Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-15 / 74.szám

;zetiségi kérdés, mely már szinte vérmérgezési tüneteket mutat, egy lépéssel sem közeledett megoldása felé. Ennek sok mindenféle oka közt a közjogi ellenzék s a nemzeti párt akeziója is szerepel. Gondolhatta-e valaki, hogy a kiegyezés harmadik évtizedének küszöbén is oly erőfeszitéssel kell e nagy mű védelmére kelni, mint a balközép nagy romboló hadjáratakor, a kiegyezés első öt évében ? A magyar politika régi, százados hibája — majd azt mondtam, bűnébe — estünk újra. Két arczvonalban harczolunk, egy helyett. A kiegyezés daczára háborút hirdet a szélsőbal Bécs ellen, mikor nekünk a kiegyezés védőtetője alatt belső bajaink megoldására kellene törekednünk. A kurucz-politika elavult csatakiáltásait hangoztatja ma is a magyar közvélemény egy jelentékeny része, holott Bécs bizalmát és jóakaratát felhasználva, a nemzeti összeforradás, a nemzeti egység nagy munkáját kellene mindenáron végrehajtanunk. A helyett, hogy e nagy nemzeti politikának támogatására az udvari köröket megnyerni igyekeznénk, a szélsőbal kuruczpolitikájával s a nemzeti párt katonai követeléseivel csak a bizalmatlanságnak s a gyanakvásnak magvait hintegetjük szét. Ebben a küzdelemben nagy előny volna a közjogi alapon álló pártok fúziója, amelynek nem is áll útjában semmi más, mint Apponyi aprólékos katonai követelései, s a nemes gróf maga. Mindazáltal belátom, hogy Apponyi gróf csak politikai egyéniségének érzékeny, talán végzetes kárával adhatná fel azt a programmot, mely őt és pártját a hires téli választások alkalmával a megsemmisüléstől mentette meg, s melyhez nem csoda, ha annyi változás után A magyar és kun hadak (számukat húszezerre teszik) gyorsan felvonultak, szövetségeseik pedig siettek őket a Morván és Tháján, e két határfolyón át a cseh király területére hárítani, melyet bekalandozván, hamar megtöltöttek harci lármával és nyomorral. Jelesebb hadi tettet nem sokat jegyezhetünk föl; mindössze néhány kisebb .erősség elfoglalását. Elsőben Lichtenstein Henrik kérte meg a magyar hadakat, ihogy segitsék visszafoglalni az ő várát, Nikolsburgot; miután ez megtörtént, a ikúnok Brünnig kalandoztak. Közel az osztrák határhoz a Thája mentén egy Jaroslavice (ma Joslovitz) nevű kis erősség, -egy templom-vár állott: a templom környéke fapalánkkal volt megerősítve. Ide menekültek a helység és vidék asszonyai, leányai, és ugyan hősiesen védték magukat. Garai Pálnak e vár alatt verték ki három fogát. Végre tüzet fogott a palánk cs templom,^ melyben sokan elvesztek. Hasonlóképen járt Ivanice (ma Eibenschütz) temploma és váradja és mások is, mert Károly Róbert sok erősség elfoglalásával és fölégetésével dicsekszik. Mig ezek Morvaországban történtek, addig Aba Amadé nádor vendégével, a •száműzött Lokietek Ulászló lengyel feje.delemmel, ki nála talált menedéket, Zemjplén vármegyéből Vencel ez időszerinti birtokára, Galícia nyugati részébe tört, .s ott néhány erődöt: Pelczirkát, Wislicét .és Lelowot megvette, melyekben megfeaz érzelmek némi állandóságával viseltetik. A katonai követelések az a kártya, melyre Apponyi még megmaradt államférfiúi reputációját rátette. Erről is lemondani, annyi volna neki, mint tekintélyvesztetten kerülni a kormánypadokba. Tekintélyüket vesztett miniszterek pedig aligha tehetnek üdvös szolgálatot a hazának. Kétségkívül nagy hibát követett el, mikor a közjogi alapon állva, mindig azt kereste, ami a közjogi alap többi barátaitól eltávolitotta, holott oly sok pontban megegyezhetett volna velük. Minden politikai előzmény nélkül, alig négy éve fogalmazta meg nemzeti programmját, és csaknem húsz évig állott a kiegyezés alapján, anélkül, hogy a később felállított katonai követeléseiről sejtelme lett volna. Mikor értelmezte helyesen a kiegyezési törvényt ? Ama négy év alatt-e, amióta pártját nemzeti párttá tette ? Vagy ama husz év alatt-e, mikor még álmában sem kivánt harmadik katonai akadémiát és nemzeti szinű jelzőzászlócskákat ? Vagy 1875-ben, mikor még a honvédséget is eltörülte volna ? Az Apponyi négy éves meggyőződésével az Apponyi husz éves meggyőződését vagy az 1875-iki meggyőződését szembeállítva: melyik Apponyinak adjon a nemzet igazat ? Ha a legközelebbi képviselő választáskor tesszük fel a nemzetnek a kérdést: a nemzet egyik Apponyinak sem fog igazat adni. Annak sem, aki a honvédség eltörlésével a nemzeti politikán érzékeny sebet ejtet volna. Annak sem. aki a kiegyezést mindenféle retrográd politikai irányok kitűzésével akarta szolgálni, s a nemzet szemében — népszerűtlenné tenni. De végül annak az Apponyinak sem, aki apró .katonai követelésekkel, melyeknek az ország semmi praktikus hasznát sem látná, — megingatja a közjogi stabilitásba vetett hitet, s igy mikor népszerűvé kívánja tenni : nagyon magas és befolyásos politikai körökben gyanússá teszi a kiegyezést. A legközelebbi képviselőválasztások sajnos politikai eredménye az úgy nevezett nemzeti párt megtizedelése, talán megsemmisülése lesz. CSARNOK. szitvén lábát, végre is sikerült Csehország hatalmát Lengyelországban megtörnie. Végre megjelent Albert római király is sváb földön gyűjtött seregével, útját saját birodalmán át rablással és tűzzel jelölvén. Szeptember elején Linz körül táborozott, mi közben fia Rudolf herceg és Károly Róbert hadai G,münd és Weitra közt Alsó-Ausztriában egyesülének, hogy Budweisnál Albert király seregéhez csatlakozzanak. A magyar hadak megérkeztekor nagy volt öröm, mivelhogy Szent-Mihály napja immár elmúlván, szegődségök ideje eltelvén, alig merték rajok számítani. A kunok haza is kívánkoztak- zsákmányokkal, melyet a németek tőlök megirigyeltek. Hasztalan kérte őket Albert király maradásra, vagy hogy legalább a keresztény foglyokat bocsássák szabadon, mit a püspökök nagyon szorgalmaztak, holott ők is rabszolgákkal míveltették földjeiket. Hanem a kunok azzal válaszoltak, hogy szerzŐdésök letelt, a foglyok pedig ugyan-e szerződés szerint tulajdonaik ; s egy éjjel vagy hétezren tábort bontván, eltávoztak. Albert király négyezer lovast küldött utánuk, kik őket Német-Ovárnál október 20 án utolérték. A kunok azt hívén, hogy Albert egész serege van nyomukban, visszahagyták zsákmányukat és futásnak eredtek. A töméntelen zsákmányon aztán ugyanazok osztoztak meg, kik a kötést a kunokkal aláirtak ; mert hogy Szenvedő szivek. Szeptember közepén levél jött a faluba a jegyzőékhez. Azt irták benne, Nelli, a szőke hajú, komoly leány beteg, súlyosan beteg, és hazajön, mert csak a szive beteg. És Nelli hazajött feledni. Egy rokonuknál töltötte a nyarat, ott megismerkedett egy fiatal emberrel és Nelli beleszeretett a fiatal emberbe, anélkül, hogy az észrevette volna, tudta volna. A fiatalember elutazott és Nelli egyedül, magára maradt végtelen szerelmével. Nellinek haza kell menni feledni. S a jegyzőék szőkehajú, komoly Nellije hazajött beteg szívvel, beteg lélekkel. Milyen nehéz feledni! Aki már próbálta ezt, az tudja, hogy feledni a legnehezebb. Elfeledni egy bálványképei, egy eszményt, ami szüntelenül előttünk lebeg, kire szüntelenül gondolunk. Az a véghetetlen szenvedés, ami a feledéssel jár, tompává, elfásulttá teszi a lelket, kiöli a sziv nemesebb virágait és csak a szenvedést érzi; nincsenek rózsaszínű, leányos ábrándjai, álmai s csak a szenvedés, a fájdalom kék virága nyílik szivében . . . Nelli feledni akart. El akarta feledni az eszményt, a szerelmet, az eletet, a boldogságot. Csak kétségbeesést, fájdalmat akart érezni. Akarta ezt minden erevisszaszolgáltatták volna eredeti tulajdonosaiknak, arról sehol se történik említés. A német-óvári apát pedig a mezőn szerteszét talált elesetteket elhantoltatta, mely számból a német krónikások abbeli örömükben, hogy e perfid támadás sikerült, tízezret csináltak a német vitézség nagyobb dicsőségére. A holtak közt volt a Borsa Tamás fia János, bihari főúr (dux ante silvam, ki valószínűleg a kunok vezére volt. Albert király ekközben a gazdag katobányai (kuttembergi) ezüstbányák elfoglalására indult, s a hasonnevű várost október 18-án hadaival körülvétette és ostromoltatta. De a cseh heverek vitézül védték magokat. A hideg is keményen beköszöntvén, az élelmezés bajjal járt, mig a cseh derék had mozdulatai azzal fenyegették a római király seregét, hogy visszavonuló útját elvágják, mire a németek Ötödnapon már nyakra-főre igyekeztek kifelé Csehországból, és velők a magyarok is, kik október 27-én váltak meg tőlük, hogy Morvaországon keresztül mielőbjb hazájukba jussanak. A cseh katonák pedig Albert király távoztával a háború minden keservét a kolostorok és egyházak birtokosaival rabló módon éreztették. (Folyt, köv.) Ha mindenki az egyenes uton járna, vájjon melyikünk térne ki a másik elől ? jéből és ugy hitte, hogy sikerülni fog neki! Ősz lett. Langy-meleg lett a napsugár, megszürkült a lég s a kertben megsápadt az elevenzöld pázsit. S a szürke szeptemberi levegőben szomorúan, melankolikusan jelentek meg a közeledő ősz mindig hűvösebbé váló szellői. S a természet szenvedése, a mint lassan meghal a nyár, beolvad az újjászülető őszbe, — gyógyító balzsamként hatott a Nelli szivére. Az ősz a szenvedés időszaka. A haldokló természet megragadja a szenvedő sziveket, könnyíti a fájdalmat s a sárguló, hulló falevelek láttára enyhül a szomorúság és helyet ád egy méla, csodálatosan szelíd hangulatnak, a mely nem olyan kétségbeejtően sötét többé . . . Nelli gyakran órákig elüldögélt a kerti kis padon, a mely alatt sárga leveleket gyűjtött össze a szeptemberi szél. A kert nagy fái szomorúan zizegtek a szélben s az ég csodálatosan mély kétségében hófehér bárányfelhők úsztak csendesen nyugat felé. Olyan szelíd, méla hangulat ömlött el mindenen ! A kert zugában a nagy diófán fájdalmasan búgott egy vadgalamb és Nelli úgy érezte, mintha behegedne szive sajogó sebe. Gyógyulna lassan a fájdalom. Megvigasztalta magát. O szegény leány, a kinek szivén kívül nincs egyebe, neki tehát szenvednie kell, mig az a férfi vígan éli világát mással. Könnyei kiapadtak már és kis leányszobájában, mikor tudta, hogy egyedül van és nem figyel rá senki térdepelve kérte az Istent, hogy mentse meg őt nagy fájdalmától. Először szeretett. Szive ártatlan maradt és tiszta azután is, de e szívben ott maradt a fájdalom tőrének sebe, a melyik lassan, csak igen lassan fog behegedni. S azok a szomorú leányszemek, melyekben benne volt a szenvedés minden költészete, melyek csak fájdalmat tudtak kifejezni mindig, gyakran órákig merengtek el a távolságban . . . Mit néztek akkor, mire gondolt, mit érzett az a kicsi leányszív, mely ártatlan tisztaságban dobogott, azt nem lehet kifejezni ; fájdalmat, bánatot, mely sorvaszt, mely megöl . . . Azután elmúlt az ősz. Leesett a hó, s Nelli csak kicsiny leányszobájának jégvi* rágós ablakai mögül nézte a kert csupasz fáit, a letarolt ágakat, melyeken csúnya fekete varjak ültek sorba . . . De nem sokáig nézte. Január végén bálba vitték, Nellit. A mikor lezajlott a farsang, Nelli szive behegedt teljesen, hogy helyt adjon egy másik érzelemnek, a mely nem volt többé fájdalmas, hanem boldog és édes, s aranyos, mint a szerelem igazi virága. HÍREK. Esztergom, szept. 14. — A hercegprímás itthon. Vaszary Kolos bibornok-érsek, a ki hétfőn reggel az országban a legelső requiemet mondotta László kir. hercegért az esztergomi bazilikában, még aznap délben a gyorsvonattal Budapestre utazott, a hol a szerdán lefolyt temetési szertartást végezvén, pénteken reggel visszatért székvárosába. 0 Emja, aki naponkint két izben egyegy órai sétát tesz a palota kertjében, jó egészségnek örvend, számos vidéki látogatót is fogad, a mi városunk elárvult életét meglehetősen megeleveníti. Számosan folyamodnak hozzá helybeli tanulók is tankönyvek és behatási dijakra anyagi gyámolitásért, a kik közül egy sem távozik el a palotából üres kézzel. Ugy halljuk, hogy a bíboros főpap október közepéig állandóan Esztergomban marad. — Hidfelavatás. Az uj vasúti hídnak végleges átadása és ünnepélyes felavatása szeptember hó 28-án lesz, mely terminust a különféle szállongó hírekkel szemben, mint hivatalosat közöljük az érdeklődő közönséggel.