Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-14 / 48.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 48. szám. Vasárnap, 1896. június 14. ESZTERGOM es VIDÉKI Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR; Egész évre 6 fit •— kr. Fél évre 3 » — » Negyed évre i » 50 » Egy hónapra — > 50 » Egyes szám ára — í> 7 » VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. =— ügyes szamuk kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papírkereskedésében, a WalIfiSCh- ás Hailgh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv; kereskedésében vétetnek fel. ;

— í Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. | Nyilttér ára soronkint 20 kr. 1896. évi VII. Törvénycikk, a honalapítás ezredéves endékének törvénybe iktatásáról. (Szentesítést nyert 1896. évi május hó 14-én.) Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Csehország királya stb. és Magyarország Apostoli Királya. Kedvelt Magyarországunk és társországai hű Főrendéi és Képviselői közös egyetértéssel a következő törvénycikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé : A magyar állam 1896-ban ezeréves megalapításának és fennállásának ünnepét üli. A törvényhozás ennek emlékét a következőkben örökíti meg : 1. §• A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel Jkz .Esiteraom és Vidéke" tarcaia Violák. Kihajolva a napos útra, A violák már nyilnak ujra O, milyen édes, bús varázs van A violáknak illatában. Mikéntha csak szivembe szállna , A tizenötév aranyálma ! O rózsakor, midőn az égbolt Olyan sugárzó, tiszta, kék volt! S a falut szinte ujra látom Meleg, nagy, délutáni árnyban, A kedves kis ház ereszébe' Ott még a régi fecske fészke. Lombos még a szederfa ága, Az én nevem van rája vágva. A zöld pad ! Rajta hányszor ültem, Vig fecskék nyilaltak körültem. S az udvar, violával tele Oly édes illatot lehellé! Zöld udvar, vioiák körötte, Legyetek százszor is köszöntve! Házacska, állj mindig vidáman Édesen lengő illatárban. Mosolygó, nyári nap sugara Hulljon rád. nyájas fénynyel, áldva! S ne legyen, — telnek bár az évek, Soha üres a fecskefészek ! Szalay Fruzina. megáldotta és az országot jó és balsorsban segítve annak lételét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta. 2. §• Ezen ünnepélyes alkalommal az országgyűlés mindkét háza legmélyebb hódolattal járul Ő császári és apostoli királyi Felsége, I. Ferencz József elé, akinek dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése biztosítva van. Magyarország és társországainak apostoli királya viszont törhetetlen bizalmát nyilvánítja szeretett népének hűségében. Szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is zálogát képezi. 3- §• A törvényhozás a kegyelet, hódolat és királyi hajlandóság eme nyilatkozataival a magyar állam ezeréves fennállásának emlékét örök időkre törvénybe iktatja. ' 4/§E törvény 1896. június hó 8-án, mint O császári és apostoli királyi Stiriából. Aússee, 1896. június 10-én. . Kedves Szerkesztő barátom ! A havasok köröskörül felhintek a felhőfátyolt; az eső melancholikusan csepereg a fenyőerdők sötét lombozatára. A Courkapelle csinnadrattája érzelgős német dalokkal ma nyitja meg a saisont; a publikum, a »hoch geehrte« és az önkénytes kifosztásra elszánt publikum már gyülekezik. Felvonulnak a sárgalábú urak és hölgyecskék ; — előbbiek az obligát Kniehosenben, kétségbeejtő vékonyságú lábszárakkal, utóbbiak a szokásos stájer kalapokkal s melléje (oh, mily remek izlés) a lorgnonnal, — de mindannyian fölszerelve az elmaradhatatlan teveszőrköpönyeggel. Szóval itt az ideje, hogy beváltsam a neked adott szavamat s beléessem én is a nyár uralkodó nyavalyájába: a.fürdőlevél Írásába. Azt hiszem legokosabban teszem, ha az általánosságok terén maradok; — a különösségek még várhatnak egy darabig, annál is inkább, mert a ki már látott egy sereg havas hegyet, amelyet alább egy sereg fenyves hegy követ, aki már látott >Waldandacht«, »Cyclamen«, »Annenheim* stb. felírású házacskákat s alkalma volt egy ezüst tallér nagyságú beafsteakért 1 frtot fizetni, annak a száFelsége dicsőséges megkoronáztatásának évforduló napján lép életbe ; ugyanazon napon ugy az országgyűlés mindkét házának együttes ülésében felolvasandó, mint a magyar korona országainak minden községében közzéteendő és kőbe vésve az országházban megörökítendő. Mi e törvénycikket s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesitjük, s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. Kelt Budapesten, ezernyolcszázkileucvenhatodik évi május hó tizennegyedik napján. FERENCZ JÓZSEF s. k. (P. H.) B. Bántty s. k. Városi gazdálkodásunk és a potadó. Esztergom, június I3. Bármily nézeten vannak is egyesek, érdekek, csoportok, pártok, bennünket hivatásunk készt arra, hogy azok fölé emelkedve, támogassuk azon eszméket, személyeket, kik a város érdekeinek szolgálatába szegődtek, tekintet nélkül arra, hogy kik azok, s milyen politikai hitvallásuak. S ez ösztönzött arra, hogy a mult hó 29-én egybehívott értekezletről, mint üdvös mozgalomról emlékeztünk meg. Kijelentettük akkor, s fenntartjuk most is, hogy mindenben egyet nem értünk az értekezlet mozzanataival, de általánosságban helyeseljük azt, mely, mint egy elvetett mag, hivatva lesz azon sarjakat meghozni, melyekből kévébe fonhatjuk azt a söprőt, melylyel a tisztogatáshoz foghatunk. Az értekezlet egyik fő momentuma völt a pótadó apasztása, mely ma már elviselhetetlenül nagyra szökött fel, mig a másik, állásfoglalás rendetlen, összekuszált és tarthatatlan állapotainkkal szemben. Az, ki csak, mint optimista surran át a dolgok felett, rágalmazónak nevezi azt, ki jajt kiált, de nézzünk hát a dolog velejébe, tárjunk fel egy-két adatot, mit tények igazolnak, s aztán válaszoljunk arra, pessimismus-e eljárásunk, avagy jogos tiltakozás ? S hogy az utóbbi, szolgáljon annak igazolására néhány eset, támogatva a költségvetés és zárszámadásból kivett adatokkal. Mielőtt a városrészek egyesítése megtörtént, pótadónk 80% volt, melyről ugy vélekedtünk, hogy az egyesítés folytán jóval le fog szállani, s ime ma, midőn az egyesítés már ténynyé vált, pótadónk 11 7%-ot Sokszor elnéztem a mi magyar parasztjainkat munkájuk közben ; sokszor elhallgattam gyönyörködve szólás-mondásaikat, melyekben a genialitásnak nem egy bámulatos megnyilatkozását észleltem. De mondhatom, hogy genialitásuk sokkal többet ér, mint munkabírásuk. Mert igaz, hogy ugy aratni, mint a magyar földmivelő, egy nemzet munkása sem képes ; mert azt, hogy valaki két óránál többet ne aludjon, meg lehet cselekedni bűnhődés nélkül hat hétig, de egy évig is kibírni, nem adatott más anyaszülöttjének, de aztán télen az én jó magyar földmivelőm legföllebb a marháját látja el, egy kis trágyát hord ki a földjére, míg idejének többi része megoszlik a disznótorok, a korcsma és a csöndes pipázás között. Mennyi hasznos munkát végezhetne pedig az alatt, — annak a stájer földmivelő a megmondhatója. Viszont áll az, hogy ebben a jó stíriai népben még csak árnyéka sincs a genialitásnak. Észtehetségük nem igen terjed tovább az alap müveleteknél s talán ebben rejlik erejük. Éppen ide nyúlik le gyökere konzervativizmusuknak, amelyet utonutfelen való megnyilatkozásában bámulok s óhajtom, bár a mieinkbe is szorult volna belőle egy adag. Akkor pem hevernének sutban pompásabbnál pompásabb műemlékeink ; történelmünklegjelentékenyebb mozzanatai nem volnának még mai napig is földeritetlenek, sőt az alig elültetett mára hasztalan irnám ezt a levelet, mert hiszen az már ismeri a stájer fürdőket,, a maguk bájos vidékével, és az itt »Herr Hotelier«-nek nevezett Sobri Jóskáival egyetemben. Jártam ebben az országban tavaly is ; most meg végig sétáltam Gnumdent, Ischlt, Hallstadtot; voltam az alt-aussei tónál, megnéztem az Oedenseet s e közben volt alkalmam ezt a népet tanulmányozni. Becsülettudó, vallásos, munkaszerető, reális és törvénytisztelő ez a kedves rablónépecske, amelynek alig van valami kis földecskéje (mert hisz a többi havas, szikla, meg fenyő) s azért mégis megél tisztességesen, — mondhatnám urasabban, mint a mi népünk, amely ezekhez képest Kroezus. Honnét van ez, — kérdeztem én magamban, amikor belépve egy minden civilizáltabb helytől távol levő kis házacskába, láttam a tisztességes keményfa bútorokat, a jó zöld kályhacserépből felállított tűzhelyet, a vörösréz edényeket, a csínt és tisztaságot, — szóval mindent, amit a mi parasztházainkban fájdalommal nélkülözök. Az onnét van, hogy a becsületes stájer ember — értem azt, amelyik a kezével keresi a kenyerét — a vasárnapot kivéve, nem pihenteti az izmait egy percig sem, hanem, mint a hangya dolgozik serényen s van benne egy nagy kines, amivejl mi nem birunk és ez az élelmesség.