Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-31 / 87.szám

Esztergom, XVtl. évfolyam. 87. szám. Csütörtök, 1895. október 31. ESZTERGOM és VIDÉKE ' r w _ r • • •• ^VXSX\VXNVNXVNN\XVN\VNV\^^^^ VAROSí ES MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. 3***^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | Hirdetések —— | hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI k.Y\: | Hivataloi órák: d. e. 12—2-ig. | ^ .. ^ s Egész évre .... 6 frt — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | I NegyeTévre * .' .' \ '. '. ." i-l$ö l f hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári [ Egy hónapra . ..'.!.!!..—» 50 » | pénzek és reklamálások küldendők. | bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára . — » 7 » ^ Egye* számok kaphatók a kiadóhivatalban, Szíklay Nándor, Tábor Adolf papír- I tvNXxvxNVNNVs^^^^^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Hangh-féle dohánytozsdékben. IMWWWKMKWW^^ 1 Az uj városi közkórház. Esztergom, 1895. °kt. 3°­Annyit nyertünk az utóbbi időben, hogy szerénytelenségnek tűnnék fel az > előre* jelszót hangoztatni, ha a kérdés, melylyel foglalkozni akarunk, nem volna a legégetőbb szükségek egyike. Es ez az uj városi közkórház. A jelenlegi kórház a betegek igé­nyeinek már sehogysem felel meg, régóta foglalkoznak már egy új kórház felépítésének kérdésével, van már régóta kórházbizottságunk, tel­künk, sőt — a mi Esztergomban ritkaság — pénzünk is van e czélra, — eredményt azonban mindeddig nem látunk. fi Valóban nem tudjuk felfogni, mi az oka annak, hogy a kórházi bizott­ság nem kezd bele a tényleges mun­kába. A kórházi bizottság teljesen független az összes többi bizottsá­goktól sőt a képviselőtestülettől is, nem kell annak másoktól impulzust várnia, hanem cselekednie kell sür­gősen és elodázhatlanul. Az új kórházat közadakozásokból fogják felépiteni, a város e czélra épen a telket adományozta. Eddigi ő Eminencziája és a Takarékpénz­tár nagylelkűségéből, továbbá a ta­valy rendezett kórházhangverseny jövedelméből 41,500 frttal rendelke­zik a kórházalap. A hiányzó össze­get közadakozásból fogják fedezni. Az adakozások mikéntjét, biztos értesülésünk szerint, már kidolgoz­ták. Ugyanis aláírási iveket fognak kibocsájtani, a melyeken a polgárok vagyoni tehetségük és jótékonysá­guk szerint egy bizonyos összeget irnak alá, a melyet 3 éven belül 3 egyenlő részben, évenkint meghatá­rozott időben fognak lefizetni. Az első részletet az építés meg­kezdésekor fogják a nemes czélra adakozni. Kezdje meg a kórházi bizottság a gyűjtő ivek kibocsájtását, ugy, hogy az aláírások mihamarább együtt legye­nek és az építkezésbe kora tavasz­szal okvetlenül bele lehessen kezdeni. A,z uj kórház építési költsége kö­rülbelül 80.000 frtra rug fel. Igy tehát még 40.000 frtra van szük­ség, a mely összegnek a polgárok bőkezűségéből és jótékonyságából kell befolynia. Azt hisszük, nem követünk el in­diskrécziót, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a tehe­tősebbek minél előbb és minél na­gyobb összeget fognak a nemes czél­ra aláírni. Igyekezzék a kórházi bizottság, fe­leljen meg azon feladatának, ame­lyet a közgyűlés reá bízott, építsük fel mielőbb a modern kor követel­ményeinek megfelelő kórházat, hogy a betegek ápolására oly épülettel rendelkezzünk, amely a kívánalmak­nak megfelel. Buzduljunk fel a szomszédos Győr város példáján, amely a napokban szenteli fel diszes uj kórházát ! Mutassuk meg, hogy mi is tu­dunk a közjónak szolgálatokat tenni — ha kell, nagyobb anyagi áldoza­tok árán is ! 50 éves plébános! jubileum, Esztergom, 1895. 30. Lélekemelő ünnepély folyt le e hó 25-én M.-Szölgyénben, a midőn Jezsó Mihály esperes 50 éves plébánosi jubileumát tartotta. Jezsó Mihály hosszabb ideig plé­bánoskodott Jókán és Vásáruton. Mint csallóközi plébánosnak a po­zsonyi megyebizottságban jelenté­keny szerepe volt, gyakran szólalt fel különösen egyházi ügyekben és kijelentései nagy sulylyal birtak. Jelenleg Magyar- és Német-Szöl­gyén esperes plébánosa; az eszter­gomi megyebizottság ismert, rokon­szenves tagja. Ki nem ismerné ná­lunk a kedves Jezsó Mihályt, a bol­dogult Simor primás alterégóját, aki igen gyakran emeli fel szavát a közügyet érdeklő kérdésekben. Jubileuma alkalmából M.-Szölgyén­ben igen szép ünnepséget rendezett a párkányi kerületi papság és a község. O Eminencziája Vaszary Kolos képviseletében Boltizár József püspök, érseki helynök és Walter Gyula dr. primási titkár jelentek meg a diszes ünnepélyen. Délelőtt fél 11 órakora szölgyéni r. kath. templomban hálaadó isten­tisztelet volt. Ezután a párkányi ke­rületi papság tisztelgett az agg ju­bilánsnál. 11 órakor diszgyülést tar­tottak, a melyen elsőnek Boltizár József püspök szólalt fel, melegen IÍ „Esztergom és Vidéke" tárczája. Turul házassága. Irta: Körösi László. Az esküvője után tizennégyed napra tud­tuk meg, hogy kilépett a gárdánkból, mely­nek büszkesége volt és megnősült, a mit mindig kárhoztatott. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk. A házasság elvégre is nem tréfa, izetlenség volna tehát a meglepetést élczekkel meg­torolni de a kellő komolyság stílusát sem találuk meg, mert tudós barátunk ne­vetségesen kifigurázta czimboraságunkat a nagy fortélylyal szőtt meglepetés által. Ez a bizalmatlanság nem esett egészen az ínyünkre, mert eddig minden örömünk és bánatunk közös préda volt.Beláttunk egy­más szivébe és zsebébe, sőt évtizedekre előreszárnyaló terveinket is őszintén kö­zöltük egymással. Rendkívüli összejövetelt tartottunk a hűvös kert törzsasztalánál és abban álla­podtunk meg, hogy szívesen iszunk ugyan a hiányzó ősi asztaltárs egészsé­gére, de azért nem vesszük hivatalosan tudomásul az ő egész házassági misz­tériumát. Kiosztottuk azonban a szerepeket, hogy minden irányban kipuhatoljuk a sejtelmes történet részleteit s épen azért három napra felfügesztettük rendes ülé­seinket. Három nap múlva készen voltak a je­lentések. Egy fényes titkos rendőri te­hetségű fiatal piktor kezdte utánjárása eredményeit felsorolni : —r Hát először szó sincs régebbi ismeretségről, ősi Ígéretről, vagy lovagias kötelességről. — A mi Turul barátunk másodszori találkozás után már nyilat­kozott. — Másodszor szó sincsen va­gyonról, mert néhai asztaltársunk egé­szen szegény leánykát vett feleségül. Megszólalt az asztal államférfia, aki már ötsnör volt képviselőjelölt, hanem azért még mindig maradtak uj programm­eszméi. — Az egyik nyitrai választó kerü­letemből nősült. — Elvette egy kis bérlő leányát, a ki még sohase látta a fővá­rost. Hátha a jövő választáskor már el­lenfelek leszünk ! Mert nem egészen le­hetetlen, hogy Turul politikai háttérrel nősült. Szóhoz jutott azután a társaság nagy feltalálója, a ki óriási eszméihez még mindig keresi a megfelelő uzsorást. — Nekem sokkal több mondani valóm van. Tegnap találkoztam Turulékkal. Az újdonsült asszonyka elég csinos, de ta­lán egy kicsit unalmas, mert Turul gon­dolataiba mélyedve sétált vele karon­fogva. Ismeritek ezt a kedély állapotát s igy természetesnek találhatjátok, hogy nemcsak a feleségét nem látta, hanem engem sem vett észre. Tisztában voltunk legalább nagyjában a titokkal. Tehát pillanatnyi fellobbanás­ról van szó, ami a fiatal tudóst teljesen | meghasonlásba hozta elveivel és egykori czimboráival. Megint koezczintottunk az egészségére, mert szerettük ; de ismét elhatároztuk, hogy azért mégis csak semlegesek ma­radunk s nem veszszük tudomásul a kü­lönös meglepetést. Megállapodtunk abban is, hogy szék­helyét nem adjuk oda másnak, a poharát mindennap a helyére állítjuk s kivárjuk, mig egyszerre esak visszatér. Mert Tu­rul inkább lehetne rablógyilkos, mint re­negát. A ki a világtörténet legnagyobb jellemeivel foglalkozott folytonosan, az nem lehet gyönge karakter. Nemsokára megint össsekerültünk. — Hűvös permete hullott, alig volt más a külvárosi kertben mint a mi társaságunk. A nők az urakkal bemenekültek a terem­be. Mi csak kitartottunk az eresz alatt, sőt nagyon jól esett, hogy valahára egé­szen magunkra maradhatunk. Egyszerre csak fölemelkedik a társa­ság államférfia és méltóságos léptekkel a bokor felé tart. A bokrok közt egy tö­redelmes ábrázatú fiatal ember settenke­dett, akinek nem volt elég bátorsága be­jönni, de lelke sem a távozásra, mikor minket meglátott. Persze, hogy a bűnbánó Turul volt. Azonnal eléje siettünk mindnyájan. Örömmel veregettük a vállát, sugárzó szemekkel szorongattuk a kezét. A jó Turul azonnal tisztában volt velünk s összecsukta az esernyőjét. Társaságunk legifjabb tagja, a farsangi diadalok egyik ismert hőse, rögtön lo­vagiaskodni kezdett : — Behozhatod ám bátran a kedves feleségedet, mert rajtunk kivül nincs itt senki. Turul válasz nélkül asztalunkhoz jött s régi helyére ült. Első dolga volt, hogy kezébe vette a poharát és öntött a kö­zös borból. Azután, mintha vizsgálati fogságból bocsátották volna szabadon, majdnem engedelmet kért rá, hogy a koezczintását elfogadjuk. — Nagyon régen nem láttuk egymást! — mondta azután folytonosan kémlelve gondolatainkat. Szinte ráerőszakolt min­ket arrft, hogy már valahára helyette be­széljünk s ne nézzünk rá olyan különö­sen, mintha az égből pottyant volna alá. — Minden összejövetelünk alkalmával megemlékeztünk rólad, — kezdte a pik­tor — a helyedet fönntartottuk, a poha­radat pedig megnyugtattuk néha egy kis borral. De hát hol is jártál ily so­káig ? A gyilkos kérdést föladták. Turul egy­szerre a vádlottak padjára került. Föl­vette a poharát, hogy megnedvesítse Összeszorult torkát, megtörülte veritékes homlokát, , levette a szemüvegét, aggo­dalmasan nézett körül a sötét kertben s olyan küzdésben állott lelkiismeretével, mintha valami nagy bűntényről kellene vallomást tennie. Végre mély fohászkodással kezdte : — Bocsássatok meg, hogy a hátatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom