Esztergom és Vidéke, 1895

1895-08-29 / 69.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 69. szám. Csütörtök, 1895. augusztus 29. ESZTERGOM és VIDÉKE franiPtTnitip:rrmiiTiT-TH^ VAROS! ES MEGYE! ERDEKEINK KÖZLÖNYE, j****^ | Megjelenik hetenkint kétszer: | | Hirdetések csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | ír e ese —| hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁRJ | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | — | Egész évre. 6 fit — kr. | küldendők : | I Fél évre 3 » — » ^ , , . , . Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári f § Negyedévre i . 50 , § Szechenyi-ter 35. szam. | _ . | Egy hónapra _ » 5

o » | | bélyegilleték fizetendő. * Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándorpapirkereskedésében, ^ | WVNNX\NNX\V\>.\W^^ a W^HScll- és Haugll-féle dohanytőzsdékben. liWíassssKS^^ A nemzeti neveléshez. Nálunk a nevelésben és oktatásban mindenféle idegen irány nyilvánult, csak nem a magyar. Idegenek tanítottak, sajnos, most is tanítanak. — Hála a magyar átalakító erejének, a mi idegenből átszármazott műveltség, azt a magáéval egyesité és átváltoztatá nemzetiessé. , Mikor nemzeti erőnk, dicsőségünk magaslatán álltunk, ellenségek — így a török, a német — kipusztitottak sokat a magyar jellegből. Korszakoknak kellett elmulniok, hogy megint kiforrja magát mindenben a nemzeti . . . Még nem mindenben. Az ipar, a kereskedelem — röviden kifejezve magamat — a nagyot haladt műveltség annyi tárgyat és fogalmat honositott meg, hogy a nyelvészet alig tudta azokat sikerült és nem sikerült szóképzéssel magyarán elnevezni és elterjeszteni. Többek között az asztalos és lakatos ipart említem meg, mennyire vannak a magyarság dolgában hátra ; — nem sok eszközt kivéve — a többit mind németül nevezik, pedig a tudományos akadémia már több mesterség számtalan eszközének kutatta ki és megállapította elnevezéseit. Áttérek a lényegesebb dolgokra. Az ezredéves küzdelem története és a mai helyzet tanúskodnak : a magyar államalkotó és fentartó faj. Ezt csak a nemzeti erényeknek, tulajdonságainak köszönheti. Most már öntudatára jött annak és ebből következtetve annak is : addig tart a nemzet, az állam, a mig tart a nemzeti jelleg. A nemzeti j ellegre nevelni kell. A nemzetet nevelő eszköz számtalan. Azelőtt a harcz, a vallás, az országgyűlések, a megyei kormányzat, a köznemesség szelleme stb. voltak a nemzet kiválóságának az iskolái, a népre senki sem gondolt. A számtalan nemzetileg nevelő eszköz közé soká nem volt bevéve a népiskola. Ezen uj vívmány, mely hatalommá nőtte ki magát, a népet, a nemzet zömét, a faji föntartó ősi erőt neveli, egységesiti, mint a hitvilága. A régi iskola nem számított, csak annyiba vették,a mennyibe most a faiskolát. Kimondhatatlan szolgálatot tesznek nem a magyarnak, hanem a magyar közügynek azok, kik nagy kitartással -munkálkodnak a népiskolákban s mindenek előtt azok, a kik a .nemzetiségek közötti népiskolákban apostolkodnak. Egy-egy dal, kis szavalat, történeti, bibliai mozzanatok, a szülőföldről, a hazáról valami — magyarul — az élénkitőjük szemben azokkal, kik hivatalból, ridegen darálják le a magyar nyelvi előadást, megunttá tevén azt. Az hagyján van, ha a nemzetiségek fölébe helyezik anyanyelvüket a nemzeti nyelvnek, de hátráltató a nemzeti jelleg kialakulására a német nyelvvel való gyötrése fajunknak, bizonyos hivatalokban figyelembe nem vevése a magyarnyelvnek, a magyarság közepette még mindig német nyelven beszélés és tótul szónokolás. A nemzetiségeknél legalább az egy haza tiszteletét kellene elérni, a magyar jelleg mindenütt kinyilvánulását és ha ezt nem, akkor azt, hogyha nem szeretik e hazát, hát ne gyűlöljék. Ezt akarja az állam. A milleniumi 400 népiskola arra való, de 4000 kellene. S mit kellene ezekben az iskolákban a gyakorlati életben szükséges ismereteken kivül nem a hideg ész, hanem a meleg sziv nevelésére használni ? A történelmet, a hagyományok e megtestesülését. Minden megvan abban, a mi nemzeti: gazdag a nemzeti erények példáiban, benne van a költészet, annak tárgya, ott az alkotmányosság, a vallás erkölcs, elénk tárja a multat, a virágzott hazát útmutatóul arra, miként kell fentartanunk a másik évezredig. Ismétlem, a mit elül mondtam: A nemzetet nevelő eszköz számtalan, kiemelem az alapmegvetőket: a népiskola, abban a hazai történelemnek lelkes és nevelő előadása és a hazafias tanítók. Druga József t. A papság s a polgári házasság. Budapest aug. 27. Mindinkább tért kezd foglalni a papság körében az a józan felfogás, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése elé akadályokat gördíteni felesleges, sőt oktalan vállalkozás. Ez a helyes felfogás már oly örvendetesen terjed, hogy a klerikális túlzó lapok izgatásaira nem hallgatnak, hanem a papság értelmesebb és jólelkű része azon módok kieszelésén fáradozik, melyek mellett az uj viszonyok között az egyház ténykedését a házasságok kötése körül üdvösen biztosithatják a nélkül, hogy a polgári házassági törvény végrehajtásánál nehézségeket okoznának, sőt a tisztességes lelkipásztorok épen híveik anyagi és társadalmi érdekeit tartva szem előtt, azoknak jó tanácsokkal szolgálhatnak a polgári házasság megkötése körül követendő eljárásukra nézve. Ezért szorgosan tanulmányozzák is a polgári törvényt és annak határozmányait íz .Esztergom t IÉ" tárczája. Az uj hóhér. Egy igen távoli szegény rokonomtól ajánlott levelet kaptam, a melyben azzal fenyegetett, hogy ha sürgősen el nem helyezem a magyar államvasutak gépgyárában, hát akkor ő valakit okvetlenül megöl. Kivettem a ferde sorok közül, hogy ez a valaki alkalmasint én leszek. Jön a húsvét másodnapján felzónázik hozzám. Mint a dörgést a villámlás, sőt a villám : oly gyorsan követte a levelet az igért feljövetel. Kertemben tisztogattam a gyümölcsfákat, mikor hatalmas ölelést érzek és nyomban két-három csattanós csókot. — Ugy-e drága bácsikám — szólt egy óriási termetű, barna-piros, nyalka bajszú, hetyke magatartású fiatal ember — megtartottam a szavamat ? Ember, aki szavát meg nem tartja gazember. Ugy-e drága bácsikám? ' Azzal, hogy nem mondtam ellent, túlságosan felbátorítottam. Kikapta kezemből a metszőkést és néhány gyönyörű ágat a legszebb körtefámról levágott. — Igy szeretném én levágni az egész világot, bácsikám. No, az őrmesteremet le is ütöttem, hogy harmadnapra belehalt a czudar; folytattam volna a sort a hadnagyomon fel az ezredesemig, de hát a nyomorultak elzártak. Persze nem vallottam, tanú meg nem volt, kénytelenek voltak abfertigplni. Igy kerültem haza a bodnármesterséghez, a kit gyomromból utálok. Kinek kell most hordó ? minek ? hol az ital ? S képzelje, azt a bolondot tettem, hogy elvettem egy vén asszonyt, némi kis pénzért. De hát ki is házasodik ma pénz nélkül ? Ugy-e, bácsikám? Hm! — tekintgetett körül — csinos kis ház, itt pompásan ellakhatom. Csak magam vagyok ám, így ni, még egy inget se hoztam. Lesz bácsikának. S újra meg akart csókolni. Birkóztunk, dulakodtunk, hogy a szakácsném rémülten szaladt le hozzánk. Mit tehettem, bevittem a szobába. Szerettem volna e tolakodó emberrel hirtelen- végezni. Pénzt adjak ? akkor mindennap a nyakamon lesz ; valahová vacsorára vigyem ? megöl a beszédével ; gyorsan kellett valamely módot találnom, hogy szabaduljak tőle, az isten tudja hányadiktól, a ki ebben a nagy városban könnyű szerrel óhajtana elhelyezkedni. Rátértem tehát a tárgyra. — Mit akar ? — En ? Hogy én mit akarok, bácsikám ? Először is egy kis jó bőrt, egy falat sonkát, ha egy font lesz is — s valami jó fehér cipót. Vigyorgott a nagy fehér fogaival, nevetett, hogy rezgetbele t a ház. Mondhatom, hogy ritka emher tudná úgy magát föltalálni idegen helyen, mint a hogy ő tudta. Pipára gyújtott, fölebb-alább járt-kelt s úgy tárgyalt velem. Elbeszélte egész múltját, ami engem egy cseppet sem érdekelt és vázolta jövőjét, a mit az én kezeimbe akart letenni. Nagy, egészséges, rendkívül kifejlett izmokkal biró ember volt, beütött tompa orral és forradásos vastag nyakkal. Széles vállain elfért volna egy asztal és a rettenetes mellét kovács üllőnek lehetett volna használni. — Tudja mit, bácsikám, az árgyélussát ; én megvallom, dolgozni nem szeretek, nagyobbra születtem, én az erőmet máshol szeretném kamatoztatni. Nini bácsikám, igaz-e az, hogy meghalt a pesti hóhér? Rögtön a belső zsebéből ki is emelt egy lapot, gondolom valamelyik ^0.000 példányban járó újabb napilapunkat és felolvasta belőle az erősen megplajbászolt közleményt, a pesti főhóhér haláláról. — Hát én ennek a helyét szeretném elfoglalni. Megy az istennyila a gépgyárba; voltam én már ott is, voltam konduktor is, pályaőr is, voltam maltercsináló — de hát nem talált egyik pálya sem a karakteremhez. Azt gondolom, engemet az isten is hóhérnak teremtett. Nincs az a bivalynyak, a kit egy sodorintássaí ki ne csavarnék a csigolyájából. Hajlandó lett volna mindjárt az én nyakamon megpróbálni. Mutatta a roppant méretű ökleivel, hogy ő ezt kitűnően tudná csinálni, kicsinyeken, mint nagyokon egyaránt. — Bácsikám, hogy tudna engem besegíteni a hóhérságba ? Az ilyen magános ember, mint én, úgy van, hogy szeretne mentül előbb megszabadulni az ilyen erőszakos követelőktől. De meg t nem is akartam, hogy valaki a hóhérságra való felcsapást éppen az én szobámban tárgyalja. — Majd elmegyünk *egy vendéglőbe s