Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-01 / 70.szám

és hitelünk nivója bizonyára jelentékenyen alásülyedne. Ha ezeket a felületes óbégatásokat magunknak kellene való értékükre leszállítani, figyelemre sem méltatnók őket. De nem mellőzhetjük szóbahozásukat akkor, midőn oly komoly s valóban alapos tanulmányozással készült eláborátumból nyerjük közgazdasági viszonyaink tükrét, aminőt a bécsi kereskedelmi és iparkamara készül a nemzetközi értékpiacra dobni. Eltekintve a féltékenység és az érdekveszteségtől való félelem által sugallt tendenciózus részektől, melyek a magyar ipar és kereskedelem önállósulását és fellendülését az psztrák ipar és kereskedelem tönkremeneteléből törekszenek származtatni, — a legnagyobb örömmel látjuk ez eláborátumot, mivel támadó s a féltékenységet nyilván eláruló rovataiból iparunk, kereskedelmünk és nemzeti vagyonosodásunk felől oly bőséges és bizalomgerjesztő információ jut az internacionális érdekkörök elé, aminőt jóbaráti kéz által irva, vagy magunk felől Önmagunk által elmondva senki el nem hinne. Téves dolog lenne részünkről a bécsi kamara szóban forgó jelentéséből azokat a lapokat kiragadva fájlalni, amelyeken e kamara a hanyatló osztrák ipar jövője érdekében preventív intézkedések létesítését sürgeti a tőle külföldi piacokat elhódító magyar ipartermékek ellen. A tervezett védősorompók, melyeknek felállítását a bécsi kereskedelmi és iparkamara sürgetőleg követeli, megcáfolhatatlan jele s leghelyesebb igazolása annak, hogy a nemzetgazdasági politikánk a leghelyesebb uton halad. — De midőn a bécsi kamara jelentéséből kétségtelen meggyőződést nyerhetünk arról, hogy helyes irányban s valóban nemzeti érdekeinknek megfelelőleg haladunk, meggyőződünk egyúttal arról is, hogy azok a vádak, melyek szerint nemzetgazdasági politikánk iránya nincs tekintettel az »összmonarchia* gazdasági és politikai létérdekeire, csak oly bebizonyithatlan ráfogások, amelyeknek egyedüli forrása a magyar »ftliálpiac« elvesztéegy hegyről a városba, Esztergomban már sok a gyár, hogy olyan füstfelhőbe borult az egész város. — Gyár ? az csak egy van még eddig, az üveggyár. Hanem az a felhő nem füst, hanem por. — Talán nem öntözik az utczákat ? — Oh igen, feleltem lelkesülten, minden szombaton délután a nagypiaczot. — Szép, szép. Hát az Öreg Szcitovszky él-e még f v — Azóta mar második esztergomi érsekünk van, Vaszary Kolosnak hivják. — Szeretném látni ő eminenciáját, talán az utczán találkozunk vele. — Ha csak Budán nem, nagyapám, mert az esztergomi primás állandóan ott lakik. — Vagy elmegyek hozzá audenciára, szólott rám nem hallgatva. — Audencia . . . nem igen megy. A titkárnál kell elvégezni a dolgokat, vagy írásban beadni. Már most ez igy szokás. Ezenközben beértünk ismét a városba. A vágóhíd mellett igen csavargatta az orrát. — Miért nem viszik már el innen ? — Hiszen az uj vágóhíd tervei már készek. — Nos? — A hely is ki van szemelve. — És mégis ? — A költség is együtt van . . . se, önállóságra jutása folytán érzett sárga; irigység mondat. Ha valami, úgy csak e kicsinyes és beigazolhatlan ráfogások kisebbítik a különben nagyszabású mű hitelét. Ezen azonban nem csodálkozunk, mert e ráfogások tendenciózus volta oly szembeötlő, hogy belőlük és nyomukban világszerte csak rokonszenv és bizalom ébredhet a vádlottként előállított magyar kereskedelmi, ipari, szóval nemzetgazdasági törekvések iránt. A bécsi kereskedelmi és iparkamara jelentésének féltékenységgel és irigységgel teleirt lapjai, túlzásaikkal egyetemben, mitsem árthatnak, használni azonban nagyon is használnak anyagi érdekeinknek és gazdasági politikánk tekintélyének. Komoly és tiszteletreméltó érv ez a támadó jellegű jelentés a Bánffykormány gazdasági politikájának helyes volta mellett, s egyszersmind igaz tükre gaz-dasági viszonyaink rohamos javulásának, amit az ellenzék kicsinyes torzképei nem fognak sem elhomályosítani, sem megbizhatlanná tenni. Sok üdvös tanulság van e műben, úgy a jóhiszemű, mint a reménykedő pesszimisták számára. CSARNOK. A hypnotizálás technikája. A hypnosis gyógyszempontból is lényegileg két módon, u. m. a Nacy-ból származott suggestiv eljárással és a Braidféle fixatóval érhető el. Nem tagadható, hogy a nancy eljárás enyhébb, fokozatosabb, mig a fixatió nem egyszer fejfájást és szédülést hagy hátra. A magam részéről szabályul tekintem, hogy lehetőség szerint az álom suggerálásával igyekszem hypnosist létesíteni s csak a hol ez nem sikerül, veszem igénybe a fixatiót. Egyébként gyakorlatomban kitűnően bevált egy harmadik módszer, mely semmi esetre sem uj, mivel a suggestios és a fixatos eljárásoknak combinatiojából áll. Az egyént karos székben avagy pamlagon kényelmesen elhelyezve, miközben ügyelünk arra, hogy feje könynyen és kellemesen nyugodjék egy párnán, a hypnotizálandóval szemben állást foglalunk, s most néhány szóval érthetővé tesszük, mit kívánunk tőle. Elmondjuk, hogy szemeivel az orra töve fölé tartott orvosi kalapácsnak gombját rögzítse, miközben összes gondolatait a bekövetke— Ugyan ne beszélj bolondokat. Hát akkor miért nem viszik már el az isten szerelméért ? A városház felé mutattam nagy vállvonogatás közt. Ott talán jobban tudják. — Hát itt még egy vágóhíd van ? szólott, mikor a Krinolin hidon mentünk át. — Kérem, mondám sértődötten, ott van túl a Heischmann-féle szappangyár. — Vagy úgy . . . bocsánat . . . Megmutattam még neki a gimnáziumot, a Sissai-köz leszállítandó kövezetét, a Szent-Háromság-szobor és a redut terveit és más egyéb nevezetességeket. — No ugy-e sokat haladtunk ? kérdem végül. Szörnyen savanyú arcot csinált, gondolkozva simogatta hosszú ősz szakálát. Nem szólt semmit. Betértünk egy vendéglőbe s miután az olcsó étlapot keresztül tanulmányoztuk, tiszta homoki bort kértünk egy literrel. Megkóstolta az öreg, a nagy borszakértő, aztán földhöz csapta a poharat. — Szervusz, szólott én visszamegyek, a honnan jöttem. — De nagyapám ... a haladó Esztergom . . , Elrohant szó nélkül, nem hallgatott rám. * Én pedig, mint már mondám, fönnebb fölébredtem, zendő álomra irányítsa, rövidesen tapasztalni fogja, hogy szemei elfáradnak a nézésben, hogy pillái nyugtalanok lesznek, szemeibe könnyek tolulnak, s most egész testét bizonyos lankadtság, tagjait pedig sajátos bizsergő érzés fogja el. A bizsergés és zsibbadás néhány pillanat múlva homlokát is elfoglalja, s onnét egész fejére átterjed. Ekkor a lankadtság oly kifejezett lesz, hogy szemeit lezárni kénytelenül; e pillanattól fogva kellemes félálomba merül, mely csakhamar valóságos álomba megy át. Hozzátesszük még, hogy mindemez érzéseket mi arcáról leolvassuk s nyomban, amint jelezzük azokat, a beteg ezek tudatára is jut. Ilyetén előkészítés után tartjuk a kopogtató kalapácsot a beteg orrtöve fölött olyképen, hogy a szemek Összetérüljenek; semmiesetre sem ajánlatos a fixálandó tárgynak oly magas fekvést adni, hogy a beteg ne csak Öszszetériteni, hanem egyúttal felfelé nézni is kényszerüljön. Utóbbi eljárás a szemizmokra rendkívül kimerítő lévén, e kifárasztás kellemetlen utóhatásokra vezet. A beteget nem fixáltatom ekképpen tovább 3, legfeljebb 5 percnél, mely idő alatt okvetlenül a pislogás és a szemek bővebb nedvesedése jelentkeznek. E tü nemények felléptét suggeráló szavakkal is jelezzük, mondván : «Szemei fáradtak, nehezen tarthatók nyitva, pislogni kény szerül.» E pillanattól fogva a kalapácsot észrevétlenül sülyesztjük, miközben a beteg szemei is fokozatosan aláfelé irányulnak s e sülyesztés alatt folyton suggeráljuk : «Nemcsak szemei, hanem teste is egészben láradt, lankadt ; tagjai zsibbadnak, nehezülnek, ólomnehézségüek, nehezen mozgathatók.* Ilyetén suggestiok közepette a kalapácscsal leérkezünk az orr hegyéig, s a pillák most már vagy maguktól lecsukódnak, vagy ha ez még ekkor sem történt volna meg, ugy bal kezünk két ujjával a szemhéjakat magunk lezárjuk. A szemhéjak eme letartása addig eszközlendő, mig azt nem vesszük észre, hogy a szemgolyók teljesen mozdulatlanok, mely körülmény csaknem mindig a bekövetkezett hypnosissal egyenértékű. Mindaddig, mig az egyén ébren van, addig a szemhéjakat lezáró ujjainkkal a szemtekék nyugtalanságát tapintjuk. A szemhéjak letartása alatt folytonos suggestiókkal élünk, mondván; «Teste egészben lankadt; érzi az álom szükségét; tagjai kifejezetten bizseregnek és zsibbadnak, nehezen mozdíthatók ; a zsibbadás fokozódik, elfoglalja már a homlokát is ; most átterjed a zsibbadás a fejére ; teste teljesen mozdulatlan, tétlen. (Czélszerü a suggestiókat nem mindig egy testrészre, hanem az egész testre irányítani, ugy, a hypnotizálandónak azaz illúziója támadjon, mintha valami elzsibbasztó fluidumba merülne egész testével; ezáltal csak erősbbittetnek a felköltöttsensatiók). «Azsibbadás egész fejét és arcát elfoglalja, mintha fátyol borulna az arczára, gondolatai összekuszálódnak, figyelni nem tud, öntudata lassan elmerül az álomba. Kegyed már félálomban van, hangomat csak gyengén hallja; álmosságát többé nem fékezheti: Kegyed elaludt. Aludjék!* Körülbelül ily módon sikerül a hypnosist elérni. E mellett legyünk még figyelemmel arra is, hogy a hypnotizálást tulvilágos szobában ne eszközöljük, mert a a félhomály már magában véve is hozzájárul az autosuggestió felköltéséhez. E mellett hangunk legyen enyhe, nyugodt és lassú, ugy, hogy e körülmény is az álom suggestióját felköltse. De azért részemről a szinészkedést feleslegesnek tartom — az orvosnak nem kell a hypnotizálandóval elaludnia. Hiszen egy orvosi ténykedésről van szó, a mely annál biztosabban sikerül, mentül inkább uralja a hypnetiseur az összes, ekkor szereplő tényezőket. Felesleges tehát a hypnosis beálltát azzal előmozdítani igyekezni, hogy az igénybe vett procedúrák hatásosságát magunkon demonstráljuk s a bekövetkező álmot rajtunk simuláljuk. Mi a hypnotikus folyamot vezetjük s irányítjuk — ezt a betegnek is tapasztalnia kell, mert ebben megnyugvást talál a hypnosis zavartalan lefolyására nézve is. Suggestióinkat halkan, de biztos hangon adjuk meg, mi mellett a legszorgosabban ügyelünk arra, hogy adott bemondásai a tényleges állapottal egybevágóak legyenek. Nem szabad tehát derűre-borúra a fáradtságot, a bizsergést stb. suggerálni, hanem mennyiben a beteg arckifejezése, légvételeinek milyensége, teljes mozdulatlansága nekünk azt árulják el, hogy az egyén tényleg már bizonyos fokú befolyás alatt áll, mely állapot már is a kritika némi csökkenésével a suggestiok könnyebb elfogadásával jár karöltve, csakis ekkor indíthatjuk meg az erélyesebb suggestiókat, a melyek tartalma mindenkoron a hypnotizálandó egyéniségével és műveltségével a legszorosabban összhangzásban legyen. Máskép suggeráljuk az inteligens, máskép a műveletlen embert ; — máshangu s némileg tartalmú bemondásokkal hypnotizáljuk a nőket, másokkal a férfiakat. Szóval a legszélső határokig megyünk a hypnotizáló eljárás individualizásában. Mindezeken kivül figyelemmel kell lennünk egy körülményre, t. i. arra, hogy a hypnotizálásnál lényegileg a képzelőerőnek helyes módon történő felköltésérol levén szó, azon módok, melyekkel ezt elérhetjük, egyénileg igen változók. Vannak igen suggestibilis, idegen véleményeket igen könnyen elfogadó, képzeletdús természetek, kiknél egyszerű verbális suggestiókkal promt és fényes eredményt érünk el. Vannak más kevésbbé suggestibilis és kritikusabb egyének; kik lehetetlennek vagy nevetségesnek tartják, hogy puszta szóval lehessen hypnotizálni kinek tehát valamelyes, az orvosi ténykedés, a physikalis manipulatió látszatával biró eljárásra, a fixatiora van szükségük, hogy bennük a bekövetkező hypnosis meggyőződése felébredjen. Sőt egyeseknél még ez sem elegendő, hanem igénybe kell vennünk műszereket, melyekhez a laikus bizonyos hatás reményét fűzi. Jó szolgálatot tehet a delejnek a homlokra való alkalmazása, avagy a betegnek kézbeadása, szintúgy sikeres lehet a galvánáramnak a fejen keresztülvezetése. Mindezek alapjában véve közömbös procedúrák, de az autosuggestió felköltésére s a suggestibilitas fokozására igen alkalmasak. Dr. Schaffer Károly, egyet, magántanár. Hl R EK. Esztergom, 1895. au

g- 3

1

' — Az új vashid felavatását — mint értesülünk — a közlekedésügyi miniszter szeptember 20-ára fogja kitűzni. Jelen lesz a hercegprímás és a közlekedésügyi miniszter is. — Oltáregylet ájtatossága. A legméltóságosabb Oltáriszentség folytonos imádásra és a szegény templomok felsegélyezésére alakult Oltáregylet nyilvános ájtatosságát f. hó 8-án vasárnap fogja tartani a vízivárosi zárdatemplomban, mely alkalommal fél 7 órakor a legfelségesebb Oltáriszentség imádásra kitétetik esti 5 óráig, midőn szent beszéd és litánia fejezi be az ájtatosságot. E napon ott 8, 9 és 10 órakor is lesz szent mise. — Eljegyzés. Báró Marschall Vilmos puszta-jegesi földbirtokos a napokban eljegyezte Kyzdy Vásárhelyi Dalma úrhölgyet, Vásárhelyi Imre szóin ori földbirtokos leányát. — Polgári anyakönyvvezetés. Városunk polgármestere ma bocsátotta ki a születéseknek és haláleseteknek az állami anyakönyvvezetőknél való bejelentéséről szóló hirdetményeket. A kifüggesztett plakátok röviden ezt tartalmazzák : A születéseket és haláleseteket okt. i-től kezdve az állami anyakönyvvezetőknél be kell jelenteni. (Esztergomban a városházán a polgármesteri elnöki hivatalban.) A születések hétköznap legkésőbb egy hét alatt, a halálozások a legközelebbi hétköznapon. A születések bejelentésére a következők kötelesek fokozatosan : 1. A törvényes atya, 2. a szüléseknél közreműködött bába, 3. az orvos, 4. mindazok, kik a szülésnél jelen voltak, 5. az, kinek lakásában a születés történt, végül 6. az anya, mihelyt erre képes. A halálesetet be kell jelenteni fokozatosan : I. a családfőnek, 2. családtagoknak, 3. kinek lakásában a haláleset történt, 4. a háztulajdonosnak. A bejelentésnél a halottkém által kiállított bizonyítvány felmutatandó. Aki újszülött gyermeket talál, köteles erről lehetőleg azonnal, de legkésőbb a következő napon községi elöljáróságánál jelentést tenni. Azon bejelentésre kötelezett, ki a bejelentést a kiszabott határidőben nem teljesiti, vagy aki tudva valótlan bejelentést tesz, kihágást követ el és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.