Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-29 / 78.szám

alkotója volt, hogy az iránt, aki jóságos szivének egész melegével magas pártfo­gásban és bőkezű támogatásban részesiti városunk felvirágoztatására irányuló! minden törekvéseinket, hogy ö Eminen-j cziája iránt érzett rajongó szeretetünk-' nek és fiúi hálánknak ez ünnepélyes órában is újból és ismételve kifejezést adjunk. . Esztergom, ez ősi város, hol a honala­pító István király bölcsője ringott, e nagy kiindulási pontja az állami létnek — megifjodik hogy méltó lehessen a közelgő nemzeti ünnepre. A millénium örömnapjának ragyogó sugarai e városban immár az első éy mohos sziklafaláról — az ezredik év — a haladás és munka, diadaliveire verőd­nek át. A sziklafalak a koronahozó Aszt­rikot — a hatalmas hidivek Ő Emi­nencziája nevét hirdetik, akinek meg­jelenése a magyar történelemben, az események csodás játéka, — a kit egy ezredév után ismét Pannon hegyéről küldött az Ur, hogy e nemzetet a má­sodik ezredévbe vezesse be, akire a nemzeti lét és hivatás ujabb ezredévre szóló hirdetésének és megszentelésének apostoli munkája vár. E nagy hivatása férfiúnak, 0 Eminen­tiája az ország bíboros hercegprímásá­nak egészségére'és hosszú életére üritem e poharat.és kivánom, hogyŐ Eminentiája nagy misszióját szerencsésen beltÖlthesse hogy szeretett hazája emelkedésének és virágzásának sokáig, igen sokáig örvend­hessen ! Földváry beszéde a jelenlevőket való­sággal elragadta és lelkesen megéljenez­ték őt. Több toastot nem tartottak. A prímás vendégei fél négy óráig kedélyes hangu­latban maradtak együtt. Az ebéd alatt a 26. gyalogezred zenekara a primási palota előtt zenét adott. Négy óra felé a miniszterek kíséreteikkel együtt külön gőzhajón eltávoztak városunkból, búcsú­záskor a hercegprímásnak és az Eszter­gomiaknak köszönetüket és ama remé­nyüket fejezték ki, hogy városunk az új korszakban az anyagi és szellemi fejlő­dés ösvényén fog előre haladni. A kereskedelmi minister ebédé. Dániel Ernő keresk. minister vendég­szerető asztalához délben fél 2-kor ezek voltak hivatalosak: Az asztalfőn a házigazda képviseletében Kruplanicz fő­ispán. Jobbján és balján Mattyasovszky Vilmos főügyész, Kobek István képvi­selő, Szabó Iván árvaszéki elnök, Lip­thay János főorvos, gróf Csáky c. püs­pök, Seefehlner tanácsos, dr. Perényi Kálmán főszolgabiró, Csaby Andor fő­mérnök, dr. Mátray Ferenc tb. főorvos, Haan Rezső szerkesztő, Kelemen János pénzügyőri biztos, Bánfi Károly, Nóg­rádi Jenő szerkesztő, Bártfay Géza köz­gyám, Haudinger Ignác igazgató, Catliry Ede mérnök, Vimmer Ferenc, Éltető Ákos mérnök, Staniek József adóhiv. pénztárnok, Rogrün Ede, lovag Kaán János igazgató, Altorjay Imre csendőr­százados, Futtaky Gyula hirlapiró. A menü ez volt: „Csirke ragout kell virággal. Pisztráng forrázva. — Viza tartárral. Füstölt nyelv körözve. Öz- és nyulderék áfo­nyával. Pudding chodóval. Stiriai kap­pan és fogoly salátával. Fagylalt. Giar­dinetto. Kávé. Borok. Somlai. 1872. Ga­nádi különlegesség. Ménesi vörös. Littke Monopolé Sect." Az első toasztot a főispán mondta a királyra, és Mária Valéria kir. herceg­asszonyra, mit a jelenlevők állva hall­gattak végig. A kormánynak — úgy­mond — szándékában volt a király ő felségét vagy a hercegasszonyt meg­hívni, ha magas jelenlétükkel a hidavatást szerencséltetnék. De leginkább arra való tekintettel, hogy a városi feljáró nem készült el teljesen, elállott szándékától Lelkes éljenzés hangzott fel a toaszt után. Kevés vártatva dr. Perényi Kál­mán főszolgabiró köszöntötte fel a ke­resk. minisztert, majd Haán Rezső a hercegprímást, Haudinger Ignácz Cathry válalkozót éltette. Volt még több fel­köszöntő is. Az ebéd 4 órakor ért véget. * Epizódok. Wlassich és a hírlapírók. Midőn a hid bejárása után visszatér­tek a miniszterek, egy szemfüles ujság­iró a nagy tolongásban közvetlenül Wlassich miniszter elé került. Revicz­ky főszolgabiró figyelmeztette, hogy engedjen utat a kegyelmes urnák. Er­re Wlassich közbeszólt: — Hagyja csak kérem, a sajtó min­denütt ott lehet, annak mindent kell látnia. Midőn Wlassich kocsijára szált, a kü­lönféle hírlapok tudósítói lelkesülten megéljenezték. Jellemző egyébiránt, hogy a her­czegprimási ebédre a sajtó képviselői közül egyet sem hivtak meg. Bánfiy miniszterelnök külön kérdezősködött a Dániel-bankett rendezőinél, hogy a hir­lapirókat meghivták-e. Mikor megtudta hogy nem, nyomban elküldte a rendezők egyikét, és meghívta az ebédre a hely­beli hírlapok szerkesztőit. * A hajóhíd. Egy asszony keservesen sirni ke dett, mikor a három lövés eldördült é a hajóhidat ad acta helyezték. — Mi baja néni? kérdi valaki tőle.] — Hát mikor kérem, lebontják a hajóhidat, ahol az uram 28 évig kereste a kenyerét. * Néppárti hangok. Egy hang a népből: Aunye csak leszakadna ez a fránya vashid, mikor a ministerek rámennek ! * Aki nem akar a prímáshoz szálni. A ministerekkel egy magas, elq­kelő és nagyszakálú úr is jött a pro­pelleren. A kegyelmes urak elhajtatván, egyedül beleült egy primási diszfogatba. Kruplanicz főispán udvariasan üdvözölte őt és odakiáltott a kocsisnak: — A rezidencziába ! De az előkelő utas élénken tilta­kozott ez ellen, mert ő a Fürdő-vendég­lőbe akar szálni. Mindenki csodálkozott, miért nem akar az „államtitkár" úr a primás vendége lenni. A csodálkozókat egy irodalmilag verzátus úr világosította fel, hogy az előkelő utas nem államtitkár, hanem Futtaki Gyula ur volt, a Bud. Tud. szerkesztője. Városi bizottságok. Esztergom, 1S95. szept. 28. József, Mattyasovszky Kálmán, Mó­rász József, Mészáros Károly, Nie­dermann Pál, Pongrácz Zsigmond. Szecskay Kornél, Szenttamási Béla, Wipplinger Ödön dr. III. Tanügyi bizottság. Elnöke a polgármester. Tagjai: Csáky Károly gróf, Csernoch Já­nos dr., Feichtinger Sándor dr., Fehér Gyula dr., Frey Ferencz, Kaán János, Major János, Me­zey Dénes, Obermayer György, Rothnagel Ferenc, Roszival János, Vojnints Döme, Weisz Izsák dr., Vimmer Ferenc. HIRE K. Es ztergom, szept. 28. — Papszentelések. Október hó 4, 5, 6 és 8-án papszentelések lesznek a baziliká­ban. Az misések felavatását Boltizár Jó­zsef félsz, püspök fogja végezni. — Tisztelgés Kobek Istvánnál. Bá­torkesz három egyesülete, az olvasó­kör, óvoda és a tűzoltó egylet vasárnap fogják küldöttségileg üdvözölni Kobek István orszgy. képviselőt azon alkalom­ból, hogy a király nemességgel tüntette őt ki. Az elöljáróság már mult vasár­nap tisztelgett a képviselőnél. — Adakozás. Stein Félix és Manó, a bátorkeszi uradalom uj bérlői az ot­tani izraelita hitközség részére 40 frtot, a tűzoltó-egyletnek és az óvoda javára pedig 20—20 frtot adományoztak. — Dr. Váll Béla miniszteri titkár, a »Zene és színművészeti Lapok* szerkesz­tője több napig városunkban időzött zene­és színművészeti reliquiák gyűjtése végett. Az általa gyűjtött emlékek a milleniumi kiállításon lesznek bemutatva. — A város világítása. E hó 24-én tartotta meg Esztergom város a világítás­árlejtést. Ajánlatot adtak be T i 11 József rézöntő és Till István bádogos, kik kö­zül az első nyerte el a bérletet 3 évre 12 frt 98 krjával (1 lámpa 1 évre) számítva a világítást. A szerződés azonban minden évben megszüntethető. A város 180 lám­pájára közel 3000 frtot ad ki évenként, tehát ez a petróleum világítás sokkal drágább, mintha a villamos világítást ve­zetnek be. — Felmentés. Dr. Horn Károly esz­tergomi jéhírű ügyvédet és Békássy Rezső csendbiztos, a kik ellen Thuránszky Zsig­mond hivatalos hatalommal való vissza­élés cimén bűnfenyítő feljelentést tett a komáromi kir. törvényszéknél és a kiket a törvényszék el is ítélt. A győri kir. ítélőtábla a vád és következményei alól felmentette. Őszintén gratulálunk ! — Bőséges Istenáldás. Kesztölcz, esz­tergomvármegyei községben ugyancsak kijutott az isten áldásából Kora Viktor szegény napszámos embernek. E hó 23-án délután ugyanis a fiatal felesége fiúgyer­mekkel lepte meg. Ottani szokás szerint azonnal elvitték megkeresztelni. Mire visz­szatértek, már egy másik fiúgyermeknek adott életet az asszony. Megkereszteltet­ték hamarosan azt it félóra múlva hárman voltak az újszülöttek, mind a hárman fiúk. A szegény ember szörnyen elkeseredett s csak az vigasztalja, hogy a három uj honpolgár nem leány, de fiu. A menyecs­ke azonban nem követi a férj példáját, nem búsul, sőt örül, hogy ő a szerzője a ritka eseménynek. Érdekes megemliteni, — írja a hír beküldője, — hogy a férfi csak 140 czentiméter, a menyecske meg éppen csak 120 czentiméter magas. — Egy Ehrbar zongora, hálószoba berendezés, szobazuhany és egyéb bútor elutazás miatt Esztergom takarékpénztár épület 20, szám alatt eladó. Az egyesült Esztergomban fontos szerepe jut a szakbizottságoknak, melyek elnökei és tagjai a város tisztikarából és képviselőtestületéből kerülnek ki. A szakbizottságok ké­szítik elő a közgyűlés elé terjesztendő tárgyakat. Mivel pedig a közgyűlés a legfontosabb tárgyakkal is csak egyszeri hallásra foglalkozik, mig a szakbizottságok tagjainak alkalma nyilik behatóan tanulmányozni a tárgyat, természetes, hogy a bizott­ságok munkája majdnem fontosabb, mint a közgyűlésé. Sok függ attól, hogy a szakbi­zottságok nevüknek megfelelően szakszerűen állíttassanak össze, azaz az illető szakhoz értők kerülje­nek a bizottságba. E tekintetben a következő összeállítás — melyet a város küldött szét kőnyomatos íve­ken — megnyugtató választást és csoportosítást mutat. I. Iskolaszék. Elnök : Maiina Lajos. h. polgármester. Tagjai: Hi­vatalból : a négy plébános és a ta­nítótestület kiküldött két tagja. Bedő József, Brenner József, Brutsy János, Büttner Róbert, Dóczy Ferencz, Feichtinger Sándor dr., Fekete Géza, Frey Ferenc, Földváry István dr., Haller Ferenc, Helc Antal dr., Hoff­mann Ferencz, Horváth Lajos, Hüb­ler Antal, Kaán János, Magos Sán­dor, Marosi József, Mattyasovszky Lajos, Obermayer György, Oltósy Ferencz, Paulovils Géza, Rothnagel Ferencz, Vojnits Döme, Wipplinger Ödön dr. II. Jogügyi bizottság. Elnöke a polgármester. Tagjai : Burián János dr., Földváry Ist­ván dr., Helc Antal dr., Horn Ká­]roly dr., Héya Tivadar, Magurányi Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : NÓGRÁDI JENŐ. mány és művészet ápolásában helyez­ném és nem egyúttal a felséges Urunk által hangsúlyozott „ősi erények" fenn­tartásában, a jellem tisztaságában, szi­lárdságában ! Mélyen tisztelt uraim ! Nagy ünnep a mai nap Esztergomra és vidékére nézve, mely alkalomból a magas kor­mány nagymélt. tagjait és anyagi ér­dekének értelmi vezetőit körünkben tisz­teletteljesen üdvözölni szerencsések vagyunk. Mint minden nagy ünnepen, ugy ezen is a legelső áldomás a legelső magyar embert a királyt illeti meg, kinek nevét nemcsak a gyönyörű ive­zetü hidunkra elhelyezett kőtáblán ; nemcsak számos monumentális épülete­ink homlokzatán, hanem az egész nem­zet szivében mélyen bevésve találjuk és tudjuk, hogy itt a nemzet szivében kegyeletes, hálás emléke maradandóbb lesz, mert élni fog addig, mig a nemzet él, jobban mint akár érez, akár márványszo­bor képében, melyet ledönthet az ellenség karja vagy elpusztíthat az idő vihara. Őrködjék az isteni gondviselés felséges Urunk drága élete felett, haladó évei­ben nyerjen erőt egy egész nemzet igaz, hálás tiszteletétől, hő szeretetétől. Felséges urunk éljen sokáig Isten ke­gyelméből. O Eminenciája után BáníTy miniszter­elnök tartott egy rövid, de igen magvas és lendületes beszédet, a melyet körül­belül így reprodukálhatunk: «Két méltóság­van hazánkban hivatva kiváltságos sze-J repre, az egyik a nádor a másik a her-$ cegprimás. A nádori méltóság a közve-| títő a nemzet és korona között, a pri-i* mási a nemzet, korona és Róma közötte Jelenleg tényleges szerepe csak a herceg-? prímásnak van és elmondhatjuk, hogy habár a prímási széken, a múltban nagy, dicső férfiak ültek, magas szellemi tulajdonai által messze túlszárnyalja őket a jelenlegi prímás, a ki egy varázserejű szóval foglalta el az ő prímási székét, a pax-al és odatöreke­dett, hogy a nemzet érdekeit mint leg­főbb közvetítő a korona és Róma előtt ugy képviselje, hogy az országnak igazi javát biztosítsa. Meg vagyok győződve, .. hogy a jelenlegi prímásnak utódai is i ugyanazon vezérszót fogják mindig kö­j vetni és így a nem?et. állandó kegyelete fogja mindig kisérni azon férfiúnak em­lékét, a kinek az egész nemzet osztatlan tisztelete és szeretete jeléül a leghosszabb életet kivánom. (Hatalmas éljenzés.) Andrássy János alispán a szakministe­reknek, Lukácsnak és különösen Dániel, nek fejezte ki a megye osztatlan köszö­netét a szép mű létesítéséért, előzőleg azonban kegyeletes szavakban emlékezett meg Baross Gáborról, ki az esztergomi híd felépítését elhatározta. ^ Majd városunk kitűnő Demosthenese, Földváry Ist.án dr. emelkedett fel és a következő szónoki hévtől áthatott gyö­nyörű beszédben, köszöntötte fel a Her­cegprímást : Mélyen tisztelt uraim! A mi szerény városunk mai ünnepén, amely kihatá­saiban nagy és századokra szól, polgár­társaim szivéből vettem a szavakat s a hódolat és őszinte ragaszkodás érzetével emelek poharat Esztergom legelső pol­gárának — 0 Eminentiájának egészsé­gére, jólétére. Hosszú évszázadokon át fonódik immár í egybe az érseki szék és Esztergom tör­ténete, századok óta képezik e város büszkeségét az ország hercegprímásai, de talán sohasem folyt össze elannyira e két történet mint abban a fejezetben/mely­nek címét a ma felavatott Mária Valéria híd büszke ívei díszítik és talán sohasem dobogott oly örömmel Esztergom szive mint ma, amidőn az ország főpapja — Esztergom díszpolgára magas kormá­nyunk nagyjelentőségű és maradandó alkotását, Esztergom fejlődésének és ha­ladásának hatalmas eszközét megszentelé. Esztergom régi álma, régi vágya vált [ valóra és hisszük, hogy e hid, mely a Du­( nának két partját összeköti, Esztergomot egy pangó, hanyatló korszakból, a fel­lendülés aerájába fogja átvezetni. De amidőn őszinte hálával köszönjük meg a nagyméltóságú kir. kormány nagy al­kotását, megyénk és városunk fejlődését első sorban érintő közforgalmi bölcs gon­doskodását, — el nem mulaszthatjuk, sőt megragadjuk az alkalmat hogy az iránt, aki éppen Esztergomért oly nagylelkű áldozatkészséggel járult e nagy mű meg­alkotásához, ki annak egyik elősegitője és saját érdekeinek a közérdekért való " teljes feláldozásával mondhatni egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom