Esztergom és Vidéke, 1896
1896-04-05 / 28.szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke" 28. — húsvéti — számához. Piros tojás. Esztergom, április 4. Ma már csak anakronizmus ! . . . Éppen ugy, mint a sima tarlatánruhák, a fenyüfa-gerendás udvarházak és a zöld zsalus, rezedás ablakok. Eltűntek a nagymamák rézkapcsos, kövérbetüs imakönyveivel együtt. A tarlatánruhákat megölték az illuzió-toilettek, az udvarházakat a háromemeletes bérkaszárnyák, a sárga rezedákat a nehéz csipkefüggönyök és a piros tojást — a cifra, drága selyemmel, bársonynyal, bonbonnal bélelt luxus-tojások. Ma már piros tojást nem adnakvesznek egymásnak a fiatalok. Legfeljebb Iszabunkócon Pista a Marcsájának és az ötéves médike a hatéves pubinak, aki Corylopsissal (mert a rózsavíz már szintén nem elegáns) húsvéthétfőjén megöntözi őt. A modern húsvéti bijou-k hidegek, hivalkodók, csak aranylábu etagérre valók, mint a századvégi raffinált ízléssel megkomponált nippek egyáltalán. Csak azoknak a húsvéti tojásoknak volt becse, jelentősége az adók-vevők szemében, amelyekhez a leánykák maguk vették, keverték a festéket, amelyeket maguk cifráztak selyemszálakból összeállított arabeszkekkel, amelyekre a fiatalok zsebkésükkel maguk karcolták az összeölelkező monogrammokat és a nyilas sziveket. A mai húsvéti ajándékokból az hiányzik, ami egyáltalán hiányzik a TAR C A. Mily szomorü . . . Mily szomorú, mily bánatos életem, Jobb volna már a föld alatt énnékem! Elmúlásom — ah, de régen kívánom, Nincs boldogság e nyomorult világon. Nyitva áll a gyászkoporsó teteje, Kelj fel kis lány, hadd feküdjem én bele! Jobb lesz nekem a hideg sir fenekén, Úgyis régen odavaló vagyok én. Fejem fölé fakeresztet tegyetek, Nefelejtsbó'l gyászkoszorut kössetek! A síromon hervadjon egy rózsatő, Hadd lássák, hogy igy hunyt el egy szerető. * Müller Nándor. Excekior. — Az «Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — II. >A fizikai világalkotmány anyagi alapját, hazáját képezi a szellemi vagy erkölcsi világnak. A csillagászatnak kell tehát minden fdozofia vagy vallási hitnek alapjává lennie. Minden gondolkozó a halhatatlanságnak sejtését hordja magában, de egyúttal bizonytalanságát is . . . stb,« — mondja Flammarion. Kétségtelen igazságot rejtenek-e sorok s csak az elfogult lélek tagadhatja a századvégi társadalomban : a poézis, a melegség az őszinteség. Zugnak a vén hararjgok, hangzik mindenült az alleluja, föltámadásról zeng a ciiorus, csak i4 ugy mint hajdanában, gyermekkstomban és én mégis ugy érzem, mintha minden megváltozott v olibÉ Pedig talán csak a húsvéti toiáslflXozott meg! Es fáj, igazán^fáj a szivem, amikor húsvét piros hajnalán a piros tojás nekrológját kell megírnom . . . Lancelot. Vidéki leányok. — Fővárosi irók nyilatkozatiü. — (M.) Mikor még én is céhbelj voltam, délutánonként gyakran megvonultam néhány barátommal az Otthon-kluh -egyik barátságos zugában. A fekete kávé mellett, uj ságlapokba temetkezve mindenféléről beszélgettünk, de leggyakrabban mégis csak a leányokról. Es mert a legjobb közülünk vidékről került a szerkesztőségi asztalok Auer-lámpája mellé, természetesen leginkább a vidéki leányokról folyt a beszéd. Hogy azután kiléptem a céhből s vidéki lettem magam is, eszembe jutottak a néhai diskurzusok és megkértem azokat a barátaimat, akikkel abban a bizonyos fülkében leggyakrabban együtt voltam, hogy irják le nekem, amit akkor a vidéki leányokról mondottak. A jó kollegák legnagyobb része máris teljesítette a kérésemet és én az ő véleményüket ime bemutatom azoknak, akiket legközelebbről érdekel: a vidéki leányok?iak. Kezdjük a mi atyamesterünkkel: Rákosi Viktorral, az Örökvidám Sipuluszszal, aki egy év óta már nemcsak a „Budapesti Hírlap" tárcáiban, de főleg az ő lapjában : á „Kakas Márton"-ban, legalább egyszer hetenkint az egész országot megkacagtatja. (Megsúgjuk, hogy Sipulusz vidékről házasodott.) Ha a vidéki lányok nem volnának y az összes bupapesti fiatalemberek — nőtlenek maradnának. Budapest, /8tfö. márc. 30. Sipulusz. csillagászatnak ily nagy horderejét. — Ugy de mint már említem annak titkait kifürkészni csak bizonyos előismeretek révén áll tehetségünkben. Ezek nélkül magának a legnépszerűbb de egyszersmind tudományos csillagásznak, Fiammarion nak műveit, de még a mi hazai lapjainkban is olykor : olykor megjelenő tárczaczikkeit se tudjuk élvezettel olvasni, vagy kellőleg méltányolni. Nem mondom, hogy a népszerű csillagászati müvekben már eléggé ismeretes tetszetős irály, a magas fantázia, a hipotézisek egész sorozata nem eléggé gyönyörködtetők ; de mennyivel meglepőbbek, érdekesebbek, mennyire hihetőbbek lesznek azok tárgyai, ha fokozatosan iparkodunk szellemi világunkkal oda, hol ama csillagászok oly jártasak, hogy merem állítani, miícép egyes bolygócsillagjaink felületét geografiailag jobban ismerik, mint mi közülünk számtalanon a saját földünket. A csillagrendszernek e fokozatos megismeréséhez felhasználhatnám azon módszert, mely a leggyakoribb; s mint középiskoláink tanrendszere is mutatja általános, t. i. először magával anyaföldünkkel foglalkoznám (de természetesen csupán mint bolygóval, mint egy parányi csillaggal) s ugy emelkednénk fel lassanoda, hol a »fel és le«, >fent és lent« fogalmak már nem léteznek, hol a nagy világűr az irányoknak más fogalmát alSzomaházy István, . Herczeg Ferenc egyetlen konkurrense, a legötletesebb és legszellemesebb tárcaíró, a magyar croquik megteremtője igy ir : Hazánkban, mint a legújabb statisztika kiderítette, még mindig 92,000-re rug a hites poéták száma. Ez a numerus a legnagyobb bók a vidéki lányokra, mert. a 92,000 poétából 91,000 a vidéki lányokba szerelmes. Istenem, mi volna a vidék, ha a jó Isten eleven virágokat is nem teremtett volna a violák és a százszorszépek mellé! A legmagányosabb puszta is édesebb lehet, mint a párisi houlevardok, ha az ember egy piszeorru kis teremtés ébredését lesheti a hajnali verőfényben. És bolondság a poézis hanyatlásáról beszélni, amig szorgalmas kisasszonykák verik a zongorákat a zöld zsalugáterek mögött, amig a kaszinók táncterméből el nem tűnik a legutolsó illuzion-ruha . . . Ha én lennék a magyar Baedeckerek szerkesztője, nem a hegyeket és a posztógyárakat sorolnám föl, hanem ilyenformákat irnék * a vidéki városok neve mellé : „Itt negyven szép lány van, meg huszonkilenc szép asszony . .Egy év alatt több idegen fordulna meg Ma gyarországon, mint a svajczi havasok között . . . Budapest, 1896. március 30. Szomaházy István. Makai Emil, a fiatal poéták legkiválóbbja, akinek legutóbb közölt remek versére még bizonyosan jól emlékeznek, édes kis poémát küldött azzal" a megjegyzéssel, hogy azt — minden illetőségi kérdés nélkül —valamennyi leányra érti : Ix á x\ y o k. Ami virágot bokrétába kötve, Egy kis leány keblére tűzdelek : Ugy szedegettem tolvajmódra össze Ti rciatok, mosolygó lányfejek. Ti szítjátok, ha ellank&dna, lángra A költészetet, amely benneni ég, Hogy dalaim — a közelébe s~%állva, Forró szerelmem hírét elvigyék.\ Imádom bennetek az ifjúságot, A bájt, amely nem ismer még veszélyt; Mivel egy szép, szeszélyes lányt imádok, Imádom minden lányban a szeszélyt. kottatja velünk, hol mi már csak egy majdnem sulya-m érhetetlen porszemmé törpülünk. — Hogy azonban kitűzött feladatomat elérhessem, czélszerűbbnek vélem közleményeimet oly módszerrel megkezdeni, hogy földünket használva fel a szemlélődésre szánt pontul, e pontrul fogjuk megfigyelni a nagy mindenséget, természetesen legfőkép a hozzánk legközelebb áUó égitesteket, az u. n. bolygókat. S majd ha onnan leszállunk a földre ismertetjük meg igazában ennek a nagy világegyetemben elfoglalt helyzetet, mozgásait, széditő repülését; majd igy fogjuk méltányolni e különböző mozgásoknak reánk emberi lényekre gyakorolt óriási hatását, A nagy világrendszernek, bárha az általam dióhéjba vonni szándékolt, de tudományos alapon és számításokon nyugvó ismerete nélkül oly könnyen veti oda sok ember, hogy az égi testeknek, illetve azok bármily néven nevezhető tulajdonságainak magatartásuknak, tömegüknek, vonzásuknak stb. stb. reánk, a földre mi befolyásuk sincs, akár a földnek belsejére, akár külső felületére, akár meteorológiai tüneteire, hogy szinte elcsodálkozik az ember a kicsinyes megjegyzéseken No és nem kell egyébb, "mint egy szó Vijd is meggyőzni akarni némélyt az ő hite ellenében ! Igy éppen ma midőn e sorokat irom s a melyre Falb ismert ido jós »kritikus nap «-ot jövendölt egész vá rakozással voltam s megjegyeztem egy társaságban, hogy még ha már többször valóban bekövetkezett «kritikus» napja éjfélig be sem következik, ha ezúttal jövendölése nem is válnék be, Falbnak a lapok által előre közölt gyanúja a hőm érseknek ily prompt • alászállásával már is igazolt; s lehet, hogy estig még lesz is valami, ha nem nálunk, ugy a földteke más valamely részén, — valaki ily megjegyzést talált tenni: — Hiszen mindennap van valahol kritikus nap, ahhoz nem kell- Falb, hogy megjövendölje. Ily megjegyzésre természetesen egyelőre nem válaszolhat az ember; ahelyett megkísérli és pedig irodalmi uton meggyőzni az illetőt az ellenkezőről, azaz arról, hogy először is kritikus nap korántsincs mindennap valahol; másodszor, hogy a «kritikus nap» alatt nem helyi légtüneteket, viharokat, hőmérsékváltozást kell érteni, hanem oly akár a légben, akár a fold belsejében előálló általános változást, mely a körülöttünk a világűrben lebegő égitestek egyik-másikának hozzánk való távola, — tömegének változása, szóval hozzánk való rendes viszonyának megzavarásából származik. Másik alkalommal az égi testeken, vagy azok egyik-másikán netán létező szerves, élőlényekről szóló hipotéziseket emiitettem fel, s vitatni akartam azok ésszerű s jogosult voltát.
