Esztergom és Vidéke, 1895
1895-02-21 / 15.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (15. szám.) 1895. február 21. kalmazása. Tagadhatlanul legjobb volna a tanítók anyagi helyzetén úgy javítani, hogy terheiket ne szaporítsák. Ebben a kívánságban bizonyára mindenki egyetért. Csak a kérdésnél az a baj, hogy a fizetés emelés forrásait nem szokták kijelölni. Az állam meo-teszi e tekintetben a mit o tehet ; meg a községek s egyéb iskolafentartók is, kivált újabban az államsegély igénybevételével. Addig azonban, mig e források rendelkezésre nem állanak, az is valami, ha a tanítónak mellékjövedelem jut. Az anyakönyvvezetői honorárium sok tekintetben jó hatással lesz a tanítók buzgalmára is. A törvényben ki lévén mondva, hogy e tisztre tanítói oklevéllel biró egyének is alkalmaztatnak, a jelöltek már azért is gyorsabban iparkodnak oklevélhez jutni, mert így állás hián is kenyeret kapnak s állásukban mellékjövedelemhez is jutnak. Ösztönző lesz e körülmény az idegen ajkú tanítóknál az állam nyelvének minél tökéletesebb elsajátítására, mi nemcsak a tanítókra, hanem az idegen nyelvű tanítóképzőkre is kívánatos és üdvös visszahatást gyakorol. Mert nem szabad feledni, hogy — bár a törvény ki is mondja első sorban a községi elöljárók alkalmazását — nemzetiségi vidékeken a község elöljárói között (biró, esküdt stb.) igen sokan nem is tudják az állam nyelvét, melyen az anyakönyvek vezetendők lesznek. Hát ily helyeken is a tanítók előnyben részesülnek. De a sok előny közül még csak egyet. Abból, az hogy anyakönyvet a tanító vezeti, az oktatásügyi adminisztráció, sőt maga az oktatásügy is lendületet vesz. A tankötelesek összeírását jelenleg tudvalevőleg a községi elöljáróság eszközli — a maga szempontjai és intenciói szerint, dacára minden részletes eljárási szabálynak. A községi elöljá- ság a tankötelesek névsorát átadja Kísérőm, egy ősz kanonok a kincstárba is bevezetett. De mielőtt bemehettünk volna, várnunk kellett, mivel a téli kápolnában épen esküvő volt. Nem sokáig kellett várnunk, mivel csakhamar jött a nászmenet. Szemeim ösztönszerüleg is a menyasz- szonyt keresték. Valami úgy súgta, hogy ismerősöm. S csakugyan nem csalódtam, ő volt az én szép gyöngyvirágos ismeretlenem, de a kit még nem tudtam elfeledni. Keblén most is ott volt a gyöngyvirág csokor. Még sokkal szebb volt ő mint azelőtt, boldogan csüggött férje karján és szemei, arcza minden ragyogott az örömtől. Észrevett és felismert. Rámvetette ra- gyogó szemeit, mintha mondani akarta volna : — Látod, én boldog vagyok : hát te tudsz-e az lenni ? ! Kísérőmtől kérdeztem meg, hogy ki volt a mennyasszony ? ő megmondta nevét, vezetéknevére nem emlékszem már, de annál jobban maradt meg emlékemben a kereszneve : — Janka. Kohold. az iskolaszéknek, melynek a határ- őrvidéken ugyancsak a községi elöljáró (biró) az elnöke. Ez az ember annyi tankötelest mutat ki, a menynyit jónak lát, vagy a mennyit lelkésze kimutat. Hogy e kimutatások minő alaposak szoktak lenni, az tudja, ki óvodák és iskolák felállításával foglalkozik. Meg'esik (nagyon, de nagyon sokszor) hogy egy községben 140 óvóköteles van tényleg, a kimutatásban azonban csak — 12 vagy éppen semmi. Ha a tanító vezeti az anyakönyvveket, ilyen politikai lapsus ki van zárva. A tanügyi gyakorlat szempontjából tehát lehetetlen ama nézet mellett nem maradni, hogy a tanítók alkalmazása az anyakönyvvezetésre a törvény interpretációja nélkül is, a jelenlegi törvények és eljárások alapján is nemcsak lehetséges, hanem jó, célszerű és üdvös. A tornaegyesíilet jelmezestélye. (Febr. 16.) Kedves szerkesztő ur ! Dobogó szívvel be kell vallanom, hogy három éjjel nem hunytam le a szememet azon meglepő megbízása folytán, hogy én írjam meg a referádát a tornabálról. Azt mondta, szerkesztő úr, eddig férfiak szoktak beszámolni a bálokról, mindig egyformán : «Fényes siker . . . Jónás Pali száraz fája ... A jelenvolt hölgyek bájos koszorúja ...» és a többi, ez már szerfölött unalmas. Hadd lássuk egyszer, milyennek látja egy hölgy a bálokat «tizenhat tavasz illatos trónusáról», mondta ön. Engedje megsúgnom, hogy ebben nincs igaza, mert csak öt hét múlva leszek éppen tizenhat éves. Megkérdeztem a mamát szabad-e, azt mondta, hogy fiatal lányokhoz nem illik az efféle dolog. Megkérdeztem a papát, az meg úgy vélekedett, hogy az udvarias felkérést nem illik visszautasítani. Mivel pedig tisztán a papától függ, hogy a jövő évre megnyitja-e erszényét a farsangi kiadásokra, az ő szavat fogadtam meg. Hisz a mamát olyan könnyű kiengesztelni, de a papa rettenetes, ha megharagszik. Mert fájdalom, be kell vallanom, szerkesztő úr, hogy az idén még egy tánc- mulatságra sem vittek el. A tornabált is csak a karzatról néztem végig a mama bölcs kalauzolása mellett. Oh Istenkém, milyen gyönyörű szép volt ! Még a zárdában olvastam az ezer- egy éj meséit a kedves nővér földrajzi magyarázatai alatt, de azok mind semmi ehhez a fényhez, tündökléshez képest. Mikor felmentünk a Fürdő-vendéglő dísztelen lépcsőin, az előcsarnokban már megkezdődött az Ezeregyéj legszebb éjjele. Az ajtóknál, a garderobenál daliás csikósok állottak, szinte azt képzelte volna az ember, hogy a Hortobágyon van, ahol a gulya és a ménes delel. Pe- dig a mama azt mondja, hogy ezek a pompás csikósok csak inasok és kocsisok és erre az alkalomra öltöztették fel őket. De kár ! Felkapaszkodtunk a karzatra egy nyaktörő lépcsőn. Lenéztünk. Micsoda látvány volt ez ! Tőlünk pár lépésnyire nyüzsgött egy ismerős és mégis ismeretlen világ. Az én jó barátnőim, azok nagylány nén- jői, a fess táncosok, kikről — ne szóljon meg, kérem, szerkesztő úr — annyiszor álmodom, nénik és bácsik, ismeretlenek egy gomolyagban. Kacagva és táncolva. A lányokat és asszonyokat kezdtem először fölismerni, mikor hozzászokott szemem a világossághoz. Ügy értem, hogy a színek káprázatához, mert köztünk szólva a rendezőség nagyobb világítást is produkálhatott volna. Sorba veszem őket. Karöltve sétál két igazán szép leány. Viruló tavasz mind a kettő, bár csak az egyik van tavasznak öltözve könnyű ruhában, virágokkal. A másik elszászi lány kosztümöt visel. Ez a kettő tetszett nekem legjobban. Rövidruhás kis Ámor, majdnem felrepülni látszik aranyos szárnyaival, hallgatja amott egy egyenruhás úr kurizálását. Pompás kis roccoco-párocska simul össze mellettük boldogan, hisz különben is vőlegény és menyasszony. De jó is lehet menyasszonynak lenni ! Virág van bővében, egész virágerdő : szende árvácska, de épen nem elhagyott, pipacsok, búzavirág, őszirózsa, szelíd rózsa, vadrózsa, gyöngyvirág és van hozzájuk három virágárus lány. Az évszakok is mind megjelentek. A fönebb leirt tavaszon kívül van még egy, van nyár, tél, csak ősz nincs. Hát az ott micsoda sokadalom ? Torzonborz, fekete-bajuszú kucséber ki- nálgatja áruit. A mama megbotránkozott rajta, hogyan mert ide jönni. Csak másnap tudtuk meg, hogy a pompás kucséber- kosztüm alatt az erélyes főbíró úr rejtőzött. Ott egy szép asszony ül, valóságos Rubens-kép, egy másik tarka jelvényekkel mint torreádor, a harmadik formás kis parasztmenyecske. Hát még az urak ! Két fess táncos megfordított világot csinált magából. A gallérjuk, nyakkendőjük, az ing-plastron, meg a manchettejük volt fekete, a frakköltözet pedig fehér. Egész spanyol udvar forgolódott a teremben : Spanyol-grand, spanyol lovag, Plidalgó és apród. Két katonatiszt tirolinak öltözött. Hiába a tisztek még egyenruha nélkül is schneidigok ! Komikus volt egy clown, daliás a sarkan- tyús csikós és komikusán ijesztő Mefisztó úr. Volt három roccoco. Ezekről a mama azt mondta, hogy a bajuszukat az est sikere érdekében fel kellett volna áldoz- niok. Hogy is ne ! Nagyon kedves volt a kis postagalamb tiszta fehérben. Ruháján névre cimzett levélkék voltak, az erősebb nem egy-egy kitüntetett tagjának címezve. De ki győzné mind elszámlálni az egybefolyó, tarka-barka világ részleteit. Szép volt, tündéri volt és feledhetetlen. Nekem legalább ez — egészen a jövő farsangig, amikor magam is bálozni fogok. Most utólag hallok még egypár adatot a barátnőimtől, azokat is ideírom. A táncrend igen ízléses volt. Két mezőre osztott pajzs vörös és kék színnel (a tornaegyesület szinei) és tornászó jelvényekkel. Hátul volt alkalmazva a tánc sorrendével ellátott könyvecske. Én is eltettem emlékbe egyet. Kilenc órakor tömve volt a terem rendkívül díszes társasággal, 10 órakor alig lehetett megmozdulni, táncolni pedig csak lökdösés árán. Az első négyest nyolcvan pár táncolta. Különösen jól festettek a tourtáncok a karzatról. Olyan szépek voltak az excentrikus toilettekben tovalebbenő párok ! A szünóra után a termetes, jóízű kucséber, akarom mondani Revicky Győző főszolgabíró úr csárdását játszták a cigányok. Be kell vallanom, hogy a mama csak nagy erőfeszítéssel tudott lefogni, mert bizony majd táncba kezdtem ott fen a magasban. Mikor elvégezték, megtapsolták és megéljenezték a szerzőt. Sajnos, szerkesztő úr, hogy mi két órakor már hazamentünk, mert a mama álmos lett, s így az est végéről nem írhatok. Annyit tudok csupán, hogy az utolsó bálozók hat órakor, az utolsó mulatók pedig fél nyolc órakor mentek haza. Szörnyűség ! Mikor fogom én ennyire vinni ! Ezt írhatom a szombati bálról. Ha kinyomatja levelemet, azt kérem még hozzátenni, szerkesztő úr, hogy a rendezőket igazán elismerés illeti meg, mert a fényes siker javarésze őket illeti meg. A bátyámmal, ki szintén rendező volt, azóta nem lehet bírni. Semmi áron nem akarja elismerni a tekintélyemet. O tőle tudom, hogy az » anyagi* siker nem volt valami nagy, de annál inkább az »erkölcsi«. És ez amannál utóvégre is többet ér. Szives üdvözlettel Bakfis. Szép és szellemes kis tudósítónk leírásának kiegészítéséül itt adjuk a jelmezes és jelmeznélküli hölgyek, valamint a jelmezes uraknak lehetőleg teljes névsorát : Hölgyek : Andrássy Jánosné, Andrássy Mariska (matróz), Büttner Róbertné (torreádor), Brenner Józsefné, Brenner Juliska, (árvácska), Burdina Elekné, Csernák Béláné, Csupor Istvánné (fin de siècle), Domosz- lay Zseni (nyár), Eggenhoffer Ernőné (pipacs), Eggenhoffer Anna (búzavirág), Földváry Istvánné (Rubens-kép), Frey Ferencné, Frey Berta (őszi rózsa), Frant- sik Gyuláné, Glatz Ella, Greifensteiner Jánosné, Hajas Simonné, Hajas Gabriella (Klári), Hartmanné, Hartmann Neszti (elszászi lány), Ivánovits Béláné, Illényi Piroska (pásztorlány), Kaán Ivárolyné (magyar népviselet), Kerschbaummayer Ká- rolyné, Kollár Istvánné, Komlóssy Anna (búzavirág), Koksa Kálmánné (skótnő), Koksa Iza (Ámor), Legény Ivánné, Legény Irénke (roccoco), Munkácsy Károlyné, Munkácsy Sarolta (Amerika), Majer Berta (tavasz), Müller von Müllenauné, Miláno- vits Antalné, Milánovits Szerén (debar- deuse), Mattyasóvszky Vilmosné, Málnay Riza (olasznő), Marosi Józsefné, Marosi Lujza (pásztorleány), Mercz Imréné, Mercz Etelka (pipacs), Majer Ákosné, Majer Berta (tavasz), Nozdroviczky Miklósné, Anna és Olga, Nagy Pálné, Nagy Etelka (szalagkirálynő), Nagy Margittá (harmatos fű), Niedermann Károlyné, Niedermann Jánosné, Niedermann Józsefné, Perényi Béláné, Perényi Irma (rózsa), Perényi Hen- rikné, Perényi Irma (tél), Pongrácné, Pongrác Clarisse (olasz-leány), Pfalcz Józsefné, Pfalcz Gizi (directoir), Princz Kajetánné (kártya-királynő), Pintér Rózsika, Perényi Kálmánné (bosnyák nő), Reviczky Győzőné, Reviczky Arpadin (postagalamb), Rudolf Mihályné, Rédly Sándorné (Justifia), Reviczky Gáborné, Schönbeck Imréné, Schön- beck Mariska (gyöngyvirág), Sternfeld Rezsőné, Szalkay Józsefné, Szalkay Mici (Mádchen aus dér Fremde), Szabó Józsefné, Szabó Olga (vadrózsa), Sztraka Ivánné (spanyol táncosnő), Saághy Agatha, Sa- ághy Melanie (Mádchen aus dér Fremde), Spanraft Tivadarné, Szvoboda Romáimé, Kornél és Románka, Tillman Károlyné, Tillman Margit (tavasz), Takács Mariska (Nagyszombat, cigánylány), Weisz Sándorné (elszászi-lány), Wágnerné (töröknő), Zunáné, Zuna Henriette, Zubcsek Mihályné. Urak : Büttner Róbert (spanyol lovag), ifj, Brenner József (Hidalgo), Brenner Ferenc (megfordított világ), Csernák Béla (clown), Éttér Ödön (roccoco), Éttér Gyula (spanyol grand), dr. György Ernőd (roccoco), Ge- renday Béla (francia), Hanisch Konrád (tiroli), Kobek Kornél (apród), Kerschbaummayer Károly (roccoco), Marosi Ferenc (megfordított világ), Reviczky Győző (kucséber), Rudolf István (spanyol), Si- monyi Lehel (csikós), Szabó Mihály (Mefisztó), Trautweiler hadnagy (tiroli). HÍREK. Esztergom, február 20. — A hercegprímás és a néppárt. A M. U. írja esztergomi levelezője távirata nyomán : Egyik nagy befolyásit egyházi férfin azon kérelmére, hogy minő véleménnyel van a prímás az uj néppártról, kijelentette előttem : hogy a prímás teljesen távol tartja magát a néppárt agi-
