Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-12 / 99.szám

A megye döntése. Esztergom, 1895. decz. 11. Néhány nap múlva ismét felszinre fog kerülni ama théma, a mely majdnem egy évnegyeden által szó­beszéd tárgyát képezte, a melynek magasztalását, gáncsolását uton-ut­félen hallottuk, de a mely felől a krónika körölbelül egy hónapóta né­mán hallgatott. Es ez a szervezési szabályzat. November 12-én állapí­tották meg a városi közgyűlésen az egyesitett Esztergom szab. kir. vá­ros jövő életrendjét, a melyet kö­vetnie, a szabályokat, a melyekhez alkalmazkodnia kell a jövő Eszter­gomnak. Annak idején mi is, mint a köz­vélemény nyilvános képviselői, so­kat foglalkoztunk a szervezési sza­bályzattal, kiemeltük jó és gáncsol­tuk rossz oldalait. Máig, midőn a felébbezési 30 na­pos terminus lejárt, körülbelül 6 felebbezés érkezett be a polgár­mesteri hivatalhoz. Megfelebbezték a patronatusi jog kizárólagos feleke­zeti jellegű gyakorlását; a főorvosi Az ,E$zterp és Vidéke" tárczája. A hattyúdal. 1. Az egész iróvilág künn volt a perro­non. A vonat már indulásra készen pöfé­kelt, a második csengetés is elhangzott, a nép taszigálódva sietett a kupékban helyet foglalni; csak őt nem akarták még elengedni és aki elengedte, kivánt minden jót, egészséget, ihletett perczeket. Berek László az agg poéta mégegy­szer búcsút intett, a harmadszori csen­getés indulást jelzett és ő őszinte éljenek közt hagyta él társait. Berek László kényelmesen elhelyez­kedett a bársonypárnákon, utazó sapkáját a léghuzam ellen feltette a fejére, rágyúj­tott egy illatos havannára és figyelte nagy türelemmel a bodor füst karikáit. A szellő behozta az ablakon át a rét illatát és a szivarfüst a napsugár által megvilágitva szürke fátyolként húzódott az ablakig. Még szivében rezeg Berek Lászlónak az a sok jó kivánság, mely ha mind be­válna, ő örökké élne, örökké ifju volna; még átjárja testét az a kéjes érzés, me­lyet érzett akkor, midőn egy hatalmas szellemi tábort látott maga előtt hódolni. Egy magános kupé, egy szürke füst­fátyol és az ünnepeltetések élénk emléke, alkalmasakarra, hogy az ember merengjen. Berek László, hogy végig nézett a állás eltörlését, illetve a főorvosi és az egyik kerületi orvosi állás egybekötését; a prostituczió feletti havonként felváltandó vizsgálatot elhatározó szabályzati pontot; a polgármesternek és egyáltalában az összes tisztviselőknek meg­állapított fizetéseit. E hó 23-án fog vármegyénk tör­vényhatósági bizottsága a szervezési szabályzat felett dönteni. Ekkor fogja a szabályzatot módosító, helybenhagyó és megváltoztató észrevételeivel ellátni és az ekként felülbírált szabályzatot azután jóváhagyás végett a belügy­minisztériumhoz felterjeszteni. A szervezési szabályzat általános­ságban kielégítő benyomást tett a város közönségére. Van azonban egynéhány pontja, a melyeket czélszerüségi, méltá­nyossági és jogi szempontból a gya? korlatban lehetetlen keresztülvinni, vagy ha keresztül is viszik azokat, abnormis helyzetet idéznek elő. A fizetések, különösen a polgármesteri fizetés, oly csekélyek, hogy az eset­ben, ha szorgalmas ambicziózus és ami fő, oly tisztikart akar a város szürke szivarfüst sávon, belelátott^mult­jába is. Látja a szöghajú poétát telve sóvárgó vágygyal, forró lelkesedéssel; látja mint támadják meg azok az emberek, akik az ő költészete diadalában kenyerük elvesz­tését látják; látja, amint minden áskáló­dások közepett diadallal, fénynyel kerül fölibük, mintáll azon a piedesztálon, mely előtt a többieknek meg kellett hajolniok. Meghódoltak — de gyűlölték. Fiatal volt még — és teremthetett. Ma már ősz a hajfürtje és ilyen meleg nyilvánulását az ünnepeltetésnek, mint a mostani, még nem tapasztalta sohasem. Az öreg emberek szeretik, hogy^ a gyermekek háládatosak és Berek László lelke még ringott a kéjben, midőn elgon­dolta, hogy mily hálás a nemzedék, épen az a nemzedék, melyet ő nevelt fel testével — lelkével. Berek László összehúzta szemöldeit és türelmetlen mozdulatot tett. Vájjon nem-e a múltnak szól ez a rajongás ? nem-e egy élet megjutalma­zása ezek az ovácziók ? Berek László csendesen megingatta a fejét. — Nem. O érezte még magában az eröt, a ha­talmat; érezte magában az isteni szikra folytonos lángolását, az örök ifjúságot, midőn teremtett műveket, alkotott cso­dákat, hogy világrészek jöttek bámula­tára. Berek László tudta, hogy miért távo­kózönsége, a mely szívesen dolgoz­zék és a mely munkájáért megfe­lelő anyagi méltánylásban is része­süljön, úgy a fizetéseket okvetlenül fel kell emelni. Egyes közegészségügyi intézkedé­sek oly gyatrák, oly lehetetlenek, hogy azokat helybenhagyni nem szabad. Ma még sokan nem akarják elhinni néhány közegészségügyi in­tézkedés abszurd voltát, jóllehet a tapasztalat, a közegészségügyi álta­lános gyakorlat azok ellenkezőjét bizonyítják. A hitetlenek talán arra várnak midőn ezen helytelen intéz­kedések a praxisban fogják magukat megbőszülni ? Reméljük és elvárjuk a vármegye törvényhatósági bizottságától, hogy a szervezési szabályzat felülbírálásánál objektív álláspontot fog elfoglalni, a ^ogos és méltányos szempontokra figyelemmel lesz és a belügyminisz­ter elé jóváhagyás véget felterjesz­tendő szabályzat nem fogja magán viselni ama bélyeget, amely a városi közgyűlés plénuma által hozott sza­bályrendeletből erősen. kiérzik, t. i. az önösséget. zik most Budapestről és miért tér meg gálszécsi magányába. Eltávozott a világ kalmárzajából, hogy visszatérjen Isten templomába, a szabad természet ölébe, hogy zavartalanul él­vezhesse az ihletett perczeket és meg­énekelhesse hattyú dalát, egyik leendő legnagyobb alkotását, olyan erővel, olyan lángolással, mint amilyennel bármelyik ifjúkori művét irta. Ott imbolygott lelke előtt a nagy mű. A ködbe burkolt alakokról leválik a fosz­lány és fényesen, mint a nap állnak előtte. Mindegyik egy hatalmas, impozáns jellem, melyek ha papírra lesznek vetve, az ember félelemmel fog rájuk tekinteni. A fenséges zordonság, a magasztos Önfeláldozás, a hősies elszántság mind megtalálták helyüket a nagy műben ; de a költő lelke valami után sóvárog, keresi a mit nem talál és töprengve vesztegel a phantásiája. Hol vagy, merre vagy ? Valami ugy kívánja, hogy az alakok egymáshoz fűződjenek, alkossanak nagyot. Valami ugy kívánja, hogy a harczi zajba belevegyüljön a dana, az édes dana; hogy felváltsa a forró napot az alkony, az éjfélt a hajnal és a költő keresi, szinte reszketve keresi az összekötő kapcsot. — Hát igazán megöregszik a költő is ? ... A kupé ablaka előtt két méh döngicsél. Körben forognak egymást szépen, hűen követve, miközben édesdeden düny­Mi részünkről nyugodtan nézünk a megyebízottsági döntés elé, mert tudjuk, hogy ott oly férfiak ülnek a zöld asztalnál, akiknek tulyomó többsége az objektív elbírálás híve, akik a közjót tartják mindig szemeik előtt, nem törődnek az egyesek ma­gánérdekével, hanem akként ítélnek és határoznak, amint azt legjobb meggyőződésük és a köz mindenek felett álló érdeke sugallja. Meg vagyunk arrról győződve, hogy a megyei törvényhatósági bi­zottság nem fog oly intézkedéseket helybenhagyni, amelyek Esztergom város fejlődésére, boldogulására csakis káros hatással lennének, ha­nem oda fog törekedni, hogy a hi­bás rendelkezéseket helyes irányban megváltoztassa. Ha ily értelemben fog a megye határozni, akkor méltán igényt tart­hat ama hálára és elismerésre, amely azokat illeti meg, akik kötelességei­ket teljesitik, a beléjük helyezett bizalommal vissza nem élnek, hanem arra használják föl, hogy a közérde­ket előmozdítsák. nyögnek; majd hirtelen leszállnak az ablak támlára, oly fontolkodva, csende­sen foglalnak egymás mellett helyet. . . . Föllángol a költő arcza. Meg van már, de hiányzik — a sze­relem. II. Hagyjátok a költőt teremteni . . . A szobában mély, andalító csend. A lefüggönyözött ablak vékony napsugárt enged beszökkenni és tévetegen, halvá­nyan rajzolja le sárga szalagját, a pad­lóra, az asztalra, a falra; az árny össze­vegyül a világossággal és félhomály támad. Az egyedüli zaj, a mi a szobában van, az az éra ketyegése, olyan ritmikus. Berek László szántja a papirost. A kéz engedelmeskedik az agynak és szív­nek, Mily gyorsan, villámgyorsan ötlenek az agyba a gondolatok és a másik pil­lanat műve, hogy azokat, a sziv csiszolja és a kéz levesse a papirosra. Ihletés perczeit élvezni! Talán az egyedüli valami, a mit az ember isteni érzésnek mondhat. Az ember kiszabadul a napi élet sza­bott korlátjaiból ; a lélek remeg, a test reszket; különös, édes büszkéitető érzés fölemeli a költőt; kezébe ragadja a tol­lat és Istennek érzi magát, ki kölcsön adta most neki teremtő pálczáját; érzi magát azon nagy alakoknak, Mózesnek, Krisztusnak, kiknek Isten kezébe adott eszközöket — és megszületik a gondolat, Esztergom, XVII. évfolyam. 99. szám. Csütörtök, 1895. deczember 12. ESZTERGOM és TIÍÍKE •iiwimj-r, r—-rt—T—"~—""""-—VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, ^v^v^^^^ fi k <s 5 Megjelenik hetenkint kétszer: s <i ,, . . . , , s s ^-Hirdetések • | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | \ ^ —$— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁRI Hlvftta,0í 6r4k : •• l2­2-'»­§ Egész évre 6 ht — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., I Ne é eTévr'ei \ ~~o l \ hoya a hivataIos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Mindcn c ^ es hlMétéí5 után 3° «*• kincstári 1 Eg^hóuaprt I 50 l \ pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára ....... . — > 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Síiklay Nándor, Tábor Adolf papír- I S « * kereskedésében, a Wallfiscll- és llailfll-féle dohánytőzsdékb

Next

/
Oldalképek
Tartalom