Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-17 / 92.szám

erdőmester, mérnök, pénztárosok, számvevő, ellenőrök, közgyám törzsfizetéseit leszállítottak, a lakbért némelyeknél felemelték. Mindenütt takarékoskodtak, mindenütt levontak. A rendőrfogalmazó fizetését felemelték. A rendőrbiztosoknak ruhaátalányt és lakást, a hivatalszolgáknak nagyobb fizetést szavaztak meg, a szőlőőrök számát 14-rŐl 17-re emelték fel. Gyakran kifejtettük már a polgármesteri állás diszes voltát. Kifejeztük abbeli nézetünket, hogy a polgármester fizetésének megállapításánál a városnak bőkezűnek kell lennie. 3000 frt fizetés éppen nem sok a város fejének, akinek reprezentálnia is kell. Akárki lesz a város polgármestere, személyi pótlékokkal kell majd a kisebb fizetést emelni. Mire való a pótlék, adjanak nagyobb fizetést. Végül még egy határozatra kell kiterjeszkednünk, amely különösen minket, hírlapírókat közelebbről érdekel. A szerv, szabályzat 100 §-ában ama tétel fordul elő, hogy a hírlapíróknak és érdeklődőknek felvilágosítást csak a hivatalok főnökei adnak. Csernoch János dr. kanonok e szót „ hírlapírók " kihagyni indítványozta. Indítványának megindokolásában meglehetős kíméletlen hangon nyilatkozott a hírlapírókról. Nem tulajdonítunk a kanonok ur enuncziácziójának nagyobb súlyt, nem akarunk arra erősebb hangon reflektálni, — jóllehet a felszólalás modora feljogosítana bennünket erre, — csak ama nézetünknek adunk kifejezést, hogy a hírlapirodalom az első sorban érdeklődő. Reméljük, hogy a város tanácsa nem .akar a nyilvánosság elől elzárkózni. A kanonok iirnak pedig azt feleljük, hogy nem akarjuk hinni, hogy ő Nagysága nyilatkozatával bennünket sérteni akart volna. Nem akarjuk elhinni tiszteletreméltó állásánál fogva sem. Szándékosan nem jártunk utána nek az jutott volna eszébe, hogy kerek ezer év fotográfiáját teremtse meg egy ilyen millenáris kiállításban. S ezen a csinos területen százhatvanöt különféle csarnok és egyéb kiállítási épület van, legnagyobbrészt igazi paloták. Kétségen felül áll, hogy a magyarok jövő évi nagy kiállításának a legnevezetesebb része a történelmi kiállítás leszen, amelynek egészét a kiállítás első főcsoportja öleli fel, mig a második főcsoport a jelenkor vívmányait fogja elhelyezni egymás mellé. Ez a történelmi főcsoport mindenekelőtt arról nevezetes, hogy a hazai építészet fejlődését feltüntető oly épületekben lesz elhelyezve, amelyek már maguk is megannyi emlékei a magyarság múltjának. A tizedik századtól, a román építészeti ízléstől kezdve a mai napig minden fázisát feltüntetik ezek az épületek a magyar építészet haladásának. Az egész épületcsoport az úgynevezett Széchenyi-szigeten van, amelyet tiszta vizű szép tó vesz körül, ugy, hogy a néző már messziről egy külön világot sejt abban a regényes csoportban, amelynek középkori vára, kastélya, temploma megannyi remek utánzata egy-egy meglevőnek, amelyhez a valóságban a magyar nép múltja fűződik. Ott lesz a byzanczi román izlésü csarnok, amely a magyarok első felkent királyának, szent annak, hogy a kanonok ur intencziója felől meggyőződést nyerjünk, nem jártunk utána pedig azért, mert „a priori" feltételeztük róla azt, hogy ismert előzékenységénél, műveltségénél és tudományosságánál fogva nem lehetett szándékában azokat megsérteni, a kik a hírlapirodalom, különösen a vidéki hírlapirodalom nehéz és hálátlan pályáján haladnak. Legyen meggyőződve a kanonok ur, hogy az esetben, ha nyilatkozatának éle ellenünk volna irányítva, tudnánk a megtorlásra módot találni. A szervezési szabályzat elkészült. Nagy igyekezettel, nagy fáradsággal és mindig a közjót tartva szemeink előtt, foglalkoztunk lapunk hasábjain e kérdéssel. Lehet, hogy nem mindig találtuk el a helyes véleményt a megoldásra nézve, de szándékaink őszinteségében, a személyeskedés mellőzésében, az inteneziók önzetlenségében mindig egyformák voltunk. Fáj nekünk, hogy nem minden sikerült akként, a mint azt mi legjobb meggyőződésünk szerint jónak és helyesnek találtuk. Kinek volt igaza, nekünk, vagy azoknak, a kik néhány — szerintünk — ferde intézkedést iktattak a szabályzatba, azt a jövő fogja beigazolni. Dankó Pista hangversenye. Esztergom, 1S95. nov. 15. Ki ne ismerné széles e hazában Dankó Pistát, a hires zeneszerzőt, akinek szívhez szóló bus és lelkesítő vidám dalai a magyar ember keblét hevesen dobogtatják meg, aki száraz fájában a legviharosabb és leggyengédebb érzelmeket hangoztatja ? Az egész ország el van árasztya a szebbnél szebb nótákkal, amelyek mind Dankó Pista zsenialitását hirdetik, a külföld is elismeréssel adózik bájos zenéjének. Mindenütt és mindenki lelkesül a jelenkor első népdalköltőjeért, csak Esztergom városa vonul szerényen háttérbe akkor, midőn arról van szó, hogy egy Istvánnak a korát jellemzi (ebben fogadja majd a király a hazai és külföldi küldöttségeket) ; ott lesz a vajda-hunyadi vár csodás hűségű utánzata, amely elénk varázsolja még restaurált állapotban is a nagy törekvő Hunyady János országkormányzó emlékezetét: a XIV—XV. század ez egyetlen megmaradt nevezetes épülete után a XVI—XIX. század építészeti emlékei következnek : a régi gazdag magyar főurak ősi kastélyai. S ezekben az érdekes s a múltból ide varázsolt épületekben lesz benne mindaz, ami emlék a megfelelő korszakból, mint történelmi kincs megmaradt nekünk, magyaroknak. Itt lesznek a régi njagyar királyok kincsei, ugy az anyagi, mint a szellemi értékűek, minők a nevezetes történelmi okmányok és könyvek, ez utóbbiakból például a hires Corvinák. Összegyűjtjük itt a király kincstárának minden magyar eredetű, nagyhírű kincseit ; megtaláljuk idegen uralkodók szíves jóvoltából a hozzájuk, külföldre vándorolt magyar származású drágaságokat; a török szultán, a Vatikán, az olasz király, a német császár, az orosz czár s a temérdek külföldi múzeum mind kitűnő előzékenységgel bocsátja erre az alkalomra a kiállítás rendelkezésére^ ami magyar műkincs, ereklye, emlék ma már az ő tulajdona. S mindenekelőtt ott lesz minden magyar ember összes magyar kis anyagi áldozattal hozzájáruljon a Múzsa fenkölt bajnokának sikereihez. Valóban bámulatos, mily közönyös városunk lakossága, a szépmüvészetekkel szemben. Panaszkodnak, hogy nincs semmiféle magasabb szellemi szórakozásra tér, midőn azonban alkalom nyílnék arra, akkor távollétükkel tüntetnek. Két estén át gyönyörködtette Dankó Pista és kitűnően szervezett daltársulata azon igen csekély, de előkelő közönséget, amely a Fürdő vendéglő nagytermében egybegyűlt, két estén át ragadta magával a szépért és nemesért lelkesedő zenebarátokat. Dankó Pista a mély érzelem, az igazi magyar fájdalom és az igazi magyar jókedv költője. Szomorú nótáiba beleönti poéta lekének minden keservét, andalgóiba az enyhe érzelem hangulatát, pattogó friss csárdásaiban a könnyed vidámság húrjait pengeti meg. Midőn a hegedűt kezébe veszi és saját szerzeményeit eljátsza, magával ragadja, enthuziazmálja a legridegebben érző embert is. Muzsikája bájos, fülbemászó és zamatos, tősgyökeres magyar muzsika, amely ment az ujabb kor népdalköltői igen nagy részének mesterkéltségétől. Egyszóval Dankó Pista tökéletes indviduális művészi tehetség. Szerény megjelenése, distingvált modora a magán embert is azonnal rokonszenszenvessé tetszik az előtt, aki véle érintkezik. Dankó Pista ujabb szerzeményeit mutatta be nekünk. Gyönyörű motívumai vannak: «A Rácz Pali hegedűje*, «A háborgó Balaton*, € Szegedébe nincs hiba a leányba* és «Nem járok én soha uri ruhába* kezdetű nótáknak. A mesteren kívül kitűntek: Hajnal Erzsike, E. Lányi Szidi, ErczkÖvy Károly, Csorba János és Leeb Vilmos. Hajnal Erzsike egy bájos 17 éves leányka, aki Dankó Pista szomorú nótáit mély érzéssel, vig nótáit jókedvvel énekelte el. Megjelenése vonzó, mozdulatai deczensek, hangja igen kellemes, behízelgő soprán hang, amelyet jól tud használni. Különösen elragadóan énekelte a < Szegedébe nincs hiba a leányba* cz. frisset, a mely után a közönség zúgó éljenzésben és tapsban tört ki. Hajnal Erzsikének, aki pályájának még csak kezdetén van, (Dankó Pista fedezte fel benne vonatkozású, féltve őrzött drágasága, legyen az kép, vagy szobor, vagy ékszer, vagy ruha, vagy fegyver. A vajda-hunyadi vár földszintjén levő lovagteremben pedig a hadtörténelmi emlékek gazdag csoportját találjuk a magyar hősökről maradt ereklyékkel együtt; a többek közt például II. Lajosnak, a mohácsi nagy csatában elesett ifjú magyar királynak a pánczélöltözetét. S ennek a romantikus ízű, de teljesen igaz alapokon nyugvó történelmi csoportnak a kiegészítéséül lesz a millenénium folyamán egy a maga nemében még eddig a földkerekségen páratlanul álló olyan díszmenet Budapesten, amelyre bizonynyal egész életében visszaemlékezik majd, aki megnézi. A Vágó Pál festőművész tervezte millenáris történelmi nagy díszmenet ez. Egy hatalmas, gyönyörű, komoly felvonulás a mult nagy alakjainak a személyesitésével. Elkezdve Árpádtól, akit a hét vezér s a kaczagányos magyar leventék kisérnek lóháton, ezer év előtti korhű öltözetben. Maga a honfoglaló vezér hófehér lovon, körülötte a pusztaszeri vérszerződés alkotmányos bajnokai. Azután az első magyar király, oldalán Asztrik püspökkel, a nagy hittéritővel; nyomukban a szent kereszt alatt vonuló proczesszió, amely magával ragadja a pogány magyarságot s a keresztnek nyeri az isteni szikrát és alig néhány hónapja, hogy a nyilvánosság előtt szerepel) szép jövőt jósolunk. A kisasszony, ha komolyan iparkodni fog, kitűnő népszínműénekesnővé forrja ki magát. E. Lányi Szidi városunk leánya a mezzosoprán énekesnő. Iskolázott hangja igen előnyösen tünt ki a kettősben, amelyet Hajnal Erzsikével együtt adott elő. E nótákat: «Nyisd ki anyám a virágos ablakot* és «Tillárom haj** a közönség megismételtette. Erczkövi Károly magasabb fekvésű baritonnal rendelkezik, amelyet előnyösen használ fel. A fájdalmas motivumú nótákat mély érzéssel és igyekezettel adta elő. Csorba János az ő kuruczos nótáival, kitűnő előadó tehetségével jókedvre hangolta a hálás közönséget. Meg kell még említenünk Leeb Vilmost, a társulat zongorakisérőjét, Leeb legutóbb Pálmay Ilkát kisérte Bpesten bucsú-hangversenyén, solókat is játszott a hallgatóság nagy megelégedésére. Leeb tősgyökeres bécsi ember és tUrwiener* létére a magyar nótákat kitűnően interpretálja. Nagy enthuziaszta, lelkesedik a magyarságért és a magyar nótákért. A zongoraművész igen előnyösen mutatkozott be az esztergomiaknak. Többek közt bal kézzel játszott néhány magyar nótát hamisítatlan magyar érzéssel, mintha csak az alföldi rónaság gyermeke lenne. A hálás közönség a mestert, Dankó Pistát és kitűnő, törekvő társulatát lelkes tapsokban részesítette. Annyit mondhatunk, hogy örökké sajnálhatják mindazok, akik a ritka tősgyökeres, magyar izü hangversenyt nem hallgatták végig, mert azok nagy műélvezettől fosztották meg magukat. Dankóék, jóllehet a nagy közönség közönye Pista bátyánk zsebét nem töltötte meg a kellő mértékben, saját nyilatkozatuk szerint kellemes emlékekkel távoznak városunkból, ahol a kicsiny, de distingvált közönség elismerő hálájának lettek osztályosaivá. A tulajdonképeni hangverseny után az esztergomi társaság néhány tagja és Dankóék egymás között a késő éjféli órákig kedélyesen elmulattak. Valóságos kis «concert paré-t» rendeztek, amelyben résztvettek a művészek és dilettánsok is. Dankó Pista bátyánk jó kedvre kereke-" dett és az esztergomi czigány-zenekart meg a nemzet fiait. Megelevenül az egész magyar történelem ; ami dicső, kimagasló volt benne, azt álmodjuk újra és látni fogjuk nagy királyainkat, amint egymás nyomdokaiba lépnek és újra letűnnek, mint hulló meteorjai az évszázadoknak. Ott lesz Nagy Lajos, ott lesz Hollós Mátyás király, ott lesznek a Habsburgok, a hadverő vitéz fejedelmei Erdélynek. S meglátjuk újra ezernyolczszáznegyvennyolczat, a magyar nemzet szabadharczának a kimagasló alakjaival; aztán következik a nagy kibékülés a király és a nemzet között: az 1867-iki kiegyezés!... Ezer esztendőt nem támasztottak még igy fel sehol a világon ! S ehhez a nagyszabású történelmi színjátékhoz az egész Magyarország minden megyéje beállítja fiai közül a résztvevőket, a szereplőket; ott lesz a menetben ur és paraszt; ott lesz az egész ország. A gazdag ur maga állítja ki pompás, költséges ruháját; az egyszerű nép fiairól a megyék gondoskodnak. Minden lovas, aki ott szerepel, becsületére fog válni annak a közmondásnak, hogy lóra termett nemzet a magyar. Az urak mind hires lovasok ; a többiek mind kiszolgált huszárok, vagy hamisittatlan magyar csikósok, akik ugy jönnek majd ide a pusztákról a magHk sárkányvérű lovaival. Ezért a látványért csak érdemes lesz a külföldnek elfáradni hozzánk ! (Folyt köv.)