Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-08 / 98.szám

letve a bor drágaságával, annak minősége is rosszabb, mi a laikus borfogyasztóközönség előtt különösnek és megmagyarázhatlannak tűnik fel. A közönség azon nézetet vallja, miszerint a bor árának emelkedésével szemben annak minősége is jobb lehet; ezen következtetés logice tökéletesen egészséges, de sajnos, a kedvezőtlen viszonyok alakulása ennek ellenkezőjét igazolja. Az ár magas voltát több faktor idézi elő. Budapesten a fogyasztási adó 7 frt i oo liter bor után ; ez magában véve is már körülbelül a fele a közönségesebb asztali bor beszerzési árának. A bor, mint kiforrt must a termelő helyen beszerezve ez idén is, midőn a belföldön körülbelül három millió hektoliter bor, tehát közel háromannyi, mint az előző években szüretett, átlag 15 frt volt 100 literenkint söprüstől. Számítsunk ehhez a söprüről való lefejtés alkalmával előálló 10%-nyi veszteséget, továbbá a bornak a termelő helyen keletkezett átvételi költségeit, mint szállítási dijat, apadást, fuvar dijat, ki- és beraktározást, pinczekezelési költséget, hordéhasználás dijat, munkabért, 2—3-szori fejtést, feltöltést, a tőke %-át stb..; ekkor azt találjuk, hogy a költségek minimuma körülbelül a bor beszerzési árának felét teszi ki, ha mármost hozzászámítják az eladás körül? fölmerült költséget, mint fuvart,, hordótörést, jutalékot, delcrede-ot,. azt látjuk, hogy az olcsón beszerzett mustból méreg drága bor fejlődött ; mely ugyan, ha lelkiismeretes tulajdonos birtokában van, a magy. kir. keresk. minisztérium 1893. évi XXIII. törvényezikkében körülirt követelményeinek a bor tisztaságát, valódiságát és elnevezését illetőleg megfelelne is, de a fogyasztóközönség szája izének meg nem felel, mondjuk ki : nem jó ! Erről persze sem a magas kormány, mely a bortörvény fontos intézkedését alkotta, sem a termelő, sem a tulajdonos, nem tehet. Ennek egyedüli oka maga a bor, mely a válságos viszonyok közepette termett. Tudjuk, hogy hazánk szőlőit a filloxera fellépése után, az utóbbi 1890-es évek óta, a peronoszpóra viticola tette tönkre és bár sokan és sokat tettek e szőlőbetegség meggátlására és tovább terjedés*; ellen, mégis nagy azok száma, kik e betegséggel szemben tétlenül nézik szőlőik pusztulását. De nem erről akarok beszélni. A hm minősége nem csupán a szőlőbeűe^ség, nem

1 egyedül a mostoha éveik kedvezőtlen időjárásának van alávetne, hanem főszerepet játszik ebben isiaga a bor kezelése. A bor minősegének msgáÜbpítására pedig a mustí anyaga, illetve annak minősége képezi a főtényezőt, A magyar rJDgsrtorvény tailájdonképen a hamisítással foglalkozik, szerinte csakis a kereskedő hamisíthat, hamisításnak deklarálván azt is

T ha borhoz viz öntetik,, mert ez szaporítás és a szaporüisásfc a törvény szigorúan bünteti.. Alkalm am nyílik minden esztendősem ugy a külföldnek, mint és küt&fL'ösen a bjeMoldnek egyes nagyeEfeb> bortermő vidéapánk élne, tudom, sirna-nevetne örömé-* ben !c Azóta egy év mult el a nélkül, hogy egy sornyi irás érkezett volna a távollé-| vő testvértől. Pedig hogy várták mind' aJ ketten ! Ha a levélhordót látták közeledne a ház felé, mindkettőjüknek megdobbant a szive : >Tőle hoz levelet !« — hogy aztán csalódottan, szomorúan, a holnap j pal biztasák csüggedő reményüket. S mindkettőjüknek a szivén mint a titkon őrlő féreg a fán, rágódott az iszonyú sejtés : ha meghalt 1 . , Ha meghal*, ott az idegenben, idegenek között, egy szerető szó nélkül hunyva le szemét távol azoktól, a kiket szeret, messzi, hazája felé küldve utolsó sóhaját , . . De titkolták egymás előtt szenvedésüket. Titokban megsiratták, meggyászolták a szeretett fiút, de egymás előtt elrejtették könnyeiket s vidám arczczal áltatták egymást. Ha hazajön László, — mondta az anya, nem kell munkában törni magadat. Csak akkor fogsz varrni, mikor kedved tartja. Dehogy is engedné ő, hogy az ő kis huga varrásai rontsa a szemét! — Majd meglásd, — mondta a leány, egyszer csak mikor nem is gondolunk rá, betoppan í Itt vagyok, hazajöttem ! Lehet hogy holnap, holnapután . . . egy hét múlva, egy hónap múlva, — de bizonyosan visszajön . . . — Gazdagok leszünk. — mondta tovább az Öreg aszony, — felmondjuk ezt a szük kis lakást. Aztán elmegyünk haza a kis házunkba ... ott élünk majd boldogan . . , S aztán félrefordult mind a kettő, hogy a másik ne lássa, bagy könyes a szeme. Éles csengetyühang zavarta fel a'Hányt álmodozásaiból. Riadtan ugrott: fel l«Syéről s az ajtóhoz siafcett. Azt hitte, valamelyik megrendelője Jött sürgetni^ a megrendelt munkát. Mikor kinyitotta, az ajtót, egy magas, őszbevegyült hajú férfi levett kalappal állt az ajtóküszöbün.. — Itt laknak Balog ék ? — kérdezte tétovázva. — Özvegy Balog Istvánné a leányával — tette hozzá. — Ide Másítottak, nem tudtom jó helyen járok-e? — Úgy van*, uram, — mondta* Irma — özvegy Bja&og Istvánné itt lakik. A leánya pedig

; én vagyok. Az idegen; Összerázkódott. Mereven különös pillantással mérte végig a leány alakját.. Aatán mind a két kesét feléje nyújtotta. •= Irma, kis húgom, — moadta remegő hangon, — hát nem ismejtsz rám ?.. László bátyád vagyok. A leány szótlanul, megdöfebenve nézett rá egy pillanatig. Nem, n>em, ebben a sápadt arczú, őszhaju, beesett szemű, kopott ruházatú idegenben nem .ismerte meg László bátyját. ,. Nagyon kicsiny volt még, mikor utoljára látta, nem alkothatott magának világos képet róla de homályosan emlékezett egy szép* déiezeg, sugár növésű barna férfira,, a, ki az ölébe vette, beczézte, kicsikéjének szólitottta... — Nem ismersz rám. . , nagyon megváltoztam, — szólt újra a férfi bántosan. — Nem csoda, sokat szenvedtem ... ha tudnád, édes kicsikém !. . Mégis, mégis, ez nem lehet más, mint keit meglátogatni és ilyenkor tapasztalom, mily érvényt szerez a szüretnél a hazafias bortermelő, a must megrontása körül. Igaz, csak vizet önt reá, eltekintve attól, hogy nem aqua destillata, hanem közönséges kutviz, bár ez az egészségre sem ártalmas, de a must minősége mindenesetre szenved. Most a vízzel hígított must, — miután a nagyobb borkereskedő nagyobbára mustot szed össze őszkor, mert a termelőnek ilyenkor pénzszüksége van, a kereskedő előnyösebben vásárolhat, — ennek birtokába jut; mely kiforrt állapotban a magyar bortörvény követelményeinek meg nem felel és ilyképen a kereskedő a leghevesebb szekatúrának szolgáltatik ki ugy a vevő, niint a bíróság, illetve szakbizottság részéről. Nehéz feladat jut & kereskedőneky ily anyagában tökéletesen elrontott bort vjgy Összeházasítás, mint javítás útjára eladhatóvá tenni* A kereskedőnek legnagyobb elo%igyázata mellett sem lehetséges ily hamisítványok bevásárlását kikerülnie, mert bevásárlási évadjában sok helyen eszközöl vételeket, néha egész szőlőhegyet vásárol össze és nem küldhet minden községbe megbízható vegyészt a raaust megvizsgálására. Van ugyan egy szalmaszál, mil&e kapaszkodnia lelket, és ez a must előre megállapított átlagos czukortas&alma a Wagner-félte v. klosterneoburgi mustmérőn. Dfe a termőévek, egyes vidékek, napos; —• és árnyas helyek, kövér — és sovány földek különböző fokot mutatnak czukortarfcalmukat illetőleg. László bátyja ! . ... Hányszor hallott* ezt az érczes, mégiss íágy hangot álmában !.. A külseje mcgváfeKsott — de a Hangja, az a régi... — Te vagy, ts- vagy, megismertelek ! — s tartózkodás* iaéJkűl Ölelte át a viszszatért testvért. Sokáig, sokáig taarfeották átölelve egymást?,, mintha annyi év mulasztását akarnák helyrehozni.... Mennyi elbesaélkai valójok volt?!! A leány elmondta,, hogyan dolgozói*,, hogy munkájával tartotta fenn magát ás> anyját. Bátyja a kezát fogva, boldogan; nézte, hallgatta. — Milyen, szép vagy, kicsi&éías! — ismételte egyiöi, — Hogy meglőttél! Micsoda gyön#.öirű virág lett afeból a kedves kis binqífeió>b;óí!; — S. mR&fc beszélj magadról, Lacz^ó bátyám,. -a& s&óMt a leány, snikor mind^at elmondott*. -— Hogy folytt sorsod otlfc' a tengeren, túli t A féri* arcza elkomouodott; egy perczig h&lfgatya nézett uaaga elébe. Aztán igy sz$tet£ :

: N,ézz az arezorapara, Irmám,,, ott meg látojt a feleletet kérdésedre. Lájtod ezeket a^ í&aezokat a homokomon, as. arezomon ? XJktoé ezt az ősz hajat, ezeket a szeme ket ?. . Tudod-e miről beszélnek ezek ? | Szenvedésről, , ., lelkj szenvedésről, testi fájdalomról *,. mind a kettőben volt elég részem. S mintha hamar túl akarna esni a dolgon, gyosabban folytatta :

: —- A mit reméltem, nem teljesedett be, Szegény vagyok, húgom, annyim sincs, hogy magamat eltarthassam, Szívesen fo* gadtok«e ilyen koldust} I Erre legalkalmasabb~v-olfl»-a-magyar kir. keresk. miniszter valamelyik szakmegbizottja, egyes szőlővidékeknek az átlagos czukortartalmát megállapítani, hogy a borvevő tájékozva lehessen ez iránt és esetleges hamisítványok vételét elkerülhesse. Nem akarok ama kizárólagos nézetnek hódolni, hogy csakis a termelő van a helyzetben hamisiani, megtörténik ez több kereskedőnél, különösen kisebb palaczk-borkereskedőnél, sőt korcsmárosnál is

T hogy vizez, és ezeket súlyosan büntetné a törvény szigora, ha feljelentenék. [ Csakhogy a feljelentés formalitással, mint bejelentés, kiadással, mint vegyíelemzés, van egybekötve és igy senkinek, vagy csak nagy ritkán jut valakinak eszébe,, ily kiadásokkal és utánjárás mellett, másnak is

; kárt ©kőzni: ott ped%, h°l feljelentés néies, bűnös sinc&ü' Erre' akarom a* kormány figyelőéit felhívni! Szerezzen érvényt a

1 térvénynek, ufiasitsá* az elöljáróságot< sajiát kerületében^ hogy minden hdÖain legalább egyszer vegyen mintáit- a termelőtől, kereskedőtől, korcsmáhöstél és szatÓTesolkél egyjaránt és vizsfr^lüassa meg boraikat. Ily s«%o*ra eljárás mellett, ugy attermelÖJ- mint kereskedő és ltörtss-máros,,valamint szatócs goncfoskovdik maáfÜ arról, hogy egészséges,,. tisztán 1 léezeft valódi bort találjfuii au borvizsg^'é közeg, akkor lesz HilaV tásunk amaty hogy megingott tüzal!-munk aa hor iránt ismét helyireállittassélfc és hogy hazafias lelkesedés közepette vígan mondhassuk:: Borban igazság! Borovitzs. — Oki. Lacffké, hogy kérdezhetsz-, ilyet ? Csakhogy itt vagy, csakhogy élsz! . . Majd megsegít bennünket! a, jó Istene ©te anyánk — nem tudom, hogy fogja elfásehai ezt a hirt . . . Olyan erősen hiszi abban, hogy te gazdagon, nagy vagyoaoaJl fogsz visszatérni; évekért! keresztül: beleélte magát ebbe a goradíolatba .. . Aztán a hirtelen meglepetés az Öröm . . . Édes bátyám morsdíuuék valamit. Si lassan, szemlesütve mondíta to-. vább>:: —- Azt gondolom, hogy jó lersaae, ha

t egyeli&re anyánk nem is tudna a te visz-, szatértedről. Lassanként előkészíteném, jhozzászoktatnám a gondolathoz, hogy rövid idő alatt hazajössz . . . hogy sze-. gényen térsz vissza. Ismerek egy asszonyt, aki szívesen adna szállást s ahol étkez hétnél is . . . Mit gondolsz? A férfi felsóhajtott. — Nagyon nyomorult vagyok, — mormolta keserűen. — Egy krajezárom sincs, koldusabb vagyok a legutolsó koldusnál... Minek is jöttem haza : nyűgnek, te*hernek! — Ne beszélj igy, — kérlelte a leánykomolyan. — Te az én László bátyámi vagy s, éppen vgy szeretlek, mintha, [nagy vagyonnal tértél volna vissza höz-. zánk. Hallgass ide. Én munkámmal any-_ nyit keresek

x hogy félre is tehetek belőle. Egész kis, tőkét gyűjtöttem már össze , . , Ne félj hát attól, hogy ter-. hűnkre vagy , , , Be menj, kérlek, mert ha anyánk hazajön, vége mindennek . . % Az az asszony itt lakik a szomszéd uu