Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-24 / 16.szám

got még nem hallott a Fürdő terme. Mintha nem is női hang volna, hanem valami bűbájos hangszerből áradna ki az ezüst csengésű üde, kedves árnyalatú és mégis rendkívül erőteljes, tömör szopránhang. Az ének további folyamán hovatovább meggyőződtünk, hogy a művésznő páratlan természeti adománynyal rendelkezik, a mely mellé kiváló művészi iskolázottság, biztosság és tudás járul. Ez első dalban főleg a drámai erő jutott érvényre, mit szépen egyensúlyoz a hang lágysága és finomsága, melyet viszont erősen támogat tüzes, azt mondanók olasz temperamentuma, ha nem tudnók, hogy Domitrovichné magyar művésznő, és hogy ez is elég dicséret. Befejezve az operarészietet, a közönség enthuziazmussal kezdett tapsolni. Nem kell felednünk, hogy a kis Esztergom zeneértő város, valóságos kis művész-kolónia, s ezért válogató és hideg közönség. Ha ő lelkesül, az sokat jelent. Szép viráglantot nyújtottak föl és a nagy ujrázásra az opera további részletét énekelte a művésznő. Majd hogy a tetszésnyilvánítás ekkor sem akart véget érni, egy szép magyar dalba kezdett: »Őszi ködbe borult már . . .< Erre reagált legjobban a közönség. Gyönyörű is volt, mikor egy magyar érzésbe egész lelkét önti a művésznő, és kifejezi a művészi átihletett érzést olyan hangon, melynek már egy szála is művészi gyönyörűség. A műsorban Dosztál Olga úrhölgy szavalata következett erre. Drámai hatással adta elő Arany János »Rákócyné«-ját egy Rákócy-kori magyar úrleány festői és korhű jelmezében. Most ismét Domitrovichné énekszámát jelzik a tapsok. Az első számban a drámai énekesnőt láttuk, Rossina áriájában a Sevillai borbélyból a koloratur-énekesnőt csodáltuk. Mintegy a milanói Scala-szinházban képzelte magát az ember. Bámulatos könnyű hangvétele, csalogány csattogásé gyöngytrillái szinte elfeledtették, hogy az imént még drámai énekesnőt hallottunk. Különösen nagyhatást ért el, mikor a legfelsőbb akkordokban acélszilárdan képes volt a legnagyobb könnyűséggel, úgysohse látunk ? S rájártak ajtajára is úgy este felé, ha már az egymás állapotának kicsúfolásába is beleuntak, de nem találták, otthon. Az ajtó be volt zárva. Zörgették, verték a fazávárt, — nem nyitotta senki. Szolgája, egy bamba oláh Privatdiener, elémászott a szalmából, ahol aludt, s következetesen azt a felvilágosítást adta a három-négy oldalról feléje röpülő kérdésekre, hogy ura nincs itthon. — Hová ment ? — Nu sti. (Nem tudom.) — Hány órakor ment el ? — Nu sti, — felelte merev haptákban a legény. S ettől kezdve minden kérdésre : nu sti. Nem tud semmiről semmit. A főhadnagy úr behúzza fejét a köpönyege csalmájába, bezárja ajtaját és mindennap elmegy. Neki nem mondja, hová. (Vége köv.) Nemadomky János nyomdatulajdonos dörmögései a „Vörös Ökörben." — Igen heles, Weisz komám, a tanácsosválasztást mentű messzebbre halasztanyi. Mír, mer azír mer megvagyunk néküle is az egyesítísig. Akkor úgyis minden hévatalnok lemond, és most is választanyi, meg akkor is : dufla fáraccság. Maj mingyá, tán nekem más dogom sincs, mint minden héten újra szovaznyi ? Hallegyen a Kollár Karcsi tanácsos, a Rótnágli meg főjegyző, de csak akkor, ha má egyesűtünk. Addig pedig hagy kiabájanak a újságok, kutyaugatás égbe nem hallaccik. Százezer lénia és durksúsz! Dühös vagyok, ha csak rágondolok is a szólván lélekzet nélkül percekig kitartóan énekelni. Ezután Raff egy kedves románcát csicseregte el édesen, bájosan. Domitrovichné még három magyar dalt dalolt ráadásul művészete tudásával, magyar szive érzelmével. Különösen gyönyörű volt a »Fáj a szivem« kezdetű. Az egész egy eszményi sóhajtás volt. A másik kettő is : »Egy csillag sem ragyog* és »Nem hittem én, de már hiszem« rendkívül tetszett, úgy, hogy a tapsnak, ujrázásnak nem akart vége-hossza szakadni. Igazán szerencsésen választott a hangverseny rendezősége, hogy Domitrovichnét sikerült megnyernie. A külföld legelőkelőbb színpadjain, köztük számos udvari hangversenyen és széles Magyarországon szerzett babérait csak szerény levéllel szaporította az esztergomi siker, de nekünk esztergomiaknak feledhetlen művészi élvezetben volt részünk. 6-ik száma volt az estnek »Capriccio* Mendelssohntól. Előadta Perényi Irma úrhölgy kiváló technikával és erővel a katonazenekar decens, de azért művészi zenekisérete mellett. Végül Meri Árpád adta elő Ilosvai monológját: «Oh azok a nők«. Igen jól mulatott ezen is a közönség. A hangverseny után tánc következett, mely fesztelen, jókedvű hangulatban tartott reggelig. Ott voltak a következő hölgyek : Bellovits Ferenczné és Karolin, özv. Buzárovits Gusztávné és Margit, Büttner Róbertné, Bártfay Gézáné és Rózsika, Brutsy Jánosné és Nellike, Bargel Miháyné, Dosztál Lajosné és Olga, Frey Ferenczné és Berta, Földváry Istvánné, Fürst Miksáné, Heifeld Gyuláné Margit és Czecil, Groszmann Mariska, Hegyvári M.-né és Teréz, Heszterényi Emma, Ivanovics Bélán é, Kiss Evilla, Laczkó Pálné és Vilma, Legény Ivánné és Irénke, Leitgeb Jánosné, Mészáros Károlyné, Molnos Istvánné és Zseni, Mezey Ferenczné, Nóvák Jánosné és Gizike, Nagy Lipótné és Fanni, Perényi Henrikné és Irma, Pfalcz Józsefné és Gizike, Perényi Kálmánné, Pintér Rózsika, Pollák Dezsőné, Rosenberg Fülöpné, Schönwalder Kálmánné, Szálkai Józsefné Miczi és Margit, Stern Markné Antónia és Fanni, Spanraft Józsefné, Scheiber Rezsőné, Schatz Ferenczné és Szerén, Singer M.-né Karolin és Róza, Tábor Adolfné, özv. Vajandné, Weisz Zseniké és Weisz Ignáczné. újságokra. Má meg engem kezdenek piszkágatnyi, hogy én mijén goromba vagyok. Pedig .maga ösmér, Weisz komám, ugy-i ojan vagyok, mind a falat kinyír ? Az igaz, hogy a mútkor is odaüzentem a szerkesztőmhő, hogy gyűjjön hovat hánni a udvaromba, mer máskípp nem adom ki a lapját, de hát ez csak nem gorombaság? Má csak annak örülök, hogy a követválasztás gyün. Akkor iszunk ám csak nagyokat Weisz komám ! Hogy kire szovazok ? Furcsa kérdís ! Hát ahol több lesz a slampányer meg a cingulárés szivar! Csak nem iszok bort, ha slampányert ihatok. Osztán a Csernok nasságos urat emlegetik követnek, annak meg egy százas annyi, mind nekünk egy ólompityke. No, ugy-i Weisz komám ? Én a mútkor a Frey nasságos úrra szovaztam az igaz, mer a finom úr, finom szivarokat szil, de hátha a níppárti követjelölt még finomabb szivarokat szil ? . . . A Halbreksz főherceg meghat. No Isten nyugosztaja. Aszongyák nem vót barátja a magyarnak. Én mégis szerettem itet, mer megjutalmazta azt a két katonatisztet, akik agyonvertík. azt a lump Bartha nevű léhűtő szerkesztőt. Ki is tenník gyászlobogót ha vóna, de a tavalit a felesígem mind eszabdata szoknyának . . . No mi az má megin te kölök ? Nincs kézirat ? Erigy hát ahhó a lump szerkesztőhő és mondd meg, hogy öt perc múva vezércikk legyen a Halbreksz főhercegrű, mer máskíp nem adom ki a lapját hónap íjje. Még is itt vagy? (Pofonüti.) Mingyá megfelejtkezek magamrú . . . Igyunk, Weisz komám, úgyis nehéz az ílet és nagy a kankorencija . . . Az esztergomi redut. Valóban nem lehet eléggé dicsérnünk azt az ideát, hogy ujabban egy nagyszabású redut építését tervezi a város. Saját lapunk régibb évfolyamaiban gyakorta szó volt arról, hogy milyen hátránnyal jár Esztergom közművelődésére egy állandó színház hiánya. A mostani fabódé nem nevezhető színháznak. Télen ott előadásokat nem lehet tartani, mert nagyon hideg van; nyáron lehet ugyan játszani benne, de akkor a nagy melegtől majd megfúl a néző közönség. Ha lenne állandó tisztességes színházunk, ellátva öltözőkkel és a szükséges mellékhelyiségekkel, akkor ez a körülmény a vidéki színtársulatok javát édesgetné Esztergomba. Miből hogy a kultúrának milyen nagy haszna van, bővebben fejtegetni fölösleges. Régi mizériánk továbbá, hogy nincs az uj ezredévbe menő Esztergomhoz méltó szállodánk, vendéglőnk de különösen kávéházunk. Mig a mesés gyorsasággal fejlődő főváros körutain majdnem egymás szomszédságában tucat számra nyílnak meg az uj meg uj, pazarabbnál pazarabb kávéházak, addig a jámbor esztergomiak jóformán csak a Fürdő vendéglő bizony nagyon piszkos és egészségtelen helyiségére vannak utalva. Nincsenek modern berendezésű vendéglői szobáink, nincs tágas hangverseny- és j tánctermünk, nincs kellemes nyári üdülőhelyünk, nincs még sok más egyebünk, a mink pedig ha volna, igen jó lenne azonkívül, hogy a város konyhájára hasznot hozna. A bajok eme hosszú sorozatán az esztergomi redut egy csapással segítene. A zseniális eszme igen illetékes helyről, városunk polgármesterétől származik ; alkalmat adván az eszme felelevenítésének azon körülmény, hogy az uj kaszárnya felépültével és a mostani »Sas «-kaszárnya kiürültével egy pompás tágas területe van a városnak. Ide jönne a redut, amint ezt már volt alkalmunk említeni egyszer a városi pénzügyi bizottság tárgyalása nyomán. Ez a bizottsági ülés lelkesedéssel fogadta az eszmét és nyomban beható vizsgálat alá vette az ifj. Bobula János fővárosi építész által készített vázlatterveket. A bizottság akkor egyes praktikus változtatásokat ajánlott, miket Bobula magáévá téve, a terveket újra kidolgozta és ily alakban a csütörtöki febr. 2i-iki pénzügyi bizottsági ülés elé terjesztette. Az érdekes terveket a következőkben ismertethetjük : Négy épület lesz a tágas telken emelendő. Az i-ső épület a Széchenyi-térre néz. Kétemeletes pompás, barokstilű épület, két szélén tornyokkal. A földszinten balra a kávéház, jobbra a vendéglő nyer elhelyezést. Az épület tágas parkozott udvarral bir, ez udvar két oldalán lesz két szárnyépület, melybe a kávéház és vendéglő mellékhelyiségei jönnek. E főépület díszes kapuval és ezen keresztül széles kocsiátjáróval bir egész a kis Dunáig. Az udvar lesz nyáron a vendéglő kerti helyisége. A főépület első emeletére jön a kaszinó három nagy és két kisebb terme, szolgalakás és konyha. Ugyancsak az i-ső emeleten lesz hét díszes szálloda-szoba és hoteliroda. A második emeletre jön 14 kisebb szállodaszoba és egy 4 szobás hotelierlakás. A második épület a telek legfontosabb részeit foglalja magában, ez lesz a tulajdonképeni redutépület. A fentebb emiitett két szárnyépülettel a Széchenyitéri vendéglővel lesz összekötve, és a parkozott udvarra, nyílik frontjával. A redutépület csak egyemeletes. Földszintje boltozatos nyitott, nyári tartózkodóhely. Mezzaninjában lesznek a buffiet-k, találóhelyiségek és a színházi öltözők. Az első emeleten van a nagy redutterem, mely 20 méter hosszú és 12 méter széles. (A Fürdő nagyterme 13 méter hosszú.) A nagyteremhez csatlakozik egy nagy színpad. Bálok alkalmával ez lesz a zenészek helye. Páholyok nincsenek, de ha a terem színházi néző-térül szolgál, akkor padlóját e célra beszerzendő állványokkal menetelesre lehet változtatni. A terem hátsó részén van a nagy karzat. A harmadik épület az udvarban csak földszintes, itt lesznek az istállók, mosókonyhák stb. A kis Duna felé emeltetnék egy egyszerűbb kivitelű kétemeletes bérház, amelyben összesen 8 bérlakás lesz. A földszinten kettő, díszesebb és tágasabb, mindegyik emeleten pedig három-három lakás. (A tervező már a lakások árát is közli: a földszintiek 500 frt, az emeletiek pedig 360 frtosak lesznek.) Mindegyik lakásban kivétel nélkül lesz : egy cselédszoba, kamra, konyha, előszoba és fürdőszoba. A földszinti lakások 2 kétablakos utcai, I háromablakos udvari és 1 egyablakos udvari szobákból fognak állni. Az emeleti lakások három szobából állnak. Az egész telek felépítése budapesti norma-árakkal 210,000 frt maximális öszszegbe fog kerülni. Ez összeg olcsóbb építkezés által 190,000 frtra redukálható. És miután az egész telek a városnak évi 12,600 frtnyi jövedelmet fog hozni, ez az építésre felveendő tőke amortizácionális kamatait is fedezi. A pénzügyi bizottság különben hajlandó lenne most a városi pénztár Wertheimj ében fekvő 192,000 frtos regáleváltság-kötvényét, mely csak 4V2 %"

ot jövedelmez, e célra fordítani. A kétemeletes bérház építése különösen szerencsés idea. Mert azonkívül, hogy a nagy lakásszükségre való tekintettel ez a legjobban kifizeti magát és a többi elvégre is csak luxus-épület esetleges bérhiányait is fedezni foga, a városnak magának már most kell gondoskodnia kellő számú lakásról. A Széchenyi-téri diszes épület lenne az első nagyvárosi ház Esztergomban. Szép architektonikus kiképzésével, az első és második emelet loggiájával a homlokzaton, felül Esztergom város címerével a szemnek valóban gyönyörködtető látványt nyújtana. Építését mihelyt az uj kaszárnya felépül és a Sas-kaszárnyából ez év nyarán a katonaság kihurcoíkodik, meg lehetne kezdeni. Esztergom városnak|dicső szülöttjéről, Szt. István királyról elnevezendő »István szállodája*, az első magyar király névünnepén 1896. aug. 20-án már át is adható volna a milleniumnak. HÍREK. Esztergom, február 23. — Nevezetes est. A hires éjszaksarki utazó, Payer Gyula, kinek nevét a Wilcek-féle »Tegetthof-expedició« világhírűvé tette, március 31-én dr. Walter Gyula úr kérésére Esztergomba fog jönni és a » Fürdő « szálloda nagytermében felolvasást tartani. Payer most önmaga szándékozik egy éjszaksarki expedíciót szervezni, a melynek feladata leend Grönland északnyugati részét kipuhatolni. O már megfordult e vidéken és a 77°-ig hatolt elő. Ugyanakkor részletes felvételeket is készített Grönland szigetének emiitett részeiről és igy már ismeri úgy a vidéket, mint azon eredményeket, melyekre ez expedícióból a tudomány számíthat. Legközelebb ő felsége Bécsben audiencián fogadta. Részletesen kérdezősködött az expedíció terveiről és megígérte, hogy azt hathatósan fogja támogatni. Biztosították egyes tudományos intézetek is, úgy, hogy az expedíció létrejötte iránt alig lehet már kétséget táplálni. Készül is már a hajó, mely ez útra szánva lesz. Miután mégis az expedíció óriási összegbe kerül és körülbelül félmillió frtot igényel, ez összeg összegyütése céljából tesz mindenfelé felolvasásokat. így jön városunkba is. Felolvasása mindenesetre egyik legkiemel-