Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-10 / 3.szám

A hercegprímás pásztorlevele, Vaszary Kolos bibornokérsek hercegprímás újévi pászorlevelében nyilatkozik az egyházpolitikai reformokról. A pásztorlevél igen jó időben van kibocsátva s csattanós cáfolatot képez azokra a híresztelésekre, melyek azt akarták elhitetni, hogy a hercegprímás, a szentesítés után örömmel üdvözli a reformot. A pásztorlevél, a melyben a klérus eddigi álláspontjának teljes fentartása nyilatkozik, egész terjedelmében igy szól: Tisztelendő testvéreim és szeretett fiaim ! Az újévnek küszöbén, a melybe Isten kegyelméből beléptünk, üdvözölvén .benneteket arra késztet lelkünk, hogy titeket és a gondjaitokra uizoLí hívőket annyi szorongattatások közepette s annyi fájdalom alatt, a mennyi bennünket az idők mostohasága következtében mindnyájunkat ez idő szerint meglátogatott, vigasztaljunk és megerősítsünk az Úrban. Jól tudjátok Tisztelendő testvéreim és szeretett fiaim, hogy egyébb csapásokat, a melyek az utóbbi években szivünket keserűséggel és fájdalommal eltöltötték, ne is említsünk, hogy a házassági- törvény, a melyet polgárinak neveznek, ,.a letűnt év december havának Y-8-án a köztörvények közé iktattatott. Jól tudjátok Tisztelendő testvéreim és szeretett A hiénák. (Századvégi mese.) — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája. — Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt egy csendes falucska ; szegény emberek laktak benne, a pap, a tanító, a sírásó meg parasztok. De lakott egy nagyon gazdag úr, valami gróf is, hatalmas, szélkakasos kastélyában. Az ő birtoka volt az egész messze környék, ki tudná megmondani mennyi töméntelen föld, lovak, marhacsordák . . . Ne hogy azt gondolja valaki, hogy a gróf törődött, beteges ember volt, ki visszavonulva élt elátkozott kastélyában. Oh, először is a kastély nem elátkozott, hanem gyönyörű, az ősöktől ráhagyott és teljesen újra épített palota. Kívülről nem mutat sokat, de belül, uram isten, majd megvakul a szegény ember szeme a *sok tükörtől, aranytól meg drágakövektől! Másodszor a gt óf nagyon fiatal ember. Magas, sáppadt arcú, fekete bajuszú és fél üveget hord az egyik szemén. Akkurát olyan volt, mint a grófokat elképzelni szokás. De hogy már azt is megmondjam, kik voltak azok a hiénák, vissza kell mennem megboldogult Kanizsay Mihály uramra. Ez a jó úr, foglalkozásra nézve kántorfiaim, hogy Istentől nyert fontos tisztségünknél fogva semmi küzdelemtől sem riadtunk vissza, hogy nyájunktól s hazánktól ez a nagy baj eltávolittassék. Jól tudjátok, hogy alázatos és kérő iratot terjesztettünk az apostoli király elé, a melyben kifejtettük annak az uj intézménynek a katholikus hitre és az egyházi jogra való sérelmes voltát s a trónra és a hazára néző veszedelmességét. Irtunk az ország kormányának is és feltártuk, minő sérelmeket üt az az intézmény az Isten szentegyházának hitén és jogain s hogy milyen bajok háramolnak abból magára az országra is. Jól tudjátok — úgymond tovább a főpásztori levél főbb pontjaiban — hogy megvilágítottuk leveleinkben mindazon veszedelmeket, a melyek ebből az intézményből a kereszténységre, a rni szabadságunkra, az állam alapjára, a közrendre támadnak s jól tudjátok, hogy felemeltük szavunkat e törvény ellen s ellene szavaztunk. De hajh! törekvéseink sikertelenek maradtak. Már most a mi kötelességünk,hogy megalázott népünket ismét felemeljük, imádkozzunk Jézushoz, hogy fordítsa el tőlünk és híveinktől ezeket a szorongatásokat és fájdalmakat s állítsa vissza kegyelmesen a szentegyháznak s szent hitünknek jogait és. szabadságát. Esdekeljetek velünk és híveinkkel egyetemben a mester, nevezte el a Keller nővéreket hiéna k-nak. De rájuk is illett akkurátusan. Keller Bábi és Keller Maii (»Két szép régi kisasszony«, mondta a gonosznyelvű mester,) mindig t

a temetőt bújták, megjelentek minden végtisztességen, megnéztek minden halottat és ott úgy jajveszékeltek, mintha a saját édes testvérük halt volna meg. Orökkétig tiszta gyászban jártak, hosszú fátyollal. »Még a fehérneműjük is feketenemű«, mondta egyszer Kanizsay Mihály, de uram bocsa' ez már nagy gonoszság volt a megboldogulttól, akit máskülönben Isten nyugosztaljon. A hiénák ott is laktak a falusi temető mellett, kis sárga házikóban. Egész nap a sírkertben. egy padon szoktak kötögetni. Nagyon csúnya, zimankós idő lehetett, mikor nem sétáltak át és nem tartották számon, jött-e új lakó, a Lackóék fejfája már nagyon düledezni kezd, hozott-e koszorút a komornyik a grófi sírboltra ?• Ez volt az ő mulatságuk, egyetlen szórakozásuk egész éven át. »Furcsa kis bugarkák,« mondaná Kanizsay Mihály uram. Az igaz hogy nagyon csúnya volt a Bábi meg a Mári. Különösen a Bábi. Vékony, sovány termetű, mint a piszkafa. Az orcája ráncos volt szegénynek módnélkül és sárga. A Mári valamicskével gömbölyűbb, de annak meg golyva nőtt a nyakán, az rútította el. Mindkettő az ötvenen túl volt már. Az boldogságos Szűz Máriához s könyörögjetek királyságunk megalapítójához, Szent Istvánhoz, hogy tekintsenek le reánk az égből s leghathatósabb közbenjárásukkal támogassák kéréseinket. Hithűségre és az ige hirdetésére vonatkozó intelmek után a levél igy folytatja : A jelen bajokban is törekedjetek tehát velünk együtt, a kiket az Isten vezéreitekül rendelt, minden isteni és emberi törvény által megengedett módon arra, hogy a keresztény házasság megtartsa a maga tekintélyét s a Szentegyháznak és szent hitünknek jogai fenmaradjanak. Ennyit vigasztalástokra, ennyit lelketek megerősítésére ! Emeljétek fel szemeiteket az égre, szemléljétek azokat a szenteket, a kiket a magyar föld örök időkre szent tisztelet tárgyaivá tett, a kikért — reményünk szerint — utódaik és dicsőségük sem fog elhagyatni, a kiknek dicső seregét honunk alapitója, Szent István vezeti. Esztergom, január 5. Kolos. A győri kerület és a kiállítás. — A decemberi zárlat. — Tekintettel a közbejött politikai eseményekre melyek megzsibbasztották a közélet minden munka szervét, a kiállítás ügyének propagálásában némi pangás állott be az utóbbi apjuk Morvából szakadt ide gyalogos kapitánynak. Vizibetegségben halt meg a szegény, mert nagyon szerette a bort, ami eléggé szép akklimatizált magyaros vonás egy Morvától. Szörnyen szangvinikus természetű volt a kapitány, elriasztott minden udvarlót, ezért pártában maradtak a lánykái. Ugyan híre járt egy időben, hogy Kanizsay uram megkérte a Mári kezét, de kosarat kapott. Ez ellen váltig protestálni szokott Kanizsay uram, mondván: »Kell a, majd megmondtam kinek az a temetőbéli fancsali feszület...« De áldott jó, angyali szivük volt a hiénáknak. Csöndesen eléldegéltek az apjuk csekély penziójából, nem formáltak semmiféle igényt a világ hiúságaihoz, tán nem is tudtak a világról. Betevő falatjukat a szegényekkel osztották meg; soha nem fordult ki koldus az ajtajukon alamizsna nélkül, szegény, falubéli gyermekeket téli ruhával, cipővel láttak el; nem egy földhözragadtKözvegy parasztasszony az ő konyhájukról élt. Talán nem is szivük volt a vén kisasszonyoknak, hanem egy darab vaj dobogott a keblükben. Ha Bábinak szálka ment a kezébe, akkor a Mári már könnyezett. Ha a búbos galambjuk megbetegedett, úgy sírtak, mint a záporeső. Egész éjjel le nem hunyták a szemüket, a galambot kötözgették, babusgatták, hogy az már tiszta nevetség volt. Még Kanizsay Mihály uram sírjára is virágot ültettek, pedig a bolidőben. Több oldalról jövő tudakozódásra megnyugtathatjuk az iparosközönséget, hogy a kiállítási bejelentéseket a folyó január hóban még minden nehézség nélkül eszközölhetik a kerületi vagy helyi bizottságoknál s azontúl is elfogadható igazolás mellett márc. 31-ig. Dec. 31-ig a következő bejelentések történtek a győri kereskedelmi és iparkamaránál: Horn Adolf bőrgyáros (Esztergom.} Cingervölgyi kőszénbánya Ajka.. Pratsinger Ödön könyvkötő Győr. Preisach Mórné és fia Pápa. Tancer András késmüves Pápa. Keresztes Pál órás Veszprém. Neubauer és Wittmann ecetgyáros Győrsziget. Schmidl L. cukorgyár Győrsziget. Maller Ignátz 's társa olajgyár Győr. Habics János hangszerész Győr. Kohn Adolf és társa olajgyár Győrsziget. Török Sándor kályhás Győr. Schőn Antal cukrász » Pelek János kőmivesmester Pápa. Néhmann Gábor szíjgyártó » Bognár Sándor csizmadia Győr. Hoffmann Károly késmüves » Heckenast Kálmán könyvkötő Győr. Schneider Károly ecetgyáros » Polnai Lajos szappanos Komárom. Molnár Ferenc asztalos »Nemesszeghy Antal csizmadia » Merhl Alajos könyvkötő » Kiss János asztalos » Pannónia könyvnyomda Győr. Schreiber J. esztergályos. Komárom. Dosztál Jakab lakatos » Weiner Adolf bádogos » Tóth János kádár » dogult kántor — mint mondtam — sok rosszat beszélt felőlük és javíthatlan imposztor vala. Nem tudtak ezek haragudni senkire. Senkire ? . . . megálljunk csak . . . Haragudtak biz' a hiénák minden gazdag, hatalmas, szép vagy szerencsés emberre. Elő szokott fordulni áldott, jólelkű embereknél, hogy nagy fogékonyságuk van a szerencsétlenek iránt. A testi szépségben fogyatékos, a nyomorék, a szegény vagy boldogtalan birja rokonszenvüket, ahhoz húznak, azt szánják és istápolják, de aki embertársai szánalmára rá nem szorul,, attól idegenkednek. Igy gyűlölték a hiénák a falubeli grófot. Mikor ez büszkén és délcegen elrobogott előttük toporzékoló négy táltosával, vagy ha a vadászatra menő vörös frakkos urak között udvarolgatott egy-egy Amazon grófkisasszonynak, akkor dühösen becsapták az ajtót : mért olyan szép, mért olyan boldog ez a gróf? A vén lányok vaj szive csak a szerencsétleneknek nyílott meg. Nem mondom , hogy ebben nem volt. egy kis önzés. Ők elhagyatottak valának és szegények, és a nyomorultnak fáj, ha látja, hogy a sors milyen igazságtalan marokkal méregeti a boldogságot. Egyszer mint futó tűz terjedt el a hír, hogy a földesúr megházasodik. Aü> tellett bele három hét, már hazahoz fiatal nejét. Persze volt diadalkaEsztergom, XVII. évfolyam. 3. szám. Csütörtök, 1895. január 10. ESZTERGOM e VIDÉKE «xxx\v\.\\\vxv\\\\\\x\'\vx\\xw\v\\xA\\\x\\\\\v VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, vw^^wwxwx^wwwwwwxxwwxxwxxwxw} Megjelenik hetenkint kétszer : | —-— ^ ^ csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések —«— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR: S magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | Egész évre. 6 frt — kr. | ' küldendők: ^ | Fél évre 3 » — » § , • | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ Negyed évre .......... 1 » 50 » ^ Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). 1 I Egy hónapra — » 50 » | _ r ^ bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | ... i ' a WalJfisch- és HaUffh-féle dohánytözsdékben. fe, ^ Íz „Eszterqom és fiié" tárczája.