Esztergom és Vidéke, 1896
1896-01-01 / 1.szám
1$96. január 1. HP Kaszinó estély. Esztergom, 1895. decz. 31. A Kaszinó műkedvelő társasága decz. 28-án szentelte fel a dilettáns Thália uj csarnokát. A réginél kétszer tágasabb színpad és a sokkal tágasabb nézőhely igen kedvező benyomást tett azon nagyszámú előkelő közönségre, amely a kaszinóban egybegyűlt, hogy a jóhirnevükről ismeretes műkedvelői előadások egyikét végigélvezze. Két egyfelvonásos vígjáték került szinre és pedig: >Az ajánlott levél* Eugéne Labichetől és »A rendelő óra« Almássy Tihamértól. »Az ajánlott levél* a franczia vigjátékirodalom egyik gyengébb terméke, a melyben az egyhangú jelenetek halmaza untatja a nézőközönséget, a helyett, hogy a francia esprit, a hamisítatlan franczia kedélyesség keltene mosolyt. A közreműködők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az élvezhetetlen darabba némi életet öntsenek. Nagy Etelka és Margit kisasszonyok, Büttner Róbert és Mráz Sándor urak valóságos hősiességgel mentettek (már a mennyit ^menteni lehetett). Önfeláldozó működésükért mindnyájukat dicséret és elismerés illeti meg. Sokkal kedvezőbbb benyomást tett a nézőközönségre a második darab, >A rendelő óra*. Almássy Tihamér, akinek igen solT"nfe_ rövid kaliberű,. kedélyes_Jdarabja örvend a fővárosi színpadon népszerűségnek, a »Rendelő órá-ban a mindennapi életből vett humoros alakokat szerepeltet. A darab főalakja Faragó orvosdoktor, aki nem győzi a sok paczienst kúrálni és el— Hiszen nem feledkeztem meg róla. — Nem ám. Három év óta most látunk először itthon ... Bánhidy ekkor a sarokba vonta a barátját. — Köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy hozzám. Ez azt érdemli, hogy én is őszinte legyek. Látod, annak, hogy én ily sokáig nem jöttem haza, megvan a maga oka. •— Micsoda ? — Kérdezd, hogy kicsoda ? — Kiváncsivá teszel. — Senki más, mint a mostoha anyám. Tudja Isten, miért, nem szenvedhetem ezt az asszonyt. Oly hideg, oly tartózkodó, oly büszke, azt hiszem, nincs is szive . .. — Pedig igen jó asszony. Az apádat nagyon szereti. Hűséges, áldott jó felesége. — Az meglehet. De én valami megmagyarázhatatlan ellenszenvvel viseltetem iránta ... S azért, ha sűrűbben vissza akartam is utazásaimból térni a szülei fészekbe: mindig eszembe jutott, hogy akkor ezzel a rideg, büszke teremtéssel kell találkoznom és mentem a nagy világba tovább . . . A társaság többi tagjai odasiettek; vége szakadt a két jóbarát bizalmas beszélgetésének. — Ez nem szép tőled, Gábor — tettek szemrehányást a fiúnak, — hogy egészen lefoglalod a mi kedves vendégünket ! A Róna-család látogatásából este tértek haza. Bánhidy Imre a tornáczra keseredett gyűlölettel viseltetik a Kúria birái iránt, mert egy honorárium pőrét kedvezőtlenül intézték el. Felesége, a belváros kellemes légköréből a legsötétebb Józsefváros egy idillikus fészkébe esve nem jól érzi magát e légkörben és nagyfokú idegességben szenved. A házias és szerelmes bakfis, az uzsorás városi képviselő, az ügyetlen kapitánysági tollnok, a szvatopluk ivadékból származó inas mind kitűnő, vígjátékba való alakok, akiket a szerző élénk és változatos jelenetekben előnyösen és jellemzően mutat be a közönségnek. A siker oroszlánrésze Hulényi Győző drt. illeti, a ki az ideges orvost kitűnően személyesítette. Fárasztó és nehéz szerepét sikeresen játszotta el és mindvégig lebilincselte a nézőközönség figyelmét. Faragónét Hulényi Győzőné úrnő játszotta. Az ideges feleséget, a jószívű, leánya iránt elnéző mamát remekül adta. Egy hibája volt csak és ez, hogy nagyon is fiatal és nagyon is szép asszony volt oly mamának, a kinek már férjhezadó leánya van. Legény Marianne kisasszony első debüjében igen kellemesen mutatta be magát, mint a társulat új vígjátéki szendéje. Eleinte egy kissé küzdött ugyan a lámpalázzal, de később egészen otthonosan játszotta végig a szerelmes kis lányka szerepét. B. Szabó Mihály, a társulat direktoxa^jaL ^ntJ^^j^^^h^^éiúí^^ veiben aranybetükkel lesz megörökítve, mert ő alapította meg és tartja fenn az ügyes és törekvő műkedvelőtársulatot, ez alkalommal egy vén, zsugori bácsit adott, a ki nagy fifikával, még nagyobb alázatosságment, mig odabenn a vacsorára elkészülnek. Szivarozott és arra gondolt, hogy a sok meghivás közül melyiket fogadja el, fényesnél fényesebb konczertekre, fényesnél fényesebb társaságokba. Egyszerre valaki a vállára tette a kezét: — Nem jönnél velem a kertbe egyet sétálni, Imre ? Vacsora előtt még ráérünk! A mostoha anyja volt, a hideg, tartózkodó asszony, a kitől Imre olyannyira idegenkedett. Mindazonáltal most udvariasan meghajtotta magát; karját nyújtotta mostoha anyjának és elmentek sétálni a kertbe. Gyönyörű nyári est volt. A kert akkora mint egy erdő, persze nem akkora, a minők Amerikában vannak ; hanem csak akkorácska, a minő a szőke Tisza partján még itt-ott sötétlik, a puszta változatossága gyanánt. De azért a kis erdőcske lombozata oly sürü volt, hogy a holdsugár alig birt utat törni magának a fák ág-bogán keresztül, hogy a sétálgatok ösvényét megezüstözze. Hosszan, hosszan sétálgattak ; a fiatal ember beszélt : miről beszélt volna ? Az ő szerepléseiről, diadalairól a nagy világban. Mostoha anyja hallgatta csöndesen. Egyszer csak a fiatal ember körülnézett. — Hol vagyunk ? Tisztásra értek, mely apró bokrokkal volt körülvéve. A bokrok alján szentjános-bogárkák sziporkáztak, mintha csillogó gyöngyös koszorúba volna foglalva a kis pázsitos tér. És a gyöngyös koszogal boszantja az ő kis világában mindazokat, kiket a végzet útjába állított, vagyis a kikhez betolakodik. B. Szabó Mihálynak már maszkja is kaczagtató volt, kitűnő játékával pedig a legnagyobb sikert érte el. Etter Gyula remek tót libériás inas volt, hamisítatlan felvidéki akczentussal jelentette be és ki a páczienseket. György Ernőd dr. igen ügyesen adta az ügyetlen szerelmes szerepét. Marosi Ferencz méltóságos nyugalommal személyesítette a kúriai birót. Büttner Róbert és Mráz Sándor urak, a Nr. i. és 2. hordár kedélyesen blattoztak, persze hozómra, mert várták a tanúzásért járó napidijat, a melylyel nem igen lehettek megelégedve, mert meglehetősen megvetőleg bökte oda a Nr. 1. hordár a fizető Pennásnak ; »Z' wenig.« Mindkét darab szereplőit számos tapssal tüntette ki a néző közönség. A tapsokból bőven kijutott a súgónak (Ivanovics Bélának) is, a ki a tetszésnyilatkozatokat bájos csókszórásokkal köszönte meg. Az előadás után a közönség társasvacsorához ült. Éjfél felé megkezdődött a táncz és tartott reggeli 4 óráig. A négyeseket 50 pár tánczolta. Midőn a buzgó műkedvelő társulatnak, fáradhatatlan igazgatójának, B. Szabó Mihálynak és az adminisztratív teendők lelkes elintézőjének, Rudolf István társulati titkárnak fáranosság előtt is hálás köszönetet mondunk, ama reményünknek adunk kifejezést, hogy a társadalmi életünkben tekintélyes hivatást teljesítő műkedvelők az új évben még nagyobb mértékben részesei lesznek előkelő közönségünk hálájának és elismerésének, mint tavaly. Kívánunk a műkedAfelőknek kitartást és sikert! Pylades. rúban, a tér közepén, magaslott egy kis halom, rajta egyszerű, fehér kőkereszt. — Nem ismered ezt a helyet! — kérdezte a mostoha asszony. — Persze, egészen elfeledkeztél róla, sikereid közepette a nagy világban . . . Ez az édes anyád sir ja, Imre. Imre a legnagyobb zavarban nézett körül. Ránézett a sirra, mely előtt már évek óta nem állott, s nem mondott el egy imádságot; s ránézett arra az aszszonyra, a mostoha anyjára, a ki őt az édes anyja sirjához vezette. — Ne haragudjál rám, Imre — folytatta a büszke, hideg asszony, — ha kemény szavakat is mondok neked; de bizony téged elkapatott kissé a fényes, nagy világ. Ámbátor nem csodálom : hisz mindenki dicsér, magasztal, ünnepel. Ez aztán az oka, hogy már három napja vagy itthon és még nem értél rá, ehhez a sirhoz eljönni . . . Imrét a mostoha anyja minden szava éles tőrdöfésként találta szivén. S annál jobban fájtak neki a tőrdöfések, mert belátta, hogy mostohaanyja szemrehányása nagyon is igazságos. O neki, mihelyt az út porát lerázta magáról, első kötelessége lett volna ehhez a sirhoz sietni . . . A mostoha anya folytatja. — Azért vezettelek most ide, Imre. Eszembe jutott, hogy itt porladozik egy szegény asszony, akinek helyét most én foglalom el ebben a házban, a te édes apád mellett. Ennek a szegény asszonynak te a szivéből szakadtál; s jól HÍREK. Esztergom, 1895. decz. 31. — A herczegprimás nagylelkű nyilatkozata. Mint teljesen hitelt érdemlő forrásból értesülünk, Vaszary Kolos herczegprimás ő Eminencziája a napokbankijelentette, hogy legfőbb óhaja, hogy az uj városi közkórház már az 1896-ik évben felépüljön. Az esetben, ha az építkezéshez még nincs meg a kellő fedezet, vegyenek fel e czélra kölcsönt, amelynek kamatait a .bíboros érsek kész lesz sajátjából fedezni. A herczegprimás ezen nagylelkű ajánlatával újabb tanújelét adta Esztergom város közönségé iránt érzett jóindulatának. — Keszthely a hgprimásnál. Szombaton, folyó hó 28-án jelentek meg Keszthely város küldöttei ő Eminencziája, a bib. hgprimás előtt, hogy 50 ezer forint nagylelkű adományáért hálás köszönetet rebegjenek. Az előkelő küldöttség reggel a gyorsvonattal érkezett és 12 órakor tisztelgett a bibornok előtt, ki méltósága egész fényében és pompájábnn jelent meg szülőföldiei előtt. Nagy István városi biró üdvözölte ő Eminentiáját és mondott neki forró köszönetet nagy adományáért. A bibornok meghatottan válaszolt. Mély meghatottság vesz rajta erőt — úgymond — midőn kedves földiéit itt üdvözölheti. Felélednek emlékezetében azon boldog idők, melyeket áldott szülői szerető karjai között és védő szárnyai alatt átélhetni szerencsés volt. Valamint ez idők boldogságát semmi fény és pompa sem pótolhatja, akként nem tépheti semmi sem szét azt a gyöngéd kapcsot, mely őt szülővárosához füzi. Sokáig gondolkozott, mi által tanusitsa iránta táplált ragaszkodását, 1 meteort küldjön e, mely néhány napig f világit, avagy tegyen-e valamit, a mi jhatását néhány évtizedre, va^5T^ia^Psz^ :íaara 1S léntarthatja. Fogadja a váro s szivesen az adományt, és legyen m( ; ggy őződve > ho SY á l lani fo g levelében kifejezett Ígéretéhez, hogy ha Isten életének kedvez és a körülmények engedik, ez adományt még növelni fogja. Harsány élje nz ^ s követte e szavakat, a melyek lecs l U a P mta utan a küldöttség minden egyé s tagjával néhány szívélyes fog esni nek* na l° porában is, ha a sirja fölött egy fPhászt elmondasz . .. Ezért hoztalak ídf ha már a szülői há ' zat nem is látogatod meg oly sűrűn, mint a hog7 itt szeretnénk : hát legalább ezt á sfrt peresd fel ezentúl gyakrabi ban .. . A holdsugár most épen arra a kőkeresztre ese tl: » mely az elfelejtett halmon mag ^ott. Az édes anyja nevének betűi szeliden ragyogtak a fiú felé, mintha a halott szer'nei lennének: a kereszt két fája minth a az ő két > ölelésre tárt karja volna. A fiú, a hires művész, a nagy ember, zokogva vetette magát a göröngyökre ; megcsókolta a kereszt minden betűjét. S aztán, mikor felkelt onnan, oda ment a mostoha anyjához, karjába ölelte azt a hideg, büszke, nemes, szivű asszonyt és susogta töredelmesen, hálásan, szeretette"! : Sűrűn, nagyon sűrűn meg fogom látogatni ezt a sírt... De nem csak ezt a sirt, de^.szülői házat, és téged is, a kit nagyon, nagyon megszerettelek. És másnap Imre elmondta ezt az esti sétát az ő régi jó barátjának, Gábornak. Hogy » ie szerettem volna meg azt az aszonyt! — monda könnyező szemmel. _ Ha hizelgett volna nekem, talán nem nyfrte volna meg a szivemet soha. De mert az édes anyám sirjához vezetett, mert csak azt akarta, hogy az édes anyámat ne feledjem el; azért megszerettem az ő nemes, jó lelkét is nagyon, nagyin . .. Sas Ede.
