Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-17 / 22.szám

A postamesterek mozgalma. Budapest, márc. 14. (M. K.) A hazai postamesterek, élükön Réffy Lajos kolozsvári pályaudvari postamesterrel, erélyesen és lelkesen folytatják a nem régen megindított mozgalmat. A mozgalom tarthatatlan helyzetük javítására irányul. Ki tagadná, hogy e mozgalomra nemcsak joguk, de elodázhatatlan szükségük is van. Ok a magyar állami gépezet nagy mozdonyának azon alkatrészei, melyek legalól vannak, tehát a többi alkatrészek mind rájuk nehezednek, még a mozdonyvezető gépészek sem látják őket, míg kenetlenségük miatt fel nem visítnak s így éles hangon ki nem kiabálják, hogy bizony ők már nagyon éhesek, mert az őket megillető olajjal másokat kentek meg. Már pedig náluk nélkül a mozdony nem mehet, nélkülök az állam összes gépezete megakad vagy öszszeesik. Néhai Baross Gábor is elismerte, hogy a postamesterek helyzetén segíteni kell, segített is, de csak ott, a hol a forgalom és jövedelem nagy volt, mert a nagyobb forgalmú postáknál a postamesterek fizetését a jövedéki bevétel 20 százalékában állapította meg. Ez kielégítő lehetett addig, míg a posta-takarékpénztár cheque forgalma életbe nem lépett Iz „Esztergom és Vidéke" tártja, és fel nem szaporodott annyira, hogy ma már ez az ág képezi a hivatalok legnagyobb forgalmi bevételét és tudvalevőleg a cheque befizetési-lapok által küldött pénzek portómentesek és így nem emelik a jövedéket, hanem csökkentik, mert különben ezen pénzek mind postautalványnyal vagy pénzeslevélben postadíj mellett adattak volna fel. Innen van, hogy a postahivatalok jövedéki bevétele nem emelkedik s ha emelkedik is valamivel, a jövedéki bevétel nem vehető többé a hivatalok forgalmi mértékének, az nem lehet többé a végzett munka óramutatója, mert a portóünentes forgalom több, mint a portóköteles. Most tehát a Baross által 20 százalékban megállapított fizetési kulcs nem elég többé a postamester díjazására. A kisebb hivatalokat vezető postamestereken azonban, mint fent említettük, Baross nem segitett. Még ma is 3000 postamester van az országban, kiknek évi fizetésük 150— 180 forint. Van-e hivatalszolga, vagy urasági béres, vagy kocsis, kinek nagyobb nem volna a bére ? És még e mellett lakást kell saját pénzükön bérelniök s annak egyik megjelölt szobáját hivatalhelyiségül, minden kárpótlás nélkül, teljesen ingyen átengedniük, a nélkül, hogy a 150—180 forint fizetés mellé valami mellékjöve delem járulna. Modern lányok. Ma már nincsenek kis lányok. Ha a modern mamát az a bizonyos gólya babával megajándékozza, a kérdésre, fiú-e vagy lány ? a mama boldogan suttogja : akisasszony.« Séták alkalmával gyakran hallhatjuk a kiáltást: Kisasszony, kisaszszony, az Istenért hova szalad ? Kisasz szony, csak nem fog leheverni a fűbe ? ! Kisasszony, ugyan ki látta már azt, hogy egy kisasszony kavicsokkal hajigál ? ! A hangra ráösmerünk, a nevelőnői hang ez, de hol az a vállalkozó kisasszony ? . . . Végre előkerül ugrálva egy hatesztendős lányka, a nevelőnő megfogja karját, s lassú sétára kényszeríti őt, a hogy illő egy kisasszonyhoz. S te szerencsétlen halandó, ki nem is sejted, hogy már nincsenek kis lányok, a 12 éves Birikével szemben megengeded magadnak a tréfás kérdést: Mondja csak Birike, mi maga, leány-e vagy fiú ? Birike dühösen elpirul s a szemed közé röpíti: — Se leány, se fiú, én — nagysád vagyok. Érti ? Oh, ön lovagiatlan ! Meg is mondom . . . — Kinek mondja meg és mit ? — Ejh, hát Károlynak, a hatodosztályos gimnazistának, aki oly szépen, oly szerelmesen mondogatja : »Boriska nagysád, szép a tavasz, de ön még sokkal szebb.« Es valóban csak kicsibe múlik, csak épp azon, hogy Károly még gimnazista, tehát kicsapnák az intézetből, ha párbajoznék, különben rég haláltosztó fegyverével állnál szemközt, oh te jámbor, aki nem tudod, hogy ma már nincsenek kis lányok. Ilyen előzmények után 14 éves lányra úgy kell íekintenünk, mint aki már elvárja tőlünk, hogy őt komolyan vegyük. Semmi tréfa! Semmi gyerekeskedés! Csak tessék komolyan udvarolni, és minden évvel komolyabban. Annyira, hogy mire egy 18 éves lányhoz jutunk, azzal már más, mint nősülési szándékból nem is beszélhetünk. Mert nincsenek ma már gyerekek, az élet komoly, nagyon komoly! Egyszer egy nyolcéves leánykát az ölembe akartam ültetni. Szavamra mondom, csak nyolc éves volt. Anyja észrevette s indignálódva szólt. — De mit gondol ? Erzsi már nem kis lány ! . . . S a kis pici Erzsi ajkbigyesztve végig nézett engem neveletlenségemért. S talán nem is túlzás, ha úgy vélem, hogy mire távoztam, Erzsike a vei egyekorú Igaz, hogy 40 forint évi irodai átalányt is kapnak, de az el is fogy, mert a hivatal minden felszerelését abból kell fedezniök, s már fűtésre nem marad semmi. A szállítási átalányok sem képeznek többé jövedelmet, mert erre a postamesteri állások betöltésénél árlejtés tartatik, tudniillik pályázók kötelesek ajánlatot tenni, hogy mennyiért fogják a szállítást a kiirt állomásra teljesíteni. Nagyon természetes, hogy a ki az állomást el akarja nyerni, minél kevesebbet kér, mert tapasztalásból tudja, hogy leginkább azt nevezi ki a miniszter, a ki kevesebbet kér a szállításért. Nincs tehát nekik egyebük, mint legjobb esetben a kézbesítési és fiókdíjjal együtt 200 forintjuk. Azt mondják elöljáróik, hogy a mennyi a fizetés, annyi a dolog is, de ez az állítás már elévült. A hivatalos órákat be kell tartani. Ott kell lenniök reggeli 8—12-ig, délután 2—6-ig. Bizony a postahivatali kezelési ágak mai sokoldalúsága mellett, ha hivatalaikat pontosan és rendben tartják, az egész hivatalos idő alatt van mit tenniök és ezért megérdemlik a fizetésjavitást, a mit már évtizedek óta jogosan várnak s a miért mostan kemény mozgalmat indítanak meg. De a postamesterek még mást is kérnek. Tudjuk, hogy nekik nincs megadva az úgynevezett »hivatalnoki szomszédbeli Arankához sietett s izgatottan újságolta neki: —• Képzeld, ma, csak egy negyedórával ezelőtt egy fiatal ember az ölébe akart ültetni engem — a mama előtt. Aranka csodálkozott: — Ah ! Csak nem akar téged nőül venni ?! Cseppet sem csodálatos, hogy az emberiség »erősebb«-nek nevezett fele többek között a leányneveléssel nincs megelégedve. S szerinte nem is az a hiba, hogy nem nevelik a lányokat, de az, hogy nagyon is nevelik. Az. a túlságos igyekezet, hogy a lány minél többet tudjon, azt eredményezték, hogy azt is megtudja idő előtt, amit nem kellene tudnia. Mindez természetesen csakis a »modern lányok«-ra vonatkozik, kikről mondják, hogy ők képezik a túlnyomó többséget. Szegény lányok ! Hátuk mögött mennyi gáncsolás hangzik el, hogyan szedegetik szét a bimbó szirmait, hogy végül is ne maradjon meg belőle más, csak a tövise. De hibásak-e ők ? A virág úgy fejlődik, a hogyan ápolják, s ne vihart zúdítsatok rá, hogy javuljon, hanem napsugarat küldjetek szirmaira, hogy kinyíljék gyönyörködtetően. »A modern lányok«-at nem csak a nevelés rontja, de még inkább rontják a modern fiatalemberek is. jelleg«. Ők a mellett, hogy hűségi esküvel és egyéni felelősséggel milliókat kezelnek, s hogy működésük a kincstári postahivatalbeliekével teljesen azonos, ma még nem egyebek, mint a kincstár részéről egyoldalú szerződéssel felfogadott magán vállalkozók, a kiket a postaigazgató minden megokolás nélkül bármikor elbocsáthat s e mellett a Damokles kard-szerű szerződés mellett ők teljes kártérítéssel tartoznak nemcsak a maguk személyeért, de minden alkalmazottaikért, a velük egy rangban vagy inkább rangtalanságban levő kiadóikért. Tehát a kincstár sokkal többet követel tőlük, mint a kincstári alkalmazottaktól, pedig e szegény páriáknak még csak nyugdíjuk sincs, — ha megöregszenek, nyomorra vannak kárhoztatva családjaikkal együtt, vagy haláluk után családjuk mehet Isten nevében ahova akar, egy garas állami segély nélkül. Hát ezt a mai kor színvonalán mélyen alul álló rabszolgarendszert óhajtanák a postamesterek megszüntetni kérvény ezés útján. Szavazatlapok által megválasztott küldötteik össze fognak jönni a fővárosban s ott megállapítják a kérvény pontozatait, mely kérvényt nagy küldöttség fogja a kereskedelmi miniszterhez és az országgyűléshez benyújtani. A fiatalság nagy része előtt egyáltalán ösmeretlen az a gyöngédség, mellyel a. nőt, s igy a lányt is illetni, kell hiányzik náluk a modornak, társalgásnak az a finomsága, melynek hatása alatt a nő szellemi bája kifejlődhetnék. Rendszerint közönséges a viseletük a nőkkel szemben, konvencionálisak s a lányok arra ébrednek, hogy nekik is ilyeneknek kell lenniök, hogy tessenek. Mert a nő tulajdonságai között nem utolsó az, hogy tetszeni kivan. Erénye ez, hiszen hivatása, hogy a férfi életét minél kellemesebbé varázsolja. De mit tapasztal, ha a világnak bemutatják ? Egyre-másra hallja, hogy a fiatal emberek nem szerelmet keresnek, hanem partiét. S előbb-utóbb ő is kész a maga okoskodásával: — Ám jó! Én sem keresek szerelmet, hanem csupán férjet. Legyek csak aszszony ! ... De azért a modern lányok sem olyan rosszak, mint a minőknek látszanak. A mit sokan rosszaságnak vélnek, csak csintalanság az. A modern lányból is válhatik jó feleség, csak a férj tudja módját, hogyan kell bánni az asszonykával. Az igazi modern lányt ez a mondása jellemzi legjobban : Ah ha férfi lehetnék! Világos tehát, hogy a férfiakkal nincs Esztergom, XVII. évfolyam. 22. szám. Vasárnap, 1895. március 17. ESZTERGOM és VIDÍSKI r r r «• VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^ Megjelenik hetenkint kétszer: ^ ——— ^ " •» . ^ | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | irdetesek | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: § | Fél évre . 3 » — » ^ ^ , , -. . , N | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ | Negyed évre i » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). | ^ Egy hónapra — » 50 » | t | bélyegilleték fizetendő. | | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, TábOI' Adolf könyvkereskedésében, | V\>\\NVX\\\\NVÍ^NV>X^^ a Wflllliscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. ^V\XNVNVVVX\\\X\X\V>\^