Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-07 / 11.szám

Majd ráérünk arra még...*) Esztergom, febr. 5. » Lángelméknek meg van az az isten adta tehetségük, hogy olyan alakokat tudnak teremteni, amely vér a mi vérünkből, test a mi testünkből és mégis nem halnak meg nemzedékükkel együtt, hanem tovább élnek évszázadokig. Ilyen lassan typussá vált egyén Petőfi *Pató Pál« ura, a maradi, semmivel nem törődő magyar nemes példányképe. Ebben a ragyogó szatírával megteremtett alakban még mi is magunkra ismerünk, sőt fel fogja lelni önmagát egynehány évszázad magyarja, nemcsak a nemes, hanem — sajna ! — a polgárember is. Nekünk meg különösen ugy tetszik, hogy a Pató Pál szatíráját Esz^ tergom számára irta meg Petőfi Sándor. Mert teljes tespedő uralmaddal élsz, nem, dühöngesz közöttünk, oh Pató Pál ur! Esztergomnak rossz a világítása ? Meg kell javítani; de mikor ? Majd a millenumi kiállítás után, mert akkor \ olcsóbban számítanak a villamos gyárak ? Oh dehogy, hanem mert : majd ráérünk arra még . . . A vágóhíd több évtizede rászol*) Ezt a cikket vármegyénk egyik előkelő irányadó féríiának tollából — bár saját véleményünket annak nem egy pontjával szemben föntartani kénytelenek vagyunk — adjuk, mint itt-ott igazán találó szatíráját a mostani esztergomi közállapotoknak. Mese a pusztuló házról. — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája. — Irta: HANKONYI EMMA. Száraz telünk volt, hideg, szilaj széllel, mely tört, tépett cserepet, nádat a tetőn, ágat a fán. Neki ment a külső város viskóinak, az ingó kerítéseknek, a düledező kéménynek és pusztította, rombolta az Oszpönd házat is, hol ugy állt a zsindely, mint a sün hátán a tüske. A kaput már C alig tartották a rozsdás pántok. A falon is látszott, hogy régen meszelték. Egészen lehámlott róla a vakolat. Alul a téglák vicsorogtak ki, fönt meg a penész rajzolta teli sárga, zöld, bolondos karrikaturákkal. Törött ablakain besivitott a szél, a rossz fedélen becsurgott az eső. Senkise törődött vele. Tekintetes Oszpönd Dániel uram nem igen törte rajt' a fejét, ha mindjárt a nyakába is szakad az épület, mig ő pipaszó mellett betűzi az ^újságokat és nagy nyugodalommal elmélkedik a világ folyásán. Csak akkor jött ki a sodrából, mikor egy reggelen levelet hozott a postás. Nem csoda, ritka vendég volt ez gál a közbotránykozásra. Ujat kell építeni, ez még a villamos (világításnál is világosabb. A tervek ott feküsznek kidolgozva a város poros aktái között, mi több, a szükséges pénzösszeg is együtt van. Az építéshez csak hozzá kellene kezdeni; még sem kezdünk. Miért ? Mert majd ráérünk arra még ... A városrészek egyesítése már-már befejeződik. Nagy volt az öröm Izraelben, hogy visszakapjuk a törvényszéket. Dehát itt volna az ideje, hogy a visszaszerzés mozgalmát komolyan megindítsuk. Még sem teszünk semmit, mert: eh ráérünk arra még . . . Es ki győzné ezenkívül felsorolni a nagyszámú tervet, ideát, mely kikelt a földből, de satnya kis palántánál többre növekedni nem tud, mert elfojtja fejlődését a közöny, a tespedés, a maradiság hideg levegője, a Pató Pál ur szelleme. Itt van legújabban a gazdasági tanácsos-választás. Ez meg éppen klasszikus példája Pató Pálék nagy tetteinek. Elmondom a tényeket röviden. Esztergom gazdasági tanácsosa, a jó öreg Keményíi bácsi meghal. Igen derék, tiszta kezű hivatalnoka volt a városnak, de annak kiterjedt p-azdaságfát íobbára csak a hivatalos szobából dirigálta és a gazdasági emelkedést nagyon kevéssé mozdította elő. Megsértem ezzel a »de mortuis nil nisi bene« szép elvét, nála; volt tiz esztendeje, hogy nem irt senkinek, ő neki se senki. Szinte bajjal ment az olvasása annak a négy, asszonyos betűvel teli irt oldalnak. Kétszer három'szor is átfutott a kusza sorokon, mig megértette. Aztán megsodorta a deres bajuszát, sóhajtott egy nagyot, és végezetre egy kevés gondolkozás után oda szólt annak a sántító alacsony köpcös asszonynak, a ki épp az asztalról szedte le a kávésedényt: — Rendezz be hamar egy szobát; a kis zöldet a kapu mellett, de mentül előbb . . . — De minek, kérdezte az asszony ijedten. Már megint bekvártélyozás lesz, alig hogy Összeraktam a házat. — Nem a. — Hát akkor vendéget hoz az ördög. Más nem is kell nekünk most. Nem hiába, ha hozzánk uniformisos ember jön, az soha se jelent mást bajnál. Múltkor a kézbesítő, most meg a levélhordó hurcol a nyakunkra galibát. — Az már igaz. Most is a sógoraszszony keres föl négy desperátus oldallal. Öt hete, hogy az István öcsémet eltemették. Az asszony egy falat kenyér nélkül maradt, hat gyerekkel. Szolgálni kell mennie, ha nem akar éhen halni, de nem tudja hová tenni a gyerekeket, az apró leányokat, a béna nyomorék kis fiát. És jól tudom, de a tények konstatálása kötelességünk, ha a közérdek ellen elkövetett hibákat meglátni és javítani akarjuk. Már most mi volna teendőnk első sorban ? Olyan férfit választani a város vagyonának vezetőjéül, aki feladatának megfelelni képes. Legt jobb lenne szakértő gazdát választani meg, nem pedig* bürokratát. De elvégre kényszeríteni senkit sem lehet, hogy a tanácsosi állásra pályázzék. A tény az, hogy a kiirt pályázatra csak ketten adtak be folyamodványt, Niedermann József, a város rendőrkapitánya, régi tisztviselő, ki szakértelemmel is rendelkezik a gazdasági vezetéshez, mert a gazdasági egyesületnek sok éven át titkára volt és egyébként is foglalkozott gazdasági teendőkkel. Niedermann ezenkívül a kormánypárt hive. A másik pályázó Kollár Károly, városi főjegyző. Fiatalabb, gyorsan emelkedett tisztviselő, gazdasági dolgokkal még egyátalán nem foglalkozott, buzgó kortese volt a Frey-pártnak, tehát nemzeti párti, azaz mondjuk most már, hogy: néppárti. Tehetségétől a kormánypártiak nem sokat várnak. Mikor a két pályázat köztudomásra jutott, megindult a korteskedés minden vonalon. Niedermann mellett van a kormánypárt, tehát első sorban a vármegye főispánja, alispánja és a megyei tisztviselői kar, mely kifogástalan kornekem jajgat a nyomorúságán. Mintha nekem volna hozzá valami közöm. Nem én mondtam-e az öcsémnek, hogy a homoki pusztát ne vegye meg ? Nem hallgatott rám. Kellett. Parádés építkezés, mintagazdaság, francia, német cseléd. Mintha az apja, az Öreg apja nem boldogult volna a maga módja szerint, nem lett volna el nélküle ? Jó, hát jó. Fél esztendő után kiöntötte az árvíz, mint az ürgét. Hozzá meg éppen azt az üveg alá való finyás Semerjey lányt vette el. Hogy négy esztendő alatt Isten igazában nyakára hágjanak mindenüknek. Most a kényes, affektált Lujza boldog, ha még a bükkösi pap bátyja megához fogadja gazdaasszonynak, meg ha a lányokat szétszedi a rokonság. Pedig még a legnagyobbat se vállalja senki ; szolgálónak se kell. Különben azt én se hagynám. Még a szememre vetnék, hogy Oszpönd leány és cseléd . . . Inkább ide veszem. — De tekintetes úr, hová gondol ? Hát nem vagyunk elegen evők igy is . . . — Ej mit! Hát tartozom vele a családnak, és annyi. A szülei nem érdemlik meg, mert hamisak hozzám; az Öcsém ki is akart semmizni, az asszony lenézett. De a famíliáért teszem, meg a becsületért. A leány úgyis már van tizenhét éves. Dolgozni is bír, ha ugyan rátanitották. Az apja még régen eldicsérte, hogy mánypárti érzelmű. Ezenkívül természetesen a hatalmas kormánypárti tábor, a liberálisok. De ez a támogatás inkább passzív természetű. A kormánypárt hatalma tudatában elbizakodott és nem tesz semmit, ezért minduntalan meglepik és lefőzik őt. Jóval mozgékonyabb és furfangosabb a klerikális tábor. Ezek élén áll a város ellenzéki képviselője, a Sión nagyságos lakói: a kanonokok, kik nagyon liaragusznak az istentagadó, polgári házasságos kormányra, egy nagy befolyású tényező : a városi plébános és aztán a szintén nagyszámú ellenzéki polgárság. A kormánypárt jobbára megállapodott öreg urakból áll, tehát nehézkes, az ellenzék fürge mint a csík és ágál, agitál, mozog éjjel-nappal öntudatosan és tervszerűen. A gazdasági tanácsost a város képviselőtestülete választja, tehát mindkét fél erre akar hatni. Leghatalmasabbnak képzelt fegyvere a Kollár-pártiaknak köztudomásszerűen az, hogy nem akarják a mostani kapitányt állásából előmozdítani, mert ekkor a megürült állásra a főispán Bártfay Géza városi közgyámot és kórházgondnokot nevezné ki. Bártfayt pedig nem szeretik a klerikálisok. Vájjon miért ? Azért mert hosszabb idő óta egypár fővárosi lapnak esztergomi tudósítója. E hosszú idő alatt sokszor megmondta az igazat, jobbra és balra való tekintet micsoda nevelést ad ő a gyerekeinek. Csakhogy annak is tiz szava közt jó, ha egy igaz találkozott. Azért még ma írok a sógorasszonynak, hogy küldje a lányt. Máma kedd; csütörtökön ott a levél, szombatig a leány is itt lehet. Azért ne sokat ácsorogjatok, hanem lássatok a munkához. Aztán semmi duzzogás, itt lesz a lány és punktum. Ezzel Oszpönd uram újra fölvette a lapot, föltette a pápaszemét és olvasott tovább. Nem hallotta már, mint zsörtölődöt a gazdasszonya, hogy csapkodja az ajtót, mert az úr vénségére idecsőditi a más gyerekét az üres tányérok közé. Kint egy hanggal magasabban folytatta, minden tekintet nélkül a tekintetes úrra, a mi régi cselédnél, kit tiz évig a szép szó tart, tizig az ígéret fizet, aztán a megszokás marasztal, nagyon természetes. Nem is gondolt vele ha gazdája hall mindent, a mit mérgében elmond kettősben, a vén mindenessel, a ki csak oly bértelen szolga volt mint ő, mig a szuette nyoszolyát, a pléhkályhát, a dohos ágyneműt és egy rossz lábú asztalt beraktak a zöld szobába. Az volt az egész bútorzat. Azután immel-ámmal betömték az egérlyukakat és beragasztották a törött ablakokat. Mindezt csigalassúsággal igaz, hanem két-három nap multán mégis készen állt a szoba szegényesen, Íz „Esztergom és fiié" tárczája. Esztergom, XVII. évfolyam. II. szám. Csütörtök, 1895. február 7. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r «« «« »Í3SÍ»SÍXC«^^^X^V^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, vmmmxvmm^^^^^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | —— | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, Hirdetések | : —&~ | hova a lap SZ

ellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyíltterek, előfizetési pénzek és reklamálások ^ ^~<$ — | Egész évre. . . 6 frt — kr. | küldendők: | | Fél évre 3 » — » I _ , , | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | Negyed évre i » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). I I Egy hónapra '....—» 50 » | ^ bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — ». 7 » ^ Egyes számok kaphatók ^a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | *VV\XVX\XVX\X\X\X^X\X\X\X\X\X\X\XVX\X\X\XXX\X\X\XXX\X\X\XNX\X\X\X\XVX\X\X\X\X\X\X\X\X\X\X\X^ & AVallÍlSCll- éS Hailffh-féle dohány tŐZSdékben. ^..^\X\X\VSV\^\%\.M\.M\XU.\.\.\MSXYV\feU.VM.\.V^...X.\XV%.«.-t.vt^.v.^»..«

1

..«

M

^ 1