Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-12 / 99.szám

A megye döntése. Esztergom, 1895. decz. 11. Néhány nap múlva ismét felszinre fog kerülni ama théma, a mely majdnem egy évnegyeden által szóbeszéd tárgyát képezte, a melynek magasztalását, gáncsolását uton-utfélen hallottuk, de a mely felől a krónika körölbelül egy hónapóta némán hallgatott. Es ez a szervezési szabályzat. November 12-én állapították meg a városi közgyűlésen az egyesitett Esztergom szab. kir. város jövő életrendjét, a melyet követnie, a szabályokat, a melyekhez alkalmazkodnia kell a jövő Esztergomnak. Annak idején mi is, mint a közvélemény nyilvános képviselői, sokat foglalkoztunk a szervezési szabályzattal, kiemeltük jó és gáncsoltuk rossz oldalait. Máig, midőn a felébbezési 30 napos terminus lejárt, körülbelül 6 felebbezés érkezett be a polgármesteri hivatalhoz. Megfelebbezték a patronatusi jog kizárólagos felekezeti jellegű gyakorlását; a főorvosi Az ,E$zterp és Vidéke" tárczája. A hattyúdal. 1. Az egész iróvilág künn volt a perronon. A vonat már indulásra készen pöfékelt, a második csengetés is elhangzott, a nép taszigálódva sietett a kupékban helyet foglalni; csak őt nem akarták még elengedni és aki elengedte, kivánt minden jót, egészséget, ihletett perczeket. Berek László az agg poéta mégegyszer búcsút intett, a harmadszori csengetés indulást jelzett és ő őszinte éljenek közt hagyta él társait. Berek László kényelmesen elhelyezkedett a bársonypárnákon, utazó sapkáját a léghuzam ellen feltette a fejére, rágyújtott egy illatos havannára és figyelte nagy türelemmel a bodor füst karikáit. A szellő behozta az ablakon át a rét illatát és a szivarfüst a napsugár által megvilágitva szürke fátyolként húzódott az ablakig. Még szivében rezeg Berek Lászlónak az a sok jó kivánság, mely ha mind beválna, ő örökké élne, örökké ifju volna; még átjárja testét az a kéjes érzés, melyet érzett akkor, midőn egy hatalmas szellemi tábort látott maga előtt hódolni. Egy magános kupé, egy szürke füstfátyol és az ünnepeltetések élénk emléke, alkalmasakarra, hogy az ember merengjen. Berek László, hogy végig nézett a állás eltörlését, illetve a főorvosi és az egyik kerületi orvosi állás egybekötését; a prostituczió feletti havonként felváltandó vizsgálatot elhatározó szabályzati pontot; a polgármesternek és egyáltalában az összes tisztviselőknek megállapított fizetéseit. E hó 23-án fog vármegyénk törvényhatósági bizottsága a szervezési szabályzat felett dönteni. Ekkor fogja a szabályzatot módosító, helybenhagyó és megváltoztató észrevételeivel ellátni és az ekként felülbírált szabályzatot azután jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjeszteni. A szervezési szabályzat általánosságban kielégítő benyomást tett a város közönségére. Van azonban egynéhány pontja, a melyeket czélszerüségi, méltányossági és jogi szempontból a gya? korlatban lehetetlen keresztülvinni, vagy ha keresztül is viszik azokat, abnormis helyzetet idéznek elő. A fizetések, különösen a polgármesteri fizetés, oly csekélyek, hogy az esetben, ha szorgalmas ambicziózus és ami fő, oly tisztikart akar a város szürke szivarfüst sávon, belelátott^multjába is. Látja a szöghajú poétát telve sóvárgó vágygyal, forró lelkesedéssel; látja mint támadják meg azok az emberek, akik az ő költészete diadalában kenyerük elvesztését látják; látja, amint minden áskálódások közepett diadallal, fénynyel kerül fölibük, mintáll azon a piedesztálon, mely előtt a többieknek meg kellett hajolniok. Meghódoltak — de gyűlölték. Fiatal volt még — és teremthetett. Ma már ősz a hajfürtje és ilyen meleg nyilvánulását az ünnepeltetésnek, mint a mostani, még nem tapasztalta sohasem. Az öreg emberek szeretik, hogy^ a gyermekek háládatosak és Berek László lelke még ringott a kéjben, midőn elgondolta, hogy mily hálás a nemzedék, épen az a nemzedék, melyet ő nevelt fel testével — lelkével. Berek László összehúzta szemöldeit és türelmetlen mozdulatot tett. Vájjon nem-e a múltnak szól ez a rajongás ? nem-e egy élet megjutalmazása ezek az ovácziók ? Berek László csendesen megingatta a fejét. — Nem. O érezte még magában az eröt, a hatalmat; érezte magában az isteni szikra folytonos lángolását, az örök ifjúságot, midőn teremtett műveket, alkotott csodákat, hogy világrészek jöttek bámulatára. Berek László tudta, hogy miért távokózönsége, a mely szívesen dolgozzék és a mely munkájáért megfelelő anyagi méltánylásban is részesüljön, úgy a fizetéseket okvetlenül fel kell emelni. Egyes közegészségügyi intézkedések oly gyatrák, oly lehetetlenek, hogy azokat helybenhagyni nem szabad. Ma még sokan nem akarják elhinni néhány közegészségügyi intézkedés abszurd voltát, jóllehet a tapasztalat, a közegészségügyi általános gyakorlat azok ellenkezőjét bizonyítják. A hitetlenek talán arra várnak midőn ezen helytelen intézkedések a praxisban fogják magukat megbőszülni ? Reméljük és elvárjuk a vármegye törvényhatósági bizottságától, hogy a szervezési szabályzat felülbírálásánál objektív álláspontot fog elfoglalni, a ^ogos és méltányos szempontokra figyelemmel lesz és a belügyminiszter elé jóváhagyás véget felterjesztendő szabályzat nem fogja magán viselni ama bélyeget, amely a városi közgyűlés plénuma által hozott szabályrendeletből erősen. kiérzik, t. i. az önösséget. zik most Budapestről és miért tér meg gálszécsi magányába. Eltávozott a világ kalmárzajából, hogy visszatérjen Isten templomába, a szabad természet ölébe, hogy zavartalanul élvezhesse az ihletett perczeket és megénekelhesse hattyú dalát, egyik leendő legnagyobb alkotását, olyan erővel, olyan lángolással, mint amilyennel bármelyik ifjúkori művét irta. Ott imbolygott lelke előtt a nagy mű. A ködbe burkolt alakokról leválik a foszlány és fényesen, mint a nap állnak előtte. Mindegyik egy hatalmas, impozáns jellem, melyek ha papírra lesznek vetve, az ember félelemmel fog rájuk tekinteni. A fenséges zordonság, a magasztos Önfeláldozás, a hősies elszántság mind megtalálták helyüket a nagy műben ; de a költő lelke valami után sóvárog, keresi a mit nem talál és töprengve vesztegel a phantásiája. Hol vagy, merre vagy ? Valami ugy kívánja, hogy az alakok egymáshoz fűződjenek, alkossanak nagyot. Valami ugy kívánja, hogy a harczi zajba belevegyüljön a dana, az édes dana; hogy felváltsa a forró napot az alkony, az éjfélt a hajnal és a költő keresi, szinte reszketve keresi az összekötő kapcsot. — Hát igazán megöregszik a költő is ? ... A kupé ablaka előtt két méh döngicsél. Körben forognak egymást szépen, hűen követve, miközben édesdeden dünyMi részünkről nyugodtan nézünk a megyebízottsági döntés elé, mert tudjuk, hogy ott oly férfiak ülnek a zöld asztalnál, akiknek tulyomó többsége az objektív elbírálás híve, akik a közjót tartják mindig szemeik előtt, nem törődnek az egyesek magánérdekével, hanem akként ítélnek és határoznak, amint azt legjobb meggyőződésük és a köz mindenek felett álló érdeke sugallja. Meg vagyunk arrról győződve, hogy a megyei törvényhatósági bizottság nem fog oly intézkedéseket helybenhagyni, amelyek Esztergom város fejlődésére, boldogulására csakis káros hatással lennének, hanem oda fog törekedni, hogy a hibás rendelkezéseket helyes irányban megváltoztassa. Ha ily értelemben fog a megye határozni, akkor méltán igényt tarthat ama hálára és elismerésre, amely azokat illeti meg, akik kötelességeiket teljesitik, a beléjük helyezett bizalommal vissza nem élnek, hanem arra használják föl, hogy a közérdeket előmozdítsák. nyögnek; majd hirtelen leszállnak az ablak támlára, oly fontolkodva, csendesen foglalnak egymás mellett helyet. . . . Föllángol a költő arcza. Meg van már, de hiányzik — a szerelem. II. Hagyjátok a költőt teremteni . . . A szobában mély, andalító csend. A lefüggönyözött ablak vékony napsugárt enged beszökkenni és tévetegen, halványan rajzolja le sárga szalagját, a padlóra, az asztalra, a falra; az árny összevegyül a világossággal és félhomály támad. Az egyedüli zaj, a mi a szobában van, az az éra ketyegése, olyan ritmikus. Berek László szántja a papirost. A kéz engedelmeskedik az agynak és szívnek, Mily gyorsan, villámgyorsan ötlenek az agyba a gondolatok és a másik pillanat műve, hogy azokat, a sziv csiszolja és a kéz levesse a papirosra. Ihletés perczeit élvezni! Talán az egyedüli valami, a mit az ember isteni érzésnek mondhat. Az ember kiszabadul a napi élet szabott korlátjaiból ; a lélek remeg, a test reszket; különös, édes büszkéitető érzés fölemeli a költőt; kezébe ragadja a tollat és Istennek érzi magát, ki kölcsön adta most neki teremtő pálczáját; érzi magát azon nagy alakoknak, Mózesnek, Krisztusnak, kiknek Isten kezébe adott eszközöket — és megszületik a gondolat, Esztergom, XVII. évfolyam. 99. szám. Csütörtök, 1895. deczember 12. ESZTERGOM és TIÍÍKE •iiwimj-r, r—-rt—T—"~—""""-—VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, ^v^v^^^^ fi k <s 5 Megjelenik hetenkint kétszer: s <i ,, . . . , , s s ^-Hirdetések • | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | \ ^ —$— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁRI Hlvftta,0í 6r4k : •• l22-'»§ Egész évre 6 ht — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., I Ne é

eTévr'ei \ ~~o l \ hoya a hivataIos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Mindcn c

^

es hlMétéí5 után 3° «*• kincstári 1 Eg^hóuaprt I 50 l \ pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára ....... . — > 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Síiklay Nándor, Tábor Adolf papír- I S « * kereskedésében, a Wallfiscll- és llailfll-féle dohánytőzsdékb