Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-21 / 41.szám

tott öt darab bámulatos szépen fel­hizlalt állatával a milléniumi nagy érmet sikerült elnyernie. Kétszeres az örömünk, nemcsak azért, mivel a jutalom vármegyénk­beli gazdát ért, — de különösen azért, hogy azt olyan egyén nyerte el, aki a szakmájabeli képzettségé­vel, szimpatikus modorával, komoly törekvésével és tekintélyes vagyoná­val egy olyan egész ember közöt­tünk, aki különös hivatottsággal bír vármegyénk gazdasági viszonyait még az eddigi, komolyan számba­vehető színvonalról is, magasabbra emelni, • Tagadhatlan, hogy Esztergomvár­megyében a mezőgazdaság a leg­szebb fejlődés utján van. Ennek szembeötlő példáit látjuk a Metter­nich-féle, a primási, a főkáptalani, a Pálfy-féle uradalmakban • — de ezek utóvégre is uradalmak, nagy terje­delmű földek, nagy mennyiségű föl­szerelvénynyel, tekintélyes forgó tő­kével fönntartva. A földek minősé­gileg is alig hagynak fönn valami kívánni valót. De a szerényebb vi­szonyokra alapított gazdaságokból lehetőleg kevés az, amely az úgy­nevezett igazi gazdálkodást ered­ménnyel kultiválná. Hisz az ujjainkon el tudjuk szám­lálni Kobek István, Hartmann Már­ton, Braun Sándor, özv. Bakainé, Vischnay Kornél, Vimmer Imre, Wim­mer Ferencz, Boronkay örökösök és Luczenbacher István gazdaságait, mint olyanokat, melyekben az inten­zivebb gazdálkodás, tehát a legpro­duktivebb, irányadólag űzetik. S igy különösen méltó egyént ért kitüntetésnek vesszük a milléniumi nagy érmet akkor, midőn látjuk, hogy az éppen Luczenbacher úrra esett, ki a kismuzslai pusztában, mintegy 14 év előtt egy olyan Paf­lagóniát vett át, amelyen birtokelő­dei sorra buktak és mind ama pa­naszszal élt, hogy ez a föld nem adja vissza a belefektetett munkát és pénzt­Ma Kis-Muzsla egy gazdasági paradicsom ; berendezve mindennel, ami csak egy modern birtok kellé­két képezi s hogy termése és egyéb produktumai a gazdáját, nemcsak hogy cserben nem hagyják, de neki kat, melyeket elszalasztottam abban az időben, mikor huszadik évem még zöld újdonságában virágzott. * E pillanatban fiatal hangok zaja ha­tolt fel a földszintről és ebben a vidám lármában Jakab megkülömböztette Fran­celine csengő nevetését. — Mulatnak odalenn ! gondolta újra, nagyot sóhajtva, isznak az évre, mely lejár és arra amely születik . . . Előttük az év, mely lehanyatlik s az év, mely kez­dődik, épen nem kelt búskomor gondola­tokat. Még nincsenek abban a korban, mikor a hetek és a hónapok fecskerepülés gyorsaságával látszanak tovatűnni. De majd oda érnek, s Franceline is a többiek­kel ! Huszonnyolcadik évébe fordul esnem talált férjet. Szegény leány ! Arca lassan­ként egészen elvirul, kék szemei elvesztik fenyőket, csengő nevetése éles, száraz hangot vesz fel és ő is megismerkedik a férjtelenség magányával, az elrepült alkalmak bánatával s az érett kortól való félelemmel. Oh ! a vénleányok, én még jobban sajnálom őket, mint az agg­legényeket ! . . . Az elszigeteltség bör­töne rájáuk nézve szűkebb és szorosabb, a világ szigorúbb. A pezsgő vér haszta­lan duzzog a szivökben, mint valami be­falazott reservoirban, el kell fojtaniok tizes kamatot hajtanak, az senki másnak, csak Luczenbacher úrnak érdeme, kinek még sok ilyen szép sikert s vármegyénknek hozzá ha­sonló sok törekvő gazdát kívánunk. Rusticus. Megye és a város. Városi közgyűlés. Esztergom, máj. 20. Képviselő testületünk f. hó 18-án ülést tartott, melynek egyetlen egy tárgya, az elemi és- reáliskolai cé­lokra vásárlandó telek megvétele volt. Két közgyűlésen boncolgatták már városatyáink e kérdést, és kí­sérlettek meg szavazatukkal határo­zatot hozni, mig végre a harmadi­kon, majdnem eljutottak odáig, hogy az érdemleges határozat hozatalt elo­dázzák, daczára annak, hogy ezen közgyűlés volt hivatva a jelenlevők általános többségének szavazatával a harmadízben napirendre tűzött ta­nácsi javaslat felett dönteni, mert a két előző ülésen a törvényben megkívánt általános többsége az 'ősz­szes képviselők szavazatának, el nem éretett. Teljes egy óráig tartott a tanács­kozás, melynek eredménye, egy semmis határozat lett. A közgyűlés lefolyásáról a követ­kezőkben számolunk be. Elnöklő polgármester megnyitván az ülést, elsőnek dr. Wiplinger Ödön szó­lalt fel a tanácsi javaslat ellen, mely t. i. emiitett iskolai célokra a kis Duna mel­letti házak megvételét javasolja. Fölszól­lalásában arra támaszkodott, hogy a sze­métből feltöltött Dunapart talaja nem­csak laza, de egészségtelen. Ezen,s egyébb tekintetekből, de főleg amennyiben a kér­déses hely dimensiót elégségeseknek nem tartja, ellene szóll a telek megvételnek. Utal a Duna gyakori kiöntéseire, közbizton­sági szempontból annak közelségére, majd méltányossági szempontból arra, hogy az anyaváros, az egyesült városrészeket a terület megválasztásánál teljesen figyel­men kivül hagyta. Érdemleges proposi­tióval nem lép fel, de indítványozza, hogy érdemleges határozat ne hozassék, hanem küldessen ki egy bizottság, mely­nek kebelében az egyesült városrészek képviselői is legyenek képviselve, kiknek feladata lesz, karöltve a tanács tagjaival a forrását. Hogy meggátolják a gyöngéd­ség virágainak felcseperedését, melyeket magukban hordanak s a mely künn ki akar nyilni, a vallás, a kötelesség, az illem ott van szigorú rácskerités gyanánt. Mily fájdalmas küzdelem!,.-. . A szép leányok ily módon elsorvadnak, elsava­nyulnak : és ez lesz a sorsa Franceline­nek is, ha nem akad egy derék legény, elég szerelmes és bátor arra, hogy gyön­géd és meleg talajba plántálja át ezt a szép virágot . . . De akkor, nyomorult, miután olyan jól ismered a dolgot miért nem vagy te ez a derék legény ? Te rá untál fagyos tűzhelyedre, mint a hogy ő ráunt hajadoni szobájára : miért nem te­szed őt boldog, felifjitó társaddá ? Oh, épen ez az, amit nem merek többé ! * Mig e sötét gondolatokba mélyedt, el­vesztette a külső jelenségek iránti érzé­két. Egy, egész hátán végig borzongott megrázkódás visszavezette a valóságba. Észrevette, hogy tüze kialudt, hogy pi­pája kihűlt s hogy az ablaka rosszul van betéve. A mint felkelt, hogy lég­mentesen becsukja, ujből vidám zaj ha­tott fel a földszintről és Franceline ezüst­csengésü nevetése ujbóTfüleibe csengett. Még egy pillanatig habozott, aztán a decemberi éj hidege elhatározásra birta. a hely kérdésében tanulmányozásokat tenni. Az osztó igazságnak eleget teendő, amellett szóllalt fel, hogy amennyiben az elemi iskola mégis a kérdéses helyre építtetnék, ugy a reáliskola választassék el az elemi iskolától, s az, építtessék Szenttamáson. Bleszl Ferenc ugyancsak a tárgynak a napirendről való levétele és bizottság kiküldése mellett emelt szót. Dr. Fehér Gyula, ki előharcosa és ve­zére a tanácsi javaslatnak, a telkek meg­vételének kérdését hajlandó az iskolaépí­téstől elválasztani olykép, hogy egyedül a telkek megvétele ügyében határozzon a közgyűlés, tekintet nélkül azok mikénti értékesítésére, s később csak az iskolák építése, illetve az iskolák céljaira szol­gáló hely kiszemelése tekintetében. A kéjdéses hely, megbecsülhetetlen a vá­rosnak, még akkor is — úgymond — ha nem arra építtetnék a tervezett is­kola, mert azon esetre, plébánia, egy­házfiiak, avagy egyébb célokra lenne fel­használható. Dr. Földváry István habár nincs a ta­nácsi javaslattal egy véleményen, mind­amellett nem helyesli, hogy a csatolt vá­rosrészek képviselői az iskola építésből lokál patriatizmust csinálnak. Indítvá­nyozza, hogy vegye meg a város is­kolai, esetleg egyházfii lakás, avagy egyébb célokra a kérdéses házakat, s aztán függetlenül ezen vételtől határoz­zon az építeni szándékolt iskolák helyé­nek ügyében. A megvásárolt házak mi­kénti értékesítése tekintetében pedig hall­gassa meg a tanáes javaslatát. Gere Mihály és Némethy Lajos rövid felszóllalása után utolsónak Kaán János emelt szót és pedig a tanácsi javaslat mellett, hivatkozva arra, hogy habár eleinte a javaslat ellen foglalt állást, a hely tanulmányozása következtében, kény­telen amellett foglalni állást. Ezután következett az érdekes név­szerinti szavazás, melynek munkájában három jegyzőnk vett részt, s amely sza­vazás arról győzött meg, hogy a szám­feletti jegyzőből több is elkelne, hogy egy korrekt névszerinti szavazás megejt­hető legyen. \ A szavazás eredménye következőkép lett constatálva. A szavazás befejezése után nyomban Dr. Fehér Gyula plébános elégítette ki az érdeklődők kíváncsiságát azzal, hogy 42 igen szavazattal szemben, 3g nem. adatott be. Elkészülvén a jegyzőség a szavazatok összeszámlálásával, constatálták, hogy 42 igen és 41 nem szavazat adatott le. A nem-vnoi szavazók táborában hatalmas «éljen» vihar tört ki, midőn Niedermann József főkapitány adta elő privát feljegy­zésének eredményét, mely szerint nem, az 2>r«-nel, hanem a nem-me\ szavazók száma a több és pedig 43. Kioltotta a lámpáját és tapogatózva le­haladt a lépcsőn s a nevetés által ve­zetve, kopogtatott félénken szállásadója ajtaján. Az ajtó feltárult s a nagy világosság­nál egy csomó fiatal legényt és leányt látott a kályha körül. — Lelkemre! mondotta Jakab, hallot­tam önöket nevetni felülről és megkíván­tam vigságukat . . . Lesz-e szives Fran­celine kisasszony egy kis helyet csinálni számomra maga mellett ? És szelíd tekintetet vetvén Francelinere, hirtelen meglátta, hogy az a hely már el van foglalva. Egy körülbelül harminc­éves idegen legény ült egy padon a fiatal lánynyal a derekát átölelve. Mig barátom szemeit dörzsölte, a há­zigazda igy szólt hozzá, székkel kínálva meg: — Jöjjön én mellém, Jakab ur, egy újsá­got mondok önnek ; két csapást csinálunk egy kővel: szent Szilvesztert ünnepeljük és iszunk a mi Fr-ancelineunk eljegyzésére Sandax főerddőőr úrral. Fogjon poharat hát és kocintson velünk . . . Gyertyaszen­telő után lesz az esküvő ! Theuriet André. Elrendelvén polgármesterünk az ellen­próbát, illetve felolvastatván az igen és ném-mel szavazók neve, kitűnt, hogy ifj. Horváth Mihály, ki a nem-mc\ szavazók között szerepelt, a közgyűlésen jelen sem volt. A próba eredménye az lett, hogy 43 igen és 41 nem szavazat adatott be, mely jegyzőségi constatálást Kollár Ká­roly gazdasági tanácsos talált tévesnek, mi onnét származott, hogy Nozdroviczky Miklós igen szavazata, kétszer számít­tatott. Ennek utánna kimondotta elnöklő pol­gármester, hogy 4.2 szavazattal 41 sza­vazat ellenében, a tanács javaslata elfo­gadtatott. Konstatálni kívánjuk, hogy dr. P"öldváry István dacára, hogy nem sza­vazott, a szavazatok másodszori össze­számlálásánál, mint nem-mo\. szavazó sze­repelt. Ezen személyekre való hivatkozással felemlített tényekre csak azért hivatko­zunk, hogy egyrészt a határozat érvé­nyességére, másrészt pedig a szavazatok gyűjtése és összeszámlálása körül felme­rült mosolyra gerjesztő eljárásra vessünk világot. Mi, a tanácsi javaslat ellen foglaltunk állást, ennek dacára azonban megnyug­szunk a hozott határozatban, melyet fel­lebbezéssel megtámadni azon okból, nem látunk célszerűnek, mert egy más hely ez ideig proponálna nem lett. És ez az oka, hogy a határozatban — semmis volta dacára — megnyugszunk, de távolról sem akarjuk ezen megnyugvással, a ha­tározat formai érvényét sanctionálni, csak méltó megbotránkozásunknak adunk ki­fejezést, hogy három tagu jegyzői ka­runkkal megtörténhetik az, hogy 83 sza­vazatot nem képes perfe! tűi ellenőrizni, minek előfordulnia nem volna szabad, főleg pedig akkor, midőn egy szavazat a döntő. —a. O Az adókivető bizottság elnöke, Héya Tivadar egészségi okokból tegnap néhány hétre a fővárosba utazott a Ru­das-fürdő használatára. A tárgyalásokat távozása óta a bizottsági tagok felváltva vezetik. O Az uj kórházi főorvos, dr. G'önczy Béla már átvette a kórházat dr. Vándor Ödön helyettes főorvostól s hivatalos működését ma megkezdette. O A rendőrség költözködése. A városi rendőrség immár hivatásának, céljainak sokkal megfelelőbb helyen van elhelyezve, mint eddig volt. A városháza szük, félre­eső helyiségéből hétfőn átköltözött a volt szenttamási községházba, ahol minden tisztviselő megfelelő, alkalmas hivatalos szobát kapott. A telefon természetesen az uj helyiségben sem hiányzik. Az utcai részen van a főkapitány és a rendőrfo­galmazó, az udvaron az alkapitány és az irodai személyzet szobája. Derék rendőr­ségünknek, amely az uj vezetés alatt életrevalóságának es használhatóságának már annyi tanújelét adta, az uj terrénu­mon sok szerencsét kívánunk. O Az érseki tanítóképző. A városi építészeti bizottság hétfői ülésén tárgyalta Hanny Béla primási jószágigazgatónak az érseki tanítóképző telkének kijelölése tárgyában beadott kérvényét. A bizott­ság a helyszinén megnézte a Katholikus Kör s a Tanitóképző eddigi épületét s ugy vélekedett, hogy az intézet bárme­lyik helyen való felépítésére az engedély megadható. Innét a primási gépgyárba ment át, ahol a tervezett két uj fürdő­szoba felépítését szintén engedélyezhető­nek találta. Ezenkívül hét kisebb építke­zésre adott engedélyt. O Uj anyakönyvvezető. A belügyminisz­ter a bajnai anyakönyvi kerületben anya­könyvvezető helyettessé Gyurkovics De­zső jegyzői írnokot nevezte ki és őt a házassági anyakönyvvezetésével és a há­zasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. O Műszaki bejáras. A Drasche-féle bányatársulat által létesíttetni óhajtott s a doroghi állomásból kiinduló kitérő vá­gány műszaki bejárását a kiküldött bi­zottság ma végezte. A bizottság tagjai voltak Andrássy János alispán elnöklete alatt Mattyasóvszky Vilmos tiszti fő­ügyész, Reviczky Győző főszolgabiró, Hamar Árpád t. főjegyző és Csaby An­dor kir. főmérnök. O UtÓállitás. Utóállitás volt ma dél­előtt a vármegyeházán, amelyen a me­gyebeli 23 jelentkező közül 3, a város­beli 4 közül egy sem vált be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom