Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-15 / 22.szám

nyereséget, már is ezen alap cimén ke­zelés alá vett. A főbb vonásaiban körvonalozott igaz­gatósági jelentésnek a 64,417 frt 28 krra terjedő üzleti nyereség felosztása iránti javaslatai szerint a tartalékok és nyug­díj alapba 9096*76, részvényosztalékra 48,000, jutalékokra 4469-52, jótékony czélokra 2851 frint lenne fordítandó. A jótékonysági adományok különböző ci­meiből jut az esztergomi reáliskolának 100, a tűzoltó egyesületnek 100, a helybeli gazdasági egyesületnek 100, az esztergomi közkórháznak 50, az esztergomi aggok házának 50, az esz­tergomi kisded óvodának 75, az eszter­gomi elemi iskolákat látogató gyerme­kek segélyezésére 60, az Esztergom és vidéke szépítésére alakult egyletnek 50 forint melyekhez még több, kissebb és nagyobb, öszszegü adományok sora­koznak. Az igazgatóság e javaslatai után ke­gyelettel emlékezik meg Boronkay La­jos igazgatósági tagnak 1895. évben történt elhunytáról s buzgó tevékeny­sége iránti elösmerést jegyzőkönyvbe iktatni indítványozza. Az igazgatóság, ezen jelentése, illetve indítványai a felügyelő bizottság jelen­tésének felolvasása után egyhangúlag elfogadtattak. Ezután következett a az igazgatóság­ból kilépő 14 tagnak, valamint a fel­ügyelő bizottság 3 tagjának titkos szava­zás utján való megválasztása. A választási eredmény szerint Brenner József, Eg­genhofer József, Eincinger György, dr. Földváry István, Heischmann Fe­renc, Hübschl Sándor, Kruplanic Kál­mán, Malina Lajos, Marosi József, Mun­kácsy Károly, Rudolf Mihály, Schalkház Ignác, Spanraft József és Ivanovics Béla, igazgatósági tagokká, — Kollár Károly, Oltósy Ferenc, Brutsy János és dr. Rapcsák Imre igazgatósági pót­tagokká, a felügyelő bizottságba pedig Obermayer György, Mihalik Bálint és Nagy Pál választattak, póttagokká pe­dig Spanraft Tivadar és Viola Kálmán jeleitettek ki. Az érdekes közgyűlés véget érvén a jelen voltak az elnök éltetésével szét­oszoltak. Megye és a város. O Igazoló választmány. A vármegyei igazoló választmánynak csütörtökön ülése volt, amely egyetlen tárgyal fog­lalkozott : azzal a fellebbezéssel, ame­lyet Luppa és társai farnadi lakósok ad­tak be a Nagy öl veden jauuár 23-án meg­ejtett megyebizottsági tag választás el­len. Ez alkalommal ugyanis nyolcvan szavazattal Kiss István farnadi lakos választatott meg. Az igazoló választ­mány a választás szabályszerű lefolyása miatt nem adott helyet a fellebezés­nek s a felmerült költségekben a nagyölvedi és farnadi községi pénztárt marasztalta el. O Banderiális ülés. A millenáris disz­bandérium előkészítésére kiküldött bi­zottságnak ma délelőtt B. Szabó Mihály főjegyző alnöklete alatt ülése volt, a melyen véglegesen megállapították a bandéristák ruházatát és fegyverzetét. A pompás díszruha leírását legközelebb részletesen hozzuk, most csak megem­lítjük, hogy a felvonulásban Andrássy Mihály halványkék bársony mentében tengerzöld aranybrokát attilában, Re­viczky Károly bíborbársony mentében, rózsaszín aranybrokát attilában, Reviczky Győző zászlótartó halványlila bársony mentében s ezüstbrokát attilában, Hu­lényi Győző sötétmohaszin bársony men­tében és rózsaszín aranybrokát attilában, Reusz József sötétkékbársony mentében, fehér aranybrokát attilában, végül Ber­zeviczy József rozsdabarna bársony men­tében és világoskék aranybrokát attilá­ban fog a menetben részt venni. O Kinevezés. A főispán dr. Székely Henriket tiszteletbeli megyei állatorvos­sá nevezte ki. O Uj segédjegyzők. Március 5-én Bú­cson Kommerth János muzslai jegyzőse­gédet, márczius 7-én pedig Párkányban Morva Izidor volt bucsi segédjegyzőt vá­lasztották meg segédjegyzővé. O Italmérési tárgyalás lesz e hó 18-án és 19-én a szenttmmási községházán. O VÜlamos világítás. A tanulmányozó küldöttség pénteken; e hó 13-án tért vissza s mint értesülünk Eger, Sátoralja­újhely, Máramaros-sziget és Szatmár városok villamos berendezéseit, végül Debrecen légszesz világítását szemlélte meg. Mindenütt legszivólyesebben fo­gadták és kalauzolták a helyi hatóságok s bő tapasztalatokat szereztek e fontos kérdésben. Eger és Máramaros-sziget j váltakozó áramú Sátoralja-Ujhely és Szatmár egyenáramú rendszerrel birnak, mindegyik városban más-más a kezelés, (házi, vállalkozási, részv.-társasági) s igy bőséges tere volt a küldöttségnek, mely igen komoly és nagy munkát végzett aránylag rövid hat nap alatt. Részletes jelentést fognak előterjeszteni — mely­nek ismertetésére visszatérünk. esett a sok labda. Csak egy vágódott egyenesen neki a jövevény arcának, azt Eliz hajitotta íel. Hedry elvörösödött és utánna kapót a piros bőrgolyónak. A könnyű jószág messze gurult tőle. — Ügyetlen vagyok, mormogta bosz­szusan és lomhán, szégyenkezve ballagott utána. Hanem azért a csoda mégis megtör­tént, a mogorva Hedry Bence már a gyermekek játékába is beállott. Eliz oda­libbent melléje és mulatságos erőlködéssel csalta ki a szavakat örökké összeszorí­tott ajkai közül. Majd egyszerre lecsapta a verőjét és belekapaszkodott a Bence karjába, — Fáradt vagyok ; vezessen a ma­mához , . . Köszönt a játékosoknak és lovagjára dőlve lassú lépésekben távozott. Vissza­nézett még egyszer a társaságra diadal­mas mosolygással, mint a vakmerő ama­zon, aki a megjuhászodott oroszlán hatal­mas torkába dugja a fejét. .. II. Hedry Bencét két év előtt atyja ha­lálának hire hozta háza Heidelbegből, ahol hat hosszú évet vesztegetett el a szőke sörös-kanesók és a szőke csapos­leányok között. Az öreg Hedry Sebes­tyén nem türt meg maga mellett fiatalabb Hedryt (ugy volt ez valamennyi Hedry­nél) tömte hát aranynyal a fiát, csak­hogy odakünn maradjon a szőke ország­ban. Az uj majoresco hatlovas kocsin vitette atyját a berkii családi sírboltba. Azután sajátkezüleg főbe lőtte a hat A társaságból. Kaszinóest. — Márczius 14. — „Sokáig él, akinek halála hirét köl­tik" — mondja egy közmondás. Néhány nappal ezelőtt a Kaszinó mai előadásá­nak halála hire járt, pedig bizony nem halt meg a leányzó, mert a mai estén üdén, pirosan, mosolygóan mutatkozott be a közönségnek. Hagyományos szokás szerint a kedves miniatur-szinpadon gyors egymásután­ban ma is két kis bohózat pergett le, még pedig ezúttal két telivér angol bohózat, ami annyit is jelent, hogy groteszkbe hajló. A közönség szereti a változatos­ságot, tehát ma éppen ugy tapsolt az angol szerzőknek, mint legutóbb a fran­ciáknak. Az esernyő mulatságos körfutás egy esernyő körül, amelyet egy házas férfi: Thistledown Ágoston {Etter Gyula) az utcán egy bájos leánykának: Millman Ellen-nek (Legény Mariann) felajánl akiről természetesen nem tudja, hogy az a felesége (Nozdroviczky Olga) legjobb barátnője. Hogy milyen bonyodalmak származhatnak ebből, azt önök könnyen elképzelik, különösen ha megemlítem, hogy közbelép egy nagy hölgybarát­gavallér is : mister Rawlings Tamás (B. Szabó Mihály), akivel, mint legény­kori pajtással — az asszony parancsá­ból — Thistledown urnák nem volna szabad érintkeznie. A minden oldalról sarokba szorított férj szerepében Etter Gyula kiváló alakítást mutatott be s kétségbeesett mimikájával és megfelelő gesztusaival állandó derült­séget keltett. Az érzékeny szivek talán meg is könyezték, mikor a melegágyba bujtatva a dinnye szerepét kellett ját­szania, amig kópé barátja: Rawlings a hölgyekkel pompás étvágygyal uzson­názott az asztalán. Thistledownné-nak gyönyörű fekete ménlovat, és meg volt győződve róla, hogy immár teljesen ele- j get tett köteles fiúi gyászának. Négy héttel a kripta bezáródása után külön vonaton hozatta el a kastélyába az egész heidelbergi kompániát. A leg­zamatosabb borokból felhozatott az arc­kép-terembe tizenkét hatalmas hordóval és senkit nem eresztett ki onnan, mig a veszedelmes ital utolsó cseppig ki nem fogyott. Akkor egy viharos fekete éjsza­kán lóra ültette az egész elázott kom­pániát és kilovagolt velük a berzétei kö­hidon. Itt azután a feketére mázolt lova­gok felhúzott revolverrel sorra megállí­tották a hazafelé tartó, szunyókáló vásá­rosokat és mikor halálra rémitették a jámbor embereket, szemükbe kacagva dobtak egy marék aranyat az ölükbe. Azóta maradt Hedry Bencén a fatia negra név. Szélesvállu, nyers, hatalmas óriás volt a fiatal majoreseo is, mint az elődjei va­lamennyien. A környék népsége a mese­beli fekete ember helyett vele ijesztette a síró csecsemőket. A hagyomány azt tartotta, hogy az első Hedryt nőstény farkas nevelte fel, azért olyan telhetet­len, sűrű, fekete a vére valamennyinek. Bence is csak azt tette, amit szépapái. Ezüst vödörből itta a bort, véresre lova­golta a legvadabb telivéreket és az em­berein próbálta ki az uj lovagkorbácso­kat. Részeg fejjel, éktelen lármával állított be két hét előtt késő éjszakán a kis für­dőhelyre is. Rendes, rettegett kompániája követte. Három nap, három éjjel vag­dosta földhöz a pezsgős poharakat a Rózsa-villa verandján, egy percig sem pi­henve meg a hülye, trágár német fuchs­nóták orditásában. Tarcali Eliz éppen a veranda fölött lakott az anyjával. Három napig hallgatott, a negyedik reggelen be­taszította a veranda üvegajtaját. Csak egy-két hűséges lovagja volt vele. A duhaj társaság az asztalokra dűlve horkolt. Csupán Bence volt még ébren egy csomó knikebájnos pohárka előtt. A kis csöppség megállott a küszöbön és csillogó szemével végignézett az óriáson. — Az éjjel megint nem aludt szegény anyám ezek miatt a lelketlen emberek miatt. A fiatalok visszahökentek, Bence fel­kapta sápadt fejét, savós, zavaros sze­mét rettenetes kimeresztette. Akkor egy­szerre feltámaszkodott az asztaltól, ka­lapját szemére húzta és a veranda túlsó lépcsőzetén meggörnyedve mászott le. És azon éjjel csöndesség volt a verandán; a társaság szétugrott, csak Bence maradt a fürdőcskében. Mindenki tudta, hogy a kis Liliputi herczegnő csodálatos nézése juhászitotta meg a vadembert. Csöndesen viselkedett azóta, vizet ivott, arra járt folytonosan, amerre Eliz és az étteremben olyan helyre ült, a honnan a porcellánbaba szőke fejét láthatta. Későbben a kis lö­vőházban be is mutatkozott neki valaho­gyan. Mulatságos, gyermekes buzgóság­gal oktatta őt, hogyan célozzon a rozs­dás, ócska pisztolyokkal. A csötöröki ten­nis-párti óta meg éppen nem maradt el tőle többé. A pajkos leányka a legme­éppen oly teljes, megérdemlett sikere volt az üldözött galambka pihegő szerepében, mint az energikus pat­togó menyecskéjében. A másik üldö­zött galambka: miss Ellen (haragos­pirosban, de nem haragosan) kedvesen csicseregte el búját-baját s beigazolta, hogy Thiszledown urnák jó izlése volt, amikor reá vetette a szemét. Hogy B. Szabó Mihály szerepét tel­jesen kiaknázta és érvényre juttatta, azt felesleges említeni. Ő tulajdonképpen hors concours áll. Az ensemble-t kedvesen egészítette ki a gondos, takaros szobacica (Sck'ónbeck Márta), aki szolgatársával : Diggs-el (Brenner Józsi) együtt sok ügyességgel tett-vett, fecse­gett, forgott a színpadon. A második darabban: a Flipper és Nobbler-hen csak urak jeleskedtek. A két címszerepet Büttner Róbert és Ma­rosi Ferenc adták. A darab a Cox és Box fajtájából való, amennyiben szintén ugyanegy háziasszony két lakójáról van szó, akik ellentétbe kerülnek egymással. Csakhogy ezek kevésbbé becsületesek Cox és Box uraknál s nyugodt lélekkel zálogosítják el egymás kabátját, csizmá­ját s egy kis kaució-szédelgéstől, házi tolvajlástól sem riadnak vissza, de mind­ezt oly kedvesen cselekszik, hogy a közönség nemcsak felmentő Ítéletet ho­zott, de meg is tapsolta a humoros lé­hűtőket. Maszkban, játékban, mókázás­ban egyformán kiváltak mind a ketten. A másodemeleti lakónak (Mráz Sándor) csak a hangjához és a felöltőjéhez volt szerencsénk, amig Jim, a csizmatisztitó (dr. György Ernőd) az epizódszereppel is tudott hatást kelteni. Az első darab díszlete poétikus volt. A rácsos kerítés, a vadszőllős veranda, a melegágy megteremtette a kerti han­gulatot s a diszletmester Ízlését di­csérte. A Kaszinó legközelebbi előadása hús­vét hétfőjén lesz, amikor a Papageno három felvonásos vígjáték kerül szinre. A kis műkedvelő-köztársaságban a na­pokban volt a tisztújítás s e darabban mutatkozik be az uj tisztikar. redekebb hegyekre mászott fel, a nagy nehézkes ember halálosan kifáradva kul­logott utána. Olyan volt, mint a hatal­mas, véres szemű dogg, amelyet alig ti­pegő gyermek vezet maga után vékony pórázon. Az étteremben most már rendesen egymás mellett ültek. Es Eliz komolyan megharagudott Némethre, mikor az egy­szer a fülébe súgta : — Vigyázz, kicsikém! Ez a Gulliver egyszer a beafsteak-kel együtt téged is felfal. . . Még a deszertnél is haragudott ezért, korán felkelt az asztaltól, Bencét magá­val intette és egyideig a parkban sétál­gattak. Akkor a leány egyszerre minden szó nélkül nekivágott a hegyoldal legku­száltabb sürségének. — No jöjjön Bence bácsi, mosolyogta a kifulladt lovagra. Egyre magasabbra törtek. Eliz ka­cagva, két kézzel tépdeste az összekava­rodott indákat, a pirosvirágos futókát. Valahol mogyoróbokrot talált, teleszedte zsebét a tejes, fiatal gyümölcscsel. Hedry egészen kifáradt az erős, hosszú túrban. Es egy idilli, holdvilágos tisztáson egy­szerre megállott. — Eliz! A leány visszanézett. — Nos, elfáradt éjféli lovagom ? Bence megrázta hatalmas fejét. A leány nagy nehéz könycseppet látott a fekete vas-arezon. Önkénytelenül visz­szafordult hozzája, Hedry megkapt a kezét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom