Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-28 / 17.szám

Városi közgyűlés. (Február 25.) Izgalmakban gazdag közgyűlése volt a városnak hétfőn f. hó 25-én. Amiről már hónapok óta folyt a vita mindenfelé és leghevesebben a helyi sajtóban, az e közgyűlésen véére eldöntés alá került. Mi a mao gunk részéről szintén kifejtettük véleményünket; elmondtuk meggyőződésünket, hogy a tanácsnoki állás betöltése égető szükség és annak elodázása könnyelműség a város érdekeivel szemben. A közgyűlés homlokegyenest ellenkező értelemben határozott. Midőn ezt a tényt természetesen nem valami nagy örömmel regisztráljuk, de mint megtörténtdologgal le kell számolnunk vele, ez okból nem marad más hátra, mint tárgyilagos tudósításban mutatni be a rendkívül érdekes közgyűlés lefolyását. Dr. Helc Antal polgármester megnyitván az ülést, költői lendületű szavakban emlékezik meg Albrecht kir. herceg elhunytáról. Indítványozza hogy a custozzai hős emléke a város annáleseiben is megörökíttessék. A .„közgyűlés egyhangú helyesléssel járul az indítványhoz. A polgármester üdvözli a képviselő testületet az ez évben tartott első közgyűlés alkalmával. Kiemeli, hogy oly művek fognak létrehozatni ez évben, melyek v'árosunk jövőjére messze kiható jelentőséggel bírnak. Az állandó dunahid ez évben fog elkészülni, valószínű, hogy a Budapest-esztergomi direkt vasút is ebben az évben befejezésre jut, a sok vajúdás után felépült kaszárnya ez évben fog rendeltetésének átadatni, két jelentékeny gyár-telep, két üveggyár épül. Az egyiknek megkezdése, a másiknak befejezése ez évre esik. Utoljára emliti a négy városrésznek hosszú idő óta óhajtott egyesítését. Dióhéjban ez volna az 1895. év története. Kéri a képviselő-testületet, hogy emelt érzülettel, Istenbe vetett vér. Előre bukott a földön, meg ismét feltérdelt, s vívódott, birkózott a kínnal. — Apám, lelkem apám . . . — Vétkeztél, lányom. — Vétkeztem, apám, — dadogta a leány. Verj, verj . . . — Szégyent hoztál reánk. — Szégyent, apám, szégyent . . . Pallvitz ebben a percben oda rohant magánkívül az ajtóhoz, berúgta és a szobába lépett. Benn megragadta vaskézzel az ősz Stojánt és letörte a földre. — Gazember! ordította villámló dühvel, — meghalsz . . . Stojan fuldoklott. —- Ne bántsd apámat ! sikoltotta a leány és elkapta a főhadnagy karját, ki megszédülve, irtózva riadt vissza. Ebben a pillanatban borzasztó csendesség támadt. Szépséges, fehér virág helyett eltorzított arcú, kisebzett, rút leányi teremtés ölelte át bal karjával apja vállát, s mutatott kinyújtott jobb kézzel az ajtó felé: — Takarodj mi tőlünk, uram, — ne láss engem és többé ne jöjj vissza . . . Nagy az én vétkem, — nagy az én bűnhődésem, megcsúfoltam veled, az idegennel apámnak házát, megbüntetem magamban a rosszat . . . dadogta zokogó hangon a boldogtalan, s azzal visszaomlott apja mellé a földre. Szőke feje reá hanyatlott karjaira, amelyek megnehezedve hullottak alá, s magukkal rántották az eltorzított, sebhelyes leányi testet. Öreg Stojan Pétre házának kincse ott maradt eszméletlenül a földön. Stojan rá meredt az iszonyodva hátráló tisztre, azután meg csak nézte-nézte száraz, haldokló tekintettel a gyermekét, de nem nyúlt utána, hogy mellére emelje a porból ezt a vérző testet. bizalommal induljunk ez újévnek és legjobb ereje szerint teljesítse mindenki a maga feladatait. Kisebb jelentőségű bejelentések után Tiefenthal Gyula az újonnan választott városi mérnök leteszi a hivatalos esküt. A polgármester buzdító szavaira válaszol, hogy igyekezni fog hivatalos teendőit buzgalommal teljesíteni. Következett a legfontosabb tárgy, a tanácsosi állás betöltése. Felolvastatik a vármegye alispánjának két végzése, melylyel a választást először január 24., azután február 4-ére tűzte ki s végül ujabb értesítése, hogy a választást elhalasztotta. Polgármester magyarázatul előadja, hogy az első elhalasztás oka az alispán személyes akadályoztatása volt, a második elhalasztás az időközben megérkezett egyesítő miniszteri rendelet volt. Az alispán táviratilag kérdést intézett a belügyminiszterhez, vájjon kitűzze-e már most a választás határidejét. A miniszter azt válaszolta, hogy bár a választás megtartásának semmi törvényes akadálya nincs, ő mégis kívánatosnak tartja a választást az egyesítés utánra elodázni, oly feltétel mellett, ha az állás betöltését fontos közigazgatási vagy más okok nem kívánják. Ez irányban az alispán a polgármestert kérdezte meg. Helc azt válaszolta az alispánnak, hogy semmi sürgős okot nem tud, ami az elhalasztást kizárná. A város gazdasági ügyeinek vitelét helyettesítéssel is tovább lehet folytatni, de azon jó egyetértés, amelylyel a kir. város kell, hogy legyen a szomszéd városokkal, azt kívánja, hogy a városrészekre méltányos tekintettel legyünk. O úgy értesült, hogy a városrészek az elhalasztást óhajtanák és kívánnák, hogy abba ő nekik is befolyásuk lehessen. (Helyeslés.) Ajánlja, hogy fogadja el a közgyűlés a tanács indítványát, mely szerint a tanácsnoki választás halasztassék el. (Elfogadjuk.) D ó c y Ferenc igen sikerült beszédben a tanács javaslata ellen foglalt állást. A városrészek jogai csorbát nem szenvednek, ha a választást most meg is tartjuk, mert ha az egyesítés tényleg bekövetkezik, akkor az összes tisztviselők mandátuma lejár s így a városrészek is gyakorolhatják majd jogaikat. Hisz maga a képviselő testület mondta ki legutolsó közgyűlésén, hogy tanácsosra égető szükségünk van. Szükségünk van annál is inkább, mert ez állás boldogult Keményfi János hosszas betegeskedése alatt, sőt még ez előtt is üres volt. (Egy hang : Tiszteljük a halottakat!) A városnak egy szakerőre már most szüksége van, mert olyan fontos kérdések vannak napirenden, amelyek az egyesítés utánra el nem halaszthatók. Kifejezi azon nézetét, hogy a város mostani igazgatásával több oldalról nincs megelégedve, pl. az erdőgazdaság- nem úgy vezettetik amint kellene. (Nagy zúgás.) Dócy ezután erosebb szavakat használ álláspontja védelmére, miért elnöki rendreutasitásban részesül. Mindig azt hallottuk — úgymond, — hogy minden tisztviselő nyakig van munkában, most mégis azt halljuk, hogy az aljegyző egy másik állást is be tud tölteni. Ha ez így van, akkor nagyon kedvező helyzetben vagyunk, mert ha jövőre megürül egy állás, azt sem kell majd betölteni, mert hiszen helyettesítéssel is célt érünk. Indítványozza, hogy az állás múlhatlanul töltessék be. Stróbl János azt hiszi, hogy jobb lesz közösen választani. Dr. F ö 1 d v á r y István kötelességének tartja most is kifejezni, hogy semmiféle munkaerőt egy hétre, egy napra sem nélkülözhetünk. Senki jobban szivén nem hordja a szomszéd városok érzékenységét, mint ő. A szomszéd városokra sokkal előnyösebb, ha rendes állapotokat vesznek át, mint így. Itt nincs szó egy vagy két hónapi elhalasztásról;' azt még el tudnánk nézni, hogy még 1895-ben nincs tanácsnokunk, de ő alig hiszi, hogy az egyesítés ez évben teljes befejezést nyerne. Helyettesítéssel célt nem érünk, egész emberre van szükség. A polgármesternek nincs ez idő szerint helyettese, aki ezen kivül az apróbb dolgokat levenné válláról. Jól tudja, hogy itt más eszmék is belevegyülnek ezen dologba, de ő ezen eszméket más uton akarná elintézni, ezen kérdést semmiféle melléktekinteteknek sem rendelné alá. Indítványozza, hogy a képviselő testület forduljon az alispánhoz és kérje a tanácsnokválasztó közgyűlésnek kitűzését. Frey Ferencz : Nem kételkedik, hogy Földváry szavai tisztán a város érdekeiből folynak. O nem emlékszik, hogy a legutolsó közgyűlés kimondta volna a választás sürgősségét. Már akkor többeknek nézete az volt, hogy a választás elhalasztható. Itt van a kínálkozó alkalom, a melyet meg kell ragadnunk, hogy a szomszéd városok érzékenységét megkímélj ük. Ne dezavuáljuk polgármesterünket, ki az alispánnak azon információt adta, hogy az állás betöltése nem sürgős. Dr. Fehér Gyula; Annak idején ő volt az, aki az elhalasztást indítványozta, mert az egyesítés után esetleg más kombinációk is tekintetbe jöhetnek. Ha mi most az állást betöltjük, kapunk-e új .munkaerőt ? Akár a kapitány, akár a főjegyző lesz megválasztva, mert csak ők ketten pályáztak, csak abban a helyzetben leszünk, hogy az egyik hivatalnokot a másik állásba tesszük át. Ha a tanácsosi állás betöltése sürgős és kívánatos, akkor sürgős lenne a kapitányi vagy főjegyzői állás betöltése is, ezután pedig ismét más állások betöltése jönne napirendre. Es tartana ez a csere-bere hónapokon keresztül. Mi most egy állásra sem kapunk a vidékről új munkaerőt, mert a fizetések csekélyek. Azt tartja, hogy a restauráció legyen igazán az ; várjuk be az alkalmat, amikor igazán restaurálhatunk és uj munkaerőket hozhatunk be ; ez csak akkor lesz, ha az egyesítés tényleg bekövetkezik. Mondjuk meg nyíltan, hogy a tanácsosi állást betölteni nem akarjuk, mert az eseteg megüresedő kapitányi állásra nem tudunk olyan egyént, aki alkalmas volna. A mostani 900 frtnyi fizetésért uj erők nem vállalkoznak, de a szervezés után a főkapitány 1200 frtot kap. Ilyen fizetéssel majd megmozdulnak olyan emberek is, akik előbb meg nem mozdultak volna. Ekkor aztán lesz módja a főispánnak közülök választani. Mindig könnyebb olyan állásokat betölteni, amelyek még vakaneiában vannak, mert senkinek érzékenységét nem kell respektálni. A város jól felfogott érdekében halasszuk el a választást, mert semmit sem segítenénk helyzetünkön. Kitennének magunkat az eshetőségeknek, hogy talán a jó munkaerőt elmozdítva ezen állásról, annak helye úgy töltetnék be, a mint azt nem akarjuk. Niedermann József félelemmel szól ezen kérdéshez, mint érdekelt fél; de mivel a képvisesőtestületnek nagy része az ő nézetével homlokegyenest ellenkezőt vall, valószínű, hogy az állás betöltését el fogják halasztani s igy az ő hallgatási kötelezettsége megszűnik. Pedig az állás betöltése égető szükség. Itt van a vágóhíd kérdése, a vásártér ren! dezése, a Buda-utca, Halottak-utcája, a Simor-utcának kiépítése. Földváry indítványát fogadja el. Matt y a s ó v szky Kálmán: Hogy a választás elhalasztatott, ez már bevégzett tény! Mindenesetre fontos oknak kell lenni, hogy a tényt megbolygassuk. Azt iparkodik bebizonyítani, hogy nem kell az idén a tanácsosi állást betölteni. Meggyőződése szerint elfogadja a tanács indítványát. Dóczi és dr. Fehér ismételt felszóllalása után Földváry még egyszer szót emel, reflektálva Frey Ferencz beszédére. Ezután elnök a vitát berekeszti. Őneki magának még egypár megjegyzése van. Midőn ezen ügy első izben a, tanács elé került, akkor dr. Feichtinger véleményével szemben oda nyilatkozott, hogy az állás azonnal betöltessék. Ezt tette ő a törvény iránti tiszteletből, mely határozottan elrendeli, hogy az időközben megürült állások azonnal betöltendők. De az egyesítés által a helyzet megváltozott, ezért akkori és mostani nyilatkozatai közt nincs következetlenség. Kéri a képviselő-testületet, hogy miután ő is csak egy ember, senki az ő véleménye által magát befolyásoltatni ne engedje. Óhajtaná és örvendene, ha az ő véleménye találkoznék a többség felfogásával, de kéri, hogy rá való tekintet nélkül szavazzon mindenki. A polgármester ilyenformán bizalmi kérdéssé téve az ügyet, az eredmény előre látható volt. A tanács javaslatát, hogy a tanácsnokválasztás az egyesítés utánra halasztassék, a közgyűlés nagy többséggel elfogadta. Ezután a közgyűlés dr. Feichtinger Sándor volt kórházi igazgatófőorvosnak ezen minőségben évi 250 frt nyugdíjat szavazott meg. A Lőrinc-utcaí kisajátítások ügyében dr. Földváry ismerteti az eddig történteket. Az utca tudvalevőleg 18 méterre lesz kiszélesítendő, tehát az egyik házsort le kell bontaniy^E sorba esnek a Grünwald, Neumayer, Bellovits, Milánovits-féle házak és a Hutt-féle házból a Kisduna felé egy szalag és háztelkének csücske. A birtokba vételnek apr. 24-en kellene megtörténnie. A Milánovits-házból csak egy részre van szükség. A Grünwald, Neumayer és Bellovits-házak egészen megvétetnének. A pénzügyi bizottság már ; tárgyalt a tulajdonosokkal. Grünwald 40,000 frtért engedte át egész házát. A bizottság ezen árat elfogadhatónak találta. Neumayer 12,500 frtot kivan. A bizottság javasolja, hogy 12,000 frt adassék meg. Bellovits 14,000 frtot kér, Milánovits követelése háza egy részeért 23,000 frt 5 ez túlságosan magas lévén, a bizottság kisajátítást ajánl. Hasonlókép sokalja Hutt Árpád ajánlatát, ki telke csekély részét 7525 frtra tartja. E tételnél Marosi József a Duna