Esztergom és Vidéke, 1895
1895-08-15 / 65.szám
Esztergom, XVII. évfolyam. 65. szám. Csütörtök, 1895. augusztus 15. ESZTERGOM és VIDÉKE r r r •• ^VWXV^VVVNVXV^ VAROS! ES MEGYE! ERDEKEINK KÖZLÖNYE, ^WWB^H^S^ Megjelenik betenkint kétszer; 1 • — | , csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, Jr e ese ^ ; r y y | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre. 6 frt — kr. § küldendők: . f | Fél évre s » — » ^ ~ , - . A , , \ Minden egyes hirdetés után T,O kr. kincstári 1 | Negyedévre i . 50 » | Szechenyi-ter 35. szám. | s ' I ^ Egy hónapra — » 50 » § # ' . . , 1 bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » § Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nálldorpapirkereskedésében, | Lv^v^^^N^víw<»^»^^^x\vN^^ a Wallfiscll- és Hangll-féle dohánytözsdékben. \>NX^X\SNV\VXV\\N>NV^^^ Városi szervezet. Esztergom, augusztus 13. Esztergom város szervező bizottsága szombaton és hétfőn ülést tartott Maiina Lajos h. polgármester elnöklete alatt, amely ülésnek célja volt az egyesült város szervezeti szabályzatát főbb pontjaiban megállapítani. Dr. Földváry István főügyész, ki a szabályzat vázlatának elkészítésével megbízatott, előadta jelentését. Az egyes pontokat részletes vita tárgyává tették, az ülés eredménye az volt, hogy újra megbízták dr. Földváryt, hogy a hallottak alapján és ezen vezérelvek figyelembe vételével dolgozza ki a végleges és tételes szabályzatot. Mielélct az ülés részleteibe fognánk, legyen szabad megtenni a saját megjegyzéseinket. Mi, a sajtó, a közérdek hivatásszerű őrei vagyunk. Minden egyes esetben, mikor erre alkalmunk nyílik, egyedül e szempont mellett szoktunk lándsát törni. Megtesszük ezt most is, midőn a városnak igazán fontos érdekeiről van szó, arról, hogy az egyesült város hozzá méltó szervezettel bírjon. Csak ép testben van ép lélek. A szervezet a város lelke és ha ez beteg, meg nem felelő, hiába lesznek jó hivatalnokaink. — Elhibázott szempontnak tartjuk, hogy az uj szervezetet sokan abból kiindulva akarják megcsinálni, hogy az egyesült városokban most alkalmazásban levő hivatalnokok ismét állást kapjanak főkép és hogy az uj állások egyéni képességeikhez legyenek szabva. Mert igaz ugyan, hogy az állásban levő tisztviselőket nem lehet egyszerűen kidobni, de viszont nem kívánhatják a város közönségétől, hogy ő, a nagy egész, alkalmazkodjék az egyesekhez. Szervezeti szabályzatok készítésénél praktikus szempontokat mérlegelni szükséges és hasznos, de nem kell csak és pusztán ezeket venni figyelembe. Dönthetetlen elv, hogy nem a város van hivatalnokaiért, hanem megfordítva, s mivel a szabályzat hosszú évekre készül, ha a személyes érdekek szempontja volt kidolgozásánál egyedül irányadó, mikor a mostani tisztikar kihal, ismét más szabályzatot kell majd kidolgozni a jövő nemzedéknek, mert hisz ez olyan ruha volt, amely miránk igen jól illett, de ők már kinőttek belőle. Az ülések lefolyásáról — mindkettőben nagyszámú tag vett részt — tudósítónk a következőkben számol el : Elnöklő h. polgármester megnyitván az ülést, dr. Földváry István felolvassa a bizottsági tagokkal már lithografált iveken közlött vázlatát, melyet ezen szavakkal vezet be : Tekintetes szervezési Bizottság! A f. évi július hó 11 -én megtartott ülésben azon megbízást kaptam, hogy a megalkotandó szervezési szabályok alapvonalait készítsem el, hogy ennek fonalán ismét az alapelvek tárgyalhatók és megállapíthatók legyenek. Leginkább célravezetőnek találom, ha első sorban maguk a hivatali állások — azok beosztása és függési viszonya állíttatnak föl, mert amint ez megvan, az egyes hivatalok hatáskörének; feladatainak részletes meghatározása a már meglevő szervezési javaslat, továbbá más városok hasonló szabályzati anyagának felhasználásával — könnyebben megszerkeszthető. Az alább közölt vázlat egyszeri hallás után alig bírálható meg, azért szükségesnek vélem azt a bizottság tagjaival eleve közölni, hogy a t. tag urak saját tanulmányaikat megtehessék. A vázlat felállításánál első sorban figyelemmel kellett lenni különösen a most működő tisztikar minden egyes tagjára és az egyesült városok tisztviselőire. Az indoklást amennyiben szükséges lenne, szóval fogom előterjeszteni, mégis megjegyzem, hogy nincs több állás, mint ahány tisztviselő a fogyasztási adópénztár személyzetének hozzászámitásával jelenleg a négy városban működésben van. A meglevő személyzetből teljes számban betölthetők az állások, természetesen a közszolgálat érdekében célszerűnek látszó egy-két személycserével, Jiogy minden ponton az inkább megfelelő szakerő álljon. Csup t án négy kisebb segédhivatal mutatkozik újnak. A beosztás azon elven nyugszik, hogy az ügyvitel szakok szerint oszoljék meg, hogy minden szaknak tanácsi főtisztviselő vezetője legyen, hogy a közgyűléssel szemben az ügyosztály vezetője legyen első sorban felelős. Ez okból a mérnök nagyobb és közvetlenebb felelőséggel járó feladatokat nyer. Az utcák, terek, sétányok, határ- és hegyi utak nyilván és jó karban tartása egyenest az ő hatáskörébe esik. A hegymesterek, mint inkább határrendőri Az „rjztep ís Viie" tárczája. Esőben napsugár. A harangok áhítatos zokogó hangja becsapódott az ablakon. KeÖtörő Mózes ott feküdt a szoba földjén arcraborulva. Görcsösen összeszoruló ujjai közt a megtépett medvebőr cafrangja meglibbent nehéz lélekzésétől. Az imádságra hivó hang végig borzongatta. — Fölébredt. — Baba, hol vagy? Nehéz volt a feje, de a szoba nyomott levegőjében egyenletes hullámokkal szétfolyó harangbongás nem engedte a zsibbadt félálomba visszaesni. Megtörülte szemét az irhadarabbal, de a tisztánlátása nem tért vissza. — Igaz, igaz, elment a Baba, — elment, elment. Olyan különös, ködbeborult volt minden, amire emlékezett is. Felállott s szédülő, fájós fejjel indult az ablaknak. Menésközben félrerúgta a földönheverő gyertyatartót s az ives karikázással gurult az asztal alá. Olyan hideg érzés futott végig idegein, mintha átdőzsölt éjszaka után halottasház enyészetszagú levegőjében ébredt volna föl. Megrántotta a függöny zsinegét. A verőfényes sugárkéve becsapódott a szobába. Amint ott állott a fehér fénykéve kellős közepén, szánandóan ványadt alak volt. Pilláját aláfutotta a könny. Haragudni szeretett volna magára ezért a gyengeségért. Kezefejével kinyomkodta az alkalmatlan nedvességet a szeméből. — De már elég legyen. — Bolondot tettem, — megbántottam. Jóvá teszem. Megkérlelem. Belenézett a nyitott ablak csillogó táblájába. Bizony gyűrődött volt egy kicsit arca, meg egy gyönge árnyalattal haloványabb is, mint rendesen. Ezután a lázas, kábult álom után meglátszottak rajta az évek ujjnyomai. Amint nézte fáradt, öreges arcát, akaratlanul is ellebbent a szájról: — És éri megbántottam azt az aszszonyt. Az önismerés egy pillanata csalta ki azt a mondást belőle. Az őszinteségnek e ritkán ránk szálló pillanatában olyasfélét érzett: Öreg legény vagy, akit megvisel egy erősebb vérlüktetés is. Bizony igaztalan is vagy, ostoba is vagy, ha elhidegited magadtól azt a szépséges teremtést, aki megédesíti az életedet. Amint fonták-szőtték lelke körül a megbánás szürke vásznát ezek a hamuthintő gondolatok, egyre jobban zsugorodott össze az emlékezetében az asszony «sértése» s egyre nagyobbnak, brutálisabbnak tünt fel, amit ő tett. S dühének durva vonásokkal kirajzolódó emléke ösztökélte, hajszolta a bocsánatkérésre. — Igen — utána megyek — megkérlelem. Kihajolt az ablakon s mohó lélegzéssel szívta teli a tüdejét az áldott üde kerti levegővel. Az egresbokrok közt megvillant a cselédleány fehér köténye, amint megcikkázott a tisztára garaszolt uton valami barnaképű suhanccal. — Erzsók, te! A leány megegyengette megtüremlett pruszlikját s ringó lépéssel szaladt az ablak alá. Ingerlő suhogással táncolt meg rajta a százráncú receszoknya. — Mit csinálsz, Erzsók ? A lány nagyhirtelen igazítani valót talált a futóka tövén. Lehajlott. Kövér, dióbarna varkocsa lecsúszott a válláról a gyepes földig. — Epröt szedtem. Keőtorő elmosolyodott. — Kettesibe ? — A — Pista is ott volt. De erre a mondásra aztán rózsaszínű pír futotta alá fehér tarkóját s az a pirosság felszívódott a varkocsa tövén rövidre sarjadt selymes hajtincsek alá. — Erzsók, bele lopja magát a szivedbe az a fiu. — Nem lehet — már, tekintetes uram. — Már ? — Haj, haj, nyugtalan vendég a szerelem. Még az álmot is meglopja. A leány fölegyenesedett, nagy hamiskás szemeit ráemelte a gazdájára. — Álmodok én, tekintetes uram, jártomba is, nyitott szemmel is. Nem merte egy darabig fölrezzenteni a beszédével. Ez a piruló szerelmes parasztlány oly pompásan illett a szerelmes hangulatú keretbe. A lonccal befutott kerítés, a lassú ingassál bólogató lombok, a verőfény-aranynyal aláfutott kékes levegőég, a mi csak itt-ott vált hamvassá a beiésodródó könnyű füstoszlopoktól, meg a reggel párájától, poétikus képpé olvadt össze.
