Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-15 / 22.szám

Többet, jobbat ök sem produkálhatnak, mint az eddigiek. Miraeco. * Eltávozás. Pischinger Gyula főmérnök, aki a hídépítés idejére családjával együtt városunkba költözött s társaséletünk egyik legkedveltebb tagjává vált, minden ismerősének őszinte szomorúságára március 11-én véglegesen távozott Esztergomból. * A hadsereg hivatalos közlönyének legutóbbi száma jelenti, hogy házi ezredünk egyik tagja, Sztudnicska őrnagy rendelkezési állományba helyeztetett. * A képviselő-piknik a fővárosban szerdán este zajlott le s pompásan sikerült. A mulatságon városunkból részt vett Frey Ferenc országgyűlési képviselő nejével és leányával, Berta kisasszonnyal. * Isten hozott ! A holnapi nap bájos csalogánya ma érkezik ! A leghálásabb madárka, mert visszatért a fészkébe, ahol a szárnyai nőni kezdettek s mert az idegenben tanult szép dalokat nekünk akarja először elcsieseregni. Gyönyörűség lesz lelkünknek halgatni azokat! Mi láttuk őt, mint rövidruhás gyermeklfcányt félénken a zongorához támaszkodva, amint sápadtan szorongatta kis kezében a kótalapot s most látni fogjuk, mint gubőjából kibontakozott pillangót, ifjú ragyogásában és teljes fényességben és éppen ezért mi fogjuk haladását legjobban megítélhetni. Annyira szerettük őt azelőtt, mint társadalmi életünk egyik kedves tagját, hogy most mint művésznőt sem szerethetjük jobban, de hogy ez a szeretet nagy, igaz és összinte, arról a holnapi nap megmegfogja győzni őt. Isten hozta haza!.. HIRE k. Mutatványszám. A közeledő uj évnegyedre való tekintettel a mai napon újra megkezdettük a mutatványszámok küldését. E számokat a czimzettek április g-ig ingyen és bérmentve kapják. Csak az április 9-iki szám elfogadása teszi kötelezővé az előfizetést. Tisztelettel A kiadóhavafal. — Eliz, mi történik velem ? Mit tesz velem Eliz ? A leány megpróbálta vissza húzni a kezét, de nem nagyon erőlködött vele. Csodálatos kékséggel emelte pillantását a felindult emberre, Nem mosolygott már, halkan kérdezte : — Mi történt hát, Bence ? Két júniusi fénybogárka szerelmeskedett körülöttük. Bence belevakult a sok fényességbe. Kimondotta: — Szeretem, Eliz ! Gyönge szélroham futott át a fák között. A hársakról illatos virágeső hullott alá, A leány megmozdult, hogy a reá pergő szirmokat lerázza magáról. Es a mint megmozdult, valahogyan a férfi karja közé keveredett. Az erős reszkető karok nem bocsátották el őt sokáig. Mikor lassan, kézenfogva lebocsátkoztak a virágos lejtőn, Tarcaliné az elmaradt udvarlókkal már mindenfelé kereste leányt. Szemrehányólag, boszusan rázta meg a fejét: — Hol kószálsz gyermek ilyen éjszakában ? Eliz csak mosolygott és az anyja nyakába csimpezkedett. — Megszöktem, szerelmeskedtem, kis mama; majd hirtelen egész komolysággal mutatott Hedryre : — Hiszen Bence a vőlegényem. . . III. Hat hónapig gyönyörűséges volt az élet. A hedri tornyok ezüstös tollú galamb— Szőlőyeszszők és gyümölcsfák. Lapunk vidéki olvasói számára mai számunkhoz mellékeljük az Ezztergomvidéki Gasdasági Egyesület amerikai szőlötelepének és gyümölcsfaiskolájának árjegyzékét. E telep annyira és oly előnyösen ismeretes, hogy bővebb ajánlgatása felesleges. — A herczegprimás Budapesten. Mint a fővárosi lapok irják, Vaszary Kolos hercegprímás egészsége állandóan kitűnő Még nem határozta el magát, hogy a húsvéti ünepeket városunkban tölti-e, de ha haza is jön, csak néhány napig marad közöttünk. — Kinevezés. Dr. Fődi Károly esztergomi ügyed az egri törvényszékhez jegyzővé neveztetett ki. — Uj kanonoki házak. Az esztergomi főkáptalan a napokban vette meg a bazilika főhomlokzatával szemben lévő Dvihalli és Pa?iziéry féle házakat a hozzá tartozó belsőségekkel, mint értesülünk avégből, hogy e telkeken két uj kanonoki házat emeljen. — Iskolalátogatás. Maiina Lajos helyettes polgármester, mint az iskolaszék elnöke, Bartal Rezső kir. tanfelügyelővel és dr. Fehér Gyula iskolaszéki előadóval a napokban megtekintette az üveggyári iskolát, amelyben körülbelül hatvan, leginkább németajkú gyermek tanul. A növendékeknek a magyar nyelv tanulásában való előmenetele a bizottságot nagyon meglepte, amiért ki is fejezték az elismerésüket Koller tanítónak. Egyúttal a polgármester az iskola igeiglenes gondnokává Döbrösy Gyulát, a gyár műszaki igazgatóját nevezte ki. Elhatározták a hitoktatás rendszeresítését is és pedig ketenkint egyszer, hétfőn két órában. — Érdekes hymenhir. Mint biztos forrásból értesülünk, nagyon érdekes hymenhirt lesz módunkban még e hó folyamán közölni. Két sziv egyesülését fogja az jelenteni, két olyan szivét, amely évekig dobogott egymásért s azután valami csekélység miatt elszakadt egymástól. Örülünk, hogy a kibékülés megtörtént és türelmetlenül várjuk, mikor lehetünk annak megbízott híradói. — A Széchenyi-tér. Mint halljuk a város hatósága a Széchenyi-teret a millénium emlékere befásittatja. Okosabbat nem is tehet, mintha ezt a közönség által óhajtott a képviselőtestületnek rég meghozott határozatát végrehajtja. Az ezeréves emlékekből ugy sem jut semmi ennek a történelmileg nevezetes városnak, legyen tehát mégis valami csekélység, amiről a jövő nemzedék elmondhatja, hogy az a magyar nemzet ezeréves múltját dicsőíti. — Közgyűlés. Az Esztergomi Ipartestület rendes évi közgyűlését márczius 22-én délelőtt tiz órakor tartják meg a Városháza tanácstermében. A tárgysorozat következő : 1. Az 1895-ik évről szóló titkári jelentés. 2. Az ipartestület 1895 évi pénztári számadásának megvizsgálása és a felmentvény megadása. 3. Az 1896. évi költségvetés megállapítása. 4. Az előláróság hiányzó tagjainak megválasztása. 5. Esetleges indítványok. — Kálvária-felszentelés. Tretter Mátyás drégelypalánki esperesplébános püspöke megbízásából a napokban szentelte fel a kirvai kálvária-ut uj képeit. A lakosság annál nagyobb örömmel fogadta, mert jelenlegi plébánosuk szeretett elődjét látták viszont benne. A határszélen az iskolásfiuk és diszbandérium fogadták s négylovas fogaton vitték be a községbe. Az ünnepelt férfi cukorkákkal és szentképekkel köszönte meg a gyermekek hódolatát. — A pizétum. A budapesti törvényszék előtt mest egy fölöttébb érdekes pör indult meg, melynek tárgyalásánál és eldöntésénél is közjogi törvényeink alakulata nagy szerepet fog játszani. Három században hoztak törvényt arra, hogy az ország érseke pizétum-dij cimén, mint ipénzór*, külön javadalmazást kapjon. Ezt még Simor János is élvezte eleinte, de aztán megszüntették, mert hisz megszűnt e hivatal is. Úgyde az örökösök a fökáptalannal együtt azt vitatják, hogy Simor kinevezésében benne lévén a pizétumhoz való jog, ezt későbbi miniszteri határozattal nem lehet visszamenőleg megszüntetni. Minthogy pedig a pénzügyminiszter nem enged, most a főkáptalan 125000 frtot, a Simor, Holényi és rokon örökösök pedig 176,500 frtot kérnek bíróilag megítélni, a törvény, a szokásjog és kinevezés alapján. A tárgyalást már ki is tűzték és a kincstár nevében Lukács László pénzügyminiszter idézték meg rája. — A szeszélyes gólyamadár. Egy idő óta Esztergomban nagyon sokat beszélnek a legutóbbi hónapokban felénk röpködő gólyamadár szeszélyességéröl. A babapostás különösen két esetben viselkedett kissé maliciózusan és figyelmetlenül. Médikét szállított oda, ahol már három médi volt s pubikát szintén három pubika közé. Szóval a sors és a gólyamadár utjai kiszámíthatatlanok. — 72.123. Pénteken délután, hogy reporteri stílusban beszéljünk, futó tűzként terjedt el a városban ez a néhány szám. Hogy miért, annak egy sürgönyblankéta volt az oka, amely a délutáni órákban Fried Arnold trafikjának ablakában jelent meg a következő lakonikus tartalommal : A százezer koronát a 72.123. sorsjegy nyerte. Osztály sorsjáték. kái meg voltak zavarva a turbékolásban. A fiatal pár édesebben, szerelmesebben turbékolt náluk. A kis pehelykönnyű Dávid egészen rabjává tette a nagy Góliáthot. A férj nem mozdult el az asszonyka pillangó-szinü szoknyáitól és gyönyörűséggel cselekedett meg minden ostobaságot a kivánságára. Hámozta a mandolát a püspök-kenyérbe, és tartotta a befőttes üvegeket a kötözésnél. Eliz odaültette a Bösendorferhez és órákig egy ujjal játszatta vele a C-dur skálát. Máskor magára kapott valami fantasztikus csalánruhát és mint valami spanyol gitána, asztalokon, székeken piruettezve járta a legészbontóbb tarantellát. Mikor halálosan kifáradt a keringésben, lekuporodott a szőnyegre és maga mellé húzta Bencét. — Furcsa, lihegte. Te vagy a mackó és mégis én táncolok. Táncolj hát te is, öreg ! . , . A hatodik hónap végén Hedrynek be kellett mennie Kolozsvárra tinókat vásárolni. Három napig búcsúztak, alig tudtak leszakadni egymás nyakáról. Az asszony puha kezével sokáig simogatta Bence tüskés állát. — Légy jó és siess haza ! Szomorúan, mogorván ült Bence az első estén a Griff ismerős, füstös éttermében. Nem is jól érezte magát ezen a helyen, a hol a legkisebb fogasszeg is egykori vad, kicsapongó életére emlékeztette. Csöndesen szopogatta az erős vörös bort és kis galambkájára gondolt. Később egymásután szállingóztak elő a régi cimborák, a kik nehezen nélkülözték a Mummmecaenást és a bőkezű cigányvajdát. A mint lomhán, álmosan beszélgettek, az egyik kifakadt : — Mi lett belőled, Bence ! Bence nem felelt, csak a pohár fenekét nézte és hogy jobban lássa, kihajtotta a somlyait belőle. Többször is egymásután és a szomszédjainak is töltött. Az erős, régóta nem élvezett bor hamar a fejébe szállott. A huszadik kocintásnál földhöz vágta a zöldüvegü poharat. — Mi lett belőlem, gyerekek ? . . . A ki voltam azelőtt! Tiz Mumm-ot ide pincér ! Csak nyolcadik napon tért vissza Hedribe mámorosan, üres zsebbel, de tinók nélkül. A Mumm megitta a tinókat. Szomorú, őszi reggel volt ; mindenütt köd és szürkeség. Még alig hajnalodott, de Elizt már ébren találta. Az országútra néző sarokszobában az ablakban üldögélt. Sápadt volt és a szeme álmatlan. Bence lusta, megduzzadt pilláitól nem látta meg mindjárt. A szoba közepére támolygott. Eliz csöndesen mondotta : — Jó reggelt! hol jártál ennyi ideig Bence! Hedry a földhöz vágta havas, piszkos bundáját, a levegőbe. kapott kezével és felordított: — Hol jártam ? A hol dolgom volt, a hol járnom tetszett. Igy teszek ezután is. Városszerte beszélték, hogy ezt a sorsjegyet Fried Arnold trafikos adta el, de nem tudja, kinek. A Pumpmaierek mindjárt figyelni kezdtek minden embert, vájjon kinek az arcáról sugárzik le a váratlan szerencse ragyogása. Ez a megfigyelés egészen ma délig tartott, amikor a fővárosi lapokból megtudtuk, hogy a sorsjegyet igenis egy trafikos nyerte meg, de nem Fried Arnold, hanem Koros Albert sátoraljaújhelyi tőzsdés. Azóta olyan sok ember szomorú ma Esztergomban . . . — Sorozás. A mai hetivásár megszokott alakjai közé mindenfelé nemzetiszin kokárdás, kétségbeejtő vidámsággal daloló parasztlegények keveredtek, akik csodálatos kitartással mutatták be a járókelőknek a katonanóták egész repertoárját. Természetesen sorozás volt, még pedig ezúttal Bajna, Dorog, Leányvár, Nagysáp, Tokod, Táth és Mogyorós ifjúsága került a katonai mérték alá. Az az ötvennyolc, aki bevált, azzal búcsúzott a Megyeházától: „Én leszek az első század szakaszvezető." — ami azonban még nem egészen bizonyos. — Halálozás. Merényi János, a belvárosi a plébánia templom veterán harangozója ma délután meghalt. Pénteken még buzgón végezte kötelességét ; hirtelen asztmaroham Ölte meg. — Árad a Duna. A pozsonyi folyammérnökségtől érkezett távirati értesítés szerint Pozsonynál ma reggel nyolcz órakor a viz magassága 545 cm volt. Félő, hogy ha az áradás még tovább tart, a Prímás-sziget ez évben másodszor is viz alá kerül. — Megcsípett fatolvajok. A mai hetivásáron két notóius fatolvaj került lépre, még pedig mind a kettő Nozdroviczky Miklós városi erdőmester ébersége révén. Fabik István dömösi lakos, aki a káptalani erdőből lopott ötvenkét kőrisfát kínálgatta eladásra és Mayer András szentléleki lakos, aki hat lopott lőcscsel próbált szerencsét. Mindakettő megkapja megérdemlett büntetését. Elég ideig voltam a bábod ; ur akarok lenni megint idehaza. Eliz szótalanul, hitetlenül nézte a deliriumos embert. Habozott még egy ideig, azután eltávozott a szobából. A férfi meg leroskadt a földön heverő bundára. Csak késő este ébredt fel mély, letargikus álmából. Sötétség volt körülötte és félelmes csend. Hogy lassan, nehezen feleszmélt, irtózatos sejtés szorította össze a szivét. Becsengette az inast. — Hol az asszony ? — Még reggel elutazott a batáron. — Hova ? — Az öreg nagyságos asszonyhoz Debrőrc. Egy székre bukott. Olyan érzés fogta el, mintha halálosan kimelegedve jeges verembe mártották volna be. Erezte, mint öli, pusztítja, égeti az öldöklő hidegség. Befogatott és Őrült vágtatásban hajtott át. Debrőre, de csak Tarcalinéval beszélhetett. Az anyós szomorúan, csügedten fogadta. — Mit tegyek, mit csináljak, mama ? — sirta egyre az összeesett ember. Tarcaliné csak a vállát vonogatta. — Igazán nem tudom, fiam, Ön jól ismeri a leányomat. Én nem tehetek semmit. Nem fogja önt elfogadni sem ma, sem holnap ; ne is próbálkozzék meg vele. Menjen haza szépen. Várjon, irjon neki, gondolkozzék ; mit tudom én, mit tegyen . . . Bence hazement és nyolc napig félig