Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-10 / 38.szám

— Merkúr. A Merkúr május 16-ikán s néhány nappal előbb és később az esti égen oly kedvező helyzetet fog elfoglalni, hogy könnyen észrevehető lesz. A világos alkonyban nem sokkal magasabban a hely fölött, hol a nap lenyugodott, tűnik föl, mint egy sárgáspiros szinezetü fényes csillag, mely az égboltozaton ez időben látható. A távcsőben ugy tűnik föl, mint a hold, első negyede idejében. = Nem reméli szerencse. Rövid pár nap előtt még Heintze Károly, a magyar osztálysorsjáték fő-el árusítójának felhivása, hogy február 5 tői 8 ig megtartott húzás alkalmával a 20.000 koronát nyert sorsjegy tulajdonosa a nyeremény felvétele végett jelentkezzék, eredménytelen volt. Végre e hó 3-án a hódmező-vásárhelyi K. P. a fenti irodában bemutatta 29471. számú sorsjegyét és a 20.000 koronányi csinos összeget felvette. Nagy örömmel sietett a polgármesteri hivatalba, ahol a fővárosi szegényeknek 100 koronát és az árvalányok számára pedig, kik szerencseszámát húzták ki, 20 koronát tett le. Az osztály-sorsjáték igazgatósága közli velünk, hogy a húzás tartama alatt május 12—28-ig hivatalos hivatalos napi-jegyzéket fog kibocsátani és azokat az összes budapesti és vidéki árusítóknak az érdekeltek számára, betekintés végett megküldi. Miután a főhuzás 17 napig tart, ezen berendezés által alkalma lesz a közönségnek nyertes sorsjegyét az elárusítónál egy még a szerencse-kerékben levő számért kicserélhetni és ily módon részesülhet még azon nagy esélyekben, melyeket a milléniumi kiállítás milliós sorsjátéka nyújt. ESZTERGOM és VIDÉKE. (38. szám.) 1896. május 10. Kerestetik két lapkihordó, kiknek dolga a lapot vasárnap és csütörtökön kora reggel kihordani. Felvétetnek ugy idősebbek, mint ifjabb gyerekek is, kik a lapkihordást mellékfoglalkozáskép űzhetik. Feltétel: helyi ismeret és megbízhatóság. Jelentkezni lehet alulirt kiadóhivatalban. Sz „ESZTERGOM és VIDÉKE" kiadóhivatala. Visszatérés. Szerettem volna megcsókolni Élőmbe nyújtott két kezed, És szótlan állva, csak bámulni Mosolygó arcod, kék szemed, Szerettelek vőn átölelni, Csókolni szenvedélyesen: %Óh, csakhogy itt vagy s újra látlak!* »Egy'étlen kincsem, édesem /< De mit volt tennünk, mind hiába ! A papád volt ott s a mamád S az illemre, bár csúf találmány, Az ember kissé mégis ád. Csókoljunk hát csak kezet szépen Es mondjunk illőbb dolgokat: •>Ah, hogy van, nagysád? Mi jó szinben! »Es hogy töltendi a nyarat ?t Galeotto. Kelemen házassága. — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti közleménye. — Kökény Kelemen rágyújtott egy szivarra. A szivar rosszul szelelt s eldobta. De azután meggondolta, Jiogy a szivar öt krajcárba került s ismét felvette s tovább szivta. Hogy pedig Kökény Kelemen ezt egyszerre nem tudta meggondolni, annak oka az, hogy ma abszolúte képtelen volt gondolkozni. Valaminek a hiányát érezte, de amiről nem tudott magának számot adni. Csak azt érezte, hogy nem olyan, mint amilyen tegnap volt s hogy a hivatal rendkívül setéi és igen barátságtalan. Csodálatos, ezi eddig sohasem vette észre. Valami boszorkányságnak kell lennie a dologban. Mert hogy a kis Eliz egyszerre, anynyira elbolonditsa a fejét, azt fel sem tehette. Hisz évek óta ismeri már. Udvarolt is neki-és még sohasem volt enynyire szerelmes. Mégis különös. Talán csak nem az tette, hogy Eliz ujabb időben nagyon kitünteti az aljegyzőt. Hirtelen a fejére csapott. Hopp ! 0 féltékeny ! Különös, de igaz. Eddig ugyan megtörtént, hogy hetekig sem ment Elizék felé, de azt nem engedi., hogy az aljegyző olyan nagyon tegye a szépet, Es milyen inpertinensül dicsekszik gyerek. Már egész magáénak képzeli Elizt. Nem, nem fogja engedni. Tudja Isten meddig szőtte volna még gond<*latait, ha véletlenül délre nem harangoznak. Felvette a kabátját s elment ebédelni. A törzsasztalnál már ott ült az aljegyző. A szemtelen, hogy mosolyog. — Jó napot. — Szervus öreg. Mi bajod ? Ugy nézel ki, mintha savanyu almába haraptál volna. — Rossz kedvem van. — No ezt sajnálom. En olyan, de olyan boldog vagyok, hogy azt óhajtom, mindenki boldog legyen. Tudod-e fiam, hogy házasodom ? — Gratulálok. Ki a jövendőbelid ? — Kis hamis. Még azt sem tudnád ? Hisz már két hónapja udvarolok. — Csak nem Eliz ? — Hát mi különös van abban ? — Az, hogy Elizhez nekem is van jogom. — Neked ? Ezt nem tudtam. — Régebben udvarlok neki, mint te. —• De elhanyagoltad. — Azaz nem turbékolok annyit. De azért ő az enyém. — Már pedig az egyszer én fogom elvenni. — Uram ! — Nos ? — Egyikünk felesleges, — Azt tudom. Bizzuk Elizre a választást, Menjünk el ma este mind a ketten Elizékhez vacsorára s akkor válasszon ő. A vesztes visszavonul. Áll ? — De . . . — Semi de. Vagy, vagy! — Nem bánom. Kökény Kelemen nagyon kényelmetlenül érezte magát. Az a szemtelen firma olyan könnyen beszél, mintha egész bizonyosra venné a dolgát. Már alighanem baj van. Alig várta, hogy legyömöszölje a jó túrós csipedettet. Hirtelen összekapkodta kalapját, botját, s szaladt szaladt Elizékhez. A leányt egyedül találta. Az öregek valószínűleg délutáni álmukat aludták. Peckesen ereszkedett le a székre s aztán elkezdte a vallatást. — Eliz nagysád, én önnek nem rég szerelmet vallottam. — Van biz annak három hónapja is. — Es ön akkor igent mondott. — Nos? — Most pedig az aljegyző azt beszéli, hogy elveszi magát. — Tudom. — Tudja? Hát hogy ogy eztetheti össze a dolgokat ? — Még ön tesz szemrehányást ? Hisz jóformán felém sem nézett. — Nem tudok ugy turbékolni, mint az aljegyző. — De azt sem mutatta, hogy el akar venni. - Végre is minden leány akar férjhez menni. — ífe hát itt vagyok én. — Azt látom. — S el akarom venni. — Eddig még nem mondta. — Tehát előnyt ad ? — Még kérdezheti ? Kökény Kelemen valami melegséget érzett a szive felé szaladni. Aztán hirtelen felugrott s átkarolta Elizt. — Három hét alatt megtarthatjuk az esküvőt" — szólt Eliz. — Es a stafirung ? — Már rég készen van. — Akkor megyek a paphoz. Kökény Kelemen annyira biztos volt a dolgában, hogy estei el sem ment vacsorára. Az esküvőig annyi dolga volt, hogy még a vendégek meghívását is a menyasszonyára bizta. Nagy volt tehát álmélkodása, mikor a templom után az ebéden ott látja az aljegyzőt is. Kellemetlenül érintette a dolog s nem tudta mire vélni. Csak a fekete kávénál' szólhatott vele. — No, gyerek, most az egyszer mégis csak én vettem el. — Gratulálok. — Felsültél gyerek ? Mi ? — Én? — No igen. — Hisz nem akartam én elvenni. Csak azért beszéltem, mert Eliz felkért. Reméltük, hogy igy kenyértörésre viszed a dolgot. Kökény Kelemen kiejtette szájából a szivart s mialatt lehajolt érte, halkan mormogta : — Gazember . . . Gramling Kornél. c&raity porzó. Hajdan a szerelmesek egy a nagy világból távol eső «Senki sziget»-e után vágyakoztak, ahol millió rózsa illatozik, enyhe szellő susog s aranyosan csillog a verőfény. Ma inkább megfelel az Ízlésüknek egy háromemeletes fővárosi palota, amelyben a bútor van rózsafából, a selyem susog és a csillogó arany kézzelfogható A lányoknál csak az asszonyok kismerhetlenebbek. Mint a sírkertben a bemohosult régi sirok tetején is piros virágok nyilnak : ugy még azon szivben is fakadnak reményvirágok, amely legszebb reményeit eltemette. A nap sugarai az útszéli tócsa szennyes vize fölé is szivárványos zományczot vonnak. A szerelem a legsivárabb léleknek is némi költöiességet kölMinél magasabb a jéghegy, minél közelebb esik a meleg kutforrásához : a naphoz, csak annál hidegebb. Igy vannak lelkek, akik minél nagyobb és több szeretet által vannak környezve, annál hidegebbekké válnak. Amig igazán boldogok vagyunk, nem érünk reá a multakra emlékezni. Mikor pedig valaki az elmúlt szép napokat nagyon emlegetni kezdi, bizonyosak lehetünk abban, hogy a jelen napjaival nincsen megelégedve. ' leses kiállításban. Foglalkozni fog e lap a főzéseo kivül mindenféle háziasszonyi teendőkkel, u. m. : varrás, foldozás, kézimunka ruhaszabás, stb. stb., ugy hogy ez valódi tanácsadója lesz minden háziasszonynak, e mellett szórakoztató szépirodalmi részszel is fog birni. Ha megondoljuk, hogy ez az iránya a hírlapirodalomnak nálunk alig van képviselve, ugy örömmel üdvözölhetjük Zilahy Ágnes lapját, amely ily gazdag tartalom mellett mindenki által hozzáférhető lesz csekély előfizetési ára révén, mert az egész évi előfizetési dija e lapnak csupán 6 frt lesz. Aki a pár hét múlva megjelenő mutatványszámot birni óhajtja, egy levelezőlapon megrendelheti a „Háziasszony" kiadóhivatalnál Budapest, Kerepesi üt 64. sz. II. emelet 39. ajtó. Mutatványszámok ingyen és bérmentve küldetnek, f Fényes és nagy ünnepet ült e na. pókban a magyar nemzet. Megnyílt orsz. kiállítása. O felsége a király nyitotta meg. Ünnep volt mindenütt a hazában. Es ez ünnephez, ehhez a lelkes hangulathoz nagyban hozzájárultak a lapok. Az ünnep emeléséhez, lelkes hangulatához a „Képes Családi Lapok" is hozzájárult. A kiállításról és az ezzel kapcsolatban levő eseményekről írásban és képben híven megemlékezett. Hazafias kötelessége volt ez. De e hazafias kötelessége mellett nem feledkezett meg olvasói szórakozásáról. Közölt és folyton közöl 3 regényt jeles elbeszélést, rajzokat, humoreszket és költeményeket. tEs mind ezt lankadatlan buzgalommal mindvégig tenni fogja. A „Képes Családi Lapok" bármely időben megrendelhető. Mutatványszámot szívesen küld a kiadóhivatal Budapest, vadász-utcza 14. sz. saját házában. IRODALOM. f Háziasszony. Ilyen cím alatt indul meg pár hét múlva a szék- és fővárosban Zilahy Ágnes szerkesztésében egy minden izében magyar háziasszonyoknak való való újság. Zilahy Ágnes neve nemcsak valódi magyar szakácskönyve révén ismert hölgyközönségünk előtt, de mint szellemes irónő is jó hírnévnek örvend. Ezt mutatja különben az a páratlan siker, amely ez évben megjelent „Gazdasszonyok naptárát" is érte. E naptár három hét alatt két kiadást ért s mégis alig jutottak példányok belőle a vidékre. Lapjának megindításával a magyar hölgy közönségnek egy régi óhaját kívánja teljesíteni s hisszük is, hogy nagy lesz annak a közönségnek száma, amely lapja köré fog csoportosulni. Zilahy Ágnes lapja kéthetenként fog megjelnni bő tartalommal, izA közönség köréből. Utcai lovagok. Fájdalommal kéli konstatálnom, hogy nehény hét óta nekünk is van már két utcai lovagunk. Különösen az estéli órákban, a séta- és a májusi ájtatosság idejében graszszálnak az utcákon, állandóan kihívó magaviselettel, illetlen megjegyzésekkel inzultálják a nőket s még azt is megcselekszik, hogy a zárdatemplommal szemben megállva csókokat hintenek a zárda emeleti helyiségei felé. Mielőtt megnevezném az illető, koruknál fogva is nagyon fiatal urakat, (akik közül az egyik már egy alkalommal nyilvánosan kért bocsánatot illetlen viselkedésért) figyelmeztetni akarom őket, hogy a saját érdekükben mondjanak le az ilyetén való utcai szereplésről. Gy. Hivatalos órák a városnál. Bár kellemetlen dologba ártom magamat, de lehetetlen megbotránkozásom elfojtani akkor, midőn egy városi tisztviselő annyira indolens tud lenni, hogy a hivatalos óra alatt, palám et publioe, vendéglői helyiségben kártyázzék. Alig egy-két hete, hogy az uj szervezési szalyok életbeléptek, melyek a tisztviselőt a hivatalos órák pontos betartására kötelezik, s az uj tisztikar egyik tagja már is azzal excellál, hogy a hivatalos órát a vendéglőben tölti; kártyával űzvén unalmas óráit. Hát oly kevés dolog van a városházán, hogy a tisztviselő szórakozással kénytelen idejét tölteni ? Ugy akkor miért fizeti az adózó közönség azt a tisztviselő ármádiát ? Avagy ha van dolog, hát hol van a hivatali, az erkölcsi kötelesség s a fegyelem ? Hát ezért emelte fel a város rövid egy két év alatt már másodízben és hozzá jelentékenyen a tisztviselők fizetését, hogy kevesebbet dolgoznának, mint eddig? Hát nem emlékezik az a tisztelt tisztviselő arra, hogy a város midőn a fizetéseket felemelte, kimondotta, hogy nem zárkózik el a kérelem elől, javítja a tisztek helyzetét, olyanra emeli, mint kevés vidéki városhan látjuk, de viszont