Esztergom és Vidéke, 1895

1895-08-11 / 64.szám

le a kamarának, hogy arra nézve közforgalmi és közgazdasági szempontból véleményes jelentést tegyen. S z e n d r ő i Mór másodtitkár ismerteti az ügyiratok tartalmát s előterjeszti javaslatát, melynek elfogadásával a közgyűlés következőleg határoz : A kamara közgyűlése — ellentétben a M.-Szölgyén község felterjesztésében foglalt indokokkal, — az orsz. vásárok engedélyezése s igy a kérelem megadása ellen nyilatkozik. Eltekintve ugyanis azon általános okoktól, melyek az iparos osztály minden alkalommal hangoztatott közfelfogása szerint a vásárok szaporítása ellen köztudomásúlag fenforognak, M.-Szölgyén községnek alig 2000 lelket számláló lakossága — amenynyiben szükségleteit saját iparosai nem fedezhetnék — a vele összeépült N.-Szölgyén községnek évenként négyszer tartott vásárain kényelmesen beszerezheti s ugyanott túladhat netán fölösleges iparos munkáján vagy állatállományán. De a mi a kamara ellentétes álláspontját, különösen a szóban forgó esetben indokolja, ez az iratokból kitűnő azon körülmény, hogy a kérelmező községnek 1893. végéig N.-Szölgyén közsáéggel közösen birt 4 országos vásárja volt; azonban ezekről lemondott s az azokhoz való jogot kizárólag N.-Szölgyén községre ruházta át. A kérelmező község ezen ténye pedig világosan arra vall, hogy a kért uj vásárok nem közgazdasági, vagy közforgalmi igények kielégitését, hanem a község jövedelmének fokozását czélozzák. Ily körülmények között a kamara — támaszkodva még a leginkább érdekelt N.-Szölgyén község ellentétes felfogására — a kért vásárok engedélyezését nem véleményezheti. Elnök jelenti, hogy az aradi társkamara kezdeményezésére a kamara a m. évi december 4-én tartott közgyűlésből pártoló felterjesztést intézett a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz az ország erdélyi részeiben divó >sing* nevü hosszmérték használatának eltiltása, valamint a métermértéknek az épületfakereskedés terén Való érvényesitése iránt. A minister úr másolatban e kamarával is közli most az aradi társkamarához e tárgyban intézett leiratát, mely szerint a posztónemüek >sing« szerint való megjelölése a csomagokban árult cikkek mennyiségtartalmának helyes megjelöléséről szóló 1893. XXXIV. t. c. 1. §-ba ütközik, mert ebben ki van mondva, hogy a kitüntetett mennyiségnek a törvényes mértékben kell kifejezve lenni. Az ezen rendelkezés ellen vétők tehát az iparhatóságnál feljelentendők, amely őket a kihágás megállapítása után pénzbüntetéssel sújtja. Különös intézkedések szükségét tehát e tekintetben nem látja a miniszter úr. Ami pedig a faanyagoknak méteregységeknek megfelelő méretekben való kötelező készítését illeti, erre nézve törvényes alap nem lévén, a faanyagok bármily méretben forgalomba hozhatók. Az elnök jelentését a közgyűlés tudomásul veszi. Érdekes a budapesti postaigazgatóságnak a közgyűlésen felolvasott átirata. A közönség köréből ugyanis sűrűn érkezik panasz ezen igazgatósághoz a levelek és egyéb postai küldemények késedelmes vagy téves kézbesítése, valamint a miatt is, hogy a részükre szóló postaküldemények feladási helyükre lettek visszakülve, >ismeretlen*, >cim elégtelen* »lakása bejelentve nincs* s eféle megjegyzésekkel. A panaszokra az igazgatóság minden egyes esetben vizsgálatot szokott elrendelni, melyek kilenctizedrészének eredménye az, hogy a megkésett, illetéktelen kezekbe került, vagy feladási helyükre visszaküldött postai tárgyak cime elégtelen volt, mert hiányzott abból a címzett lakása, foglalkozása s egyéb olyan megjelölés, a melyből a címzett személyazonossága a kézbesítésre hivatott postaközegek által kétséget kizárólag megállapítható lett volna, vagy pedig az irás volt olvashatlan; más esetekben pedig a hasonló nevü helyeknél a megye, ország neve vagy az utolsó posta hiányzott. A közönség nagy része, különösen nagy forgalmú üzletekhez intézett levelei címzéseinél arra támaszkodik, hogy a cég általánosan ismert lévén, elég ha megnevezi és a kézbesités nem jár semmi nehézséggel, nem gondol arra, hogy minden cég csakis saját üzletkörében ismeretes, hogy lakhelyét változtathaja, hogy hasonló nevű, hangzású más egyén is létezhetik, hogy a kézbesítésre hivatott postaközegek személyében szükségszerűen változás szokott beállani és hogy mindezen esetekben a pontos és gyors kézbesítést nagyobb városokban, különösen pedig Budapesten kizárólag csakis az biztosítja, ha a postaküldeményeken a címzett foglalkozása mellett annak lakhelye (kerület, utca, házszám) is ki van irva. A révkomáromi ipartestület panaszkodik, hogy az ottani rendőr-foka pitány azt kívánja, hogy olyan úri lányok, kik a ruhavarrást nőszabóknál nem életfentartási célból tanulják, szintén az ipartestületnél szerződtessenek. A kamara véleménye szerint az iparigazolvány alapján működő szabóknál a női ruhavarrást tanuló leányok szerződtetés! kötelezettsége s az ebből folyó többi jogok és kötelezettségek csak akkor és annyiban állanak be, amikor és amennyiben a tanuló a kérdéses iparágat iparszerű üzés czéljából óhajtja elsajátítani. Az iparágnak iparszerű űzése pedig azon előfeltétellel jár, hogy az illető az ipartörvény 4 §-a értelmében az iparhatóság által az általa vezetett tanonclajstromba jegyzett adatok alapján kiállított tanonczbizonyitvánnyal birjon s ezenfelül igazolja, hogy a tanviszony megszűnése után szakbavágó műhelyben vagy gyárban szakbavágó munkával legalább két évig foglalkozott. A törvénynek ezen intézkedései tehát kellő garancziát nyújtanak arra nézve, hogy azon tanuló leányok, kik a női ruhavarrást csak saját házi szükségleteik ellátása czéljából igyekeznek elsajátítani s kik ily tanonczbizonyitványra igényt sem tartanak, az elsajátított Ezt Oli maga sem tudta. Elő kellett venni a ceruzát s Oli a »Nemzet* szélén kiszámolta : Kozma-féle Atlasz — 80 kr, Magyar nyelvtan — 1 frt, Olvasókönyv — 1 frt 20 kr, és igy tovább. Valami tizenkét forintot tett a summa. A papbácsi szépen kikereste a pénzt a reverenda zsebéből. — Most már rendben volnánk, egészen. De eszébe jutott, hogy ezt a lánykát ilyen kisirott szemmel nem eresztheti a városnak. Becsöngette az inasát és süteményt meg aszúbort hozatott vele. Oli mohón falt, mint egy uzsona nélkül maradt tizenegy esztendős hölgynél elég természetes, s hozzá gyakorta szürcsölgetett az édes borból. Végre egészen jó kedve lett. Megszokott itt a bácsi sötétes szobájában. A könyves polcról levett egy menydörgős nagy latin kodex-et és képeketkeresett benne. Majd meg énekelni kezdett különböző, igen profán népdalokat. Volt a bácsinak vele elég dolga, mig valamiképp fölhagyott velük. Ezek után a főtisztelendő úr belátta, hogy itt az ideje, a húgát hazaküldeni a kosztosházba, mivel már úgy is este van. De jobbnak vélte, ha saját maga kiséri haza, s nem az a buta inas, nehogy a pénzt is elvesszék hazáig. Oli hosszas huzódozás után annyira nyughatatlan volt, hogy a főtisztelendő úr alig győzte figyelmeztetéssel, intéssel. mesterséget iparszerűleg ne űzhessék. Mindezek alapján a kamara véleménye az, hogy az ipartestületnél való szerződtetés a kérdéses esetben csak oly tanuló leányokra vonatkozólag lehet kötelező, kik a tanviszony befejeztével az iparhatóság által kiállítandó tanonczbizonyitványra igényt tartanak; ellenben azok szerződtetése, kik az iparág iparszerű üzésének előfeltételét képező tanonczbizonyitvány kiállítására nem reflektálnak, fölösleges. Még egy esztergomi származású ügy adott a kamarának dolgot a fegyencipar korlátozása cimén. Az esztergomi ipartestület hivatkozva a Miskolczon 1893. szeptember 8. 9. és 10, napjain megtartott III. orsz. ipartestületi gyűlésnek a fegyencipar rendezésére vonatkozó ismert határozataira, valamint a szegedi ipartestületnek e tárgyban kelt megkeresésére, aziránt keresi meg a kamarát, hogy e nagyfontosságú kérdésben felsőbb helyen a kisipar érdekében közbenjárjon. A közgyűlés határozata következő volt: A kamara a fegyenczipar által támasztott verseny megszüntetése, illetőleg annak a versenyből való kizárása érdekében — eddigi álláspontjának megfelelően, melynek az 1892. és 1893. é

vi közgazdasági jelentéseiben adott kellőleg indokolt kifejezést — a f. évben kiadandó évi jelentésben is fel fogja emelni szavát és ez uton sürgeti meg a kereskedelmügyi m. kir. miniszter urnák ez ügyben is kilátásba helyezett intézkedéseinek végrehajtását. Még a kosztos ház ajtajában is lelkére kötötte a húgának, hogy legyen okos, vigyázzon pénzére, s ne vessze el azt is, mint a könyveket. — Én a könyveket sem vesztettem el, — mentegette magát Oli. — Hát? — Eladtam őket az antikváriusnak. — Vagy úgy ? Hát akkor mi gutának hazudtad nekem, te haszontalan, hogy elvesztetted a könyveidet ? Mert kellett a pénz egy uj kalapra. A tavalyi oly förtelmes volt s kalapra valót úgy sem ad senki, sem a papa, sem a bácsi. De kérem, meg ne irja haza, hogy mit csináltam. S az őzlábú kis leány beugrott az utca ajtón s ott hagyta a bácsiját a faképnél. * A főtisztelendő megalázkodva s mérgesen ballagott haza, mint egy csatát vesztő generális. De lelkében hálát adott VII. Gergely pápa szellemének, hogy coelibatussal megakadályozta az egyház embereinek gyakori kudarcát, melyben a világi férfinak bőven van része a gyönge, rövideszü asszonyállatok révén. Hankonyi Emma. Malmon, órán és asszonyon mindig akad valami javítanivaló. * A toilette a nőhöz irt előszó, — néha azonban az egész mű. Két nő barátsága mindig szövetség a harmadik ellen. kis lány. Hogy fogod már most megírni a szüleidnek ezt a kárt ? Mit szól hozzá a papa? Olga kisasszony még jobban elszontyolodott erre a kilátásra. — Jaj, én nem tudom. A mama igyis mindig szid, a papa meg annyit szokott pörölni a pénzért, Legjobb, ha meg se tudják. Ugy-e bácsikám, legjobb ? Mert a bácsi úgyis eligazítja a könyvárussal a dolgot. Aranyos édes bácsi, kérem, ugy-e még ma eligazítjuk ? Elmegyünk ! A főtisztelendő úr kidörzsölte az álmot szeméből s fölvont szemöldökkel kezdett a kis lánynak beszélni: — Nem bizony, fiacskám, nem fogunk elmenni. Szó sincs róla, hogy menjek. Nekem hiába kunyorálsz. Még mit mondana a könyvárus ? Ha hibáztál, tűrd el a következményét, szenvedj meg érette. Tanuld meg, hogy a leányfélének illedelmesnek kell lenni s vigyáznia kell a holmijára. Mert a pénz nem repül ám be az ablakon, meg kell érte dolgoznunk keservesen. Amit ti könnyelműen elveszítetek, azért mi nagyok véres verejtéket izzadunk. Olgácska csak elhallgatta a papbácsi beszédjét. De utoljára elfogyott a türelme s ő is kinyitotta a száját. — Ha nem segit a bácsika, hát akkor minek hallgassam a prédikációját — szólott nyelvesen. Aztán sarkon fordult és köszönés nélkül kipenderült. A főtisztelendő elképedt erre a félbeszakításra. — Neveletlen rossz kölyök — mondta magában. De azért meg nem állhatta, hogy ne nézzen utána, ugyan mit csinál odakünn. A kis leány lassan sompolygott a ház mellett, mintha szégyenkeznék — és sírt. Az elfullasztott zokogás csak úgy rázta keskeny vállait, kis mellét. A főtisztelendő úrban fölülkerekedett a szánalom. Azután elgondolta, miféle fölfordulást csinál majd az elveszett könyvek híre odakünn a szerény jegyzői lakban. Hisz az öcscsének úgy is annyi pénzébe kerül a három fia. Micsoda lélekháborúságot csap majd ez az ember az ujabb költség miatt a feleségével, mikor úgy sem akart semmi áron beleegyezni, hogy a kis leányt behozzák a városi iskolába. Mégis csak jó volna vissza szólítani azt a gyermeket. — Oli, kiáltott rá az ablakból. Olga meglassította a lépteit. — Olgus, Olga, nem hallod ? Gyere csak vissza. Gyere no, kis bolond ; majd kigondol valamit a bácsid, hogy segítünk a bajodon. A gyerekleány visszafordult. — Hát lássuk csak, szólott a főtisztelendő úr, mi is hiányzik ? — Minden — sietett kijelenteni Olga. — Ohó, nem úgy. Lássuk, mennyibe is kerülne az a te sok könyved? HÍREK. Esztergom, 1895. aug. 10. — Köszönetnyilvánítás. Az esztergomi sz. Anna-templomot az idő viszontagságai annyira megviselték, hogy a legroszszabbtól kellett tartanom. Elszorult szivem, ha tekintetemet reá vetve, láttam, mily elhagyatott állapotban van. Megkisérlettem jó lelkű adakozókhoz fordulni, de kísérletemnek oly csekély eredménye lett, hogy minden reményem füstbe szállt az iránt, hogy templomomat gyűjtés útján restauráltathatom. Bizalommal for-