Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-26 / 77.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 77. szám. Csütörtök, 1895. szeptember 26. ESZTERGOM és VIDÉKE r F r na IVXX\XX>.\VXWNV\>^^ VÁROSI ES MEGGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. »«»«e»s<»»«*í*?^^ Megjelenik hetenkint kétszer: ^ - | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések , —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek lel. ELŐFIZETÉSI Áf\: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | , -• jm-^j | Egész évre 6 fit — kr. | küldendők í | | Fél évre 3 » — » § O^-L W Í 1 Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári £ | Negyed évre i » 50 » § Szechenyi-ter 35. szam. | | Egy hónapra .... __ » 50 » | ^ bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Náiulorpapirkereskedésében, | «*^^^x^«J^^»^^N^\v^^^c^\vx^^ a W&llttscll- és llaugll-íéle dohány tőzsdékben. Kv\xxx\v\v\v\vx\x\v^^^ Hidfelszentelés. Esztergom, 1895. szept. 25. Szombaton, szeptember 28-án lélekemelő, nagyfontosságú ünnepélynek lesz színhelye Esztergom. A már teljesen elkészült új állami vashidat e napon fogja felszentelni Vaszary Kolos hercegprímás és adja át a közforgalomnak Dániel közlekedésügyi miniszter. A fővárosból körülbelül 30 vendéget várnák az ünnepélyre, a magyar kormány képviselőit, a közlekedésügy korifeusait, köztük Bánffy Dezső miniszterelnök, Dániel Ernő közlekedésügyi, Perczel Dezső belügyi, gróf Festetich földmivelésügyi és Wlassich Gyula közoktatásügyi minisztereket, és másokat. Az előkelő társaság a budapesti nyugati pályaudvarról külön vonaton indul reggel 8 órakor, a csavargőzös-állomáshoz érkezik 9 órakor, hol a vármegye küldöttsége fogadja őket élén Kruplanicz Kálmán főispánnal. Csavargőzösre szállva fél 10 órakor, Esztergom városba egy negyed 11- kor érkeznek. A propellerállomásnál Maiina Lajos polgármester és a város küldöttsége várakozik. Ezután a miniszterek kíséretükkel 11 óra előtt a felavatandó hídhoz érkeznek. A vámszedő ház előtt bemutatkoznak a hidépitő-felügyelőség személyzete, az épitő-válalkozók és az államvasutak gépgyárának képviselője. A biboros érsek pontban 11 órakor jön diszfogatán a hídhoz, nagy segédlettel felszenteli a hidat és azután visszatér rezidenciájába. A hercegprímás távozása után a főispán beszédet intéz a kereskedelemügyi miniszterhez, melyben felkéri őt, hogy a hidat nyissa meg a közforgalomnak és a közönség használatára engedje át. Erre a miniszter válaszol és kijelenti, hogy a hidat a közforgalomnak átadja. E kijelentés után adott jelre a régi hajóhidat kinyitják és többé be sem csukják . . . Három napig a megnyitás után a hidon semmiféle vámot nem kell fizetni. Most az egész társaság megtekinti a hidat, egynegyed 1 órakor a miniszterek tisztelégnek a hercegprímásnál a rezidenciában, fél 1 órakor pedig ők fogadják a vármegye, a város küldöttségeit és más küldöttségeket. Fél kettőkor a herczegprimás disz- J ebédet ad a miniszterek tiszteletére; A miniszterek és kíséretük fél négy órakor távoznak vissza Budapestre külön gőzhajón és fél 7 óra körül érkeznek meg. íme ez dióhéjban a fényes ünnepély sorrendje. Esztergom ugyan nem részesülhet a szerencsében, hogy mint a pozsonyi és komáromi hidnál történt, maga ő felsége a magyar király lenne jelen a leánya, Mária Valéria kir. hercegnő nevéről elnevezett hid felszentelésén, József kir. herceg sem jöhet el, mint tervben volt, atyai gyásza miatt, de azért az ünnepély fénye méltó lesz a magyar állam hatalmához, a pompásan sikerült új hídhoz, Esztergom város történetében pedig nagy, nagy napot jelent. A hid és hídfeljárók lobogókkal, virággal és gályákkal gazdagon föl lesznek díszítve. A díszítésről a város, Chatry válalkozó és dr. Perényi párkányi járási szolgabíró gondosdodik. A prímási ebéd alatt toastokat mondanak : 1. a prímás a királyra, 2. egyik miniszter a prímásra, 3. Andrássy alispán a kormányra a közönség nevében, 4. Dr. Földváry a vármegye és város lakossága nevében a prímásra. 1 * Az uj hid közigazgatási bejárása tegnap, kedden délelőtt történt meg. 9 órakor a polgármesteri hivatalban gyűltek össze : Czekelius Aurél műszaki tanácsos a kormány képviseletében, Baumgarten genie-százados a katonai hatóság képviselője. A vármegye törvényhatósági érdekeit képviselték: Andrássy János alispán, Mattyasovszky Vilmos megyei t. főügyész, Hamar Árpád megyei tb. főjegyző, Csaby Andor kir. főmérnök és dr. Perényi Kálmán, a párkányi járás íőszolgabirája. A herczegprimási uradalom képviseletében megjelentek : Hanny Béla herczegprimási jószágigazgató, Dömötör Kálmán pozsonyi urad. főmérnök, Mészáros Károly urad. ügyész. A szemle-bizottságban még az alispán által kijelölt következő urak vettek részt: Reviczky Károly, Frey k .Esztergom - fiié" táPGzáia. Kimagasló pillanat. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Meglehet, hogy abba a gyanúba keveredem, mintha ezt az egész irka-firkát a Murai Károlynak remek tollából, a napokban a Pesti Hirlapban megjelent tárcájából loptam volna. Bocsánat, az elbeszélendő esemény szórói-szóra velem esett meg. Szent igaz, hogy az inspirációt ennek leirásához az emiitett tárcacikk adta meg. Alig van valaki, kinek életében ne lettek volna momentumok, melyeket mint nem mindennapiakat, »kimagasló pillanatoknak c nevezünk. Eletem egy ily kimagasló pillanatát akarom elbeszélni. Mint egyetemi hallgató, a szünidőt Bokor Pista jóbarátommal töltöttem. Pista rajongásig szeretett ; ha csak módját ejtette, mindenkinek az egekig magasztalt. Mielőtt megérkeztem volna, telelármázta az egész falut, hogy én milyen kitü•nő gyerek vagyok, remekül tánczolok és kitűnően hegedülök. Az egész dicsériádából egy volt igaz : a kitűnőségem. Az egész kompániában én voltam a legkisebb, de mindig a legnagyobb pohárral ittam s a Pesten megejtett » ricsaj kodásokban* mindenki megugrott, vagy kidőlt mellőlem, csak én és még valaki, Pista tartottuk a placcot. Ezért Volt oly benső a ragaszkodás köztünk. Pistával hazafelé ballagva a hajnali órákban a járókelők s a sarki hordár nagy gyönyörűségére szép kantusban leénekeltünk valamennyi utunkba kerülő falragaszt. Például Pistának az volt a plakátja, hogy »Császárfürdő* ! Van szerencsém tudatni a n. é. közönséggel stb.« Ezt énekeltük ad nótám »Császár körte nem vadalma*. Valami más érdemlegesebb kitűnőséget biz én soha sem fedeztem fel magamban. Hogy valami jól tánczoltam volna, biz az nem igaz. Valamennyi volt tánczosném, ha rám néz, a tyúkszeme jut eszébe. Hegedülni pedig csak ugy hegedülök, mint a legtöbb dilettáns. Vidéken csináltam effektusokat, de Pesten kutyába se vettek. Szóval tuczat muzsikus voltam. Pista, mint mondám, telekürtölte dicsőségemmel a falut, igy nem csoda, ha egyelőre kaptak rajtam. Egy alkalommai Krivacsek János úrhoz egy Csehországból ide szakadt s most már Bach beamtersége alatt szerzett babérain pihenő falusi notabilitáshoz voltunk hivatalosak. Az egész familiával a megelőző napon ismerkedtem meg. Krivacsek igen kedélyes s gavalléros öreg úr volt. Állandóan violaszín kabátot és hasonszinű orrt hordott. Becses neje ; tömzsi kis gömbölyű aszszonyka, telve nyájassággal és apró vimmerlikkel. Boldog szerelmüknek két immáron teljesen nagykorú leányzó és egy 6-7 éves fiúcska voltak élő tanúi. Hogy Róza és Kati kisasszonyokat Titián ingyen le nem festette volna, annyi bizonyos. Róza nagy zenei talentum hirében állott, mig Kati szivesebben forgatta a poétákat. Megérkezvén a dicső nap alkonya, frakkba vágtuk magunkat s beállítottunk. Beszéltek kiváló hiremről. (No, no !) Zenetudásomról. Pistáéktól mindjárt elő is hozták a hegedűmet. A kis Bandi csemete rögtön a nyakamba kapaszkodott s rángatott, hogy neki húzzam el azt a nótát, de mindjárt, hogy : Süt a mama, süt a mama Egy kemence pogácsát... Ha pedig nem akarnék húzni, legalább adjak egy cigerettát. Én a cigarettát választottam, Pista hihetőleg élt vele, mert félóra múlva nagyon sápadtan ődöngött be. Róza nagysám telivér ujságiróhoz illően kérdezte, játszom-e Palotásy műveit, igenlő válaszomra zongorához ült s néhány akkordban végigszaladt a billentyűkön. Hozzáfogtunk; Az első néhány ütem csak ment valahogyan, de ami következett, azt nem hívták se merengés, se derengésnek. Boldogult Palotásy, még ilyet nem pipáltál! Egy artikulátlan chaosz volt az egész. Végre két ló fejjel, akarom mondani két ütemmel megelőzve, csakugyan beérkezett. Frenetikus taps és elismerés. — Még ilyen szépen senkivel sem tud tam eljátszani, mint magával, — sóhajtott Róza. . — Bocsánat, de látom, hogy én nem lehetek méltó partnere Róza kisasszonynak. — Sőt ellenkezőleg ! Ön gyönyörűen játszik, csak össze kellene szoknunk. (Pajtás ! Szökjünk, súgtam én) — Tálalva van, — jelentették. — Hála neked szent Dávid, hegedűsök patrónusa, — ez éppen jókor jött. * A két Grácia közé jutottam az asztalnál. Az egri vörös inspirált mellettünk kalendáriumi élcekre. A harmadik fogásnál tartottunk. Valami omlós história volt, pedig én a csuszamlósat (ad notam : egri vörös) jobban szeretem. Éppen engedelmet akartam kérni, hogy : de már ebből nem eszem, midőn kijelentették, hogy ez a tészta tisztán az én kedvemért készitődött s Rózsika rózsás kacsói négy darabot helyeztek tányéromra. — No fiu —• mondom — ha te ezt bevágod, akkor dicső gyerek vagy s megerősítésül az egriből nyakaltam. A Rudi gyerek szociális eszmékre nagy hajlandósággal birt, mert con amore a frakkomba beletörülvén maszatos kezeit, tányérom tartalmát egyre kevesbítette. (Oh, Rudi! te vagy az én már-már kitörő tengeri betegségemnek koleracseppje!) Fájdalom, a mama Árgus szeme észre-