Esztergom és Vidéke, 1895

1895-03-03 / 18.szám

Népoktatás. A népoktásügyi törvény 2.7 éves múltjában tapasztalt felületességek és visszáságok, de főleg határozat­lan és szabatosság tekintetében hiá­nyos intézkedései réges-régen meg­kívánták már az igényeknek meg nem felelő törvény revízióját. A tanítók a népoktatásügyi tör­vény revízióját már évek óta sürgetik és e célból a «tanitók orszá­gos bizottsága* a hazai ta­nítók meghallgatásával már régen ki is dolgozott egy memorandumot és felterjesztette a miniszterhez, sőt a minisztériumban is foglalkoztak már a népoktatásügyi törvény reví­ziójával, amely azonban dacára a minden oldalú törekvésnek, nem tudott megszületni és tanügyünket ezért még mindig a régi népokta­tási törvény szerint nyomorítják. Nem kutatjuk az okot, hogy miért késik oly soká ez a fontos és elke­rülhetetlen intézkedés, de kénytele­nek vagyunk jelezni azt, miszerint elérkezett már az ideje annak, hogy belássák, miszerint tanügyi fejlődé­sünk érdekében múlhatatlanul cse­lekedni kell. S ha orvosolni akarjuk a bajt, akkor tegyük azt észszerűen és az eddig észlelt tapasztalatok alapján, valamint a felmerült hiányok tekintetbe vételével, nehogy évek múlva megint csak arra a szomorú tapasztalatra jussunk, hogy ott va­gyunk a hol voltunk, és a tanügy ismét csak lézeng, tengődik mint a beteg test, mely maholnap egyszer csak kimúlik. Monaco. (Emilio Castelar.) Oh mily szép Monaco földje! Elég csak annyit mondani, hogy a Földközi­tenger partjain terül el; ama szép tenger mellett, mely egy, a földre hullt égdarab­hoz hasonlít, amely mint óriási smaragd majd sötétzöld színűvé homályosul, majd óriási op álként rózsaszinpettyes fehér gyöngyszinüvé tisztul; ama tenger mel­lett, melynek habjai felfogván a fény minden árnyalatát, a lég rezgésének min­den változatát: nappal a napsugarak tün­dérjátékát, éjjente pedig a holdnak arany­sa vjait és foszforeszkáló barázdáit tükröz­tetik vissza; ama tenger mellett, mely folytonosan arra készt, hogy a csillogó mérhetetlenség szemléletébe merüljünk, a szellőhozta friss léget szívjuk, a titokzatos mormolást hallgassuk és annyira megfe­ledkezzünk a világról és önmagunkról, hogy utóvégre is titokzatos extázis fog el a végtelenség e látványára, mely mo­solyával mint szirén képes elcsábítani, de nem sujt le, mint a tenger, nagyságával. Monaco levegője nagyon tiszta, ege ra­gyogó, a fénye élénk, klímája enyhe, tempe­Ezt kívánja az állam, a tanügy és a tanítók érdeke, minél fogva nem zárkózhatunk el az elől, hogy néhány főbb vonásban mi is el ne mondjuk véleményünket ez ügyre vonatkozólag és rá ne mutassunk azokra a főbb pontokra, amelyek fontosságuknál fogva különös figyel­met érdemelnek. A népoktatásügyi törvény revízió­jánál első sorban arra kell kiváló súlyt fektetni, hogy az összes nép­oktatási intézetekben a nemzeti irányt biztosítsuk. Ezért az iskolák felállí­tásánál és föntartásánál kell már a nemzeti irány megszilárdításáról gon­doskodni és erre vonatkozólag szi­gorú és világos intézkedéseket tenni. Legyen meg ezentúl is a szabad iskolafentartási jog, de mondassék ki határozottan és szigorúan, hogy az iskolafentartók — legyen az köz­ségi, felekezeti, társulati vagy magán­iskola — kötelesek gondoskodni arról, hogy iskolájukban a tanítási nyelv ki­zárólag a magyar nyelv legyen s csak ha ez a helyi körülményeknél fogva azonnal nem foganatosítható, akkor legyen kimondva, hogy a nem ma­gyar ajkú iskolákban a törvény élet­beléptetése után az első osztályok­ban a magyar nyelv a beszéd- és értelemgyakorlatok utján annyira be­gyakoroltassék, hogy a következő évben a második osztályban a ma­gyar nyelven való tanítást már meg­lehessen kezdeni. Ott a hol e ren­delkezést be nem tartják, az iskola­fentartóktól vonassék meg az iskola­fentartási jog és ott aztán az állam nyisson iskolát. Az iskolák fölötti felügyeletet pe­dig tartsa fön magának az állam, raturája kellemes ; a zord északi széltől magas hegysorok védik, a túlságos for­róságtól folytonosan szálldogálló szellők óvják. A tengerbe szőve, hetven méter magasságban emelkedik Monaco festői sziklája, melynek tetején, szorosan egy­más köré csoportosulva, hogy valahogy a vízbe ne essenek belé, a tiszta látóhatár­ban élesen kidomborodva, paloták, házak, templomok, boulevardok, lőrésekkel és erős falakkal ellátott várak terülnek el, melyeket még csillogóbbakká tesz a fény­nek az a valóban tündéri játéka, mely még az Andalúzia, Madrid és Velenczia fényéhez szokott szemre is csodálatos hatással van. A hegy lejtőjén pedig, a meredek sziklafalon alig megállni tudó kertekben, olyan rozsdabarna sziklák kö­zött, melyeket a nap néha aranyosokká fényesít, máskor meg saját ásványtani mivoltuk von be viola- és biborszinnel, ott díszlenek azok a művészetmegszen­tesitette, festői külsejű, változatos alakú fák, melyek minden délvidéki embernek oly kedvesek : az oleander fehér levelei­vel és tűzben égő virágaival; a pálma, mely a szellő csókjára meg-megrezzen és dalt sóhajt; az illatos mirtusz, mely vi­rágzásakor olyan, mintha hó fedné; a rendkívüli nagyságú olajfák, melyek mint­egy körülövezve vannak az aranygyü­mölcscsel terhes citromfáktól; a piros grá­valamint azt is, hogy bármely jellegű iskolában csak a minisztérium által engedélyezett tankönyveket legyen szabad használni, ha pedig valamely felekezeti iskola mégis saját tanköny­veit akarná használni, akkor kötelez­tessék arra, hogy azokat engedélye­zés végett a minisztériumnál bemu­tassa. Az iskolák látogatása és ellenőr­zése céljából okvetlenül szükséges, hogy az iskolaszéki intézményre na­gyobb suly fektettessék. Az iskola­szék legyen minden községben egy oly komoly testület, mely a tanügy előmozdítása érdekében működni meg­tisztelő, erkölcsi kötelességének és legszebb feladatának tartsa. Ezért szükséges, hogy a törvény gondos­kodjék arról, miszerint az iskolaszék körébe oly egyének ne jussanak be, akik e tisztségnek megfelelni képte­lenek, vagy pedig hivatásuknál fogva nem oda valók. ,.• Az iskolaszék tagjai ne a község választói által választassanak, hanem az iskolaszék alakuljon meg a községi képviselőtestület kebeléből, vagy pe­dig a képviselőtestület válassza azt a község értelmes polgárai köréből, igy aztán nem fog majd^ megesni az a furcsa dolog, hogy a harangozót vagy kanászt, amint ez már tényleg megtörtént, beválasztották az iskola­székbe, az ily iskolaszéki tag urak természetesen mindenkinél inkább megkívánták, hogy a tanitó mármesz­sziről süvegeljen és velük szemben alázatoskodjék. Az iskolaszéki tagok törvényben köteleztessenek az iskolák pontos látogatására és ha ezt elmulasztanák, legyen joga a tanfelügyelőnek őket nátfa a sötét tölgy társaságában, a na­rancsfák és a vergiliusi bükk; az aloé óriási ágaival, a noszpolya tövises leve­leivel ; egész gerely-pázsitok; rózsákkal és liliomokkal behintett szőnyegek; a terpentin-fa és a fűz; a babérfák és a borscserjék: ott díszlik a teljesen kele­ties képű délszaki növényzet, mely a szemet leveleinek épszélűségével és czik­czakjaíval, az inyet gyümölcseinek izével, szagló szervünket virágainak illatával in­gerli, egész lényünket kimondhatatlan gyönyörrel tölti el és ekként még ben­sőbbé teszi azt a kapcsolatot, mely a természet és a lelkünk közt van. De ami különösen érdekes, az Monté Carló, egy másik magaslat, melyet Mo­nacóval az egy kilométernyi széles Con­damina-töltés köt ősszé. Felső részén de­rékszögalaku tér van, melyet egyik ol­daláról egész a tengeri Alpesekig olajfák má­sik oldalról pedig az isteni tenger óriási fe­lülete határolnak. Ebben az amfiteátrum­szabású völgyben, melynek hegyeit min­denütt buja növények diszesitik, bokrok és habok között, a derült öböl mosolygó partja mentén : fogadok, kávéházak, nagy oszlopcsarnokokkal ellátott kaszinók, mű­kiállítások, olvasó- és üdülőtermek, szín­házak, vízesések, lövőhelyek, nagy terasz­szok, madarakkal telt kalitkák, tropikus növények közt csergedező szökőkutak, hivatalukból felfüggeszteni és helyet­tük a következő választásig a köz­ség értelmesebb köréből más isko­laszéki tagokat kinevezni. Az iskola­széki elnök mindenkor a tanfelügyelő által legyen kinevezendő, úgyszintén a tanfelügyelő határozza meg a köz­ség lakosaihoz mérten az iskolaszéki tagok számát. Azonban, hogy ugy a hitfeleke­zetek, mint a tanítók is képviselve legyenek az iskolaszékben, a törvény­nek kellene arról gondoskodnia, hogy a hitfelekezetek egy-egy lel­késze és a vezető- vagy igazgató­tanítók hivatalból legyenek tagjai az iskolaszéknek. Oly községben pedig, ahol több mint 10 tanitó működik, intézkedjék a törvény arról is, hogy a tanítók legalább minden 10 tag után egy­egy képviselőt küldhessenek az is­kolaszékbe. A törvény revíziójánál nem sza­bad figyelmen kivül hagyni azt sem, miszerint az iskolaszékeknek ne le­gyen alkalmuk oklevél nélküli, vagy magyarul nem tudó tanitókat válasz­tani. Ezért szükséges, hogy a tör­vény kötelezze az iskolaszékeket arra, hogy minden tanitó választása előtt a pályázati kérvények a tan­felügyelőnek mutattassanak be, aki ezeket megvizsgálva a választási na­pig, azokról saját véleményét is kö­zölve — visszaküldeni tartozik. A népoktatásügyi törvény revízi­ójának koronáját a tanfelügyelői in­tézmény reformálása fogja képezni. Ez lesz az a legnehezebben megold­ható kérdés, melynek sikeres meg­oldásától függ úgyszólván egész népoktatásunk. kristály oszlopban felszökkenő vízsugarak, a tengerig leérő márvány-lépcsők, folyo­sók láthatók. Nemde nyugalomra, békére int itt a természet ? Nemde, e természet ölén valami idillikus képet szeretnél látni, valami szonettet szeretnél hallani, olyat, melyet elbűvölt hallásod angyali lelkek szárnycsattogásának vél ? . . . Ha zendül Rossini szimfóniája, melyet dicső helvét hőskölteményének mintegy halhatatlan csarnokául emelt, érzi az ember, hogy a művészet szárnyaival átöleli mindazt, ami szép, ami isteni van a természetben: a szél zúgását a bokrok között, a tóba cse­pegő eső zaját, a kövecses, kopár földre hulló vízesés moraját, a teheneit az ólba vezető pásztor dalát, a teremtő Istenhez szálló hozsannát, az éltető szabadsághoz intézett himnuszt . . . És miként fér meg Monaco természe­tében a játék ördöge ? Micsoda látvány! Bizalmatlanság nyilvánul az élet minden cselekményében és e tragikomédia minden jelenetében. Ne várd, hogy hitelbe adja­nak valamit. Még be se végezted az ebé­det, még a klasszikus berendezésű foga­dóban van elhelyezve kocsid, mely anyagi zálogul szolgálhatna és már a deszert előtt jönnek a pinczérek, kérve tőled az ebédedért járó Összeget. Amennyit elköl­töttél, annak árát nyomban ki kell fizet­ned. Látnivaló, hogy mindenki attól fél, Az „Esztergom és fiié" Mja. Esztergom, XVII. évfolyam. 18. szám. Vasárnap, 1895. március 3. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r .V^NX^X\\X\\V\V\^^ VÁROSI E3 MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, S^^J^NS^ I Megjelenik hetenkint kétszer: | | + - I csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | ir e esek —| hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. I ELŐFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyíltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | £HH$ | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : ^ Fél évre 3 » — » ^ „.^ . , . | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | Negyed évre 1 » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). | & ' . , ^ Egy hónapra — » 50 » ^ r . 8 bélyegilleték fizetendő. 8 ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | IXÍWWWW^XWÍXSV^ a Wallfisch- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. ^sis(s»»Níx^e^

Next

/
Oldalképek
Tartalom