Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-31 / 87.szám

Esztergom, XVtl. évfolyam. 87. szám. Csütörtök, 1895. október 31. ESZTERGOM és VIDÉKE ' r w _ r • • •• ^VXSX\VXNVNXVNN\XVN\VNV\^^^^ VAROSí ES MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. 3***^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | Hirdetések —— | hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI k.Y\: | Hivataloi órák: d. e. 12—2-ig. | ^

.. ^ s Egész évre .... 6 frt — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | I NegyeTévre * .' .' \ '. '. ." i-l$ö l f hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári [ Egy hónapra . ..'.!.!!..—» 50 » | pénzek és reklamálások küldendők. | bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára . — » 7 » ^ Egye* számok kaphatók a kiadóhivatalban, Szíklay Nándor, Tábor Adolf papír- I tvNXxvxNVNNVs^^^^^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Hangh-féle dohánytozsdékben. IMWWWKMKWW^^ 1 Az uj városi közkórház. Esztergom, 1895. °kt. 3°Annyit nyertünk az utóbbi időben, hogy szerénytelenségnek tűnnék fel az > előre* jelszót hangoztatni, ha a kérdés, melylyel foglalkozni akarunk, nem volna a legégetőbb szükségek egyike. Es ez az uj városi közkórház. A jelenlegi kórház a betegek igényeinek már sehogysem felel meg, régóta foglalkoznak már egy új kórház felépítésének kérdésével, van már régóta kórházbizottságunk, telkünk, sőt — a mi Esztergomban ritkaság — pénzünk is van e czélra, — eredményt azonban mindeddig nem látunk. fi Valóban nem tudjuk felfogni, mi az oka annak, hogy a kórházi bizottság nem kezd bele a tényleges munkába. A kórházi bizottság teljesen független az összes többi bizottságoktól sőt a képviselőtestülettől is, nem kell annak másoktól impulzust várnia, hanem cselekednie kell sürgősen és elodázhatlanul. Az új kórházat közadakozásokból fogják felépiteni, a város e czélra épen a telket adományozta. Eddigi ő Eminencziája és a Takarékpénztár nagylelkűségéből, továbbá a tavaly rendezett kórházhangverseny jövedelméből 41,500 frttal rendelkezik a kórházalap. A hiányzó összeget közadakozásból fogják fedezni. Az adakozások mikéntjét, biztos értesülésünk szerint, már kidolgozták. Ugyanis aláírási iveket fognak kibocsájtani, a melyeken a polgárok vagyoni tehetségük és jótékonyságuk szerint egy bizonyos összeget irnak alá, a melyet 3 éven belül 3 egyenlő részben, évenkint meghatározott időben fognak lefizetni. Az első részletet az építés megkezdésekor fogják a nemes czélra adakozni. Kezdje meg a kórházi bizottság a gyűjtő ivek kibocsájtását, ugy, hogy az aláírások mihamarább együtt legyenek és az építkezésbe kora tavaszszal okvetlenül bele lehessen kezdeni. A,z uj kórház építési költsége körülbelül 80.000 frtra rug fel. Igy tehát még 40.000 frtra van szükség, a mely összegnek a polgárok bőkezűségéből és jótékonyságából kell befolynia. Azt hisszük, nem követünk el indiskrécziót, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a tehetősebbek minél előbb és minél nagyobb összeget fognak a nemes czélra aláírni. Igyekezzék a kórházi bizottság, feleljen meg azon feladatának, amelyet a közgyűlés reá bízott, építsük fel mielőbb a modern kor követelményeinek megfelelő kórházat, hogy a betegek ápolására oly épülettel rendelkezzünk, amely a kívánalmaknak megfelel. Buzduljunk fel a szomszédos Győr város példáján, amely a napokban szenteli fel diszes uj kórházát ! Mutassuk meg, hogy mi is tudunk a közjónak szolgálatokat tenni — ha kell, nagyobb anyagi áldozatok árán is ! 50 éves plébános! jubileum, Esztergom, 1895. 30. Lélekemelő ünnepély folyt le e hó 25-én M.-Szölgyénben, a midőn Jezsó Mihály esperes 50 éves plébánosi jubileumát tartotta. Jezsó Mihály hosszabb ideig plébánoskodott Jókán és Vásáruton. Mint csallóközi plébánosnak a pozsonyi megyebizottságban jelentékeny szerepe volt, gyakran szólalt fel különösen egyházi ügyekben és kijelentései nagy sulylyal birtak. Jelenleg Magyar- és Német-Szölgyén esperes plébánosa; az esztergomi megyebizottság ismert, rokonszenves tagja. Ki nem ismerné nálunk a kedves Jezsó Mihályt, a boldogult Simor primás alterégóját, aki igen gyakran emeli fel szavát a közügyet érdeklő kérdésekben. Jubileuma alkalmából M.-Szölgyénben igen szép ünnepséget rendezett a párkányi kerületi papság és a község. O Eminencziája Vaszary Kolos képviseletében Boltizár József püspök, érseki helynök és Walter Gyula dr. primási titkár jelentek meg a diszes ünnepélyen. Délelőtt fél 11 órakora szölgyéni r. kath. templomban hálaadó istentisztelet volt. Ezután a párkányi kerületi papság tisztelgett az agg jubilánsnál. 11 órakor diszgyülést tartottak, a melyen elsőnek Boltizár József püspök szólalt fel, melegen IÍ „Esztergom és Vidéke" tárczája. Turul házassága. Irta: Körösi László. Az esküvője után tizennégyed napra tudtuk meg, hogy kilépett a gárdánkból, melynek büszkesége volt és megnősült, a mit mindig kárhoztatott. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. A házasság elvégre is nem tréfa, izetlenség volna tehát a meglepetést élczekkel megtorolni de a kellő komolyság stílusát sem találuk meg, mert tudós barátunk nevetségesen kifigurázta czimboraságunkat a nagy fortélylyal szőtt meglepetés által. Ez a bizalmatlanság nem esett egészen az ínyünkre, mert eddig minden örömünk és bánatunk közös préda volt.Beláttunk egymás szivébe és zsebébe, sőt évtizedekre előreszárnyaló terveinket is őszintén közöltük egymással. Rendkívüli összejövetelt tartottunk a hűvös kert törzsasztalánál és abban állapodtunk meg, hogy szívesen iszunk ugyan a hiányzó ősi asztaltárs egészségére, de azért nem vesszük hivatalosan tudomásul az ő egész házassági misztériumát. Kiosztottuk azonban a szerepeket, hogy minden irányban kipuhatoljuk a sejtelmes történet részleteit s épen azért három napra felfügesztettük rendes üléseinket. Három nap múlva készen voltak a jelentések. Egy fényes titkos rendőri tehetségű fiatal piktor kezdte utánjárása eredményeit felsorolni : —r Hát először szó sincs régebbi ismeretségről, ősi Ígéretről, vagy lovagias kötelességről. — A mi Turul barátunk másodszori találkozás után már nyilatkozott. — Másodszor szó sincsen vagyonról, mert néhai asztaltársunk egészen szegény leánykát vett feleségül. Megszólalt az asztal államférfia, aki már ötsnör volt képviselőjelölt, hanem azért még mindig maradtak uj programmeszméi. — Az egyik nyitrai választó kerületemből nősült. — Elvette egy kis bérlő leányát, a ki még sohase látta a fővárost. Hátha a jövő választáskor már ellenfelek leszünk ! Mert nem egészen lehetetlen, hogy Turul politikai háttérrel nősült. Szóhoz jutott azután a társaság nagy feltalálója, a ki óriási eszméihez még mindig keresi a megfelelő uzsorást. — Nekem sokkal több mondani valóm van. Tegnap találkoztam Turulékkal. Az újdonsült asszonyka elég csinos, de talán egy kicsit unalmas, mert Turul gondolataiba mélyedve sétált vele karonfogva. Ismeritek ezt a kedély állapotát s igy természetesnek találhatjátok, hogy nemcsak a feleségét nem látta, hanem engem sem vett észre. Tisztában voltunk legalább nagyjában a titokkal. Tehát pillanatnyi fellobbanásról van szó, ami a fiatal tudóst teljesen | meghasonlásba hozta elveivel és egykori czimboráival. Megint koezczintottunk az egészségére, mert szerettük ; de ismét elhatároztuk, hogy azért mégis csak semlegesek maradunk s nem veszszük tudomásul a különös meglepetést. Megállapodtunk abban is, hogy székhelyét nem adjuk oda másnak, a poharát mindennap a helyére állítjuk s kivárjuk, mig egyszerre esak visszatér. Mert Turul inkább lehetne rablógyilkos, mint renegát. A ki a világtörténet legnagyobb jellemeivel foglalkozott folytonosan, az nem lehet gyönge karakter. Nemsokára megint össsekerültünk. — Hűvös permete hullott, alig volt más a külvárosi kertben mint a mi társaságunk. A nők az urakkal bemenekültek a terembe. Mi csak kitartottunk az eresz alatt, sőt nagyon jól esett, hogy valahára egészen magunkra maradhatunk. Egyszerre csak fölemelkedik a társaság államférfia és méltóságos léptekkel a bokor felé tart. A bokrok közt egy töredelmes ábrázatú fiatal ember settenkedett, akinek nem volt elég bátorsága bejönni, de lelke sem a távozásra, mikor minket meglátott. Persze, hogy a bűnbánó Turul volt. Azonnal eléje siettünk mindnyájan. Örömmel veregettük a vállát, sugárzó szemekkel szorongattuk a kezét. A jó Turul azonnal tisztában volt velünk s összecsukta az esernyőjét. Társaságunk legifjabb tagja, a farsangi diadalok egyik ismert hőse, rögtön lovagiaskodni kezdett : — Behozhatod ám bátran a kedves feleségedet, mert rajtunk kivül nincs itt senki. Turul válasz nélkül asztalunkhoz jött s régi helyére ült. Első dolga volt, hogy kezébe vette a poharát és öntött a közös borból. Azután, mintha vizsgálati fogságból bocsátották volna szabadon, majdnem engedelmet kért rá, hogy a koezczintását elfogadjuk. — Nagyon régen nem láttuk egymást! — mondta azután folytonosan kémlelve gondolatainkat. Szinte ráerőszakolt minket arrft, hogy már valahára helyette beszéljünk s ne nézzünk rá olyan különösen, mintha az égből pottyant volna alá. — Minden összejövetelünk alkalmával megemlékeztünk rólad, — kezdte a piktor — a helyedet fönntartottuk, a poharadat pedig megnyugtattuk néha egy kis borral. De hát hol is jártál ily sokáig ? A gyilkos kérdést föladták. Turul egyszerre a vádlottak padjára került. Fölvette a poharát, hogy megnedvesítse Összeszorult torkát, megtörülte veritékes homlokát, , levette a szemüvegét, aggodalmasan nézett körül a sötét kertben s olyan küzdésben állott lelkiismeretével, mintha valami nagy bűntényről kellene vallomást tennie. Végre mély fohászkodással kezdte : — Bocsássatok meg, hogy a hátatok