Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-25 / 102.szám

hogy alkotmányos jogukat gyakorolják. Diszmagyaros daliákat, feketeruhás alakokat, ünnepi ruhába öltözött földmiveseket láttunk ott, akik élénken vitatták a nap kiemelkedő fontosságot mindaddig, mig Andrássy alispán a tisztikar élén nem lépett be a terembe. A belépő tisztikart dörgő éljenzéssel fogadták. Az alispán elfoglalta az elnöki széket, egy küldöttséget kért fel, amely a főispán ő méltóságát a tisztújító közgyűlés vezetésére felkérje. A küldöttség tagjai Komlóssy Ferencz dr. kanonok elnöklete alatt: Niedermann Pál kir. tanácsos, Mészáros Károly, Reviczky Győző, Perényi Kálmán dr. és Földváry István dr, urak voltak, akik azonnal eltávoztak, hogy a főispánt a gyűlésterembe vezessék. Midőn a főispán megérkezett és Reviczky Győző, stentori hangon elkiáltotta : «Kruplanlcz Kálmán főispán ur őMéltósága éljen»,a biz. tagok szűnni nem akaró éljenre riadtak. A főispán ur elfoglalván az elnöki széket, szép szavakban ecsetelte a mai nap fontosságát, kifejezte, hogy a közigazgatás államosítása rövid idő kérdése, jelezte az államosítás óriási előnyeit és végül oda nyilatkozott, hogy az államosítás általános nemzeti közóhaj. ——*** A főispán után Andrássy alispán emelkedett fel, megköszönte a megyebizottság jóindulatát, amelyet a tisztikarral szemben tanúsított és végül letette a saját és tiszttársai mandátumát, a megye pecsétjét pedig a főispán kezeibe helyezte. Kruplanicz főispán azt hiszi, hogy az egész megyebizottság akaratával találkozik, ha a pecsétet az alispántól át sem veszi. Ajánlja, hogy az eddigi tisztikart egyhangúlag közfelkiáltással válasszák meg ismételve (Lelkes, szűnni nem akaró éljenzés.) Andrássy alispán meghatva köszonyom. Ez még az enyém, így szólt s fájdalmas pillantást vetett a szegény lánykára, aki megtörve zokogott s a képpel együtt támolyogva távozott a szobából. Egy félévre rá a kis baronesz férjhez ment egy dúsgazdag báróhoz s folyton siratta első szerelmét. A művész pedig a borban keresett feledést, de nem talált. Alig egy évre rá a báróné özvegy lett s most még többet gondolt első ábrándos szerelmére. Elválásuk óta még nem találkoztak. Abban a körben melyben a báróné élt, nem volt jártas a még névtelen művész. E napon még fájdalmasabban esett a visszaemlékezés kedvesére. Bus gondolataiból komornája zavarta fel : — Egy szegény asszony akar a méltóságos asszonyai beszélni. — Mit akar ? Azt mondja egy képet hozott a méltóságos asszonynak eladni. — Egy képet ? Bocsásd be. Az öreg anyóka félve lépett a szobába. A képet gondosan letakarva tartotta a kezében. Minő képet hozott, jó asszony, kérdezte jóságosan a báróné. — Egy szép női képet, méltóságos aszszonyom. Nálam lakik az az ur, aki festette s azt mondta, ha meghalt, hozzam szőni meg a bizottság megtisztelő bizalmat és kijelenti, hogy mint eddig is ezután is legfőbb kötelessége lesz a megye jólétét előmozdítani. Andrássy János az esküt nyomban letette. Kruplanicz főispán örömmel üdvözölte Andrássyt, akit hosszas tisztviselősködése alatt, mint a kötelességtudás, a szorgalom mintaképét tanulta megösmerni és aki odaadó, buzgó munkásságáért a legszebb jutalmat az általános, egyhangú megválasztással nyerte el. A főispán ő Méltósága azután sorban felolvasta a tiszviselők neveit és azokat megválasztottaknak jelentette ki. A tb. megyei tisztviselők között két homo novus is van és pedig Wipplinger Ödön dr. tb. árvaszéki ülnök és Fődi Emil dr. tb. járási orvos. Ugy a tényleges, mint a tb. tisztviselők együttesen tették le a hivatali esküt. A főispán ezután szép szavakkal üdvözölte az uj tisztikart; a hitelesítő közgyűlés megtartására szombat d. e. io órát jelölte ki ; a bizottsági ta goknak megköszönte tömeges rész vételüket és ezzel az ülést bezárta A főispán és alispán éljenzései kö zött oszlottak szét a törv. bizottság tagok, de találkát adtak egymásnak i tisztújítási banketten. A tisztújítási lakoma. Esztergom vármegye tisztikara í tisztújítás alkalmából a »Fürdő* ven déglő nagytermében fényes lakoma rendezett, amelyen vármegyénk nota bilitasai, a bizottsági tagok és a meg hívott vendégek nagy számmá (220-an) vettek részt. Az asztalfőn Andrássy János alis pán, a vendéglátó tisztikar feje ült jobb oldalán Kruplanicz K. főispán baloldalán Boltizár József, félsz, püs pök, továbbá Görz Arthur cs. és kir kamarás, ezredes, Hartmann őrnagy Frey Ferencz orsz. képviselő, Ma darász E. anyakönyvi felügyelő, Ma lina L. h. polgármester stb. foglaltak helyet. A menu, mely Schleiffer Lajos jóhirü konyháját dicséri a következő volt: Szárnyas ragout borsóval, tok tartárral, páczolt nyelv körözve, pulyka salátával, parféé, giardinettó, kávé ; borok : fehér somlai, vörös szegszárdi. Volt egy speczialitás is, a szivarszipkák, amelyek Esztergom vármegye czimerével voltak ellátva és a következő feliratot viselték: 1895. deczember 19. Esztergom vármegye utolsó restaurácziója. A pecsenyénél felemelkedett Andrássy János és a koronás királyra szónoki hévtől áthatva körülbelül e szavakat mondotta, amelyeket a jelenlevők állva hallgattak végig : Uraim ! Poharam emelem a legalkotmányosabb magyar királyra, I. Ferencz Józsefre és fenséges nejére, Magyarország őrző angyalára. Adja Isten, hogy még számos éven át kormányozza bölcs belátásável szeretett hazánkat. Mivel pedig e két szó : király és haza szoros összefüggésben vannak egymással, azon szavakkal végzem szavaim : Áldd meg Isten ami szeretett magyar hazánkat (Lelkes éljenzés.) Kruplanicz Kálmán főispán meleg hangú felköszöntőt mondott Magyarország herczeprimására, vármegyénk örökös főispánjára, aki oly sokszorkimutatta Esztergom iránt érzett atyai indulatát. Reviczky Győző főszolgabíró lelkes szavakkal a magas kormányra üriti poharát, amely az utóbbi időben oly sok korszakalkotó intézményt létesített megyénkben (Zajos éljenzés.) Mattyasovszky Vilmos főügyész a főispánt köszöntötte föl a következe szavakkal : Igen Tisztelt uraim ! Akkor midőn Esztergom vár mepye törvényhatósági bizottságának ide, a méltóságos asszony majd megveszi tőlem, jó pénzért. Az öreg asszony e közben kibontotta a képet. Amint a báróné saját képmását megpillantotta fájdalmasan kiáltott fel : — Mit beszélt, jó asszony, ez az ur azt mondta, ha meghalt, akkor hozza el a képet ? Tehát meghalt ? Oh Istenem feleljen, gyorsan. Az öreg asszony nagyon megijedt a báróné kitörésén s alig tudott szóhoz jutni. — Még nem halt meg, de azt hiszem nem sok ideje van már hátra. Azt gondoltam, miért várjam meg, amig meghal, hátha lehetne rajta segíteni, ha pénz van a háznál. Az orvos is ott hagyta, mert nem tudtuk fizetni sem őt, sem a patikát, nekem sincs már pénzem, hát azt gondoltam, elhozom ide, talán még jobban lesz ha gyógyíthatjuk. — Igaza van, jó asszony. Jöjjön, gyorsan vezessen hozzá, majd ápolom én s hiszem, hogy meggyógyul. Komornáját házi orvosáért küldte s azzal együtt mentek a beteg ágyához. * * * A beteg művész teljesen felgyógyult. A báróné ápoló keze csodát művelt. A visszanyert boldogság rohamosan elősegitettte a javulást. Mikor már megengedte az orvos, hogy elhagyhatja az ágyat, a bárónő bucsut vett tőle, mivel már nem volt szüksége ápolásra, A művész meghatottan köszönte meg, a bárónő önfeláldozó ápolását. — Mivel köszönjem meg, hogy viszzaadott az életnek, Ella ? Mit tegyek, szóljon ? — Szeress ! suttogá a szerető asszony. — Imádlak! egyetlen édes szerelmem, monda szerelemittasan a művész. B. bárónő szalonja fényesen ki van világítva. Előkelő vendégek csoportosulnak a báróné körül, aki ma sokkal szebb sokkal ragyogóbb. Oldalán D. művész áll, egész férfiúi szépségben s örömtől sugárzó arczczal fogadja a szerencsekivánatokat, szép arájával együtt, amelyekel elhalmozzák eljegyzésük alkalmából, mert ma van nyilvánosságra hozva eljegyzésük. A magasabb körök nem jó szemmel nézik ugyan e nem hozájuk illő házasságot, de ők nem törődnek azzal a rideg számító világgal, mert az egész világuk ez egyetlen szóban nyer kifejezést Szerelem . . . Bártfayné Róza. tagjai a megye gyűlés termében egybegyűltek, hogy alkotmányos jogaik legszebbikét gyakorolják, s midőn ezen kiváló jog gyakorlása után ősi magyar szokás szerint e helyütt megjelentünk és megemlékezünk a legalkotmányosabb uralkodóról, a leghazafiasabb főpapról és a legszabadelvübb kormányról, kedves kötelességünknek kell, hogy tartsuk, megemlékezni arról, ki közöttünk született, köztünk nevelkedett és hosszú ideig a közpályán működve mindnyájunk ragaszkodó szeretetét méltán kiérdemelte : Poharamat emelem ő Méltóságára Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos főispán úrra, kit jelenlegi magas állására a kormány és a koronás király bizalma érdemeinek jutalmául emelt, kinek magas állásából kifolyó hivatása a törvényhatóság területén a a személyi és társadallmi ellentétes érdekeket a kellő tapintattal kiegyenliteni, a közös érdekek érvényesítését a magyar kormánynál támogatni s ki ezen magasztos hivatásában mindenkor a legbehatóbb kürültekintéssel, a valódi érdemek szigorú mérlegelésével és ugy a jogos, valamint méltányossági körülmények higgadt figyelembe vételével működik, kivánom, hogy az Egek ura őt ezen magasztos állásában közöttünk még sokáig éltese ! (Zajos taps és éljenzés.) Perényi Kálmán dr. a vármegye poétája költői szavakkal üdvözölte a tisztikar vendégeit. B. Szabó Mihály főjegyző mély lélektani és bölcseleti háttérrel biró tartalmas beszédben az önérzetes tisztviselő két főtulajdonát emelte ki: az igazságérzetet és az önuralmat. Csak az a tisztviselő érdemli meg az elismerést, aki e két tulajdonnal bir. Majd a megyebizottság tagjaihoz tért át és végzetül azokat éltette. A kiváló szónoki tehetségről tanúskodó beszédet általános tetszésznyilvánitás követte. Hamar Árpád Andrássy János alispánt, a nap főhősét lendületesen köszöntötte fel. Szavainak végeztehosszantartó éljenzés és taps fejezte ki az -alispán ur iránt általánosan érzett bizalmat és szeretetet. Csernoch János dr. és Frey Ferencz orsz. képviselő a megyei tisztikart üdvözölték zajos éljenzések között Boltizár József püspök a közigazgatás államosításának üdvös voltáról beszélt. As államosítás az alkotmány megszilárdítását, nem pedig megdöntését fogja előidézni. Poharát a magyar haza felvirágoztatására emeli. Berzeviczy közalap, erdőmester Reviczky Győzőt, az esztergomi járás kitűnő és erélyes főszolgabiráját, Luczenbacher István pedig a párkányi járás fejét, Perényi Kálmán drt. üdvözölték. Horn Károly dr. szellemes felköszöntőjében a megye tisztikarának áldozatkészségét méltatta, a mely