Esztergom és Vidéke, 1895

1895-07-25 / 59.szám

A vidéki városok pedig megfeszített erővel lássanak most hozzá a millénium méltó megünnepléséhez. Legyenek ők is azon, hogy Budapestjjamint illik az Magyarország székes fővárosához, méltóan mutassa be hazánk ezredéves fennállásának bizonyítékait, tanúságait és eredményeit. A millénium megünneplésében kétségtelenül a fővárost illeti meg a vezérszerep, mert ha valamiben és valahol, ugy ebben és itt méltó a főváros az egész ország önfeláldozó és rokonszenves támogatására. Kelljen tehát nemes versenyre egész Magyarország, hogy ezredéves ünnepélyünk és kiállításunk díszére legyen a fővárosnak vagyis az egész országnak. A jövő évben a provinciális hübérnek amúgy is az utolsó részletet fizeti le a vidék. Azontúl a kormánynak, parlamentnek és fővárosnak lesz nemes kötelessége, hogy támogassa a vidéket, ekként kárpótolva ezt eddigi veszteségeiért. CSARNOK. Leány, kit úgy birtam szeretni . . . Leány, kit úgy birtam szeretni, Mivé levél f szegé?iy leány ! Ha rád nézek, nem ismerlek meg. önnönárnyékod vagy talán ? Minő piros, mily vidám voltál, Minő kacér, mitiő hiú, Midőn miattad szállt szivemre Panasztalan szerelmi bú . . . S panasztalan, szerelmi búmból Égő érzéki vágy leve . . . S most itt az ősz: a nagy hőségtől Elfonyadt a fa levele. Sok szőke lányt, sok barna lányt is Ölelt e lángoló kebel. Aztán kiégett . . . Fázom . . . fázom, Se szőke és se barna kell. Es te? miért vagy olyan sápadt, Arcod megnyúlt, lankadt szemed. A szived fáj, vagy a lelked fáj? És nincs ki gyógyitná sebed? Ne szólj, ne mondd! ne gyónj meg nékem, Szavad elsodraná a szél. Már nem szeretlek halvány lányka, Te nékem közönyös levél. Pedig hogy égett hajdanában Hogy lángolt az a szerelem. Te voltál az, kit úgy szerettem ? Mesének tűnik fel nekem. S ha mégis dúlt arcodba nézek Szivembe kél egy gondolat, Milyen jó volna künn feküdnünk Hat lábnyi mélyéit, föld alatt. Erdősi Dezső. Az Anjou-kor és a millénium.*) Irta: PÓR ANTAL. Vágó Pál művészünk «A magyar nemzet története> milleniumi kiadásához, éppen oda, hol az Anjouk-kora kezdődik, egy csinos bevezető rajzot volt szives készíteni, mely vadászjelenetct ábrázol az Anjou-korból. Olvastam a napi lapokban azt is, hogy a milleniumi díszmenet számára szerzett vázlataiban az Anjou-kort szintén, egy bölény-vadászjelenettel akarja képviselni. Mi kifogásom lehetne nekem ez ellen? Éppen semmi. A vadászat a középkorban kizárólag a nemesség számára volt fönntartva, s a sólyom, amelylyel a madarakra vadász*) Illustris tudósunknak e szép közleményét a «Pcsti Naplói július i8-án megjelent 194. számából vesszük attak, a nemességnek volt egyik ismertetőjele. E ragadozóval kezükben indultak útnak, nem ritkán ezt használták sisakdiszül, címerül, és mint ilyen, azután rákerült sírkövükre is. Az akkori urak csak ugy esküdöztek sólymaikra és vadászebeikre, mint manap becsületükre. Gyakran versenyeztek is sólymaikkal és fogadkoztak rájuk. Tudjuk, hogy II. Frigyes császár, Szicília királya, egész értekezést irt a sólymászatról. Nagy vadra vadászni a sportnak még kedveltebb neme volt. Nagy Lajos király ifjúságától fogva kedvteléssel űzte a vadászatot. Ha egyéb adatunk nem volna, okleveleinek keleté bőven tanúskodnék róla. «Dátum in loco venationis nostrae . . . Kelt ezen és ezen a vadásztanyánkon», igy záródik nem egy levele. Ismertebb vadá.sztanyái voltak : Berény és Gerencsér Veszprémben, Damásd Barsban, Ecsellő Erdélyben, Lipcse Liptóban, Megyer Pestben, Paks Tolnában, Predna Zólyomban, Szőllős (Wein, Weinern, Vajnor) Pozsonyban, Vértes Fehérben stb. Kétséget nem szenved, hogy vadászkastélyai is voltak a nevezett helyeken. Egy ilyen kastélyát a Bakonyban, Hölgykőt, a karthausiak vagyis néma barátok lövöldi zárdája építésére használta föl. A külföldi követségek jelentésében nem egyszer fordul elő, hogy a király vadászott. Máskor a királyi apródok vadászat alkalmával, amelynél a király is jelen volt, megvallottak, hogy a zárai, 1346. július i-én vivott csata árulás következtében veszett el. Küküllei János pedig följegyezte, hogy midőn Zólyomban 1353. november 26-árt vadászott, csaknem életével lakolt. Váratlanul egy sebes medve került eléje, amelyet a király vadászó dárdájával, erejét túlbecsülve, merészen megtámadott, hogy elejtse, mint nem egyet ejtett már el életében. De ez egyszer szerencsétlenül járt, minthogy a medve a királyt feldöntötte, mind a két lábaszárán huszonhárom marással megsebesítette és bizonyosan megölte volna, ha Bessenyei János, akkor allovászmester, később veszprémi főispán, jókor segítségére nem siet és a fenevadat kardjával ki nem végzi. Ha medvékre, valószínűleg vadászott Nagy Lajos király bölényekre is, jóllehet erre nincs adatom. Ellenben ujabban találtam adatot arra, hogy a nagy király szenvedélyes sólymász volt. Marsicoi Tamás gróf, nápolyi főnemes, magyar vitézekből álló csapatot szokott volt tartani zsoldjában, amint ez akkor, hogy a magyar vitézség félelmessé lett, egész Olaszországban dívott. Ha aztán a magyar királynak szüksége volt vitézeire, haza hivatta őket és ezek engedelmeskedtek hivó szavának. A marsicoi gróf is haza küldötte ilyen alkalommal magyar csapatját bizalmasa, Capano Corrado kíséretében. Ettől a Capanotól megtudta Nagy Lajos király, hogy Marsicoi Tamás grófnak gyönyörű és vadászatra jól idomított sólymai vannak. Levelet irt tehát neki, amelyben arra kérte a grófot: hozza el sólymait Magyarországba, hogy versenyre kelhessenek az ő (a király) sólymaival, hogy e szórakozás által jó kedvre derüljenek, «föltéve, hogy ha a mi sólymaink lennének a győztesek, nem ragadtatod magad irigységre, mit mi viszont megígérünk, valamint hogy e dologban előnyben részesülni nem akarunk.* Azt hiszem tehát, a millenniumi diszmeneten jól fog festeni a tervezett vadászjelenet. Nem is lehet ellene szavam, jóllehet az inkább általános, mint kiválóan magyar jelleggel fog bírni, mert vadászni csakúgy vadásztak a királyok Németországban, Lengyel- és Csehországban, mint nálunk. Lajos király nagysága nem is nimródságában jelentkezik. Tudnék tehát Vágó Pál urnák e mellett még egy specifikus magyar jelenetet ajánlani, jelenetet, amely színpompában, fényben, díszben párját ritkítaná, amely egyik legnevezetesebb momentuma Magyarország történetének : éi tem a Visegrádon 1336. novemberben tartott fejedelmi kongresszust. E kongresszus az anjoui korszak egyik legfényesebb eseménye ; eredménye is a legfényesebb volt, minthogy — mint ma mondanók — Magyarország nagyhatalmi állását biztosította. Elsőrendű célja volt e fejedelmi találkozásnak a szövetkezés a németség ellen. Szövetkeztek e célra: János cseh király, fia Károly morva markoláb s későbbi császár, Henrik alsó-bajor herceg, mint a cseh király veje, I. Károly magyar király és fia, Lajos herceg. Mellékcéljai voltak: az egyenetlenségeket, amelyek egyrészről a cseh és lengyel királyok közt régóta fönállottak, másrészt a lengyel király és a német lovagrend közt sok hadjáratra szolgáltattak alkalmat, kiegyenlíteni és megszüntetni. E végre jöttek Visegrádra a lovagrend főbbjei: Reusz Henrik, a kulmi tartomány főnöke. Sparrenbergi Maklár, a thorni — és Bruningheimi Konréd, a schwetzi kommendátor. Hogy a fejedelmek mekkora kísérlettel jöttek, hozzávethető a magyar krónikás följegyzéséből, mely szerint egy ebédre négyezer kenyér és száznyolcvan átalag bor kellett. A kiséret előkelő is volt. Kázmér lengyel királlyal érkeztek: Vladislav, Leczye és Dobrzya hercege, Chartresi Gothard pápai követ és a krakói udvar legelső méltóságai. A cseh király és morva markoláb kíséretében voltak: Rudolf szász herceg, Boleszló sziléziai herceg, Liegnitz ura, Vitigo meisszeni, János alamóri püspökök, Kolditzi Timó, Lipai Henrik és számosan mások a vitézi és nemesi rendből. De a külföldi polgárok se hiányoztak, minthogy ez alkalommal rendezték a magyar-cseh-lengyel kereskedelmi viszonyokat. Amiről bizonyosat tudunk : a gazdag Boroszlóból is volt itt egy polgári küldöttség. Magától értetődik, hogy a magyar, tót, horvát, dalmata főurak teljes számban szintén megjelentek. Ismerjük őket nagyrészint nevük, méltóságuk, nemzetségük, címerük, sisakdiszük, nem ritkán színeik szerint. Erzsébet királyné, akinek nevenapján a főünnepségeket ülték, és udvarhölgyei természetesen nem hiányozhatnak. Valóban: ily nagyszerű tablót nem ismerek a magyar történelemben ; méltó volna Vágó Pál ecsetjére. Sok tanulmány se kellene hozzá. A magyar képekre mintául szolgálhatna a Képes Krónika (hü másolata megvan a Nemzeti Múzeumban) ; a cseh és lengyel jelmezekre föl lehetne használni Brozik és Matejko képeit. Ez alkalommal a magyar ötvösség, festészet és himzés remekeit is föl lehetne mutatni a fejedelmi ajándékokban, amelyeket Károly király és Erzsébet királyné magyar bőkezűséggel kedves vendégeiknek szántak. A magyar és cseh krónikák a következőkről emlékeznek : János cseh királyt megtisztelték egy kétszáz márka ezüstöt nyomó mosdó medencével és kantával; ötven, aranynyal futtatott ezüst kupával; kapott még két tegezt, két vitézkötést (drága övet), egy csodaszép ostáblát, két felbecsülhetetlen értékű nyerget, egy kétszáz márkára becsült bicellust (kurta kardot, tőrt) és egy gyöngyházból készült, bámulatos müvű csészét. Fia, Károly markoláb, akit ez alkalommal a magyar király lovaggá ütött, drága lovakat aranyos szerszámmal, csótárral, nyergekkel; vitézkötést és puzdrát kapott emlékül. Képzelhetjük, hogy a többi vendég se távozott üres kézzel. HÍREK. Esztergom, 1895. július 24. A herczegrimás nyaral. Vaszary Kolos, bíboros herczegprimás jelenleg Balaton-Füreden nyaral. Az egyházfő friss egészségnek örvend, amit főképpen a naponkinti fürdésnek köszönhet. A primási kastélyhoz egy kis balatoni fürdő van épitve és ebben fürdik rendszeresen a főpap, hacsak hideg borús idő nincsen. A herczegprimásnak állandóan a társaságában van meghitt titkárja, Kohl Medárd dr. s felváltva Hettyey kanonok, primási irodaigazgató és Klinda Teofil dr. főszentszéki jegyző. De a benczések és a környékbeli papok is sürün fölkeresik főpásztorukat. A prímás augusztus 12-ig marad Balaton-Füreden, honnan Esztergomba jön s a bazilikában misézni fog Nagy Boldogasszony ünnepén. Szent-István napjára Budapestre megy s ott pontifikálni fog a nemzeti ünnepen. — Az egyesült Esztergom tanácsa ama kérelmet terjesztette a vmegye alispánjához, hogy a Szenttamást, Vízivárost és Szt.-Györgymezőt illető és a megyei pénztárnál, árvaszéknél, az esztergomi járási főszolgabiróságnál levő ügydarabok és értékek átadását eszközölje. — Alispán távollétében B. Szabó Mihály főjegyző végzésben értesítette a városi tanácsot, hogy tekintve, hogy az értékek átadására csakis a megyei törvényhatóság illetékes, az átadást a törvényhatóság őszi közgyűlése fogja eszközölni. Utasította a h. polgármestert és a megyei árvaszéki elnököt, hogy az árvaszéknél lévő ügydarabok és kezelési könyvek átadására, illetőleg átvételére egyetértőleg intézkedjenek. A járási főszolgabiróságnál és megyei számvevőségnél elhelyezett ügydarabok és nyilvántartó könyvek átadására, ill. átvételére a főszolgabiróság hivatalos helyiségében az 1895. évi augusztus hó 6-ik napjának d. e. 10 óráját tűzte ki és az átadás eszközléséhez meghívta Maiina Lajos h. polgármestert, Mattyasovszky Vilmos megyei, Földváry István dr. városi főügyészeket, Reviczky Győző főszolgabírót, Niedermann József rkapitányt, Véghelyi Ödön megyei főszámvevőt, Dóczy Antal városi számvevőt, Ivanovits Béla megyei levéltárost és a 3 község volt jegyzőit és biróit. A megyei főjegyző ur egyszersmind felkérte ugy a megyei mint a városi illetékes hivatalokat, hogy az átadáshoz, illetve átvételhez szükséges előleges intézkedéseket megtegyék. — Hymen. O-gyallai Szabó Ágoston, fővárosi tanitó eljegyezte Thuróczy Lőrincz barsmegyei állatorvosnak szép és kedves leányát, Erzsikét. — Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága e hó 23-án d. e. 10 órakor ülést tartott, melyen a félévi jelentéseket tárgyalták. — A közigazg.-bizottság fegyelmi választmánya Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos, főispán elnöklete alatt szintén ülést tartott, melyen Thuránszky Lajos megyei h. aljegyző, Susik János és Mihályi Imre községi jegyzők fegyelmi ügyeit tárgyalták. Az alispán ugyanis mint elsőfokú fegyelmi bíróság Susikot számos hivatalos mulasztások és szabálytalanságok miatt hivatalvesztésre, Mihályi Imrét pedig ugyancsak hivatalos mulasztások miatt 50 frt pénzbüntetésre ítélte. A fegyelmi választmány e két ítéletet helybenhagyta. Thuránszky Lajos megyei h. aljegyzőt a fegyelmi alól egyhangúlag felmentették. Ezzel Thuránszky úr rehabilitálva lett, ama vád alól, mintha ő a városi vizsgálatok alkalmából hivatalos titkot képező dolgokat magánúton szellőztetett volna. A kedvező ítéletben ugyan már eleve nem kételkedtünk, ma azonban mégis őszinte örömmel tölt el megyénk eme kiváló és tehetséges fiatal tisztviselőjének egyhangú felmentése. — Esküvő. Radich Béla városi népes ipariskolai tanitó kedden délben vezette oltárhoz a vízivárosi plébánia templomban szive választottját, Szvoboda Izórát. — Esztergom vmegye mezőgazdasági bizottsága e hó 23-án alakult meg. Alispán távollétében az elnöki széket B. Szabó Mihály főjegyző foglalta el. Mindenekelőtt megejtették az elnökválasztást. Elnök lett K o b e k István orsz. képviselő, alelnök H é y a Tivadar, előadó Lucenbacher István és jegyző Thuránszky Lajos. A Boronkay Lajos halálával megüresedett bizottsági tagsági állás betöltésére vonatkozólag a vármegye törvényhatóságához fordulnak, hogy az üresedésben lévő tag-