Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-14 / 39.szám

tagjaiul Palkovics Károly elnöklete alatt Reviczky Károly, Frey Ferenc, Kobek István, Csernoch János, Luczenbacher István és Reviczky GyÖzŐ urakat s a közgyűlést ideiglenesen felfüggesztette. Egy negyed tizenegy órakor az udvaron felállított katonai zenekar üdvözlő indulója jelentette, hogy a főispán megérkezett. A terembe lépésekor harsány éljenzés hallatszott. Majd elfoglalta bársonyszékét s a következő szép, általunk rögtönösen lejegyzett beszéddel újból megnyitotta a közgyűlést: Mélyen tisztelt Vármegyei közgyűlés 1 Hazánk egyik jeles történésze és akadémikusa : Deák Farkas egyik akadémiai megnyitó beszédében többek között azt mondotta: „Csakis azon nemzet számithat szebb jövőre, amely megtudja becsülni történelmi múltját." Hála istennek, ilyen az egész magyar nemzet és ilyen Esztergom vármegye közönsége is; amely ma ünnepli nemzetünk ezeréves fennállásának dicső ünnepét. Ünnepli pedig nemcsak a maga viszonyaihoz mérten kellő fénynyel, hanem ünnepelte imént ájtatos szívvel és lélekkel is az ő méltósága által elmondott Te Deum-on, hálát adva a seregek Urának, hogy nemzetünket ezer esztendőn át nemcsak fentartotta, hanem különösen e század utolsó részében naggyá, hatalmassá és virágzóvá is tenni méltóztatott. iSÍem egy behantolt sir, nem porladozó ereklye iránt tanúsítunk hazafiúi kegyeletet, hanem Örömtől áradó szívvel üdvözöljük a szebb jövőt, amelynek aranykapuit tárva tartja előttünk felséges urunk, királyunk jó szive, amelyhez mindannyian eljuthatunk alkotmányos szabadságunk utján. • Adjon tehát hálát a mélyen tisztelt közgyűlés itt is, az általánosan úgynevezett alkotmányunk őrsáncaiban, Esztergom vármegye székhelyén, hogy királyunk az ide távolból idesereglett nemzetet, bár nagy küzdelmek árán de szerencsésen fenntartotta. Fogadjuk meg hosapáínk emlékére, hogy az ő vérükkel szerzett hazánkat s vármegyénket nemcsak fenntartani, hanem szebbé és virágzóbbá is tenni legszentebb hazafias kötelességünknek ismerjük. Ezen rövid bevezetés után mély tisztelettel üdvözlöm a jelenlevőket és Esztergom vármegye millenáris díszközgyűlését a minden magyar szivében meleg viszhangot keltő e felkiáltással nyitom meg !'

£ Éljen a király ! Általános, zajos, feledhetetlen hatást keltett a következő szónok: B. Szabó Mihály főjegyző itt közölt remek beszéde: Tekintetes törvényhatóság ! A hármashalmon álló apostoli kereszt és a négy ezüst folyó, — sok vértől áztatott és sok dicsőségtől megszentelt birodalma, immár 1000 éves múltra tekinthet vissza ! Ezer év multán itt vagyunk újra: Magyarok, — nem a harczi paripáknak dús legelőt adó síkjain Lebediának, nem ádáz küzdelemben vitéz véreinkkel, a besenyőkkel ; nem Etelköznek, a Dnjeszter kéklő hullámaitól áztatott rónaságain : az Isten szabad ege alatt, hanem a mi karunkkal és kardunkkal, a mi minden aranynál drágább vérünkkel szerzett édes anyafoldünknek hajdan sok ellent visszavert erősségében, szent István szülőföldjén, a polgárosult Esztergom szivében. Csodálatos történelem ez a miénk! — Mint a televényből csírázó rétség, mely a kasza után kövér sarjút növeszt; mint az életerős fa, mely a nyestés után csak annál dúsabb és termékenyebb lombokat hajt: i\gy növekedett ez a mi nemzetünk is minden csapás után, — csak annál izmosabbá, csak annál vitézebbé ! Álmos és Levente kemény tusában kiömlött vére küldött ki bennünket Etelközből Kiew falai alá, hol az orosz nép 10,000 gira ezüsttel s fiaival válta meg tőlünk szabadságát. S midőn Árpád a vereckei hágón mai szép hazánkba lépve, félelmetes őse, Attila öröksége nyomán Zalánt, a bolgár fejedelmet uraló föld birtokába lépett, attól fogva négy hosszú esztendeig szakadatlanul barczoltez a maroknyi nép — se küzdelmek közepette kiömlött vére az, amely e földhöz köti a magyart. S kezdve az ősidőktől, a Sajón, Várnán, Mohácson és Világoson át egy vérfolyam hullámzása tanított meg bennünket a nagy Vörösmarty íájdalmasan édes, hallhatatlan versére: „A nagyvilágon e kivül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod *kell !" Ma az ország legrégibb várispánsága: Esztergom vármegye ünnepli a honfoglalás ezredik esztendejét. Ez a kicsiny, ez a szegény vármegye, amelynek nincs egy arasznyi szöglete, a melyet a haza, a hit, avagy a szabadság szolgálatában kivont fegyverek zaja föl ne vert volna; melynek a földjében az ekevas nem váj olyan mély barázdát, hová őseinknek vére ne hullott volna. Szent István bölcsője, IV-ik Béla sírja ; — ez a kicsiny, hajdanában földúlt, letarolt, kitosztott darabja a Magyarok földjének, melyet szivem egész meleg szeretetével s az én szép hazám iránt érzett rajongásom egész erejével, csak a duló csatákban diadallal hordozott zászlóhoz tudok hasonlítani ; a hadilobogóhoz, amelynek aranyos selymét leszaggatá az ádáz küzdelem, — de kópjája áll a vár fokán s jogos büszkeséggel hirdeti a világnak: Nem maradt semmim, de megvan mindenem: a becsületem! A maroknyi nép, mely a Turul madár szárnya nyomán kardjával hasította ki magának Európa legszebb darabját közel 1000 esztendeje, hogy kioltá a tüzet, mely hadúr oltárán lángolt. Két esztendő hián 1000 éve annak, hogy Venczellin Kupa kezéből kiverte a hadi szekerczét. Hadúr oltárait azóta benőtte az erdő, eltemette az avar ; a feláldozott fehér paripák csontjainak porát is reges régen szerte szórta a vihar, — de pogány korában csak úgy, mint azután, hogy fejét a keresztvíz alá hajtá, egyaránt erénye volt a Magyarnak a vitézség, a szabadságszeretet s az önmaga által alkotott törvények tisztelete. E tulajdonával védte Európát a pogány ellen közel 500 esztendeig s ha vele lesz Isten, e tulajdonával fegyverkezve bátran lépi át a második ezer esztendő küszöbét! Tekintetes Törvényhatóság ! Az isteni gondviselés véghetetlen bölcsessége engedte megérnünk e mai napot: az idők mérhetetlen tengerében elég kicsi mértékkel alig kifejezhető pillanatot; egy parányi morzsáját a történelemnek, mely csodálatosképpen el fog merülni a multak éjjelébe, hogy vissza ne térjen soha többé. De valamint az ember késő vénségében is visszaemlékezik első játékainak csupa színtől és fényességtől ragyogó idejére, sőt emlékezetének tükörében aranyosabbnak látja a napsugarat visszaálmodva magát újra szívja s kellemesebbnek érzi az akkor látott virág illatát; — valamint a kora terhétől reszkető aggastyán nem feledi azt a napot, amelyen örök hűséget esküdött annak, kit élettársául választott, — azonképpen ne múljon el e nap, e színgazdag hónapok, ez a magyar dicsőség fényétől ragyogó esztendő emléke közöttünk soha, — mind az idők végéig! Legyen áldás fegyvereink vasán, kezünk békességes munkáján; aranyos padmaly, zsupptető alatt állandó szállása legyen a boldogságnak mindenütt, amerre magyarok imádkoznak. Legyen minden magyarnak a szive az a termőtalaj, honnét ki nem vész soha a Haza szeretetének vérpiros virága. Mert ha szeretjük a Hazát, ha tiszteljük őseink hagyományait, akkor az a kelő nap, melynek ma még csak a pirkadását látjuk, egy olyan Magyarország kalászait érleli mf-íjd, amilyen még nem volt sem az Anjouk liliomai, sem a Hunyadiak hollójával egy paizsra került kettős kereszt alatt! Az Isten oltalmazza Magyarországot; engedje, hogy a Duna és a Tisza mentén Árpád szabad nemzete legyen az úr még sok ezer esztendeig! Andrássy János alispán a királyra, a királyi családra mondott hazafias, lendületes beszédet s az általa keltett lelkesedés tetőpontra emelkedett, amikor annak befejeztével a zenekar a Himnusz-ba kezdett. Ezt is, a beszédet is a közönség állva hallgatta I végig. íme a beszéd : Méltóságos kir. Tanácsos, Főispán ur és tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés ! Midőn Esztergommegye közönsége mai napon szeretett hazánk, Magyarország ezredéves fennállásának ünnepét üli, nem csak kötelesség mulasztás, hanem valóban a legnagyobb fokú hálátlanság lenne, ha meg nem emlékeznénk a legjobb, a legalkotmányosabb uralkodóról, I. Ferencz József ő császári és apostoli királyi Felségéről, hőn szeretett királyunkról, azon királyról, ki koronázási esküjéhez híven nemcsak az ország alkotmányát mindenkor respectálta, annak törvényeit mind maga megtartotta és mások által megtartatta, hanem mindazon törvényeket, melyek hazánk alkotmányos törvényhozása által megalkotva, a felelős kormány által elébe terjesztettek, amelyek országunk helyes irányban való fejlődésére és hatalmának emelésére hathatós tényezők voltak, legmagasabb szentesítésével ellátni, első és legkedvesebb kötelességének ismerte, azon királyról, aki népének, annak örömében és bánatában együtt érezve azok javát, jólétét mindenkor előmozditani a legszebb és legnemesebb uralkodói hivatásának tartotta és tartja és akinek a magyar nemzet kitántorithatlan hazaszeretete mellett kiválóan köszönhetjük, hogy Magyarország, szeretett hazánk ezredéves fenállásának ünnepén oly szabadságot élvez, melynél nagyobbal egy nemzet sem dicsekedhetik. Igen méltóságos főispán úr és igen tisztelt közgyűlés, az uralkodói erényeknek oly sokoldalú és hatalmas nyiivánnlásai, melyek felséges királyunk nemes szivében találják kutforrásukat és melyeket kellően ecsetelni gyenge szavam képtelen, arra Ösztönöznek bennünket, hogy e mai nagy napon nemcsak a tüzpróbát mindenkor kiállott hűségünk és alattvalói hódolatunk, hanem a legnemesebb felfogáson alapuló valódi szeretet és ragaszkodás érzelmeitől indíttatva, arra kérjük a mindenek Urát, hogy felséges királyunkat szeretett hazánk javára és dicsőségére, népének legnagyobb örömére, felséges királynénkkal, Magyarország őrangyalával és az egész magas uralkodó házzal együtt sokáig, igen sokáig éltesse. Adja az isteni gondviselés, hogy a dicsőségesen uralkodó ház minden egyes tagja fenséges királyunk és királynénk magasztos példáját követve, azok uralkodói erényét elsajátítsa és azok közreműködésével és uralkodása aJatt a késő utókor Hazánk dicsőséges fonállásának második ezredéves ünnepét még boldogabban és megelégedettebben ülje meg, mint mi az ezredéves ünnepet ez alkalommal ünnepeljük. Röviden, nem ugyan ékes szavakban, de igaz hazafiúi szívből eredőleg tolmácsoltam ama érzelmeket, melyeket Esztergom vármegye közönsége mindig és e mai ünnepélyes alkalommal csak fokozottabban mértékben átérez és azt hiszem, hogy helyesebben nem fejezhetném be beszédemet, mintha arra kérem a felséges király és királynénkat, valamint az egész magas uralkodó házat, hogy alapítsák jövőben is magas trónjukat legfőképpen a kipróbált magyar hűségre, mert akkor trónjuk erős leszen mint a szent Írásbeli szikla, melyen még a pokol kapui sem vesznek erőt, szeretett hazánk pedig nagy és hatalmas, népei boldogok és megelégedettek lesznek, mi hogy ugy legyen, adja a magyarok istene. Éljen a király és éljen a haza! Utána szólásra emelkedett Frey Ferenc s szépen átgondolt, tartalmas lelkesen előadott beszédében indítványozta, hogy Ő felségéhez a közgyűlésből hódoló távirat intéztessék. Beszéde a következőképpen hangzik: Méltóságos- Főispán ur, tek. megyei közönség. A fenséges ünr ep, melyet a magyar nemzet a honfogl lás és állami léte ezeréves fennállása emlékezetének szentel, s a mely ünneplésl ől mai napon ez ősi várrn£^£ közöny.ge is hazafias szívből f'dÉk Bkes Örvendezéssel kér részt, elsB In és kiválólag egy világtörténe.B Hemény emlékét újítja ugyan feM Byezi az élő nemzedék öntudatán Bytől ragyogó előtérbe, — mégisj ^gyedül történelmi visszaemlékezés, hanem alkotmányos és hazafias manifestació jellegét is viseli magán, mert ország-világ előtt félreérthetlen határozottsággal tanúskodik arról, hogy a magyar nemzet, mely ezer év előtt e földet hazájául elfoglalta, azt állammá szervezni és abban magát és szabadságát egy ezredéven át mind e mai napig fenntartani tudta. Szabad nép volt a magyar, midőn Árpád vezérlete alatt a Kárpátok tövében Duna-Tisza mentén hazát szerzett, s a szabadsághoz való ragaszkodás, a szabadság rajongó szeretete volt és maradt mindenkor egyik legkiválóbb vonása nemzeti jellemének. S ezredéves története folyamán miben jelentkezett, miben tünt ki szabadság szeretete ? miben állott a közmondásossá vált magyar szabadság ? Könnyű és rövid erre a felelet: „A magyar szabadság : a magyar alkotmány !" Ezért a magyar alkotmányért, a törvénybe irt nemzeti jogokért, a törvényért és a (

törvény megtartásáért folyt sok századon át annyi küzdelem, omlott ki annyi honfivér. Szent a magyarnak alkotmánya, mert mindennél becsesebb előtte szabadsága. A magyar alkotmány csúcspontja és betetőzése pedig az apostoli szent korona, mely — mint egy ihlett ajakról, király, nemzet és világ előtt, csak imént elhangzott hatalmas szózat mondotta: „mint védő Cherub leng király és nemzet fölött, mindegyiknek jelezve kötelességeit, és mindkettőnek biztosítva kölcsönös jogait." Ezért mondja a költő a szent korona viselőjéről, hogy „a legelső magyar ember a király." Ezért forrott Össze a magyar nemzet haza- és a szabadságszeretete a koronás király iránt való törhetlen hűség érzetével. S ha imént azt mondottam, hogy nemzeti jellemvonása a magyarnak a lángoló szabadságszeretet, most kiegészítem azzal, hogy nem kevésbé jellemzi nemzetünket a koronás király szent személyéhez, a hazafiúi és vallásos kegyelet érzésével ragaszkodó törhetlen hűség, ez a szent hagyománya őseinknek, melyet dicsőségesen uralkodó felséges királyunk koronázási jelmondatává lett: Bizalmam az ősi erényben. . Ezek után kell- e szóllanom Felséges urunk Királyunk fejedelmi bölcsességéről, magyar nemzete iránt érzett atyai szeretetéről, alkotmányos hűségéről, törhetlen kötelességérzetéről, fáradhatatlan buzgóságáról, mellyel, életét egészen és teljesen uralkodói magasztos feladatának szenteli ? Tudja ezt hálás nemzetünk aprajanagyja, hiszen máris a történeti nagyság fénye sugározza körül dicső nevét és fenséges alakját, s Klio már készen tartja ércztábláját, hogy történeti díszjelzőként oda vésse majdan nevéhez: Ferencz József, az alkotmányos. Nem lenne tehát teljes és tökéletlenül fejezné ki hazafiúi szivünk érzelmeit mai ünneplésünk," ha annak során Felséges Urunk, Királyunk fejedelmi trónjának zsámolyához legmélyebb hódolatunk fiúi szeretetünk és hűségünk adóját le nem raknák. Tisztelettel indítványozom tehát, hogy mai ünneplő közgyűlésünkből ő Császári és Apostoli Királyi Felségének Esztergom vármegye hódolatát és hűségét tolmácsoló távirat küldését méltóztassék elhatározni, s egyben bátorkodom a távirat szövegét előterjeszteni. Mitán a szónok az üdvözlő táviratnak általa tervezett szövegét felolvasta, a főispán kimondotta, hogy az indítványt a közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi. Az ő felségéhez intézett távirat igy hangzik : Dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József, ausztriai császár és Magyarország apostoli királya ő Felségének Budapesten. Felséges Urunk! Ezer éves hazánk nemzeti és vallásos kegyelettől megszentelt ama helyén, honnan először villant a világ szemébe a magyar apostoli szent korona fénye, midőn közel kilencszáz év előtt első szent királyunk fejére tétetek, az ősi Esztergom vármegyének a honalapítás ezredéves emlékezetét hazafias lelkesedéssel ünnepelni egybesereglett közönsége, a legmé-