Esztergom és Vidéke, 1895

1895-08-25 / 68.szám

CSARNOK. Ferii e klastromban. (Vége.) A mikor Demange kitörülte szemeit és a szégyentől lesújtva szétnézett, újra a paplan alá bujt ijedtében. Ott állott az ágya előtt a főnöknő, seprűvel a kezében. — Hát mikor takarítsak már, keljen már fel az Istenért. Tizenkettő már az idő ! Muszjő ! A szobaasszony volt. Fehér főkötő volt rajta, de egérfülek nélkül és fekete ruha. Ő szerepelt az álomban mint főnöknő. Demange jobban körülnézett a kis számozott skatulyaszerü szobában és egyszerre magához tért. Örült mint a gyermek, hogy mindez csak álom volt. Csak ugy homályosan rémlett neki, hogy hiszen reggel nála járt egy fiatal ember, hogy menjen a szürke nénik klastromába. Ott keresnek egy nyelvtanárt. De hisz ez is csak álom volt bizonyára. Milyen bolond gondolat ! O a klastromban ? Sebtében öltözködött és mikor kalapját is leszedte az asztalról, hát ott találta a névjegyet, melyen a klastrom cime rá volt irva. Tehát mégis! Keresik a klastromban? Oh a klastromban ? Nem tudni miért, de már maga ez a gondolat lángvörösre csapta az arczát. A régi pár-isi boulevardier, a külön szobák kalandjainak nagystilű átélője, a ki egy bécsi lovarnő hálójába kerülve, eltékozolta apja vagyonát, és örökre kitagadva a szülői házból, ide, idegen városba került, ő ezzel az elzüllött, elnyomorodott lélekkel belemenjen abba a tiszta légkörbe, e földi angyalok, e harmatos liliomok közé ? Soha, soha . . . Alig tudott megebédelni , és százszor feltette magában, hogy nem megy oda. Nem, soha ... Öt órakor délután mégis ott termett a szürke-nénik klastromának kapuja előtt és becsengetett. Egy'öreg, gömbölyű képű apácza nyitogatta a kaput, a ki cseppet sem ijedt meg a férfi láttára, hanem kérdezte, hogy mi tetszik ? Demange megmondotta, hogy mi járatban van és a főnöknő kisasszony felől tudakozódott. A Jozefin nővér erre szeliden rázta meg fejét. Szemérmetes buskomorsággal mondotta, hogy nagyot hall. Demange most a nővér fülébe kiáltotta, hogy mit akar. Jozefin nővér erre nagy barátságosan be* vezette' balra egy váróterembe. Elmondotta, hogy a főnöknő kisasszony Gráczba-utazott, hanem majd szól a helyettes főnöknő kisasszonynak. Legyen rövid fél óráig türelemmel. És most magára hagyta a fiatal embert. Demange körülnézett. A fehérre meszelt falakon csupa feszület, csupa Mária kép. Az egyetlen asztalt is oltárabrosz takarta. A teremben végtelen csend ho* nolt. Valami szent rémület,' borzadály, áhítat és ájtatosság ragadta meg. Megkábult ettől a tiszta légkörtől, mint a mellbeteg, mikor először sétál ózondus fenyőerdőben. Haszontalan viharos múltjának nyomasztó emléke két nagy könnycsepp alakjában perdült le sötétbarna szakállára. Eszébe ötlött Paris, a tiszta, erényes IPáris, a szülői háza és az a leánynevelde, .a hol Adrienne árvaleányt az ő számára aicvelték. Ott is ily váróterem volt ilyen szent képekkel ... Nem tetszett neki az Adrienné. Nagyon naiv, nagyon szende, nagyon szemérme-] ,tes volt. Jobban tetszett neki a Foliesc Bergéres ünnepelt lovarnőja, a kire anynyit költött, hogy hitelezői csaknem tönkretették apja csokoládégyárát. Bár kiskorú volt, de apja mindent kifizetett és kitagadta. Azután Bécsbe szökött a lovarnő után. Majd itt rejtőzködött Budapesten, nyomorogva a külvárosi szegény embereknél, mig leckéket kapott. Most pedig a szűkkeretű magántanári életből ide zökkent e szent falak közé... Az esti harangszó mulandóságra intő akkordjai hangzottak be a váróterembe. Szebben hangzott ez most neki, mint a legédesebb melódia . . . A váróterem ajtaja tárva volt és a folyosóra nézett. Kinyílt a kapu és haza az estimából jöttek a lánynövendékek. Szép kettesével sorakozva tipegtek haza a templomból, hol estimájukat végezték. Elől a hat éves lánykák, azután a hét nyolcz, tiz évesek, nevetve, kiabálva, örülve. Aztán a csendesen ballagó, néma beteges arczu, szomorú tizenkét, tizennégy éves leánykák. Utánok csicseregve, csevegve és csacsogva a tizenöt, tizenhat éves üde harmatarczú hajadonok és végre az egérfülü fehér főkötős apáczák, soványak, kövérek, nagyon csúnyák és csodaszépek. Elvonult előtte a szeplőtelen ártatlanságnak e női hadserege egyszerre teli árasztva a várótermet ibolya, liliom és rózsaillattal. Nincs az a szent oltárkép, mely oly lélekemelőleg hatna a bünöslelkű férfira, mint egy gyanútlan ártatlan leányseregnek a megpillantása . . . És a hat éves leánykától a kapunyitogató apáczáig, mindenki érezte, hogy: férfi van a klastromban. A kis leánykák benézve az ajtón csacsogták egymásnak : Bácsi a klastromban. A sápadtak és szomorúak egymásnak suttogták : Fiatal ember a klastromban ! A viruló, egészséges hajadonok egymásnak csicseregték: Férfi a klastromban! Az apáczák azok szemlesütve haladtak el az ajtó mellett. Azok tudj' Isten az egérfülek alatt finom czimpáju orrukkal megérezték, megszaglálták, hogy — férfi van a klastromban. És e leányok közül mindeniknek a lelkébe lerajzolódott valami a férfi külsejéből ... Kék szemek, sötétbarna szakái . . . Meg volt az ideál, csak titokban, egy napig, egy hétig, vagy egy hónapig . . : mindaddig, még szebb férfit meg nem látnak. Eltűnt az élő, mozgalmas virágkert. Demange körül elhomályosodott, elcsendesedett minden. . . Él-elmélázott a mind inkább elsötétedő szobában és hirtelen váratlanul egy karcsú apáczaalak termett előtte. Nem is vette észre, a mint ez a nyitott ajtón belépett. — Uram, én helyettesítem a főnöknőt, mondotta különös hangsúlyozással és . . . Demange felegyenesedett és az apácza keze felé kapva, csupa mély tiszteletből' meg akarta csókolni. A nővér két lépéssel hátrálva, kezeit hirtelen hátraeresztette és kimondhatlan bájjal meghajtva magát, csak annyit mondott : — Uram ! . . . És most bevárta,' mig az idegen megszólal . . . Demange nem szólalt meg. Nézte némán, mozdulatlanul az apáczát, mint egy kőloszlop. A karcsú nővér erre felnézett a barna szakállas férfira ... Halk sikoly rebbent el szép piros ajkáról. Egymásra ismertek Adrienne és Károly, nyolcz év óta egy magyar klastrom várótermében találkoznak először. Az apáczának halálsápadt lett az arza, a férfié bíborvörös a meglepetéstől Adrienne szólalt meg először. A mióta elhagyatva érezte magát, beállott a franczia szürke nénikhez. Ezek elküldték Budapestre, hogy a franczia irodalmat előadja. Ideje most lejárt. Néhány nap múlva visszatér Parisba. Francia nővérei közül nem akadt helyettese és e miatt tanár után kellett nézni, mert a főnöknő bizalmatlan a franczia tanítónőkkel szemben . . . Demange szakgatott össze-visszaságban mondotta el nyolcz éves viszontagságát, megtörve, lesújtva, reménytelenül . . . — Ha meg akar javulni, Charles, térjen vissza Parisba. Ott megtalál . , . Dicsértessék a mindenható . . . Eltűnt .. . * Demange fél év múlva átvette apja csokoládégyárát és felesége Adrienne oly vigan éli világát, hogy biz Isten, cseppet sem látszik rajta, hogy apácza volt . . . HÍREK. Esztergom, 1895. aug. 24. — Látogató föherczeg. Frigyes kir. herczeg ő fensége, hadtestparancsnok ma a kora reggeli gyorsvonattal Pozsonyból városunkba érkezett. Mindjárt idejövetele után megszemlélte a dandárgyakorlatot, melyet háziezredünk, a most itt lévő 19. győri gyalogezred és a kiegészítő tüzérség és lovasság tartott Kövesd és Szálka között. A két ezred szemben állott egymással és a győriek ragadták el a győzelem pálmáját. A kir. herczeg legnagyobb megelégedését fejezte ki a dandár kiképzése fölött. Délben a kir. herczeg .tiszteletére a dandár tisztikara nagy ebédet adott az új kaszárnya tiszti étkezőjében. A délutáni gyorsvonattal Frigyes kir. herczeg Pozsonyba utazott vissza. — Bencés gimnáziumi igazgatók gyűlése. Fehér Ipoly pannonhalmai főapát a vezetése alatt álló rend középiskoláinak minél magasabb színvonalra emelése czéljából augusztus 21-ére egybehívta Panonhalmára a bencés gimnáziumok igazgatóit és jelesebb tanárait, hogy megállapítsák elsősorban az egyöntetű módszert és a rend tanárképző intézetének pedagógiai szellemét e szabályzathoz alkalmaztassák. Az értekezletnek Vojnich Döme esztergomi főgimnáziumi igazgató az előadója. Szombaton, aug. 24-én volt az értekezlet utolsó ülése. — Dijtekézés. A «KathoIikus-kör» vasárnap, augusztus 25-én egyleti kerti helyiségében nagy dijtekézést rendez. — Kerti ünnepély. A helybeli gyalogezred tisztikara ma szombaton este a Fürdő-vendéglő feldiszitett kerti helyiségében diszes kerti ünnepélyt rendezett, melyen nagyszámú intelligens közönség vett részt. Az ünnepélyről részletesen jövő számunkban számolunk el. Ülések. Esztergom város tanácsa ma délelőtt, s a városi árvaszék délután ülést tartott a városházán. — Tanulmányúton. G y ő r f f y. Lajos, a helybeli tanitóképző-intézet derék tanára július hó végén hosszabb tanulmányútra, ment Ausztria és Németországba. Útjában a prágai országos kiállítás tanügyi osztályának és Prága iskoláinak megtekintése után Szászországban, az ottani közoktatási kormány előzékeny támogatásával több falusi népiskolát, majd a drezdai, chemnici tanítóképző-intézetek és Lipcse hires tanintézeteit nézte meg, mely utóbbi helyen több napot töltött a Comenius-intézetben, melynek 75. ezer kötetből álló tisztán paedagogiai könyvtára páratlanul áll a világon. Majd Dessauban a Basedow, Halléban a Francke-féje világhírű tanintézetek tanulmányozása után, Berlin kulturális és tanintézeteit látogatta meg, honnét Jénába menve, ré-szfvett a nyári szünidei tanfolyamon, a melyen dr. Rein, dr. Zichen és dr. Gártner világhírű egyetemi tanárok paedagogiai előadásait hallgatta, résztvevén a cursus hallgatóival a wartburgi és weimari kirándulásokon, az előbbirt magyar szt. Erzsébet és Luther, az utóbbin Gőthe, Schiller és Lisztre vonatatkozó tanulságos emlékeket szemlélvén meg. Majd Bajorország, Salzburg, alsó és felső Ausztria bejárása után e hó végső napján érkezik vissza Esztergomba, hasznos kulturális tapasztalatokkal gazdagodva, melyeket eddigi szép képzettségével egyesítve, vajha minél intensivebben érvényesíthetné a magyar közoktatásügy fejlesztésére. — Színház. Szerdán az »Otthon«, Sudermann 4 felvonásos drámája ment igen kevés közönség előtt. Magdát Bera Paula személyesítette s alakitása elismerésre méltó. Németh János az alezredes szerepében ma is jól festett, s ügyes maszkja is dicséretes volt. Mihályfy Juliska és Kantai Teréz kisebb szerepükben Mezey Árminnal együtt jelese voltak. Pataki Béla fiatal színész Keller tanácsos szerepét szépen átgondolva juttatta érvényre s úgy maszkja, mint megjelenése is kellő eleganciával bírt. Ha ugyanannyi ambícióval és szorgalommal bir, mint tehetséggel, úgy neves színész válhatik belőle. Csütörtökön Hegyessy Gyula jutalomjátékául »Orpheus a pokolban« Offenbach 4 felvonásos operetteje ment alig látogatott nézőtérrel. Euridike szerepét Petrik Ágnes személyesítette s úgy játéka mint éneke tetszést aratott. Réthy Liiia fürge Diana istennő volt s kedvesén játszott. — Mezey Ármin Plútó szerepét szép alakításban mutatta be s énekével tetszést aratott. Nagy Gyula mint Orpheus, Dobó Sándor mint Jupiter és Frank Ödön mint Merkúr szépen játszottak. Hegyessy Gyula, a jutalmazandó, Stix Jankó szerepét" adta. Még egy év előttről emlékezünk erre a megszakadásig kacagni való alakra. Hegyessy most is megmutta, hogy páratlan komikus és a groteszk, de jel-, lemző vonások frappáns halmozásában istentől adott nagy tehetséggel bir. A legszebb jövőt jósoljuk neki. Pénteken a zónaelőadás telt házat csinált Zeller gyönyörű zenéjü 3 felvonásos operettéjének a »Bányamesternek.« —A czimszerepben Mezei Ármin, a grófkisaszszony szerepében Petrik Ágnes és Nelli szerepében Réthy Lina tűntek ki. Petrik Ágnes a grófkisasszony szerepét .nagy routinnal és jól átgondolva játszotta s a gyakori tapsot méltán meg is érdemelte, melyben kellő része volt Réthy Linának is. Roderik herczeg szerepét Nagy Gyula az első előadásnál jobban adta. — Hegyessy és Lomniczy, ugy Kantai Teréz is jól megálltak helyüket. Legnagyobb hatást ért el Petrik Ágnes és Nagy Gyula kettős — a »de ne nagyon* . . . Dobó igen ügyesen játszott s extemporizálásán főleg a karzat mulatott kitűnően. A karszemélyzet és a zenekar elismerést érdemel, a szép öltözékek pedig dicséretet. Szombaton Petrig Ágnes jutalomjátékául itt először adatott Millöcker Károly víg operetteje a »Boszorkáryvárf. H. H. — Térzene volt esütörtökön a Széchenyi-téren, de csak kevés közönség gyönyörködött a kitűnő zenekar; játékában. — TÜZ Tabánban. Csütörtökön éjjel 11 óra után ismét tűzi, lárma verte fel Esztergom lakosságát. Tabán felől látszott nagy fényesség. A városháztéren adott két mozsárlövésre, harangok kongatására és lármára majdnem,az egész város neki indult, hogy meggyőződjék, hol van a tűz. Kertész János gazda Kőhíd-utcai 182. számú háza állott egészen lángokban. Á tűz keletkezése ismeretlen, hátul az istáló gyulladt ki és innen . csaptak át alángnyelvek a lakóházra. Az istálló; egészen leégett, a, négy szobás háznak,csak teteje esett a lángok martalékául. A városi és szenttamási tűzoltóság három fecskendővel egy negyed óra alatt a helyszínén termett, úgy hogy a tüzet fél 12-kor már lokalizálták. Szerencse, hogy szél nem fújt, különben Konyy János és özv. Juhász Jánosné szomszédos háza is odaégett volna. A tűzoltóság igazán dicséretesen működött. — Robbanás a raktárban. Pénteken este fél 8 órakor nagy robbanásra futottak össze a Vörös József kjspiaezi fűszerkereskedése körül lakók. Vörösnek az üzletével szomszédos Lőrinc-utcai 17. számú házban van magazinja egy földalatti helyiségben. Este két tanulót küldött le a tulajdonos, hogy hozzanak valamit föl a raktárból. — Koppé Emil és Skopál Mihály tanulók lementek, odalent gyertyát gyújtottak és az égő gyufát vigyázatlanul dobták el. Ettől meggyuladt egy pár eltörött sósborszeszes üveg tartalma és robbanással égni kezdett, majd a tűz egy szalmával telt üveg ládába kapott bele. A durranásra és a raktár ablakain kitóduló füsttől figyelmessé téve, nagy tömeg futott össze. — A helybeli tűzoltóság is megjelent és a tüzet csakhamar eloltotta. Áz oltáson maga a tulajdonos, Vörös József és Rauch József kéményseprőmester buzgólkodtak leginkább. Könnyen nagyobb veszedelem szár-