Esztergom és Vidéke, 1896

1896-04-19 / 32.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 32. szám. Vasárnap, 1896. április 19. ESZTERGOM es VIDÉKE l*.XVOVC\NXXXXXXX\X\XXX\X\XXX\X\XXX\X\XXX\X^ Megjelenik hetenkint kétszer : $5 csütörtökön és vasárnap. | I . ••* ' I & ELŐFIZETÉSI ÁR/. § s í 5 Egész évre 6 frt — kr. ^ ^ Fél évre 3 » — » ^ ^ Negyed évre • . i » 50 s ^ ^ Egy hónapra — » 50 » ^ Egyes szám ára —• » 7 » ^ £ í ^vxxxN^x^xxxx>^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások i

s küldendők. —ss TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfisch- és Ilaugll-féle dohánytözsdékben. V-XXXXXXXXXXXXXXXXXXXÍ^VXXNXX»XXXXXXXX>XXX\XXXXXXXXXXX^ Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr •i^^x^xxx^x^vc^^xxx^xxxxxNVX^^^ A tisztújítás után. Esztergom, ápril 18. (P.) A nagy nap, mely városunk történetében korszakot alkotó jelleggel bir, elmúlt. A tisztújítás megtörtént. Elmultak a zajos, izgatott napok, s a kedélyek visszatérnek régi, nyugodt állapotukba. Bottyán palotájáról eltűnnek az ünnepi lobogók, s ki-ki munkára siet, hogy megkeresse azt, miből él: a kenyeret. Mozgásba jő a szellemi munka hatalmas gépezete és városi közügyeink terén megindul a munka. Üdvözöljük a közmunka embereit, a város újonnan megválasztott tisztikarát ! S amidőn üdvözöljük, a legszebb reményekkel telve fordulunk feléjük, kiknek egy uj korszakot alkotni, a város anyagi, s ezzel karöltve szellemi felvirágzásán fáradozni jutott osztályrészül. Üdvözöljük, s kérjük, lebegjen előttük az a szent cél, melynek szolgálatába szegődtek, lebegjen előttük a város üdve, boldogsága, hogy legyen városunk naggyá, hatalmassá. Merítsenek erőt a kitartó munkára szülővárosunk hajdani hírnevéből, s érdemeljék ki a választók bizalmát azzal, hogy igyekezzenek visszavarázsolni a rég mult napok dicsőségét. Üdvözöljük a kijelölő bizottság tagjait és azokat a választó polgárokat, kik félretéve az érdekek rugóit, a törvény szigorával és legjobb meggyőződésük sugallatával oly tisztikart adtak városunknak, melynek munkásságában nem kételkedünk. De, mig egyrészt örömérzettől áradoz kebelünk, addig másrészt igazságérzetünk készt arra, hogy reá mutassunk ama sötét pontra, melyet megvilágítani hasztalan igye| keznének azok, kiknek egyéni érdeke, sértett hiúsága és bosszuszomja kiveszi a betevő falatot másnak a szájából, de nem azért, mert éhezik, hanem mert a bosszú Ynámoritóan édes csábjainak ellentállani gyengék. A megejtett tisztújítás tanított meg arra, hogy vannak, kik mig szájukon a város érdekeit hordják nagy hangon, addig ez érdekek leple alatt szivükben a bosszú liheg. Szomorú és kétségbeejtő példa erre annak a tisztviselőnek kibuktatása, ki husz évet töltött városunk szolgálatában, s kiről, mint hivatalnokról csak megelégedéssel emlékezhetik meg mindenki. Nem foglalkozunk egyéni dolgaival, mert azok a város érdekkörén iz „Esztergom és Vidéke" tárcája. Vasúton. Prüszkül, zihál a gőzvonat Folyó, patak, hogy elmarad. Az ablak mellett nézem én Mily tájak tűnnek mind elém S árnyék gyanánt.. . Egy pillanat A szomszéd sinen egy uj vonat Az ablaknál szép szőkke lány, A napfény elsiklik haján . . . 0 Egymásra nézünk . .. Vége van . . . A két vonat már elrohan. Én másfelé . . . Ő máshova . . . Nem látjuk egymást már soha f Pásztor Árpád. kivül állanak, csak mint tisztviselővel, kinek husz évi munkásságát a város azzal viszonozta, hogy akkor vette el tőle a betevő falatot, midőn legjobban kell, midőn családjában súlyos beteg van, mely tettet ha indokolni akarnánk, ugy szegyeivé kellene beismernünk a nemtelen bosszú diadalmaskodását, mely nem elégedett meg egy régi tisztviselő és családja existentiájának megsemmisítésével, hanem csapra veret bort, hogy diadalmi tort ülljön a felebarát bukása felett, kiről a szentírás azt mondja : hogy szeresd ugy, mint tennenmagadat. S vájjon nem-e a nemesebb érzések elfajulása ez ? Távolról sincs szándékunkban még az érdekek által vezetett egyéni nézetejt, tettet sem bírálni, habár jelen esetben a város érdeke az ellenkezőt parancsolná, mert a választó polgárok bizalma nem lehet eszköze az önérdekek kiaknázásának, de az ellen már határozottan tiltakoznia kell a választó polgárok nemesebb érzületének, hogy a város tanácsterme oly erőszakoskodásoknak, oly szellemnek legyen színhelye, s a közbizalom képviseltje a bizalmat önös érdekek oly eszközévé sülyessze, mint amilyenre a tisztújítás példát felmutat. Excelsior. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárczája 4— IV. \ Ha Sipulusz volnék s tudnék lenni;, — ma, ahelyett, hogy befejezésemen (

már túlesve, tárgyamat folytatnám — egyebet nem tennék, mint civódnám a szedővel, amiért minden korrektura dacára, több sajtóhibát csúsztatott be múltkor a III-ba. De a mint Sipulusz nem civódott sohasem, amikor Ceglédre le-lerándult közibénk kuglizni, akképpen én se, midőn kirándulást teszek e lapok hasábjain a szabadba, a nagy mindenségbe. Sipulusz Ceglédről nősült: aki nősül, annak legtöbbször van anyósa, mint neki is ; és valamint ő valószínűleg azért viselte magát Cegléden oly csendcsen, mert félt az anyósától, ugy én sem merek az ejtett sajtóhibákról tárcát irni, mert félek a szedőtől, hogy már ha egyébért nem, csak azért is még több sajtóhibát fog e sorokban ejteni, hogy . . . hogyis mondjam? hogy „övé legyen az utolsó) szó".*) Azonban a több sajtóhiba közül egyet*)Tudvalevő dolog az, hogy sajtóhiba nélkül nyomtatvány — főleg lap — nem is készül, erre vonatkozólag egy rövidke mesét mondunk el: »Ugyanis egy angol ur 100,000 frt pályadijat tűzött ki egy oly műre, mely egyetlenegy sajtóhiba nélkül jelennék meg. S ime akadt erre a pályázatra egy vállalkozó nyomdász, aki megirta, kiszedte, ki is nyomatta pályaművét, melynek cime volt: „A sajtóhibákról" , de sajnos, a mű cimét elfeledte átolvasni, és a cim imigyen ékeskedett: »Az ajtó libákról«. — A mű természetesen pályadíj nélkül maradt. — Ugyanigy történt, instáljuk, a múltkori tárcával. — Szedők. lenegynek, mint határozottan értelemzavarónak kiigazítását kérnem kell, bárha csak egy „a" és egy „s" betű felcseréléséről van is szó. Példakép ho'ztam fel az állócsillagoknak a bolygóktól való megkülömböztetésekép a „Gröncöl-szeker"-ét, s azon a helyen igy kezdtem: „Igy példakép felhozom, feltétlen szükségességénél fogva okvetlen megteendett — s tán pillanatra unalmas distinkciómnál a valószínűleg általánosan ismert „(xöncöl-szeker"-ét vagy az u. n. „nagy medve"-t stb — e helyett — a most kiemelt s betűből „a" névelőt szedett ki a szedő. Egyben mégis hálás vagyok iránta, s ez azért, mert az „egymásközt" és az „állandó" szavakat ritkítva szedte, mit különösen meg is hagyott neki kedves szerkesztőnk. Már pedig ez a fő. Egymásközt, állandóan. Aki e két szót, illetve ezeknek együttes értékét jól felfogja, már velünk halad. Azon csillagok ugyanis, melyek egymásközt mindig állandó helyzettel birnak : állócsillagok; sa melyok egymásközti helyzetüket folyton változtatják: bolygók. Mindkét nemű csillagok látszólag szintén mozognak keletről nyugat felé, És, hogy a város szolgálatában husz évet eltöltött tisztviselő kibuktatása, — a város érdekeinek félretételével — önös érdekekből, tervszerűen történt, arról lapunk más helyén számolunk be, s fenntartjuk magunknak alkalomadtával a viselt dolgokra oly világot vetni, mely közszellemünk megmételyezőiről kérlelhetlenül fogja lerántani a leplet. A tisztújító közgyűlés, Esztergom, április 18. Folyó hó 16-án tartotta az egyesült Esztergom sz. kir. városa, tisztújító közgyűlését. A képviselő testület tagjai reggeli 9 órára gyülekeztek egybe a város tanácstermébe, honnét kettős sorokban indultak a plébánia-templomba, hol gróf Csáky Károly tartotta fényes segédlettel az isteni tiszteletet. Pontban 10 órakor nyitotta meg Maiina Lajos h. polgármester a közgyűlést, s indítványára Niedermann József főkapitány, Brenner József és Rudolf Mihály képviselőkből álló küldöttség ment az alispán meghívására, ki megérkezvén, a törvény értelmében elfoglalta az elnöki széket, üdvözölvén a képviselő testület tagjait. Maiina Lajos h. polgármester rövid beszéd kíséretében az elnöklő de az nem az ő mozgásuk, az csak- a mi csalódásunk szüleménye. Hogy is mondtam ? Állócsillagok ? . . . Igen, reánk nézve állók. Mert gyarló szemeink és eszközeink sokkal tökéletlenebbek, hogysem azoknak tényleges, iszonyú repüléseiket a világűrben még ezer és ezer esztendő alatt is észrevenni képesek volnánk. S mit használna eszközeink tökéletessége is, ha az a körülmény is megakadályoz mozgásuk ész^ revételében, melynél fogva ezen u. n. állócsillagok oly rettenetes távolban ban vannak tőlünk, a „Föld"-től, hogy ezer és ezer, millió és billió éveken át véghezvitt pályájuk is rövidebbnek tetszik innen, semhogy azt mi számításba is tudnánk venni. Teljes joggal kérdezheti tehát az olvasó, miért hívják hát a csillagászok ezen elvégre mégis mozgó, bujdosó csillagokat állócsillagoknak? Feleletem nem lehet egyébb, mint hogy csak azért az a nevük, hogy a helyzetüket egymásközt látszólag is megváltoztató bolygóktól, melyek a mi naprendszerünk alkatrészei, megkülömböztetni tudhassuk. Mert, hogy az állócsillagok a nagy világűrben szintén mozognak, az kétség