Esztergom és Vidéke, 1896

1896-04-23 / 33.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 33. szám. ESZTERGOM és Csütörtök, 1896. április 23. VIDÉKE Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. —$— ELŐFIZETÉSI Át\: Egész évre 6 Fél évre 3 Negyed évre 1 Egy hónapra Egyes szám ára — fit — » — • 5o » 50 7 S 8 VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—IMg, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhírdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor Tábor Ad°lf papirkereskedésében, a Wallfiscll- és Hauffh-féle dohánytőzsdékben. I Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- § kereskedésében vétetnek fel. —^»*_ | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, I ^^^^xxxxxxxx^^^x\v^^x\x\^x^^^ Villamos világítás. 1. Esztergom, ápril 22. Utcai világitásunk a letiető leggyarlóbb, egy évtized óta panaszkodunk, de megjavítására vajmi keveset tettünk, vagy tehettünk, mert maga a berendezés és a rendszer nem igen türi meg a javítást és a foltozásnak semmi látszata. A vállalkozó által kezelt petróleum-világítás rozoga lámpákban jó nem is lehet, akármennyit költünk is javítgatására, azért teljesen helyes azon polgárok fellépése, akik ez év elején a villamvilágitás behozatalát sürgették s erre a város tanácsát hivatalosan is felhívták. A tanács, mely a panaszok alapos voltát igen jól ismeri, két tisztviselőjét küldötte ki, hogy néhány hasonló nagyságú város villamos berendezéseit tekintse meg. Ezekhez csatlakozott saját költségére három érdeklődő, buzgó városi képviselő és Eger, S.-A.-Ujhely, M.-Sziget, Szatmár és Debrecen városokat járták be, melyek közül az első négynek uj villamos berendezése van, Debrecen pedig légszesz világítással bir. Általában szerencsés gondolat volt egy kissé körültekinteni, mielőtt a Íz „Esztergom és fiié" tárcája, város ily nagy és uj intézmény behozatalához fogna s nincs igazuk azoknak, kik .ezen utat fölösleges költekezésnek hirdették, mert hisz — ugy mondják — Budapesten elég villamos világítást láthatni, amennyiben a berendezés nehézségeit, tapasztalatait csak hasonnagyságu városoknál lehet kiismerni s a mások példáján okulva, azokat saját javunkra értékesíteni. Bár csak minden nagyobb vállalkozás alkalmával igy tett volna a város, ugy tömérdek nehézséget és veszteséget kerülhetett volna el, sok minden másként üt vala ki. A verseciek, szatmáriak, a ceglédiek polgármesterükkel előttünk jártak ezen a körúton s az egyes városok vezetői előtt már nem volt újság az esztergomiak látogatása. A küldöttség már beterjesztette terjedelmes jelentését, felszerelte azt világítási naptárral és egy részletes térképpel, mely a villamvilágitás behozatala esetére a közúti lámpák beosztását, az ív- és izzólámpák elhelyezését feltünteti s igy a nagy bizottság minden adat birtokában, a helyi tapasztalatok ismeretével s egy a jövő képét és fejlesztési tervét mutató indítvány alapján foghat a további tárgyaláshoz. Ez az ügy közönségünket rendkívül közelről érintvén és érdekelvén, szükségesnek tartjuk a jelentést ez uton is röviden ismertetni s a tanulmányútról egyet-mást elmondani. A megtekintett városok közvilágítása mindenütt szépen sikerült, tiszta, könnyen kezelt és egyszerűen ellenőrzött világítás, bárha nem kell azt hinni, hogy valami pazar fényárban úsznak az utcák. Rendkívüli előnye, hogy az egész város egyszerre, egy előre meghatározott órában rnegvilágittatik, hogy izzó lámpák mindenütt egyenlően fénylenek s hogy a hatóságnak módjában áll napról-napra ellenőrző próbát tenni, amennyiben van egy igen pontos készülék, amelyet akár a legtávolabb álló, pl. a szentgyörgymezői uj vágóhidnál levő lámpánál alkalmaznak s az megmutatja, vájjon az áram elég erős-e ? a fény előírt foka jelen van-e? megfelelő-e a szerződés szabványainak, amelyben legtöbb 3°/

0 ingadozás van megengedve, de erről, vagy zavarokról sehol sem panaszkodtak, s mivel minden lámpának egyenlő erejű árama van, ezzel az egy próbával az összes lámpák ellenőrizve vannak. Igy már lehet gondoskodni A jácint. — Az »Esztergom ée Vidéke« tárcája. — Nagy volt a szomorúság az egész országban, mert a király lánya közéi volt az éhen háláshoz. Mit ? Az éhen háláshoz ? Egy királyleány ? Hát nem volt marha a mezőkön, vad az erdőkben, főzelék a kertben, gyümölcs a lankásokban ? vagy talán nem voltak szakácsok a konyhákban ? Micsoda katasztrófa történt ? Hogyan eshetett meg, hogy ilyen előkelő és gazdag kisasszony nélkülözte még azt is, a mi ritkán hiányzik még a parasztkunyhókban s a koldus átalvetőjében is — egy darab kenyeret ? Oh, igen, volt neki annyi kenyere, a mennyit csak kívánni lehet, süteményei is a legezukrosabbak a világon; csak intenie kellett volna, hogy elébe rakják az asztalra a legízletesebb pecsenyéket, a legpompásabb vadakat, halakat és gyümölcsöket. Ez a királyleány azonban nem birta enni a közönséges ételeket, melyekkel más férfiak és nők táplálkoznak; a tündérek egykor bölcsője fölé hajolva elhatározták, hogy frissen nyilt virágokkal és azokra szállt pillangókkal táplálkozzék csupán. Két hét óta azonban bősz orkán dúlt az országban, elpusztítva a kerteket és üvegházakat, hogy teljes lehetetlen volt egyetlen vadrózsaszirmot, egyetlen kaktus-kelyhet találni. Nem, a kertekben egyetlen jácint, egyetlen jázmin, egyetlen ibolya, egyetlen tulipán s a sövényeken egyetlen kökényvirág sem volt. A lepkéket szintén elhordta az orkán, nem tudni hová, ismeretlen országok felé, hol most talán szomorúan és halva hullanak alá, mint hópihék törmelékei. A királyleány ilymódon a lehető legszánandóbb állapotban volt; haloványabb volt a leghaloványabb virágoknál is, melyekből csak egy is elég lett volna megmentésére; bizonyosan meghal, ha böjtölése még pár óráig tart. Es miután elég nehéz természetű volt akkor is, mikor kedvére jóllakott, elképzelhető, mennyire szidta udvarhölgyeit, mikor ezek szobájába léptek anélkül, hogy a legparányibb mezei, avagy erdei virágot is hoztak volna neki. Mondottam, — és okom volt rá mondani — hogy az egész országban nagy volt a szomorúság/ a királykisasszony közeli halála miatt. A királyra alig lehetett ráismerni, annyira megőszült pár nap alatt és a miniszterek, az udvarnagyok szánalmasan néztek ki, mert valóban illetlenség volna tőlük jó kedvet mutatni, mikor az állam fejének bánatra van oka. A legőszintébb, a legnagyobb kétségbeesés azonban egy kis apród szivében lakozott; mert régóta imádta minden remény nélkül a királykisasszonyt; a gondolat, hogy meg fog halni, oly nagy kétségbeesésbe döntötte, hogy irgalomra hangolta volna az erdők tigriseit s a hegyek szikláit, ha lettek volna ott, hogy lássák, tigrisek és sziklák. Pedig hát éppen nem dicsekedhetett a királyleány kegyével. Sőt ellenkezőleg! Lehetetlen volna szavakkal fogalmat alkotni a kegyetlenségekről, melyeket e kis apród irányában elkövetett, aki szolgálatára volt rendelve. Amint az sóhajtott, ő nevetett; amint feléje közeledett este, hogy valami szolgálatot végezzen körülötte, nem fordult el tőle, ami könyörületes dolog lett volna, de nagy szemeket meresztett rá és leülve monda neki: „Jó, jó, jer, itt az alvás ideje, huzd le a harisnyámat, kérlek," aztán gúnyolódva távozott kisasszonyaival, akik épp oly kegyetlenek lévén, hangosan nevettek. Ezek azonban menthetők voltak, miután nem szerette őket az a szegény fiu. Ennyi barbárság nem gáközvilágitásról s felelősségre vonható az ellenőrző tisztviselő, nem ugy, mint a petróleumnál, ahol ahány lámpa, annyi próba szükséges. A szél, eső, havazás nem befolyásolja az izzó működését s nem alszanak ki egyenkint egymás után külbehatások miatt, de egyszerre, az előre meghatározott órában szüntetik meg égésüket. A világítási naptárt előre, évről-évre a közgyűlés állapithatja meg s az előző évi tapasztalatokhoz képest takarékosságot fejthet ki. Egy-egy lámpa égési minimuma évi 1500 órában szokott megszabva lenoi. Egerben ennyivel nem jöttek ki és a további órákért reáűzetés fordult elő. — S.-A,-Ujhelyen pedig az 1500 órából is megtakarítást érnek el. Ez a gondos, takarékos vezetéstől függ, mert bizonyos, hogy nyári hónapokon alig van szükség a fele lámpára is. A két város közti külömbséget egyébként az magyarázza meg, hogy Egerben egész 10 óráig az összes lámpák, 11-ig az ív-lámpák égnek s azontúl az ív-lámpák és az izzók fele, S.-A.-Ujhelyen pedig az összes izzólámpák csak 9 óráig égnek, azontúl pedig csak 80 darab, az Ívlámpák éjfélig, az összes nyári tolta őt abban, hogy a leggyöngédebb szerelmes legyen ; és ha valaki azt mondotta volna neki, hogy a királykisaszszony nem olyan szelid, mint a legelő báránya, komolyan megharagudott volna s meggyült volna vele a baja az illetőnek. Amint meghallotta, hogy a király lánya elvész az orkán miatt, mely elpusztított minden virágot a pillangókkal együtt, pillanatig sem habozott. Elkezdett futni keresztül s kasul az országban, rózsát, liliomot, ibolyát, bármit keresve táplálékul annak, akit szeretett. De nem talált. Tovább keresett. Valaki igy szólt a királyleányhoz: „Tudja-e fenséged, hogy a kis apród, elment abban a reményben, hogy reggelit szakajthat fenséged számára !" A királylány megvetően mosolygott. Ugy látszott, hogy sajnálattal ennék a virágokból, melyeket a szegény fiu hozna neki és igy szólt: „Oh, milyen éhes vagyok !

u A kis apród pedig bejárta az egész országot, virágot keresve és leszállott a hegyszakadékokba s megmászta a legzordabb lejtőket, remélve, hogy talán megtalálja két szikla közt a jégmezők közelében azt a titokzatos kis kék alpesi virágot, mely nem engedné, hogy meghaljon az, akit ő szeret.