Esztergom és Vidéke, 1896

1896-05-03 / 36.szám

Hátránya viszont, hogy az izzók fénye nem szabályozható, tetszés szerint fel nem csavarható, s ha egy izzó nem elég, ugy csak uj láng alkalmazásával lehet erősíteni. Az első berendezés költségei a kiállítás minősége szerint igen különbözők. A fenn elősorolt példák mutatják, hogy 6o—70 forinttal emelkedik s bámulatos, hogy ezen világítás szerkezeti tárgyaiban mily óriási ipar fejlett ki. A szebb kivitelű csillárok az iparművészet valódi remekei s aki ezekben luxust akar kifejteni, annak nagy összegekbe kerül az első felszerelés, viszont azonban az egyszerű karok is igen fejlett Ízléssel vannak megkészítve. Kaszinók, olvasótermek, kávéházak részére készülnek le- és feltolható szerkezetek s szükség esetén a szebb petróleum lámpatartók át is alakithatók, illetve a körték ezekre alkalmaztatnak. Ezen apró adatokkal az olvasóközönség valamennyire tájékoztatva van s hisszük, hogy az uj világító eszközt hamar meg is fogják kedvelni. Most csak az a kívánatos, hogy a város mielőbb vegye tárgyalás alá a kérdést, a pályázatot tűzze ki s azokat bocsássa szakértői vizsgálat alá, melynél reméljük, hogy városunk nagyérdemű fia: Schenek István, a kitűnő szaktudós sem fogja megvonni bizalmas tanácsát és támogatását szülővárosától. Az ő nagy "tudó^m^fiyárarés 'tápásztáiaiaira hívjuk fel a tanács figyelmét s ha az illő módot megtalálja, hogy őt ez ügynek megnyerheti, ugy sokkal nyugodtabban indulhatunk neki a reformnak, mint más városok indultak. Dr. Földváry. Menve és a város. Közgyűlések. Esztergom, május 2. Két közgyűlés volt városunkban april hó utolsó napján. Délelőtt a vármegye tartotta rendes tavaszi közgyűlését, délután a Városházán tanácskoztak a városi képviselők. A két gyűlésről a következőkben számolunk be : Megyei közgyűlés. (M.) A megyebizottsági tagok kellő érdeklődése mellett nyilt meg a tavaszi közgyűlés, amiben része lehetett annak a körülménynek is, hogy a tárgysorozat egyik, a levelezések között szerényen megvonuló pontja egy kis politikai vitát helyezett kilátásba, a miben a bizottsági tag uraknak már régen nem volt részük. Kruplanicz Kálmán pontban 10 órakor jelent meg a közgyűlési teremben s zajos éljenzés között elfoglalva bársonyszékét, a következő lendületes szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Utolsó közgyűlésünk óta olyan nevezetesebb politikai, vagy országos érdekű esemény édes hazánkban elő nem fordult, a mely kötelességemmé tenné, hogy arról mai közgyűlésünk előtt az elnöki székben megemlékezzem. Fontos eseményt képez azonban vármegyénk közéletébén kedves székvárosunknak a szomszédos városokkal ezen időközben megtörtént tényleges egyesülése s annak az uj szervezési szabályok szerint való megalakulása után az e hó 16-án megejtett általános tisztválasztás. Mindezen a város és igy édes mindnyájunk jövőjére oly nagy horderejű események minden erősebb rázkódtatások nélkül s a legpéldásabb rendben folytak le. Ugy hiszem tehát, hogy a vármegyei közönség véleményének adok kifejezést, midőn ezen igen szövevényes és sok tapintatot igényelt ügy példás vezetéseért köszönetemet fejezem ki a vármegye igen tisztelt alispánjának (Zajos éljenzés), de köszönetemet mindazoknak is, akik őt nehéz feladatában sikeresen támogatták. Legyen egyúttal szabad reménylenünk, hogy a kibővített s jól szervezett tisztikarral ellátott uj Esztergom meg is fogja valósítani mindazon kívánalmakat, amelyeket irányában a vármegye, amely három legszebb községét neki átengedte, irányában támaszthat s iparkodni fog nemcsak gócpontjává lenni az általános és különösen a megyei nemzeti kultúrának, de a közvagyonosodást előmozdító emporiumává is a megye iparának és kereskedelmének céltudatos müvelője a humanizmusnak. Ezeket a napirend előtt szükségesnek tartottam előterjeszteni, s most már T. V. B., minthogy a mai közgyűlésünkben igen sok és igen fontos ügyek várják az elintézést, szíves figyelmüket az előadandókra különösen kikérve, mély tisztelettel üdvözlöm a jelenlevőket s a közgyűlést ezennel megnyitottnak jelentem ki. A zajos éljenzés lecsillapodása után a főispán kinevezte tiszteletbeli főszolgabíróvá Kakas Lászlót és tiszteletbeli járási orvossá dr. Rhőrích Bélát, a kik a hivatali esküt nyomban letették. Következett a főjegyző referádája. A nevezetesebb pontok közül felemiitjük a belügyminiszter intézvényét a „Rendelkezési alap "-ró 1 szóló szabályrendelet módosítása tárgyában. Határozatba ment, hogy mivel a megyei szolgálat ma már nem puszta „nobile officium" újra felírnak a miniszterhez és a napidíjakra vonatkozó szakasz jóváhagyását újból kérelmezik. Hasonlóképen elhatározták, hogy újból kikérik a belügyminiszter jóváhagyását a megye személyzetének illetményei felemelését kimondó f. évi 05. mb. számú határozathoz, mert ezt a vármegye a törvényben megállapított önkormányzati jogánál fogva megteheti s ha a mértékhitelesítő hivatal újjászervezésére engedélyezhető a pótadó, ugy erre a fontos célra még sokkal inkább. Tudomásul vették, hogy a belügyminiszter az ezredéves ünnepségekre igényelt ötezer forintos kölcsönnek a kért módozatok mellett való felvételét engedélyezte. Elhatározták, hogy a banderiális ruhák, lovak, szerszámok stb. eladása után még fenmaradó tartozási összeget a két kölcsönadó alapnak ugy fizetik vissza, hogy e célra az alispán a rendelkezési alapból évenkint száz forintot utalványoz. A belügyminiszter a drágasági pótlék visszafizetésének határidejét csak a folyó év végéig hosszabbította meg. Mivel a visszafizetésre pénzalap nincs s mert a miniszter ujabb pótadót ezideig engedélyezni nem hajlandó, felterjesztést intéznek hozzá, amelyben a határidő meghosszabbítását kérelmezik. A jegyzői nyugdijszabályzat miniszteri jóváhagyását tudomásul vették. A miniszteri intézvényre, amely az esztergomi mértékhitelesítő hivatal újjászervezését rendeli el, kimondották, hogy mivel e célra nincs pénzalap s mert a miniszter a tisztviselők fizetésemelésének sokkal íontosabb és sürgősebb kérdésében a pótadót nem engedélyezte, felírnak hozzá, hogy ez okokból az újjászervezés egyelőre meg nem valósitható. Majd a főjegyző ajánlatára az egyenesadó felszólamlási bizottságba az 1896—98 évekre rendes taggá Frey Ferencet, póttaggá Reviczky Gábort választották meg. A főjegyző bejelentette, hogy a PethőBornastini Eva-féle alapitvány két megüresedett helyére pályázó nem jelentkezett, csak a határidő után adta be Ivanics Gyula-párkányi jegyző kérvényét, Vilma leánykája érdekében. Mészáros Károly bizottsági tag indítványára elhatározták, hogy az egyik alapítványi helyet még egy évre Hamar Árpád tb. főjegyző leánykájának adják, aki eddig is birta, a másikat pedig Ivanics Vilmának s hogy a pályázat meddősége a jö1 vőben lehetőleg elkerültessék, a pályázati hirdetményt ezután a megye hivatalos lapjában is közölni fogják. Következett Brutsy János indítványa a vidéki városokban építendő uj házak adómentessége tárgyában. Az állandó választmány azt javasolta, hogy mivel ez ügyben egyizben 1895ben már felírtak a képviselőházhoz, az indítványt mellőzzék. Többen azonban hangsályozták. hogy mivel az e kérdésre vonatkozó törvényjavaslat legközelebb kerül tárgyalásra, a felirat nem volna felesleges s annak elküldése határozatba is ment dr. Földváry Istvánnak azzal a módosításával, hogy az adómentességi kedvezménynek az általános házbéradó alá nem eső városokra való kiterjesztését is kérelmezzék. Néhány kisebb fontosságú pont után következett Sopron sz. kir. város törvényhatóságának átirata a szólásszabadsággal való visszaélés tárgyában az országg}

7

üléshez intézett feliratnak pártolása tárgyában. Az állandó választmány azt javasolta, hogy bár belátja a soproni feliratban felhozott ama nyomós indokokat, amelyekkel a képviselőház házszabályainak, a szólásszabadság túltengése ellensúlyozása céljából való megváltoztatást ajánljuk, de mert a parlament tekintélyét és hatékonyságát könnyen lejtőre terelő intézkedésnek tartja a változtatást, azt javasolja, hogy csak oly felirat intéztessék a képviselőházhoz, amelyben a megoldandó fontos kérdésekre való tekintettel a tanácskozási idő meghosszabbítását s csak ha ez eredményre nem vezetne, a szabályok megváltoztatását kérik. A kis vihar nyomban megkezdődött. Felállott Reviczky Károly országgyűlési képviselő s a hatásosabb ellenzéki frázisokat bokrétába kötve, ugy látszik, kissé „haza beszélt." Miután a Budapesti Hirlap-ból kiolvasta, hogy a Házban nem beszélnek nagyon sokat, hiszen a stomfai választással, a szőllők reorganizációjának tárgyalásával stb. ennyi és ennyi óra alatt elkészültek (a költségvetés tárgyalásáról nem szóllott), ott a hiba, hogy 365 nap között 200 napon nem volt ülés, oda konkludált, hogy szégyen volna, ha Esztergommegye nem az ország első vármegyéjének : Pestvármegyének példáját követné, amely tudniillik visszautasította a soproni feliratot, hanem a soproni krobótok és gunymagyarkák után indulna. (Közbeszólás : Felsőbükki Nagy Pál is gunymagyarka volt ?) Azért indítványozza, hogy helytelennek találva a szólásszabadság korlátozását, az állandó választmány javaslatát utasítsák vissza. Frey Ferenc csatlakozott ez indítványhoz s elmondotta, hogy értesülése szerint a soproniak csak hízelkedni akartak a kormánynak a felirattal, hogy ideális céljukat: a sertéspiacot elérhessék. Atidrássy János alispán figyelmeztetett arra: ne gyanúsítsunk, hogy ne gyanusittassunk. Egy testvértörvényhatóságról nem szabad a hazafiatlanságot feltételezni, mert hiszen „de internis non judicat praetor." A szólásszabadságot mindenki szentnek tartja, de el kell Ítélni a szólásszabadosságot. Ajánlja az állandó választmány javaslatát elfogadásra. Miután Reviczky Károly személyes kérdésben felszólalt, amennyiben tiltakozott az ellen, hogy az ellenzék taktikázna a Házban, Andrássy János viszonválasza után dr. Földváry István emelkedett fel szólásra. Csodálkozik a felszólalásokon — Ugy látszik vehemens támadásra készültek és nem akarják azt elhallgatni, noha az áll. választmány javaslata inkább kellemes meglepetés lehetne mert az éppen a soproni átirat lényege ellen van. Az tény és minden elfogulatlan szemlélő kénytelen elismerni, hogy hónapok óta éles személyeskedések és erős túlzások akadályozzák a parlament normális működését, ez ellen felszólalni helyes. Az áll. vál. kimondja hogy Sopront nem követi és a lehető legenyhébb formában jelzi, hogy a parlament működése nem egészséges és felir, hogy hosszabbítsa meg az ülések idejét. Szóló nem járulhatna a szólásszabadság korlátozásához de azt véli, hogy az üllések meghosszabbításával az legkevésbé sincs érintve. Azt tartja hogy a szólássza

: badság és a parlament normális működése egyaránt biztositéka az alkotmánynak s e kettőt szükséges mindig Összhangban tartani s ez okból a javaslatot elfogadja. Közben Reviczkyvel polemizál és kimutatni igyekszik, hogy a 17—18 órát egy-egy személyi skandalum felett bizonyára nem a kormánypártiak beszélték s ha a foldmivelési érdekeknek csak 1—2 órát szenteltek, ugy azok jól voltak előkészítve s bár ezeknél fejtett volna ki alapos érvelést az ellenzék. A korruptió vádjára megjegyzi hogy egyesek hibái és az egyéni rosszakarata ellen egy párt sincs biztosítva — még az ellenzék se ha kormányra jutna, a fő az, hogy ugy a Miklós, mint a Pulzky ügyben a kormány azonnal erélyes megtorlást vett és teljesiti kötelességét. Vargha Dezső és dr. Fehér Gyula ellenzéki szellemű felszólalásai után Mészáros Károly jelentette ki, mivel a magyar nemzetnek a szólásszabadság egyik legszentebb joga, nem járulhat az állandó választmány javaslatához. Több szónok nem levén, a főispán — a kérdés fontosságára való tekintettel — elrendelte a névszerinti szavazást, amelynek eredménye volt, hogy az állandó választmány javaslata mellett 29-en, elle?ie 23-an szavaztak. Igennel szavaztak: Andrássy János, Binetter József, Feigler János, Gotthard Ede, dr. Földváry István, Hamar Árpád, Hertelendy Gyula. dr. Hulényi Győző, Ivanics Gyula, Ivanics István, Ivanovics Béla, Lipthay János, Luczenbacher István, Maiina Lajos, Matyasovszky Vilmos, Meszéna Ferenc, Kollár Péter, Nóvák János, dr. Perényi Kálmán, Reviczky Győző, Schiller József, Szabó Iván, B. Szabó Mihály, Szegi Pál, Takács József, Tauber Mihály, Thuránszky Lajos, Veres Ede és Zsarnóczay Mihály. Nemmel szavaztak: ifjabb Bohák József, Brutsy János, Csókás András, Csomor András, Fehér Gyula, Feichtinger Sándor, Frey Ferenc, Izsó Illés, Koksa Kálmán, Koperniczky Ferenc, Madari Ágoston, Magát Joakim, Mattyasovszky Lajos, Mészáros Károly, Mocsi Imre, Pánczél István, Reviczky Károly, Stróbl Mihály, Szentes Péter, Tölgyesi Ferenc, Vargha Dezső, Vilhelm István, Vojnics Döme és Wimmer Ferenc. A tárgysorozat többi része gyorsan pergett le, bár még egy névszerinti szavazás volt a bajna

;

pusztagyarmati útnak a községi közlekedési (vicinális) utak közé való felvétele kérdésében. Tizennégy szóval kilenc ellen a felvétel mellett döntöttek. Megadták Andrássy János alispánnak és B. Szabó Mihály főjegyzőnek, Véghelyi Ödön főszámvevőnek a kért hat, Kollár Péter árvaszéki ülnöknek pedig a kért négy heti szabadságot. Kovács Mihály nyug. árvaszéki ülnöknek nyugdija felemelésére való kérvényét a nyugdijalap túlterheltsége miatt elutasították. A közgyűlés déli egy órakor végződött. Az ellenzéket a soproni szavazás eredménye nagyon lehangolta, részben felingerelte s ennek tulaj donitható, hogy egy nemmel szavazó bizottsági tag a közgyűlés után olyan erős hangon nyilatkozott az igennel szavazókról, amelyből komoly affér keletkezett, s amelynek tegnap a Vármegyeházán kivül is folytatása volt. II. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete ápril 30-án ülést tartott, melyet polgármesterünk — engedve ugy látszik a közóhajnak — délutánra hivott egybe mely ülésből méltán meríthettük azt a tapasztalatot, hogy a délutáni ülések inkább vontatottak, s hogy a tele gyomor izgatólag* hat a kedélyekre, mert bizony az izgalmas jelenetekben nem szűkölködtünk. Kettőről nevezetes az ülés, először mert ezen mutatkozott be az ujonan választott tisztikar, másodsorban pedig arról, hogy az oly kevés