Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-12 / 73.szám

nyaművelések folytán a mezei gazdaságra mindinkább nyomasztókká válnak, amennyiben a napi bért nagymértékben emelik. Mezőgazdasági és iparvállalatoknál bár csekély, de haladás mégis észlelhető, amennyiben a megye területén levő kőszén- és márványbányák, tégla-, cement- és szeszgyárak üzletei emelkedést mutatnak s ujabban Esztergomban üveggyárak is keletkeztek. Gazdasági gépek, különösen vető és cséplő-gépek mindinkább szaporodnak, sőt az ekék is tökéletesebb minőségben jönnek használatba. Altalános észlelet gyanánt hangoztatni kell, hogy mezei, gazdászati viszonyainkat a gabonaárak hanyatlása fenyegeti legnagyobb mérvben, évről-évre olcsóbb lesz a gabona, pedig a termelést ez arányban fokozni nem lehet, mig ellenben a terhek minden irányban emelkednek ; hogy ennek eleget tenni lehessen, a földműves nép kénytelen bevetni az ugart is s ilykép földjét zsarolja, mig majd végkép ki fogja meríteni. Ha e tekintetben orvoslás nem fog bekövetkezni, a külfölddeli összeköttetésünk előmozdittatni, szóval a mezőgazdasági viszonyok nagyobb gondozásba részesittetni, nagyobb mérvű rázkódtatások elkerülhetlenekké válnak. De nem hagyhatók érintetlenül azon, a mezőgazdasági viszonyokat szinte veszélyes mérvben fenyegető körülmények, melyek a volt úrbéres birtok folytonos eldarabolása, a csavargók és koldusok számának folytonos szaporodása s ezáltal a munkás kéznek a mezőgazdaságtól mind nagyobb mérvben elvonása folytán előbbutóbb beállani fognak. Habár a phylloxera és peronossok hasznos rendszabályokat adott, bizonyos. De hogy mi volt e gyűlések derekas tárgya, azt Gergely esztergomi és István az uj kalocsai érsek kihirdették : Miklós biborös parancsára egybe gyülekezvén, az ország főuraival és sok nemesével tanácskozván, Károly királyt az ország urának egyhangúlag kikiáltották. Alapvető munka volt ez, melyen, mint azonnal látni fogjuk, VIII. Bonifácz pápa tovább épített. Fölületesen ítéltek tehát azon krónika-irók, kik reánk hagyták : a pápai követ látván, hogy semmire se megy, visszatére a pápai udvarba. Másként itélt a pápa, midőn megismeré, hogy követének Istennél érdemes működése pompás gyümölcsöt termett. Hazánkból Boccasino Miklós 1302 június közepén tért vissza Rómába. Valószínűleg a pápa maga szóllitotta föl követét a visszatérésre, időzése Magyarországon immár czéltalan levén. E visszahíváshoz mellékelve lehetett a pápa 1302 június 10-én kelt levele, melyben megbizá, hogy a két Venczelnek, atyának és fiúnak, nemkülönben Károly Róbertnek a szentszék idéző leveleit kézbesítse vagy legalább közhírré tétesse. Boccasino Miklós megjelenése és működése Magyarországon uj lelket öntött az Anjou-pártba, mely annyira fölszaporodott, mint amilyen mértékben gyöngült és ernyedt a Venczel pártja. Elérkezettnek látták az időt Károly hívei, hogy hadjáratot intézzenek Venczel ellen, Budát meglepték, várát rohammal megvepora még mindig szedi áldozatait, mindinkább szaporodnak azok a tünetek, a melyekből következtetni lehet, hogy szőlőtermelésünk a rekonstrukció útjára lépett s azon bár lassan, de következetes biztossággal halad. A válságon ugyan, melyen szőllőtermelésünk a legutóbbi vészes években keresztül ment, még nem vagyunk túl, de a mult év eredménye mégis reményt nyújt arra, hogy ez a termelési ág a teljes tönkremenéstől megmenthető. A szőlők területében ugyan a mult évben is csökkenés állott be, amenynyiben a Duna jobb partján 4977 hektárral csökkent a nem immúnis talajú szőlők területe, de viszonyítva ezt az előző években észlelt csökkenés mérvéhez, a javulás már konstatálható, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy viszont sok olyan szőlő, mely 1893-ban már teljesen elpusztultnak látszott, az 1894. évi kedvező tavaszi időjárás mellett újra kihajtott. Ez történt Esztergommegyében s részben Győrmegyében is. . Hogy egyébként a pusztulás kezd veszíteni intenzivitásából, nem is csodálható, mert a pusztulás tárgya mindinkább fogyóban van. De azért a védekezés is erélyesebb mérvben folyik ellene. A szénkéneggel való gyérítés pld. Esztergommegyében igen nagy mértékbén alkalmaztatott a mennyiben a beteg terület 1

/

3 részén, vagyis 186 hektáron gyerkeitek. Az amerikai szőllővesszőkkel való beültetés is nagy lendületet vett. Mig ugyanis 1891-ben csupán 415 hektár volt a Duna jobbparti részén amerikai vesszővél beültetve, addig a múlt évben már 1740 hektárra emelkedett e szőllők területe ; s ezen emelkedés még nagyobb lett volna, gyék és az ott lakó ifjú királyt elfogják. A stájer Ottokár a maga népies modorában adja elő a pucsot. Károly Róbert sok. magyarral Buda alá jött. Vele voltak Gergely esztergomi, István kalocsai érsekek, a zágrábi, pécsi és bosnya püspökök, továbbá Debreczeni Dózsa, Cseszneki Jakab fiai, Rátóti Lóránt és Csák Márk fia István. Venczel országnagyokat, bárókat is említ, de meg nem nevezi Őket. Biztosra vehetjük tehát, hogy Újlaki Ugrin a Csákok nemzetségéből, Caroberto e főtámasza, szintén részes volt e hadjáratban. Megérkezvén 1302 szeptember első felében Budán alá, legott megtámadták és el akarták foglalni a várost és várat. De ez nem sikerülvén nekik, felszólították a polgárokat, adnák ki Venczelt, ki a pápa engedelme nélkül hódította meg az országot, A polgárok azonban nem is hallgattak ez üres beszédre és kereken kimondták, hogy ők tudni sem akarnak az olasz király fiáról. Károly Róbert emberei erre fenyegetések közi megszállották a budai hegyeket, raboltak, égettek, dúltak s a szőlőket kiirtották. Nem nézték tétlenül e kártevést a Venczel-párti urak némelyei, hanem kirohantak a várból, mely alkalommal Bethlen fiai: Máté halálos sebet kapott, Mihály pedig foglyul esett és lefejeztetett. Ekkor hirül hozák, hogy Németujvári Iván nagy sereggel érkezik Venczel király és a budaiak védelmére. Nehogy tehát két tűz közé szoruljanak, Károly Róbert népei visszavonultak Székes-Fejérha gazdáinknak elegendő amerikai vessző állott volna rendelkezésére. Ami a bortermést illeti, a mult év határozottan jobb volt, mint az előző évek termése. Ennek magyarázata nem annyira az időjárási viszonyokban, mint ama körülményben keresendő, hogy az utolsó három év alatt a peronospora pusztításait a szőlőtulajdonosok meglehetős indolenciával nézték, mig a mult évben a permetezéssel való védekezés nagy arányokat öltött. Esztergommegyében az állattenyésztés terén lendület alig tapasztalható. Mint onnan irják, a felosztott legelők mellett a szarvasmarhatenyésztés napról-napra csökken s csak annyi marhát tartanak, amennyi a házi szükségletre megkívántató tejet adja meg. A tehenek átlag oly silány vegyes faj keverék, hogy szánalom reájuk nézni. E bajt az 1894. évi XII. t. c. végrehajtása orvosolhatja meg. A lótenyésztés ellenben örvendetesen halad előre s itt meglátszik az állami mének eredményes alkalmazása, csakhogy e tekintetben is a legelő-hiány a csikók nevelését mindinkább az istállókra korlátozza. A birkatenyésztés egyrészt a legelők felosztása, másrészt ugy a birka, mint a gyapju-árak hanyatlása miatt apad folytonosan s csakis a nagyobb uradalmaknál áll fenn, de itt is hanyatlik, mivel, eltekintve a gyapjú és birka csekély -árától, külföldre alig lehet szállitani a nagy vám és vesztegzárak miatt, ugy, hogy ma már itthon a mészárosok jobban fizetik a birkát, mint Bécsben. A sertéstenyésztést csakis kicsinyben, a házi szükségletekhez számítva űzik. Járványos betegség a marhák közt alig észleltetett. várnak, a Duna mentén tovább vévén útjokat, »mig majd hadjok megszaporodik^ Ekkor kellett történnie, válaszul a budai szőlők elpusztítására, a világra szóló botránynak, hogy a budaiak Petermann biró és Tót Márton esküdt vezérlete alatt kihirdettették a város föloldását az egyházi tilalom alól, melyet fölötte újólag kimondott Miklós biboros. Minthogy pedig a rendes beiktatott plébánosok vonakodtak nyilvános istentiszteletet tartani, elűzték őket. Talált papokat a nép, és és többek közt egy Lajos nevűt, kik végezték a* miséket és temetéseket. Ezzel sem érték be, hanem gyújtott gyertyákkal és az excommunicatiók kihirdetésénél szokásos más szertartások közt Buda város ünnepélyesen egyházi átoft alá vetette magát VIII. Bonifácz pápát és az őt követő valamennyi magyar főpapot. Emiitettük, hogy a pápa a cseh királyt megrótta, a miért fiának megengedé a magyar korona elfogadását. Válaszul e megrovásra a cseh király egy prágai kanonokot külde Rómába, hogy fiát, kit szabályszerűen és egyhangúlag választottak meg Magyarország királyának, a pápa kegyelmébe ajánlja. Minthogy azonban Mária, Sicilia királynéja, viszont azt állitá, hogy testvérének, Lászlónak halálával a magyar korona a természet rendje szerint reá, illetve unokájára, a törvényesen megkoronázott Károly magyar királyra szállott, kinek az ország jelentékeny része is meghódolt: a pápa mindA mi a selyemtenyésztést illeti, Esztergommegyében a jelentésünk tárgyát képező évben csökkent a gubó-termelés, a termelt gubó-menynyiség ez évben alig multa felül a 600 kilót. A kedvezőtlen eredmény következtében a szegszárdi felügyelőség kiküldöttje bejárta e vidéket és sikeresen fáradozott a meglankadt tenyésztési kedv visszaállításán. Leginkább kiválik e vármegye tenyésztő községei közül Ebed község, valamint Kőhid-gyarmat. Esztergom sz. kir. városnak régi és általános vágya ment teljesedésbe az összeépült városrészek közigazgatási egyesítésével; számos viszszás helyzetnek szakadt ezáltal vége, nevezetesen az iparhatósági felügyeletnek egy kézben való összepontositása megszüntette az örökös vásári és hetivásári mizériákat s az iparjogositványok területi elkülönzöttségét a város belterületén. A teljesülő régi vágyak sorában továbbá nagyfontosságú az állandó Duna-hid kiépülése, mely állandó biztos utat nyit a Duna fölött elterülő vidékhez. Legnagyobb fontosságú azonban azon vasútnak folyamatban levő s legközelebb szintén befejeződő kiépítése, mely Esztergomot Budapesttel rövid, közvetlen összeköttetésbe hozza a mai kinos nánai kapcsolat helyett s megnyitja az esztergommegyei gazdag szén, márvány és kőbányákat a budapesti fogyasztásnak. Esztergom ezáltal rendkívül kedvező gyári területté válik s hihető, hogy rövid idő alatt tömegesen létesülnek ott nagyvállalatok. Ezek első fecskéjeként tekinthető a létesített s már üzemben is levő nagy üveggyár, mely kiválólag táblaüvegek két félt, valamint azokat, t

kik ez ügyben érdekelve vannak, maga elé idézte, hogy jogaikat védendők, hat hónap lefolyása alatt törvényszéke előtt megjelenjenek. E hat hónap bőven eltelt, midőn VIII. Bonifácz Spectator omnium kezdetű bulláját, melyben Károly Róbert a magyar koronára itéletileg megállapitá, közhírré tette. »A mindeneket szemlélő és tudó örök király — igy szól a nevezetes okirat — Jeruzsálem pusztulását előre látván, meghatottan siránkozék fölötte. Vájjon mi, kik helyettese vagyunk, könyűinket viszszatartsuk, midőn a végső romlásának indult Magyarországot szemléljük ?« Azután az ország szánandó állapotát festi, mely hajdan, jeles királyok kormánya alatt oly fényes volt; és kérdi-: nincs már mód segíteni e bajon ? Mire válaszul szükségesnek találja, hogy főpász* tori gondjait ez országra különösen kiterjessze. A továbbiakban elbeszéli, mint küldött a cseh király követet és levelet a pápához, esdvén, hogy fiát, kiről azt tartja, hogy egyhangúlag és szabályszerűen választották meg Magyarország királyának, pártfogásába vegye. Ámde Mária, Sicilia királynéja viszont azt állítja, hogy neki, mint közelebbi örökösnek, a szerencsétlen Magyarországhoz több joga van, és az esztergomi egyházban, régi szokás szerint, az illetékes személy által megkoronáztatott. Hogy tehát a vetélytársak közt a bé-