Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-22 / 24.szám

1895. március 22. ESZTERGOM és VIDÉKE. (24. szám.) Jetröi. igrnotus-át &s olasz gyermekpolitikáról. Érdekes novellát tartalmaz Kóbor Tamás tollából, a többi szellemes czikket, apróságot Heltai Jenő. Kozma, Aiidor és mások irták, kiknek inkognitóját nem sikerült lelepleznünk. A müveit olvasó közönségnek melegen ajánljuk e nagy jelenségü hetilapot. Ára egész évre 10 írt. Közgazdaság. X Közzététel. A szamosvölgyi vasút igazgatósága az 1896, évben szükséglendö különféle anyagok, u. m. erdei termények, üvegáruk, szövött és fonott áruk. bőráruk, ruggyanta áruk, olaj- és zsirnemüek, festőanyagok, máz, enyv, fémnemüek. acél- és vasnemüek. távirda anyagok stb. szállitására vonatkozó .anyagelőirányzatát kibocsájtotta. A szállításra vonatkozó ajánlatok legkésőbb március hó 25-ig benyújtandók. A m. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése alapján tudomására hozatik az érdekelteknek, hogy Budapest-keleti p. u. állomáson a gyorsáru fel- és leadás f. é. ápril hó 30-ával beszüntettetek, mig ellenben Budapest-Józsefváros állomás a gyorsáru fel- és leadásra — vámkezelést igénylő gyorsáruk kivételével — f. é. május hó 1-én megnyittatni fog. A vámkezelést igénylő gyorsáruk 1896. május 1-töl kezdve Budapest-fövámház állomásra cimzendök. — A pozsonyi cs. és kir. 5. hadtest hadbiztossága 4680 mmázsa búzaliszt, valamint a 6. íiadtest részére szükséges 3720 mm. kétszersült-liszt szállitására pályázatot hirdet. A pályázati feltételek a kamara irodájában megtudhatók. — Esztergomvármegye alispánja a süttő-tardosi törvényhatósági közút 7—8 kim. szakaszán levő tölgyfahid helyreállítása iránt hirdetményt bocsájtott ki. A zárt ajánlati versenytárgyalás az esztergomvármegyei m. kir. államépitészeti hivatal helyiségében f. é. március hó 31-ik napján d. e. 10 órakor fog megtartatni. — A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata alapján értesiti a kamara az érdekelteket, hogy a Veszprémvármegye területéhez tartozó Nagyvázsony községben a f. é. február hó 2ö-ére esett, de elmaradt országos kirakó vásár helyett f. é. március 24-én pótvásár tartatik. — A m. kir. államvasutak igazgatósága a budapesti északi főmühelyi szertárban a folyó év első felében összegyűlő és eladni szándékolt ócska fémnemü anyagjainak értékesítése céljából pályázatot hirdet. Az ajánlatok f. évi ápril hó 14-ig nyújtandók be. A pályázatra vonatkozó feltételek a kamara irodájában megtudhatók. Győrött, 1896. március 18. A keresk. és iparkamara. kori színházról, amelyik után a fehér nénikkel álmodtál, mindjárt irtál szép hosszasan, most pedig olyan ^ későn és fösvényen. Bizonyosan feketeínénikkel álmodtál utánna. (Én tegnap Rudi bácsiról álmodtam és a foltos nyakorjánról, amit most tanultunk a természetrajzban. Jaj, bc furcsa állat!) Meg is mutattam a leveledet tisztelendő Hilária nővérnek és ő — bizony mondom neked — összeráncolta a homlokát. Juj, de féltem akkor, de ő nekem semmit sem szólott, csak a Vincencia nővérnek mondotta németül: — Der guter Herr hat gevissz a Dusel gehabt! Megjegyeztem a furcsa szavakat, — pedig jé, be nehéz volt! — de a Wörterbuch után nem tudtam lefordítani. Te, édes bátyó, ha letudod fordítani, ird meg nekem, mert szeretném tudni, mit gondol Hilária nővér felőled! Te csak azt irod, hogy a darabban Olga nénit is kergették, Marianne nénit is és mindegyiket egy-egy ur ! De hát miért kergették és mit akartak azok az urak'? Talán elvesztettek a nénik valamit ? Én is elvesztettem egyszer a szépirási irkámat az utcán és egy diákbácsi utánam szaladt vele. Szegény nénik, tudom kimelegedtek a futásban, hiszen most már olyan melegek vannak . . . De hát miért is nem kérdezték meg, mi bajuk van azoknak a rossz bácsiknak ? Aztán azt irod, hogy egy kis szobáhan voltatok s ott cukros vizet ittatok... Te, én téged még sohasem láttalak cukros vizet inni! . . . Piros pipacsokról is beszélsz, meg sok-sok pirosságról, de semmit sem értek belőle. A szoba volt piros, vagy a cukros viz, vagy a nénik, akik veletek voltak ? Vagy talán a Pali cigány húzta a füledbe, ugy mint szüretkor tizenkétszer: — Piros, piros, piros! . . . A piros-ról jut az eszembe, hogy ma láttam a kertben a forgós kút mellett egy Katicabogarat. Meg is kérdeztem tőle: „merre megyek férjhez," — de a kis lustaság nem akart elrepülni. Hiszen, igaz, ráérek akkor majd férjhez menni, ha már annak a rettenetes grammairenek másik felét is megtanultam. Te, olyan furcsa, mikor így a tavasz kezdődik ! Olyan jó kedvem van, mindig nevetni szeretnék, néha meg egyszerre sirni . . . Hát a fiúk nincsenek igy tavasszal ? . . . Most lesz a földrajzi óra és még semmit sem tudok a Karegatról és a Kattegatról. Ha irsz, ird meg mikor érik a cseresznye ! Az Anna kötése még mindig olyan piszkos, amilyen azelőtt volt . . . A nyulacskák azután jók legyenek, hogy sok piros tojást találjunk húsvétkor a kertben a galagonyabokrokban. Ugy-e ott a fészkük ? 1,000,000-szor csókol a te kis hugocskád: Lili. U. i. Miért nem irtad meg, mi a nevük a fehér néniknek ? Ha húsvétkor hazamegyek, elmegyek veled a Platzmuzikra és te megmutatod nekem mind a hármat. Úgy bizony rossz bátyőkám! Pá, brr . . . Karegat és Kattegat! . . . aszonyról. — Török közmondások. — ördög végbe nem vihet, Amit szonyra bizza, A szépasszony a szemnek paradicsom, az erszénynek purgatórium, a léleknek pokol. * Az asszony egy hiten van a lóval ; mind a kettő kifog az emberen, mig kifoghat. Ártalmas a háznál lyukas tál. haragos asszony, sürli füst, Akkor higyj az asszonynak, mikor már nem birja átlépni a kerékvágást. Asszonysirásnak, kell hinni. ebszomoruságnak soha sem Asszonyból, rosszból, uborkából mindig jobb a .kisebb. * Asszonynak könnye gonoszságnak füszerszáma. * Asszonyt, vásznat ne végy gyertyafénynél. .Egy lud, két asszony egész vásár. Ixilike leVele. Kedves bátyókám! Mindjárt felelek a leveledre ; mi bajod van neked? Olyan furcsa ez a te Jeveled, olyan rövid és zavaros. A multKpltői hasonlatok. Egy mézédes órán, minőt az idő aranyfáján csak a szerelem napja képes fakasztani, Léliámnak az a szeszélye támadt, hogy poéta létemre találjak ki szépségének dicsőítésére hasonlatokat, de fel se próbáljam emliteni, hogy: szemei csillagok, arca csupa tejben uszó rózsa, ajkán a legzamatosabb eprek teremnek, nyaka márvány, dereka az őzé, mert . . . Nos, mert ezek a legközönségesebb banalitások, melyekkel ma már minden boltossegéd kedveskedik imádottjának. — Bizonyítsd be, hogy szeretsz, — nevetett Lélia, ajkainak biboros kelyhét mosolyra tárva, — és mutasd meg, hogy soha nem hallott hasonlatokban tudod dicsőíteni szépségemet, mely fölér a három Gráciáéval .... Ebből fogom látni, hogy szerelmed nem mindennapi, hanem időkkel dacoló örök valami, mert szépségem dicsőítésed által a költészet egy uj forrásává fog válni, melyből a szerelmesek két évezreden át fogják bókjaikat meríteni, ha kedveseiknek valami szépet akarnak mondani! . . . Salamon király, Priduzi, Homér s ti ti nagy üai a lantnak mind, kik halhatatlan hasonlatokban örökítettétek meg kedveseitek bájait, nem-e kiáltottatok volna fel erre zavarotokban: — Lélia ! Szépséged páratlanul áll a nagy mindenségben ; nincs hozzá fogható, amihez hasonlítani lehetne ! De én szegény póétácska, ismerve kedvesem hiúságát — melyik nő nem az szépségére ? ! — nehogy Lélia üresfejű fajankónak tartson, sietem belekezdeni anélkül, hogy tudtam volna, mi lesz belőle és szóltam: — Szemeid kéktollu madárkák, melyek a szívbe vágják gyémántcsőreiket; arcod hasonlít egy illatos tóhoz, melyben apró halacskák fürdenek; ajkad a legmagasabb hegy, melynek csúcsa már a mennyben van; szived zengő bokor, melynek gyökere a pokol fenekébe nyúlik ; egész lényed egy liliomokból szőtt sziget, melyet a nagy Óceán áraszt körül ... S most egyszerre, mikor attól tartottam, hogy minderre az őrült értelmetlenségre kedvesem gúnyos kacajban fog kitörni, Lélia lelkesedve kiáltott fel: — Meg vagyok elégedve veled! S hozzá tette : — Megértettelek! — a mit én nem mertem volna állítani magamról, mert bevallom, hogy megszorult helyzetemben csak úgy egymáshoz fűztem a szépen csengő szavakat, a nélkül, hogy értelmükkel törődtem volna. — Ugy-e? — folytatá boldogan mosolyogva Lélia, — szemeim kéktollú és gyémántcsőrü madárkái alatt ragyogó tekinteteimet értetted, melyek keresztülverik a férfiszivet; arcom azért illatos tó, mert hallgatag ajkaid, mint apró halacskák, gyönyörben fürdenek benne ; ajkamat azért hasonlítottad a legmagasabb hegyhez, melynek csúcsa már a mennyben van, mert ez a menny csókom, mely ezen a hegycsúcson terem ; szivem pedig zengő bokor, mert ráhajtva fejedet, hallod dobogni s gyökerét azért nyújtóztattad le a pokol mélységes fenekéig, mert folyton attól félsz, hogy eltalálnád veszíteni. ... Ámulva néztem Léliára s megnyugtatva szóltam magamban : — Poéta testvéreim ! Nincs a világon sem képtelen, sem ostoba hasonlat; mert bárminő képtelen lenne is, a nők mindig szépnek fogják találni s bárminő ostoba lenne is, mindig meg fogják találni értelmét, mihelyt csak szépségüket dicsőíti! De Lélia újra megszólalt: — De egyet nem értettem meg, — monda kíváncsian, — miért mondtad lényemet szigetnek, melyet a nagy Óceán fog körül? . . . Ajkamba haraptam: meg vagyok csípve! Lélia rögtön rájön, hogy hasonlataim értelmetlen ostobaságok ! S bűnös voltomban már tédre akartam omlani, mikor Lélia újra kisegített zavaromból. — Ah, értem már! — kiáltott fel elragadtatással: — Azt akartad vele mondani, úgy-e, hogy ép olyan megközelíthetetlen vagyok, mint egy sziget, melyet minden oldalról a nagy Óceán zár körül... — Azt, Léliám ! De hát, folyton attól kell tartanom, hogy az aranynyal megrakott hajók kényelmesen kiköthetnek szived partjain .. . Márkus József. és Feichtinger-\ik7,'ák előtt olyan gyalázatos, hogy senki se mej* rajta menni. Kérdezem, minden uj alkotásnak nálunk okvetetlenül elfusoltnak kell-e lenni-e? Tisztelettel K. F. (—) Kórházi.szabályrendelet. Tisztelt szerkesztő ur ! Örömmel olvasom lapjában a koronkint közölt új városi szabályrendeleteket, mert bizony nagy szükség van a mai ósdi s céltalan szabályrendeletek kicserélésére. Csak egyet várok hiába : a kórházi szabályrendeletet, amely biztos tudomásom szerint már körülbelül egy esztendő óta valamelyik városházi asztalfiók lakosa ? Nem lehetne azokban a fiókokban egy kis takarítást rendezni, hogy az ily elfeledett akták nyomára akadjunk? . . Tisztelettel Gr. B. (—) Az én cipellőim. Kedves szerkesztő ur ! Meg szoktam tenni az önök kedveért, hogy esténkint az édes mamámmal sétálni járok a szigetre. De legnagyobb sajnálatomra be kell jelentenem, hogy a sétákat megszüntetem. A mama ugyanis a világért sem jön másfelé haza, mint a Forgács-uthoz vezető fahídon át. Ott pedig a Lieb-köztől a a fahidig olyan kegyetlen a tégladarabokkal behintett kátyús ut, hogy nyolc nap alatt két pazar, pillangós cipellőmet tönkretette. Ennyit pedig nem áldozhatok önökért, kivált ha még a kilátásban levő Wassmuth-féle dobozokat is hozzászámítom. Tehát Isten önnel, üdvözli kis barátnője: L. M. Szerkesztői üzenetek. Mariska. Nem értjük érzékenykedését. Természetes, hogy mi azért irtuk idegen kézből eredőnek azt a bokrétát, mert nem tudtuk meg a küldője nevét még attól sem, aki azt átnyújtotta. S ha cikkünket figyelmesen olvasta, éppen ellenkezőjéről győződhetett meg annak, amit állit: hogy tudniillik nálunk elfelednek mindenkit, aki bár rövid időre is távozik a városunkból. Legyünk mindég kölcsönösen méltányosak és igazságosak. B. Zs. A kenyérbélből készült lepantói csataképet nem ismerjük. Erzsike. Bizony jó lesz vigyázni azzal a fiatal úrral, mert hogy is mondja a nóta : »Téged ölel, csókol, Lopva másra gondol Ne higyj néki!« Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN. Laptulajdonos-kiadókért: Dr. PROKOPP GYULA. A közönség köréből. (—) A Lőrinc-utca kövezete. Hosszas kellemetlen elzárás ut án csak nemrégen nyilt meg a Lőrinc-utca a közönség előtt. Elég sokáig bíbelődtek vele arra, hogy tisztességesen rendbehozzák. És íme mit látunk ! A gyalogjáró különösen a Hutt ISr^IlttérEgy pár helybeli szabómester múltkori hírlapi förmedvényének kellő értékére való leszállítását megszerezheti az, ki férfi ruha szükségletének beszerzését Weisz Mór férfi szabó műtermében eszközli. Egyszeri próba beigazolja, hogy eredeti angol kelmékből készült, modern szabású és jutányos áru férfi-öltönyök w CSAKIS ím itt szerezhetők be. Nyilvános köszönet. Mindazoknak, kik forrón szeretett felejthetetlen nőm, illetve édes jó anyánk temetésén szívesek voltak megjelenni s mély fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni igyekeztek, fogadják ez uton megtört szivből jövő mély köszönetünket. Bergmann János és gyermekei. *) Ezen rovatban kőzlöttekért nem vállal felelősret a szerkesztőség.