Esztergom és Vidéke, 1895
1895-08-18 / 66.szám
Az iskolák elhelyezése. (N—1.) A főgymnasium épületének lebontása elkerülhetetlen. E ténnyel kapcsolatban a város által fentartott intézetek czélszerű elrendezésének kérdése egy — eddig fel sem merülhetett — .kedvező megoldásnak nézhet eléje. — A mi eddig pénzkérdés volt a városra, ma már nem áldozat többé, hanem a beállott körülményeknek ésszerű és lelkiismeretes felhasználása a város anyagi s erkölcsi javára. Anyagi javára, mert a főgymnasium házhelyének árán egy uj iskola-épületet nyerhet, erkölcsi javára, mert a haldokló reáliskolát a kormány eddigi hasztalan sürgetései s fenyegetései után új életre keltheti a nélkül, hogy ennek kizárólagos érdekében akár egy krajczárt is áldoznia kellene. A főgymnásiumnak, mint vámsunk legnépesebb intézetének valóban palotára van szüksége, ha a * mostani épület romjaiba temetett 60—70 ezer frttól eltekintve újabb 100 ezer frtba kerül is, mert takarékosság a sajnos tanulsággal s a húsz év folyamán változáson keresztülment paedagógiai igényekkel szemben el nem érhető a nélkül, hogy az intézők rövidlátásáért ismételten a városnak ne kellene szenvednie. — Építeni kell tehát akár a jelenlegi helyen akár valamely más városi tulajdont képező telken oly épületet, mely az idő vasfogának 20 évnél (!) tovább ellentállhasson, s oly berendezéssel, hogy idővel talán az egységes középiskolának is megfelelhessen parallel osztályaival. Mostani helyén azonban alig lehet ily épületet emelni, hiszen jelenlegi hasznavehetetlenségének is éppen egyik oka a talaj sülyedése. — Alkalmasabb házhelyről keli tehát gondoskodni. De, ha a főgymnasium elvitetnék jelen helyéről, mindenesetre csorba esnék a tanitórendeknél bevett s a tanügyre is indirekté igen jótékony hatású szokáson, hogy a rend társháza az intézet tőszomszédságában legyen. Menjen tehát a gymnasium után a társház is, mely különben sem elég terjedelmes márarra, hogy a tanári kar jogos kényelmi igényeit kielégítse ; sokáig már úgy sem felelhet meg magányos celláival a számban mindinkább gyarapodó tanárságnak. Az üresen marapló s szabad rendelkezésre álló társház pedig annyi czélra használható fel, a hány középületre volna szüksége most a városnak. (Járásbíróság, pénzügyigazgatóság, elemi fiu- s leányiskola.) Bármily célra használtassék fel a gymnasium üresen hagyott telke, az épület mint értéktelen kőhalmaz eltávolítandó, de hallván a szakértők véleményét, hogy a földszint betetőzhető, a rombolás hevében emeljünk szót a takarékosság nevében, s a mennyi költséggel a földszintet is megsemmisithetnők, annyit, de csakis annyit áldozzunk a reáliskolának, hogy immár 38 évi fennállás után élhessen külső képével, belső berendezésével is missiójának. A reáliskola, mig létjoga törvényes alapon nyugszik, nem szüntethető meg takarékosságból, hacsak polgári iskolának nem ad helyet.— Ezen csere sem jöhet létre azonban tetemes anyagi áldozat nélkül, mert bár a kormány hozzájárulna is az intézet fentartásához, de hat osztálynak megfelelő helyiségről mégis csak k „Esztepyom és fiié" táralja, ki első regény. Amikor az első lágy tavaszi szellő játszó hizelkedéssel reá simul a földre, felszivja a- havat és nyilasra fakasztja a hóvirágot meg az ibolyát, — ezek a pici virágok a szellő gyerekes csókolózásától megittasodva, a tavasz mámorában már a szerelemről ábrándoznak, ... de a vén akácoknak a mult nyár izzó szerelmében született száraz hüvelyei s a komoly platánok lelógó lombjai ennek a korai szellőnek az érintésére csak sziszegve nevetik a kis szerelmes virágok felé : gyerekek, ez még csak játék, — bohó játék az egész! 1 * A gyermekszoba közepére húzott asztal körül teljes odaadással játszott a három gyermek : Katica és két vendége : Bandi meg annak a kis öcscse Lulu. Az asztal közepén mindenféle szinü edénykék és apró tányérok között a főzőcskéhez kapott nyalánkságok voltak gondosan elkülönített rakásokban elhelyezve a kis társaság érdeklődésének középpontjául. Az asztal végén Bandi csendes zavarban, szegletes komolysággal ült a székén, Lulu ellenben a székére tett divánpárnára térdepelve, rövidre nyirott fekete buksiját rátámasztotta zömök kis karjaira és bekönyökölt az asztal közepébe, hogy jól lásson és közel érjen az asztalon mindent. Mind a két fiú áhítattal Katicára nézett, aki a szakácsnétól ellesett állásban kezdte a mandulát reszelni. Gödrös pofácskáját Bandi felé fordítva, nevetve mondta : — Pompás kochot csinálok én most maguknak mandulából és — itt jelentősen kimeresztette ragyogó barna szemeit — és mazsolaszőlőből. De Lulunak a koch sikeréhez kötött bizalma vagy a türelme volt kevés, mert minduntalan belemarkolt a mandulába. Katica, habár házi asszony volt, nem birta szó nélkül tűrni ezt a pákoszkodást és amint Lulu újból a mandulához nyúlt, hirtelen a kezére ütött. — Magával nem lehet játszani Lulu, ha maga mindent előre megeszik ! Lulu a vendégjoggal hozakodott elő. — Én itt vendég vagyok, nekem szabad azt enni, amit akarok. Katica erélyesen tiltakozott a jogok ilyetén magyarázata'ellen és Bandit próbálta férfias közbelépésre ingerelni. — Bandi, ne engedje ezt meg Lulunak ! Hiszen maga itt a házi úr, mert maga lesz most a férjem ! Ez sok volt. Lulu, ki már különben is meg volt sértve, e kijelentésre gyorsan lecsúszott a székről, magával húzva a diván-párnát, oda rohant Katiczához, görcsösen belekapaszkodott az egyik karjába és elszántan kiabálta : — Nem ! azt én nem engedem, mert én leszek a maga férje ! Katica ki akarta szabadítani a karját, de Lulu nem tágított mellőle. Bandiban már a jövő férfi erények nyilatkoztak meg, mert ostoba flegmával nézte a jelenetet. Lulu mind erélyesebben, sőt már követelésekkel lépett fel. — Én leszek a maga férje, én leszek a férje ! És ha maga a feleségem lesz, fog elekem varrni fiu ruhát és nadrágot, nagy nadrágot, mert ha én férj leszek, mindig nadrágban fogok járni ! Katicza erre egészen kijött a sodrából, haragosan ellökte magától Lulut és Bandi mellé menekült az asztal végére. — Onnét beszélt daczos, megvető hangon Luluhoz : — Azért is Bandi lesz a férjem, nem maga. Tudja ! Mert maga még gyerek ! Lulu éktelen dühbe jött erre a sértésre. — Én gyerek vagyok ? — Én nem vagyok gyerek! És hogy ha nem akarja, hogy én legyek a férje . . . Pokoli gondolattal, boszutól égve futott a sarokba, előrántott egy kékes-zöld bársonyba öltöztetett gyönyörű bábut, megtépdeste gondosan fésült lenhaját és azután haraggal a földhöz vágta. Katica éles sikoltással ugrott elő, rémülten tekintett a darabokra tört bábujára és keservesen elkezdett zokogni. — ... Szegény babám ! Szegény Vi]czám ! Azért, hogy én férjhez mentem, a városnak kellene gondoskodnia s e mellett méltán rászolgálna a fenntartó város a szellemi rövidlátás vádjára, hogy egy felvirágozható középiskolát áldozatul vet divatját mult intézményért. Köztudomású, hogy a jelenlegi reáliskola annak idején csak három osztályú, berendezésében szerény igényű intézet számára épült, azt kívánni tehát, hogy ez iskola hosszú fennállása után időközben négyosztályúvá bővülvén s évenként 200 frtnyi értékű taneszközzel gyarapodván most is ugyanabban a helyiségben szorongjon, helyes érzékkel nem lehet. Ha nincs rosszakarat, s ha van fogékonyság a tanügy fontossága iránt a befolyásos egyénekben s intéző körökben, lehetetlen, hogy elszalasztanák e kedvező alkalmat a reáliskola újjáalakítására ; most nem arról van szó, hogy 50 ezer frtos épületet emeljünk, hanem arról, hogy az elveszett 65 ezerből mentsük meg ez 50 ezerét s e megmentett pénzen öntsünk uj életet a város legárvább gyermekébe ; most kell meggondolni, hogy vájjon foganatositanazért ezt a bábut el akartam tenni és a legjobb gyerekemnek adni ! A sírásra elősietett mamák csak nehezen birtak rendet csinálni a gyerekek között, különösen Lulut nem lehetett megbékíteni és lecsillapítani, pedig ő a rakoncátlan bűnös volt minden bajnak okozója. Még mindig a szoba közepén állott az összetört bábú roncsai előtt és kipirulva, bátor tekintettel várta az anyját, mint valami hős a támadást. A dorgálás nem használt, szép szerével próbálták lecsendesíteni, hogy hadd legyen csak Bandi a Katica férje, Lulu majd pap lesz, aki esketni fogja őket. De Lulú hallani sem akart a papságról, mert ő minden áron huszár és férj akart lenni. Mégis a sok beszéd hatással volt Lulúra, mert durczásan elkotródott a szoba közepéről és megvető lemondással mászott fel a divánra. Egy darabig még mérgenézett át Katiczára, de lassanként elunta magát s a durva szerelmes a diván-párnára hajtva fejét,mélyen elaludt s nyitott szájjal édesen kezdett szuszogni. Bandi nem ujjongott a vetélytárs legyőzésén, hanem éppen reményt vesztett szomorúsággal mutatott a pihegő Lulúra és fájdalmasan mondta : — Elaludt! Annál jobb, legalább nem rontja el a mi játékunkat. — Igen, igen! de most már nincsen papunk, hát maga nem is lehet a fele1ségem. Esztergom, XVII. évfolyam. 66. szám. Vasárnap, 1895. augusztus 18. ESZTERGOM és ÍIDÍKI , - ' • ' 1 VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEK EINK KÖZLÖNYE, p^.*"^^ | Megjelenik hetenkint kétszer: Hirdetések 1 csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal. I a kiadóhivatalban vétetneU fel . —m— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | ELŐFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | -^H^ I Egész évre 6 fiit — kr. I küldeüdők. s j^ in( j en e gy es hirdetés után 30 kr. kincstári 1 NegíeTévr'e I \ ." \. I \ > - 5<> l ( Széchenyi-tér & Szám. I bélyegilleték fizetendő. | Egy hónapra _ * 5° » | £ | ^ fi kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándorpapirkereskedésében, I I Egyes szam ara / | a \yallfÍ8CU- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. J^VVVVX^NV\X\VNV\^^^
