Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-13 / 4.szám

barátkozni, szóval a ki idejét a gyakorlati házias hivatásos munkásságon kivül másutt véli kellemesebben és hasznosabban eltölteni, az a házra, a családra vészt hozott, olyant, a milyent közgazdaságunk szempontjából nem is jelentéktelen veszteség gyanánt tekinthetünk. A családban a férj támasza a jó nő, s általában elfogadható mindennapi gyakorlat alapján, hogy ha a családfő jó, úgy kell, hogy jó legyen a támasz, a gyámolító és bátorító is, mert bármennyit jelentsen is értékileg kifejezve a férj és családfő, ha támasza, a nő hivatásának meg nem felelt, közgazdaságilag a férjnek és családnak értéke elveszett. Hogy társadalmunk mai viszonyai között miképen neveljük a nőket, hogy azoknak erkölcsi és anyagi értéke közgazdaságilag érvényesülhessen, ez szakkörömhez nem tartozván, feladatom nem lehet vitatni ; de a gyakorlati élet tapasztalataiból merítve, néhány sorban megkísérlem utalni a közgazdasági hiányokra, a melyek nőink ferde irányú neveléséből eredőleg reánk haramiának. Röviden szólva, a leánygyermekek nevelése merev és gyakorlatiatlan. Merev annyiban, amennyiben hasznottevő életkorukat elérve a kijelölt irányról se jobbra, se balra, letérni nem hajlandók. Ha születtek és nevelődtek ugyanis jólétben, már a mérsékelt jólétet se akarják elfogadni önönmaguk érvényesítésére, a gyengébb módot, vagy éppen a nélkülöző helyzetet pedig általán végzetes istencsapásnak tekintetik ; s nem képzelnék embert, a ki náluknál boldogtalanabb volna. Ezek a nők aztán,, hivatásuk érvényesítésére kerülvén a sor, elgondolható, milyen közgazdasági jelentőségűek. A kik kedvezőtlenebb körülmények közt születtek és nevelődtek, azoknak merevsége meg oly módon lép előtérbe, hogy hivatásuk értékesítésénél kedvezőbb viszonyok közé jutván, önmagukat túlbecsülik, s tetteikben meg társadalmi viselkedéseikben közgazdasági értéküket elvesztik. Vannak a nevelés vázolt alakjai közt olyanok, akiknek a merevség nem tulajdonságuk, s ez úton nem jutnak a közgazdaság rovására a fentebb mondott viszonyok közé. Ezek a nők minden körülmények közt megfelelnének hivatásuknak, de gyakorlatiatlanságuk jóakaratukon azonnal csorbát üt, mihelyt a háziasságot, a családiasságot kellene közgazdaságunk előnyére érvényesiteniök. A közgazdasági élet fontos positiójának mimódon volna megfelelőbb a nők nevelése, ez hivatottabb — elbírálásának hatáskörébe tartozik — megkísérlem mindazáltal efelett rövid véleményt, amit több oldalról halottam, nyilvánítani. A magasabb iskolák sokoldalú szellemi színvonala elvonja a növendékeket a gyakorlati élet — közgazdaságilag hasznosabb — de egyszerűbb tanulmányaitól és tudásától. A gyáripar fejlettsége és olcsósága miatt soha nem értékesíthető kézimunkák túlhajlott tanítása, meg a test fejlődésének rovására megsemmisíti az egyént a jövő élet gyakorlati fogásainak érvényesítésénél. Az otthoni nevelés módszerét már nem akarom megkockáztatni, rám zúdítani a társadalom nőnevelőinek haragját nem akarom. Hogy becézve, dédelgetve, kényeztetve a gyerek eléggé lesz, ennyit még gyakorlati tapasztalás alapján mondhatok s ha hogy ez az életre kihat s jelentőségteljesen befolyásolja közgazdaságunkat, a felett ne csodálkozzunk, pedig a nemzedék nem arra való, hogy csenevészszék és satnyuljon, hanem hogy erősödjék, fejlődjék és gyarapodjon. Ha tehát a nőnevelés körül oly symptomákat észlelünk, melyek a fejlődést és gyarapodást hátráltatják, közgazdasági értékünket veszítjük és kockáztatjuk általa. Nem csupán erkölcsi szempont tehát, a mi pedig fő az indító oka, hogy a ne$/elési rendszert reorganizáljuk, de a századvégi gyors vagyonosodás Ösztöne is megköveteli közgazdaságunk érdekében az átalakulást. A magyar nők bátorságát, kitartását a történelem lapjai dicsőitették és örökítették meg; az ezredév utáni nemzedék bizonyítsa be, hogy elődeik erre méltó érdemeket szereztek. CSARNOK. 1707 októberében újra elfogták egy kirohanása alkalmával.*) Akkor vették el tőle vörös selyem, zöld szegélyű, fecskefarkú zászlaját, a melyet most az Esztergomi görög-keleti templomban őriznek. Esztergom történetében még két ízoen találkozunk a vad Iliával. Az 1709-iki városi jegyzőkönyv 36. lapján, a midőn a város elhatározta, hogy nem tesz eleget a kamara azon felhívásának, hogy a rablókapitánynak adja oda Turócy András házát minden tartozékaival egyetemben. Es másodszor — ezzel ellentétben — az 1712-iki katholikus polgárok lisztájában találkozunk Jaksics Illés nevével a kilencvenharmadik helyen. Ezek szerint Illés úr valószínűleg katholikussá lévén, a katholikus város eleget tett a kamara felhivásának. Jaksics Ilia egyénisége különben oly alak, a melylyel igazán érdemes foglalkozni, már csak azért is, hogy megtudjuk, hogy ki volt. Zwillinger Ferenc. *) Archívum Rakócianum IX. kötet. A hazugság győzhet; de győzedelme csak egy napnak a diadala. * Ha valaki boldoggá tett másvalakit, megérdemli, hogy maga is az legyen. A finn irodalomról. Az ezer tavak országáról, a rokonokról akarok szólani, a kikről oly keveset hallani Európában, bár szellemi életük vetekszik sok sok más nemzetével, mert irodalma igen sok széppel gazdagította a világ szellemi kincseit és igen sok jeles író tűnt fel a kis Finnországban a legutóbbi időben, a kiktől joggal várhattunk remek munkákat. Pedig az első finn könyv megjelenése óta nem telt el több, mint negyedfélszáz esztendő. Való irodalomról azonban csak e század elejetői kezdve lehet szó és annak megteremtése a „Finn irodalmi-társulat"nak köszönhető. Nincs talán hazánkon kívül ország, a hol irodalmi társaság olyan nagy szerepet játszott volna, mint éppen Finnországban. Első korszaka 1831—1850-ig tehető, a mely időben csupán, nemzeti eposza E. Lönnrot népköltési gyűjteményének kiadásával foglalkozott, a ki a modern finn irodalminyelv megteremtője. Ezen korszak legbecsesebb terméke a „Kalevala" Finnország legrégibb időiből származó és a „Kantelar" a finn nép régi dalai és nótái. Ugyancsak E. Lönnrot gyűjtötte össze a finn nép közmondásait és talányait. A nyugateurópai forradalmi harczok után ezen virágzó irodalmi élet súlyos csapásokat szenvedett. 1850 után ugyanis finn nyelven csakis közgazdasági és vallásos iratoknak szabadott megjelenni és az úgynevezett közönséges emberek töröltettek. Csak 1860-ban szűnt meg e drákói rendelet és azóta csinos otthona van a Finn irodalmi-társulatnak és kiadványaiból évente kilenczezer forint jövedelme van! Es azóta a finn irodalomnak vannak jelesei a tudomány és irodalom minden terén. így a történetírásban H. Gr. Portban, J. Tengström tűnnek ki, a jogtudomány terén : Mathias Calonius és az ujabbak közel J. J. Nordstrom. De bennünket leginkább a költők érdekelnek, akikről egyet-mást akarunk olvasóinknak elmondani, hogy talán maguk vonjanak párhuzamot a finn és a magyar irodalmi viszonyok között. Jelen századunk első harmadában F. M. Franzén volt Finnország leghíresebb költője. De korán elhagyta hazáját, hogy Svédországban telepedjen meg. A húszas évek elején Abo városában, kis diák-szövetség verődött össze, a melynek jövendőbeli fontosságát akkor még ki sem sejtette és a fiatal emberek példányképeiként ott ragyogtak: Franzén és Tegnér. Közöttük néhány nő iró is csatlakozott hozzájuk — Runeberg volt a legtekintélyesebb. Mellette egyedül Stenbak neve említhető, a ki abban különbözik Runebergtől, hogy költészete subjectiv és érzelgős, a míg Runeberg plastikus és objeetiv. Stenback-nek nagy érzéke volt a verselés iránt és a lelkesedés minden phasisa megragadó hangokban nyilatkozik meg költészetében. 1840—1863-ig tartó korban Runeberg, Cygnaeus és Topelius nevei ragyognak felénk és a házasság és ideális eszmemenet, a vezérelvek, a melyek Finnországban a svéd irodalmat jellemzik. Ezen időszak nevezetes művei közül megemlítendő Runeberg „Nadeschda"-ja és „Kung Fjalar" című munkája. Költeményeinek harmadik kötete, hires „Vart-Land" „Hazánk" cimü versével kezdődik, a mely Finnország nemzeti hymnusa lett. Runeberg 1877-ben halt meg és hálás nemzete fővárosában szobrot emelt emlékének. Mig Cygnaeus a hazafias érzelmeknek volt bámult dalnoka, Topelius kevésbbé érdekes egyénisége, formatökólyével ragad meg bennünket. Philosophiát és történelmet tanult és a publicistika terén a közönség kedvence lett. Elbeszélései: „A falusi borbély históriái", a legjobbak közé tartoznak, melyet a svéd irodalom Finnországban felmutathat. Az ifjabb generátió Finnországban azonban a naturalismus hive. Zola és Daudet iskolájába jártak és ezek közül Ahrenberg, Tavastjerna, a legújabbak közül pedig Zilliacus és Lybek tűntek fel tehetségükkel. De maga a finn nyelv is nagy átalakuláson ment keresztül a legutóbbi évtizedek alatt. Mint emiitők, az ujabb Finn-irodalom apjának Elias Lönnrot kell bemutatnunk. A Kalevala és a gazdag népköltészet, a melynek a megmentése neki köszönhető, a finn irodalom kiinduló pontjai. Az említésre méltó eredeti alkotások, azonban a lyrai és drámai téren keresendők. Paavo Korhonen a legismertebb az újabb népköltők között. Az első finn drámákat Major Lagervall írta, de izmosabb tehetség ezen a téren P. Hannikainen, aki mint novellista is kiváló. Lönnrot utódja A. Oksanen, egy kötet költeménnyel lépett a nyilvánosság elé, melyet szinaranynak lehetne nevezni, olyan értékes. E legfiatalabb nemzedék első írója J. H. Erkko. Lyrája gyönyörű és tragédiáiban is túlnyomók a szebbnél-szebb lyrai részletek. Méltó helyet foglal el mellette Juhani, aki a legművészibb a finn novellisták között, és a kinek „Egyedül" cimü novellája oly igazi gyönyö rüséget okozott olvasóinknak. Most Ibsen és Björnson hatása alatt áll leginkább a finn irodalom, de folyton fejlődik, folyton halad és már is számot tesz a világirodalomban, mert nem játéknak, hanem a nemzeti szellem rendíthetlen sziklatalapzatának tekintik azt. HIRE K. Esztergom, jan. 12, — A pozsonyi primási palota. Pozsonyból irják, hogy az ottani primási palota ügyében fordulat állott be. A kormány megbizásából Alpár Ignác budapesti műépítész megvizsgálta a palotát, mivel azt az állam maga akarja megvásárolni. — Kruplanic Kálmán, váimegyénk főispánja az utóbbi napokban influenzában gyöngélkedőnek érezte magát, de már a rövid betegség is szerencsésen elmúlott. — Knauz Nándor püspök, közéletünk egyik tiszteletre méltó alakja, a tudós historikus, mint értesülünk, legközelebb megválik Esztergomtól és lakását Kassára teszi át. Esztergomi tisztelői legmélyebb sajnálattal fogadják a kiváló főpap távoztat. — A katholikus kör, ez a szép virágzásnak indult egyesület e hónapban tartja meg tisztviselő-választó közgyűlését, A kör kebelében legközelebb dalegyesület fog alakulni, melyre most folynak az aláírások. — A tornaegyesületi jégpálya folyton szép látogatottságnak örvend. Ma ismét a katonazene játéka mulattatta a nagy számmal iringáló Halifax-hiveket. — Városi tanácsülés volt hétfőn a polgármester elnöklete alatt. Aranyossy Gyula színtársulatának a tanács 50 frtnyi segélyt szavazott meg. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Stanek István pozsonyi törvényszéki joggyakornokot az aranyos-maróthi kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. — A kórházbizottság io-én az 1895. évi kórházi költségvetés végleges megállapítása céljából ülést tartott. Elhatározták az időközben id. Luczenbacher Pál főrendiházi tag által megvett és ~-arvárosnak fölajánlott házban ragályos betegek számára 5 ágyból álló kórosztálynak berendezését. — Városi közgyűlés lesz e hó 24-én. Főtárgya a tanácsnoki állás betöltése lesz, melynek pályázati határideje 20-án jár le. Tudomásunk szerint a pályázatban csupán Niederman József rendőrkapitány és Kollár Károly főjegyző vesz részt. — Köszönet a tűzoltóknak. Az Első magyar biztosítási társaság Reviczky Győző főszolgabíróhoz, mint az esztergommegyei tűzoltó-egylet főparancsnokához köszönő levelet intézett, melybén a november 6. és 26-iki tűzvészek alkalmával a főparancsnok valamint a tűzoltók buzgólkodásáért köszönetet mond. — Az ezredéves kiállítás helyi bizottsága január hó 14-én délátáni 5 órakor ülést tart a városház tanácstermében. — Megyei bizottságok. A legutóbbi megyegyűlésen a közigazgatási bizottságból kilépett 5 tag helyébe 1895. és 1896. évekre terjedő mandátummal dr. Komlóssy Ferenc, Vimmer Ferenc, Luczenbacher István, Reviczky Károly és Niedermann Pál választattak meg, az eltávozott Villányi Szaniszló helyébe 1895. év dec. 31-ig terjedő megbízással Héya Tivadar ; a központi választmányba Luczenbacher István és Reviczky Győző választattak be. Az állandó választmányba beválasztattak : dr. Komlóssy Ferenc, Gotthard Ede. Az igazoló választmányba: Boronkay Lajos, Luczenbacher István, Vimmer Ferenc, ugyanide a főispán úr által kineveztettek : elnökül Niedermann Pál, tagokul: Frey Ferenc, Mattyasovszky Kálmán, dr. Földváry István. Az állandó választmányba beválasztattak : Vojnics Döme. A lóavató bizottságba : elnökül az esztergomi járásba Gangéi János, a párkányi járásba pedig Vancsó Gyula. Ugyanide a főispán úr által kineveztettek : az esztergomi járásba becsüsökül Reviczky Károly, Koditek Károly, Vanke Sándor; állatorvosul Singer Henrik. A párkányi járásba becsüsökül: Szegedy Sándor, Geiger Ferenc, Vimmer Imre ; állatorvosul Simontsits Dezső. A közigazgatási bizottságba tiszti ügyészí helyettesül, Pongrácz Zsigmond. A tiszti nyugdíj-igazgató választmányba : dr. Csernoch János.