Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-07 / 89.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 89. szám. Csütörtök, 1895. november 7. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r • • •• ^VJ^V^VXNX\V.VX\VJ»X^^V^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. -*——.———:—,— Jít .:j.^ r . nm ^ r /n^mmm,,,^ Megjelenik hetenkint kétszer: | — — | | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | Hirdetések > —8— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ^ | ELŐFIZETÉSI ÁF^ |* Hivatalos órák: d. e. l2-2-i fl . § • s Egész évre 6 frt — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., § I Kegyed 6 évre .' .' .' i * 5^ l \ hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Mi "óen egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ Egy hónapra .... — » 50 » | pénzek és reklamálások küldendők. | bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára — » 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papír- I fe»N*jwc»»Ma*Nv^x*»x*sv^^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. !V\X\VX^NVA\>NVX\X^^ Kevesebb a pótadó. Esztergom, 1S95. nov- 6. A mitől oly sokan rettegtek, a mi oly aggodalmakat keltett az eszter­gomiak nagy részének gyengéd ke­belében, t. i. a pótadó emelkedése, felesleges volt. Az utóbbi időben Esztergom nagy vállalatokba fogott, némelyeket már be is fejezett. Körülbelül 900.000 frtos amortizáczionális kölcsönt vet­tek fel a kaszárnya, a gymnazium építésére, a városház renoválására, a hidfeljárók elkészítésére és a vá­ros nagyobbszerű kövezésére. Mindezen kiadástöbblet folytán a pótadó óriási mérvben emelkedett volna, ha a városrészek egyesítésé­vel a pótadóalap, vagyis az állami adó nem növekedett és ennek ará­nyában az egyes polgárokra eső \ a pótadó nem csökkent volna. Az 1896-iki költségvetés irány­zatába betekintést vettünk és a közönség nagyobb tájékoztatá­sára nagyjában közöljük. Dóczy An­tal városi számvevőnek az 1896. év­re szóló költségvetési előterjesztését, amelyet a napokban fog a tanács és pénzügyi bizottság együttesen tár­gyalni, ugy, hogy a hétfői városi közgyűlésen már a költségvetés is napirendre kerül. A kiadások változásának élén­kebb feltüntetésére párhuzamot vo­nunk a tavalyi az egyesülés előtti kiadások és az 1896-ra szóló kiadási előirányzatok között, rövidség okáért csak a nagyobb tételeket sorolván fel: 1895. évi költségvetés 1896. évi előirányzat Közigazgatás : 16148 frt 15 kr 33138 frt 10 Kegyúri kiadások : 2673 it 76 „ 3236 „ 13 Közegészségügy : 2190 B 3200 n — Közoktatásügy : 18304 „ 16 „ 20879 „ 16 Erdészet: 6093 6335 n 50 Utczák kövezése : 3600 „ 4340 „ 55 Városi épületek : 2213 n 06 3860 n Utczák világítása • 1587 n 20 2603 „ 18 Állami adók ; 5302 n 77 5664 „ 66 Jótékonyságok : 2898 n 42 3529 „ 52 Katonai kiadások : 3550 II — 1300 n Tartozásokra : 18950 n 76 48018 „ — Vegyes kiadások : 9029 „ 6466 n Rendőrség : 7429 n 25 17008 Rendkivüli alkal­— mazottak : 2920 n Ez a najjv obb kiadások közötti párhuzam. Az 1895-iki kiadások összege volt . . . . 118990^ frt — kr. Az 1896-ra szóló előirányzatban a kiadások összege 187352 frt 34 kr. A kiadásokra a födözet tavaly volt .... 84400 frt 14 kr, az idén lesz 116143 f 02 > A födözeti tételek között a leg­nagyobb szerepet játsza a katonai megtérítés, amely 29859 frt 64 krt tesz ki. 1895-ben pótadó utján megtérítendő volt 34589 frt 86 kr, amelyet 60000 frt állami adó, mint pótadó alap után vetettek ki és igy 79 százalék volt a pótadó. Az 1896-ra szóló előirányzat sze­rint megtérítendő lesz 71210 frt, a melyet az egyesülés folytán 105.000 frtra felemelkedett állami adó, mint pótadóalap után fognak beszerezni. Pontos kiszámítás szerint a 105.000 frt állami adó után járó 71210 frt pót­adó 67 3 / 4 °/ 0-nak felel meg. Ezek szerint tehát az 1895-iki 79 % helyett 1896-ban 67 3 / 4 % lesz a pótadó. Néhány szóval akarunk a vá­ros adósságával foglalkozni. Eszter­gom a kaszárnyaépités alkalmával 700.000 frtos kölcsönt vett fel, amely­ben a régebbi kölcsönöket is con­vertálták. A legutóbbi városi köz­gyűlés határozata értelmében is­mét 200.000 frtos kölcsönügyletet eszközöltek a gymnasium, a hidfel­járók felépítésére, a Lőrincz-utczai házak kisajátítására, a Lőrincz-utcza és környékének rendezésére, a vá­rosház renoválására és a kövezésre. A város összes adóssága 852.000 frt, ezen összegnek évi amortizáczionális kamataira és törlesztésére 48018 frt van felvéve. A hátralevő 48000 frt kölcsön a kövezési alapot terheli és ezt külön törlesztik az utczák kövezésére elő­irányzott összegből. íme itt van a városrészek egyesí­tésének íinancziális haszna, daczára azon nagy vállalatoknak, melyekbe a város belefogott, a polgárok anyagi megterheltetése reducálodik. Ez anyagi előnyre a szt. tamásiak, vízivárosiak és szt.-györgymezeiek fanyarul fognak mosolyogni, az mond­ván, hogy ők az egyesítés után több pótadót fizetnek, mint az előtt és hogy az egyesítéssel csak a kir. vá­rosiak nyertek. Ezen esetleg felhang­zó nyilatkozatokra csak annyit je­gyezünk meg, hogy az egyesítéssel oly előnyöket kaptak a volt szom­szédvárosok lakói, amelyek az anyagi> y kiadások növekedéséi; kárpótolni fogják. A számvevői előterjesztése esetleg módosítani fognak, — e módosítások azonban nem lesznek oly mérvűek, hogy az általunk is Íz ^Esztergom és Vidéke" taraja, O s 2. Rongyosodik a fa lombja, Galy növése rég megállott, Az ökörnyál összefogja A hulladó vadvirágot. Száll a madár, a ki szálló, Karcsú gólya, könnyű fecske, Száll a daru, a vigyázó, Gyalog indul a fürjecske, Sorvad a nap, sokat alszik, Nem hisz neki már a bimbó. Huzamos szél nesze hallszik, Fölszakad a gyors iringó. Terhes felhő bontogatja Napnyugatról lassú szárnyát, Hetes eső mosogatja A kiszolgált föld határát. S megjön a szél, zúg hatalma Hegyen-völgyön, pusztaságon, Eltemeti a mit halva Lel a tépett, hideg ágyon. Figyelek a szél szavára, Hulló lombot megsiratja . . . Ez az őszi hervadás a Kikeletnek édes anyja. Móra István. Az őzike. — Ugy-e bár őzikém, nem mindig ilyen nyájas, barátságos, vidám a rengeteg ? Most még a fehér derekú nyárfák leve­leinek susogását is hallani ; de még azt is, ahogy a lombok közt a madárfiokák enni kérnek, csipogva, repesve, az anya­madártól ! De bezzeg, mikor vad lárma veri föl a csalitot! Mikor vadászcsapat törtet át a sürün, mint a haragos ferge­teg ! Emlékszel-e arra, mikor az a szilaj, kegyetlen csoport üldözőbe vett, s te véresen futottál ami kis kertünkbe, oltal­mat keresve nálunk, az én lábamnál ? Persze, sebed azóta begyógyult, te most már vigan sétálsz a szép, illatos erdőben s nem félsz mellettem a vadászoktól, ugy-e bár, kis őzikém ? Az őzike gyönyörű fekete szemével oly okosan nézett föl pártfogónéjára, mintha^ értené annak a beszédét, s mintha a hála könnycseppje volna az a szemében, ami az őzek szemében rendesen ott ragyog. Mert ami őzikénket halálos veszedelemtől mentette meg az erdész aranyhajú lánya, a sugár Böske. Sikongott a vadászkürt, reszketett az erdőben a legkisebb falevél is. A sebesült őzikének alig volt ideje átugorni az erdészlak kerítésén: ott ösz­szerogyott a lányka lába előtt. A lányka bevitte őt a kamrába s ahogy jöttek a zordon vadászok és kérdezték: — Nem látott erre futni egy őzet, kis hugánk ? Azt felelte : — Nem biz én, vadász uraimék ? S a vadászok elmentek. Böske boldo­gan futott vissza őzikéjéhez. Bekötözte a sebét a szegény kis állatnak. Ápolta, meggyógyította. Nagyon jó barátok let­tek. Együtt sétáltak a mohos erdei uta­kon, az ezüstdereku nyárfák közt, a dalos lombsátor alatt. II. Bizony, bizony: az erdészek Böskéjé­neTc nem igen volt egyéb öröme, mint az ő selyemszőrü játszópajtása, a kis őzike. Apja rég meghalt, most édes anyját is ágyba döntötte az öregség. A kis er­dészlakba beköszöntött a nyomorúság, pedig olyan szép volt az a repkénybefu­totta, muskátlis ablakú, galambos ereszü házikó, mintha csak a boldogság lakna benne. De nem volt, aki a kis. virágos ház lakóinak betevő falatot adjon. Pedig sokan laktak benne. A beteg anya, meg öske, meg a kis testvérei. No meg az zike. Még az volt a legboldogabb. Az szépen ellegelt a zöld pázsiton, még neki is kövéredett egy kissé. Annál inkább soványodtak a házikó többi lakói . . . Most aztán szomorú sétákat tettek a a zengő, madárdalos erdő kacskaringós J utjain, Böske meg az őzike. — A városban lakik az orvos, kocsit kellene érte küldeni, el kellene hozatni a beteg anyához, — mondta János, Böske legnagyobbik öcscse. Böske szomorúan nézett öcscsére ; még szomorúbban a sápadt, kedves betegre. Orvost hozatni, messziről, kocsin, meg drága orvosságokat í De miből ? Mikor jobbára abból élnek, amit a jószivü erdő a maga szegényeinek terem ! Mentek, mentek az erdőben, Böske meg az őzike. Eszükbe se jutott most ját­szadozni. Még az őzike is szomorú volt, mintha értené úrnője nagy keserűségét. Alkonyodott. A nap utolsó sugarai mintha aranybetüket irtak volna a nyár­fák fehér derekára. S azok olyanok vol­tak, mint az aranybetűs, fehér síremlé­kek ; Böske szivét nehéz sejtelem szorí­totta össze. Mintha édes anyja síremlé­két látná. Mintha temetőben járna most, a máskor olyan vidám, rigó füttyös, ger­lebugásos erdőben . . . Mi lesz a szegény édes anyából, ha nem tudja elhozatni a doktort, messziről, kocsin . . . III. A földes ur fia állott előttük. Nézte a kis lányt és megsimogatta az őzet. — Szép őzikéd van, kis húgom. — És szelid. És okos, — dicsérte hű­séges állatját a leány.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom