációk következtében némileg meg is lazultak erkölcsi viszonyaink, odáig még nem jutottunk, hogy egy ilyen mások tisztességében állandóan gázoló areopág ítélkezzék városunkban elevenek és holtak fölött. Mi pedig felemeljük az őrjöngök által eltaszított címert, amelynek nem lehetnének találóbb emblémái az öt szívnél és a »Pax« szónál. Felemeljük, megbecsüljük és vele fogunk haladni, hogy amit »a szeretet és béke* méltatlan szolgái vétenek, rontanak, szeretettel és békével helyrehozhassuk. Tiltakozunk a tisztességes sajtó nevében az >Esztergom* harcmodora ellen. Ez az első kötelességünk ; a többi, ha kell, jönni fog . . Építkezési szabályrendelet. Esztergom, június 17. Derék munkát végzett városunk mérnöke, mikor az építkezési szabályrendeletet elkészítette. S annál nagyobb érdemül róható ez fel neki, mert oly időben készítette azt el, a mikor köztudomás szerint, különben is eléggé igénybe van véve. Az igaz, hogy az építési szabályrendelet ott, ahol a város nivellirozva nincs, ahol a város térképe, a jövendőbeli rendezés terve s a fejlődés iránya megállapítva nincsen, nagyon problematikus értékű, de az mit sem von le az azt elkészítő mérnök érdeméből, a minthogy nem csökkenti azt az sem, hogy oly rendelkezések foglaltatnak benne, a melyek aggodalomra szolgáltatnak okot s jogi szempontból — szerény véleményünk szerint — meg nem állhatnak. Nem von le pedig érdeméből ez utóbbi körülmény semmit már azért sem, mert a szabályrendelet jogi intézkedéseinek megállapítása sem szakmájába, sem hatáskörébe nem tartozik. Ha egyebet nem, ugy legalább azt érjük el a szabályrendelettel, hogy arra a polcra emelkedünk, a melyen ma már minden rendezettebb falu áll. Az építkezés tervszerű lesz s nem emelkednek majd olyan ötletszerű, minden előzetes terv nélküli épületek, a melyek egymáson tul akarván tenni, nemcsak magasságban emelkednek lépcsőzetesen egymás fölé, hanem alapjuk is lépcsőzetesen tolakodik előre s csúffá tesz minden utcát, minden kövezetet. Bekövetkezik majd azon boldog korszak, a mikor az épületeket nem lehet majd tüledre, majd hozzádra toldözni-foltozni, sőt még megérjük azt is, hogy a tűzbiztonsági szempont is kellőleg érvényesül és pedig nemcsak az épületek elhelyezésénél, hanem a fedőanyag alkalmazásánál is. Valóban botrányosnak nevezhető az < az állapot, a mely eddig fennállott, hogy éppen ott, a hol a tűzvésztől legjobban lehet tartani, nád és zsupfedeles házak emelkednek, a már elnyűtt tetők azzal újíttatnak meg, a mit még falun sem sziveinek ma már meg-. Ha a szabályrendeletnek csak az lesz a következménye, hogy ezek a szégyenletes s veszélyes állapotok megszűnnek, már akkor is nagyot haladtunk előre, s mig a nivellirozás, a térképezés s tervmegállapitás megtörténik, ez is elég lesz nekünk. Oly terjedelmes elaborátum ez a szabályrendelet, hogy azt egész terjedelmében méltatás tárgyává egy cikk keretében tenni nem lehet s igy csak arra szorítkozunk, hogy egyes, inkább jogi rendelkezéseit teszszük megbeszélés tárgyává. Városunk mérnökének ugy látszik a sok szabályrendelet közül a budapesti tetszett legjobban, amit csak helyeselni lehet, mert mindenesetre a főváros szabályrendelete minden kétséget kizárólag a legpraecisebb s a legmesszemenőbb intézkedéseket foglalja magában. — Csakhogy midőn a főváros szabályrendeletének rendelkezéseit vesszük át, nagyon óvatosan kell eljárnunk. A szabályrendelet az építési bizottságot s a városi tanácsot oly messzemenő jog és hatáskörrel ruházza fel, a milyennel azt egy szabályrendelet fel nem ruházhatja. — Magánjogi s határozottan a bíróság hatáskörébe tartozó kérdések eldöntését ruházza a városi tanácsra, a mi helyt nem foghat. Budapesten lehet, hogy ugy van — azért mondjuk lehet, mert a főváros idevonatkozó szabályrendeletét nem ismerjük — csakhogy a városi tanács és a budapesti közmunkák tanácsa között nagyon nagy s lényeges különbség van. A közmunkák tanácsának hatáskörét külön törvény, az 1870. X. t.-c. állapítja meg, a mely törvény 22. §-a határozottan kimondja, hogy mig az építkezés ügye törvény által nem szabályoztatik, a szabályozási terveket, elveket s utasításokat a fővárosi közmunkák tanácsa állapítja meg, a melyet a középitési bizottságok szem előtt tartani kötelesek. Törvény adja meg tehát ott a jogot messzemenő rendelkezésekre, mig olyan törvény, amely a rendezett tanácsú városok tanácsát ily messzemenő intézkedésekre feljogosítaná, tudtunkkal nincs, s igy oly széles hatáskörrel szabályrendeletileg fel sem ruházható. S jogilag téves, szerintünk, a szabályzat azon rendelkezése, hogy a közutak, közterek alatt levő esetleges pincehelyiségek, ha a tulajdonos ahhoz való jogát igazolni nem tudja, egyszerűen elkobzandók. Törvényes rendelkezéseink ismerik az elbirtoklás, elévülés intézményét, a mely a közzel szemben is hatályos. A magántulajdon sokkal szentebb valami, semhogy ettől bárkit is brevi manu, bíróságon kivül meg lehetne fosztani, az pedig, hogy valakinek jogelődei a szerzési okmányt meg nem őrizték, hogy a szegény ember családi okmánytárt nem tart, nem elég indok arra, hogy valakit jogosan szerzett tulajdonától megfosszanak. Hogy pedig a törvényhozás már is elismeri az elbirtoklás utján szerzett jogokat, s a köztér vagy közút alatt fekvő helyiséget nem tekinti egyszerűen elkobozhatóknak, mutatja az, hogy az ilyen leggyakrabban előforduló helyiségekről, pincékről, a betétszerkesztésre vonatkozó rendelkezésekben nem azt mondja, hogy azok, mint a közúthoz tartozók ezzel egy helyrajzi szám alatt, tehát egyszerűen mint közút veendők fel, hanem azt rendeli, hogy ezek külön részletként, külön helyrajzi szám alatt veendők fel a tulajdonos nevére. Meg tudjuk érteni a szabályzat azon rendelkezését, hogy a város jogosítva van szabályozási szempontból az építés alá kerülő házak beltelkeinek egyrészét bizonyos egységárak mellett kisajátítani, noha ez a kisajátítási törvény rendelkezésével ellenkezik, mert feltételezzük, hogy a város csak legritkább esetben s ott fog élni ezen jogával, a hol ez feltétlenül szükséges, s a hol ez az ingatlan használhatóságát hátrányosan nem befolyásolja, de nem érthetünk egyet azon rendelkezéssel, hogy a városnak jogában legyen bárkit is kényszeríteni arra, hogy építkezés esetére bizonyos területet a várostól megvenni legyen kénytelen. Ezen intézkedés nemcsak a kisajátítási törvény intentiójával s határozott rendelkezésével ellenkezik, hanem a közérdeket is sérti, mert a nálunk amúgy sem nagyon nyilatkozó építési kedvet teljesen lelohasztja. Teljesen elegendőnek találjuk, ha a magánember arra kényszeríthető, hogy az építkezést ugy létesítse, hogy egy bizonyos, beltelkén kivül eső területet, a melyet a város ingyen enged át neki, abba belevonjon. Ezek a szabályzatnak azon aggályos rendelkezései, a melyek egyszeri elolvasásra is szemet szúrnak. Ezek azonban teljesen jogi dolgok, a melyek szakavatott férfiakból álló bizottság megvitatása alá kerülnek s remélhetőleg a legmegfelelőbb megoldást nyerik. ]\lár e tényekkel is sok magasztost értünk el, de mindezeknél nagyobb az erkölcsi nyereség, melyet ifjúságunk számára ez ünnepélyek által szereztünk. Felkeltettük ifjaink becsvágyát, önérzetét, megismertettük velük miként kell a szellem és test képzését, fejlesztését Összhangba hozni. Felébresztettük az akaratot a tornászat terén is az önképzésre, hogy igy alkalom adtán babért arathassanak a versenytéren. S ha ezt ifjaink megértették, ha valóban ily nemes ambitióval tértek vissza a nagy versenyből, úgy megadhatjuk kosszorus költőnknek is a feleletet: Lesz még gyümölcs a fán, Fenn díszlik virága; Virága, — hisz te vagy: Hazánk ifjúsága. Óbert Ágoston. Marika. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Marika felöltötte a hermelinnel bélelt felöltőjét s átadva korcsolyáit a vőlegényének trillázva szaladt le a lépcsőn, hogy minél előbb a jégre érjen. A nagy, komor férfi csendesen ment utána, s miközben a mamát mulattatta, fheg-meg csóválta a fejét. Milyen jókedvű ma a Marika ! Rég nem látta ilyennek. Talán bizony szivesen jön hozzá s csak szeszélyből ellenkezett oly sokáig a szüleivel. Mikor a korcsolyáit felkapcsolta, még akkor is az járt a fejében. S aztán oda támaszkodott a karfához s gyönyörrel nézte, hogy siklik végig a jégen az ő aranyos kis menyasszonya. Valaki vállára tette a kezét. Hátra fordult. — Te vagya az Dénes ? Hogy kerülsz ide ? — Áttették a törvényszéketekhez. De mit csinálsz te itt öreg ? — A menyasszonyomat kisértem le, — Hát vőlegény vagy ? Nem is hallottam, Ugyan mutass be a menyasszonyodnak. Kenéz Imre eleget tett a barátja óhaJMF sának. Aztán ismét elfoglalta hely ^" Valami kellemetlen előérzete volt. Ma -*•> sem tudott róla számot adni. Csak érez !? a hogy nem örül a Dénes látásának. N< Le > jó a menyasszonya mellett tudni ezt ínl híres nőcsábítót. De talán Marikának mi a csak lesz esze, s nem veszi készpénzn L Jd a Dénes hízelgő szavait, De nem ! Mily közel hajolnak egymáshoz. Marika, hoB en lesi szájáról a szavakat. Hogy ki vB§y pirulva az arcza, hogy piheg a kebeB an Kenéz forrni érezte a vérét. Azt gondolB ie< oda ugrik s pofon üti azt az embeH'3 ? Lassanként azonban, visszaparancso J r t. önuralmát. Ismét komolyan kezdett g<W ta dolkozni s megfedette magát: B>n— No, vén bolond csak az kell, hoH már most kezdj féltékenykedni. Hát muBgy a Marika, hiszem fiatal. Aztán meg il>H^ a1 szép leánynak ki ne udvarolna? Azt rrH' er rossz néven sem lehet venni. ^K^É Mikor hazamenésre került a dolog a menyasszonya bele kapaszkodott a karjába s a fülébe súgta: ^ — löiiön előbbre. Akarok vala* *,*ZT J JJ • „.mit mondani magának. S mikor aztán ^y^gf^j lhatta más , gy Z S ^m^^ n keZdCtt b6SZélnL t ^ jjjnehetek a maga felesége. Nem SZere JlfrTniacrát. Ha kényszerítenek, képes i-jjyok a legvégsőre. De magajo ember. JWe lemond rólam ? Mondjon le. Nézze összetett kézzel kérem. Kenéz kiejtette szájából a szivart s t mint a sóbálvány bámult maga elé. Észre 3 sem vette, hogy a többiek elhaladtak s i maga maradt az utczán. Valahogyan . haza talált. Aztán fel-alá járkált a szobájában s higgadtan kezdett gondolkozni. Természetesen lc kell mondania. Ha még csak nem is vonzódik hozzá, hogy vegye el. A szülei ugyan kényszerítenek, de ő maga mondta, hogy képes a legvégsőre is. íróasztalához ült s megírta, hogy jobban meggondolva a dolgot kénytelen lemondani a Marika kezéről. Sajnálja az esetet, de egyedül ő a hibás. Marika jó, mint egy falat kenyér. Majd a szíve szakadt meg, mikor lepecsételte a levelet, de azért elküldte. Két hét múlva aztán olvasta a lapokban, hogy Dénes eljegyezte Marikát. Ah [ hát mégis ez volt az oka, Nem szólt : semmit. Felvette a kabátját s felkereste Dénest. — Nos Öreg csak nem haragszol, hogy elhódítottam a menyasszonyodat. Lásd úg^NsSS ffitíTvotéa hozzád. Kenéz megállt előtte s mereven a szeme közé nézett. — Nem haragszom. Legyen a tied, ha téged jobban szeret. Hanem azt megmondom, hogy úgy vigyázz rá, mint a szemed világára, mert külömben velem Mist. mi*rt Q riniod. Aztán elrohant.' Bele temette magát az aktákba. A munka vigasztalást nyújtott. Azontúl az amúgy is komor, magába zárkózott embernek alig lehetett szavát venni. A Marika esküvőjére azonban elment a templomba. Ott volt mikor a i boldog menyasszony zokogva borult a vőlegénye nyakába. Ő is zokogott — de nem^a boldogságtól. S mikor kiment a menet a templomból, ő még sokáig ott térdelt a szentkép előtt. Valami nagy fogadást tett, mert erősen rázta az ökleit. Egyszer azonban az a hir kapott lábra. hogy a fiatalok nem élnek jól. A férj sokat mulat, asszony sokat sir. Sőt azt is beszélték, hogy Dénes többször teklegességre vetemedik. Kenéz csak dultfult s igyekezett lebirkózni az indulatját. Talán nem úgy van; talán sokat hozzá tesz a pletyka. Nem lehet eligazodni a mende-mondán. Hanem mikor egyszer elment a Dénesék lakása előtt s a nyitott ablakból hangos zokogást hallott, nem bírt többet maga-
