Esztergom és Vidéke, 1895

1895-07-28 / 60.szám

^ körbástya egyik cellájában biztosított neki Örökös otthont. III. Komor, sötét őszi éj borong Gaillard vára felett. Még a mellvédek mögött figyelő őr is mozdulatlanul áll, csupán két ablak világit: az északi körbástyáé, hol Arthur herceg és egyik belső torony, hol János király virraszt. — íme, ez a boldogságom. Levertem a gőgös Ágost Fülöpöt, de Izabellát meg r nem nyerhetem . . . Lábai elé raktam koronámat s ő fellökte. Csak Arthur kell neki! Hah ! . . Mig ez az ember él, nem leszek biztos s nem lesz egy nyugodt percem, meg kell halnia! . . . Őrülten rántja magára köpenyét s alárejtve bárdját, nesztelen siet Arthur cellájába. Hevesen zárja fel a lakatot s sápadtan lép a boltozat alá. — Hát te is ébren ? Talán Izabelláról .ábrándozol, te nyomorult fattyú ! Ne félj, nem fog ölelni többet! Nesze ez Izabelláért s ez a mirabeaui csatáért . . . halj meg átkozott ! Két csapás s a jó skót bárd megtette kötelességét. Másnap találták meg az őrök a nyitva .álló cellában Arthur herceg véres hulláját. Jelentést tettek a királynak az esetről. — Ha meghalt, hát dobjátok a vár árkába ! — monda egyszerűen. Gaillard vára azóta sok ostromot élt át. Most fű és bozót nőtte be ezen emlékezetes helyet s a büszke várpalotából, ahol a gyilkosság történt, alig maradt kő kövön. Törmelék és folyondárral befutott szikladarabok közül kiemelkedő néhány fal áll még fenn, mint néma tanúi a rémes történeti drámának. Jambrik István. A közönség köréből.*) Nyilt panasz. Az ..Esztergomi helyi gőzhajó részvény-társaság" ügyeiméhe. Alulírottak e hó 24-én reggel kimentünk a «Kovács-patakhoz* iókros térti jegygyei. » Künn elhatároztuk, hogy átmegyünk vonattal egy Mária- Nostrán lakó barátunkhoz. Az esti vonattal visszajöttünk Má^) E cikk beküldéseért a felelősség a beküldőket terheli. enyém sem volt pirosabb, mely balkezem fejéről hullott erősen egy friss sebből. Haza értünk, vagyis értem én egy drága teherrel. A leszállásnál a grófné felocsúdott és a gouvernant karján szó nélkül szobájába vonult. Én szintén fölmentem szobámba és elgondolkoztam azon, hogy vájjon én most romantikus hős vagyok-e, vagy egy kitűnő helyettes lovász ? Rábízom a grófnéra, az én kedves szép úrnőmre, léptessen elő kedve szerint hősnek, vagy lovásznak. Hős lettem bizony, hála nagybátyám lovagló iskolájának . . . A grófnéval együtt lovagoltunk aztán, jobbanmondva magával vitt mindig. A balján lovagoltam, beszélgettünk sok mindenről, csak arról neiri, a mit a grófné várt. Mikor fedezem föl magamat, hogy tulajdonképpen nem is nevelő vagyok, hanem egy inkognitó gróf, vagy legalább ^4 is báró. Éppen mint Udiot Champcey marquis a Feuillet regényében. Ez biz' elmaradt; de azért a grófné kedves volt,, nyájas, oh sokkal nyájasabb, mint akkor ahhoz a lovászhoz, a kitől olyan angyali mosolygással kérdezte, (most tudtam meg,, mit kérdezett) hogy kapott-e Drury abrakot ? Akkor is könnyen elképzelhettem volna, hogy egy grófné egy lovásszal nem beszélhet egyébről, mint lóról. És ha tudtam volna, hogy akkor a grófné azt kérdezi olyan angyali mosolylyal a lovásztól, hogy kapott-e Drury abrakot, hát nem lettem volna olyan f nagy hős, nem bolondultam volna a gróf' ria-Nostráról és felszálltunk a propellerre, hogy térti jegyünkkel ismét hazajöjjünk. Gráczer alkalmazott azonban nem fogadta el térti jegyünket, hanem követelte, hogy fizessünk egyenkint 60 krt, miután mi nem a Kovács-patakhoz mentünk, hanem elutaztunk és igy a kivitelért és visszahozatalért külön-külön 30 krt kell fizetnünk. A kovács-pataki jegyet Gráczer elvette tőlünk és összeszakitotta, minket pedig a legdurvább hangon felszólított, hogy vagy fizessünk, vagy pedig távozzunk a hajóról, sőt zálogot is követelt tőlünk. Fenyegetődzött avval is, hogy be fog bennünket pörölni, mert a társaságot ki akartuk játszani. Nálunk, miután egy napi kirándulásra mentünk, 1 frt 80 kr, a mennyit Gráczer tőlünk követelt, nem volt, kértük, hogy engedjen haza a propelleren, majd az állomáson igazolni fogjuk magunkat, ami nekünk annál könnyebb lett volna, mert Einczinger Ferencnek apja, a társaság részvényese is. Gráczer azonban minket szóhoz jutni nem engedett, hanem a propellerről erőszakkal kituszkolt és igy kénytelenek voltunk a sötét este gyalog hazajönni a Kovács-pataktól. Kijelentjük azt, hogy mi a propeller társaságot legkevésbbé sem akartuk kijátszani, mert csak künn a Kovács-pataknál határoztuk el, hogy átmegyünk Mária-Nostrára. Ha már Esztergomból avval a szándékkal távoztunk volna el, akkor bizonyára a 30 kros vasúti jegyet váltottuk volna meg. Mindenesetre jó volna, ha a propeller társasa? udvariasabb közegeket alkalmázna, a kik a társaság hasznát szem előtt tartva, a közönség érdekét sem tévesztenék szem elől. Esztergomban, 1895. július 26-án. Einczinger Ferencz, Blumschein Tivadar, Diamant Gyula, felsőiskolai tanulók. HIREK. Esztergom, 1895. július 27. — Andrássy JánOS vármegyénk alispánja augusztus elsején érkezik meg családjával szabadságidejéről, a melyet Bakonybélben töltött. Hazaérkezése után B. Szabó Mihály főjegyző, a ki az alispánt távolléte alatt helyettesítette, távozik el 6 heti szabadságra. — Küldöttség iiilÓS. Maiina L.h. polgármester, miután Farkas műépítész kijelentette, hogy a főgymnasiumban a jövő tanévben előadásokat nem lehet tartani, a városi képviselők közül néhányat e hó néba és nem beszélném el most ezt a történetet. Élettani törvény, hogy két fiatal egészséges lénynek, ha csak szivök szabad és valamelyikük nem szerfölött rut vagy ostoba, bizonyos idejű háboritlan együttlét után meg kell szeretniök egymást. Képzelhetik, milyen szerelmes lettem én a grófhéba, hogy reményeimet élettani törvényre alapítottam. Akkor még nem tudtam, hogy a szép asszonyoknak saját külön élettanuk van, a miről még nem irtak könyvet a tudósok. Szerelmes voltam élettanilag bölcsészettanilag s mindenféle tánilag, — egyetlen profán szóval : fülig. Azt hittem, a grófné is szeret. Az élettan mellettem szólt, meg az a bizonyos hőstettet ; éreztem, hogy még egy pár ilyen hőstettet kellene elkövetnem és egészen fölemelkedném hozzá, mint a hogy Csontos Siegfried fölemelkedett Kunigunda hercegasszonyhoz. Egy napon látogató jött a kastélyba. ' A nevére nem emlékszem, X. Y. gróf. Én a parkban voltam, egy lugasban látatlanul, mikor a grófné és vendége arra sétáltak a porondon. A gróf kedélyes szemrehányásokat tesz a grófnénak, hogy mért nem jön már föl a fővárosba, hisz őszre jár az idő. Gúnyos eélzásokat tesz a gróf valami nagy hőstettre, a grófné hálájára életmentője iránt, végül a nevemet hallom ilyen alakban, hogy »még egy életmentés és megérjük, hogy a büszke Hartay grófnéból Kádamé aszszonyságlesz.í 25-én d u. 4 órakor küldöttségi ülésre hívott össze, hogy a íőgymnasium ideiglenes elhelyezésének kérdését megoldják. Az ülésen M a 1 i n a Lajos h. polgármester elnöklete alatt a következő városi képviselők vettek részt : Aldori Mór dr., Brenner József, Brutsy János, Csernoch János dr., Dóczy Ferencz, Dóczy Antal, Fehér Gyula dr., Földváry István dr., Haugh Lambert dr., Hoffmann Ferencz, Hönel Béla mérnökhelyettes, Lindtner János, Nozdroviczky Miklós, Niedermann János, Oltósy Ferencz, Reusz József, Rudolf Mihály és Vojnits Döme főgymn. igazg. A jegyzőkönyv vezetésével elnöklő h. polgármester Hoffmann Ferencz urat bízta meg. Elnöklő h. polgármester előadja, hogy miután a főgymnasium helyisége jelen állapotában köz- és életveszélyes, tehát alaposan rekonstruálni kell, azért egy alkalmas helyiséget kell a tanuló ifjúság szellemi otthona számára a főgymn. igazgatóságnak rendelkezésére bocsájtani. Rudolf Mihály ama indítványát terjeszti elő, hogy a jelen válságos helyzetben legalkalmasabb volna a régi gymnáziumot, a mely most leányiskola, ismét e czélra felhasználni, akként azonban, hogy azon két szobát, mely az iskolaépületből most városi hivatalnak van elvéve, ismét visszacsatolják az iskolához. Igy ideiglenesen elegendő, bár egy kissé szűk helyiséget kapna a tanuló ifjúság. M a 1 i n a h. polgármester kijelenti, hogy a városnak a két hivatali szobára szüksége van, igy azt nem bocsájthatja a főgymnasium rendelkezésére, hanem ő birja Magos Sándor kir. táblabíró úr ama igéretét, hogy a szt. Ferenczrendiek kolostorának 2-ik emeletén, a járásbíróság részére kibérelt helyiségekből átenged a főgymnasiumnak 2 tágas szobát. Vojnits Döme a kérdés ilyetén megoldásához készséggel hozzájárul és így elhatározták, hogy a főgymnasiumot ideiglenesen a leányiskolában és a Ferenczrendiek kolostorában fogják elhelyezni. A leányiskolának pedig a »Sas«- kaszárnyában fognak helyiséget adni. E czélból a kaszárnyát körülbelül 1000 frt költséggel renoválni fogják és megfogják keresni az ezredparancsnokságot, hogy a katonákat a kaszárnyából még augusztus hónap elején kiszállásolja. Miután egyelőre nem tudják, vájjon a főgymnasiumot ujraépitik-e, vagy csak renoválni fogják, e tárgyban a küldöttségi ülés nem határozott. — Eljegyzés. Meszes Ferenc, farnadi jegyző, lapunknak buzgó munkatársa, a napokban jegyezte el Nozdroviczky Annát, Nozdroviczky Miklós, városi főerdőmester^szép és kedves leányát. — Oszszintén gratulálunk a boldog jegyeseknek. — Állampolgárság. Nóvák Ferenc cs. és kir. kapitány a 26. gyalogezrednél, a belügyminiszterhez az iránt folyamodott, hogy megkapja a magyar állampolgárságot. Valóban, dicséretes az idegen honosságú tiszteknek ama törekvése, hogy — Fidone ! — viszonzá a grófné. Inkább meghalok. Valami rettenetes rossz érzés szállott meg. Élhetetlenségemnek, az én főbűnömnek minden mellékbűne : gyávaság, érzékenység, csüggedés, mind, mind éles karmokkal tárták hatalmukban egész lényemet. Szerettem volna kirohanni, arcul ütni azt a gúnyolódó embert. Aztán kiállani vele életre-halálra, hiszen nem hiába tanított engem a nagybátyám lőnni, vívni. De az az erő, mely duzzadt bennem és óriássá lett, mikor Druryt legyőztem, most le volt lohadva, semmivé lett. Miért ? Édes Istenem, nem tudom, miért . . . Tovább haladtak a park porondján. Én föltámolyogtam lakásomra. »Még egy életmentés.« »Inkább meghalok. « Ezek a szavak keringtek agyamban, mig éledező büszkeségem harcra nem kelt velük és ki nem űzte onnan. Erős elhatározással ültem az asztalhoz és a következő levelet irtam : >Méltóságos grófné! Ön azt mondotta az imént, hogy inkább meghal, semhogy Kádárné legyen. Én másodszor mentem meg az ön életét, mert eltávozom örökre. Ön azt hitte, hogy a kis Gulliver van az óriások között. Nem. A nagy Gulliver megy most el a törpék közül. Isten önnel !« íme ezzel a levéllel végződik az én történetem. Ugy-e, nagyon élhetetlen ember vagyok ? (Vége.) tetemes számban kérik a magyar állampolgárságot. ' — Az esztergomi főgimnáziumot az államépitészeti hivatal már a mult héten behatóan megvizsgálta. — A vizsgálat eredményéről a jelentést már beadta a szakminiszternek. Egyelőre nem rendelkezünk bővebb adatokkal arra nézve, mit javasolt a hivatalos jelentés — Esztergom város tanácsának felkérésére. Farkas Ignácz, főváiosi műépítész e hét keddjén és szerdáján szintén megvizsgálta a roskadó gymnasiumot. A szakértői véleményt a napokban fogja a városnak beküldeni. Annyit azonban határozottan kijelentett, hogy az épületben a jövő iskolai évben előadásokat tartani nem lehet. — Arra nézve, vájjon alapos renovatiókat kell-e majd végezni, vagy pedig teljesen le kell-e rombolni és újonnan felépíteni az épületet, Farkas műépítész majd irásbelileg fogja benyújtani véleményét. — Esküvő. Pénteken reggel 8 órakor tartotta Rajner István káptalani gazdatiszt esküvőjét a városi plébánia templomban özvegy Geigerné Künn Etelkával. Az esketési szertartást Rajner János kanonok, a vőlegény nagybátyja végezte. — Jegyzői szaktanfolyam. Dániel László alispán, a jegyzői szaktanfolyam igazgatója a következő kérelmet intézte vármegyénk alispánjához: Nagyságos Alispán Ur ! Az igazgatásom alatti jegyzői szakiskola szabályzatainak rövid kivonatát midőn •/• a

lá csatolva megküldöm, tudatom, hogy ezt a kormányzatára bizott vmegye minden járási főszolgabírója és polgármestere részére is megküldöttem s kértem a főbiró urakat, hogy ezt községeikben a lehető leggyorsabban körözzék a poigármester urakat, hogy azt kellő módon nyilvánosságra hozzák. Nagyságodat pedig arra kérem, hogy a főbiró és polgármester urakat kérje fel, hogy emiitett kérésemet mielőbb teljesítsék, s hogy kegyeskedjék intézkedni, hogy ezen most megküldött prospectus a megye hivatalos lapjában közzététessék. Nagy-Becskereken 1895. június 29. Dániel László s. k. alispán mint a tanfolyam igazgatója. Végzés. Ezen megkeresvény másolata annak értelmében eljárás végett a két jár. főszbiró és városi h. polgármester uraknak kiadatni rendeltetik. Esztergom, 1895. július hó 12-én, alispán szabadságon: B. Szabó Mihály főjegyző. — Anyakönyvek. Esztergom vármegye számvevőségéhez már megérkeztek az államnyomdától az uj anyakönyvek és pedig 96 darab. Ugyanis Esztergommegyében 32 anyakönyvi kerület lesz, minden anyakönyvvezető kap egy születési, egy esketési és egy halálozási anyakönyvet. Minden anyakönyv 600 oldalból áll, minden fél részére egy oldalt kell kitölteni. Az uj anyakönyvek 1895. október 1től vannak keltezve, miután az uj rendszer akkor lép életbe. A születési anyakönyvek alapja zöld víznyomású (a remény színe), az esketési anyakönyveké kék (állandóság szine), a halálozási anyakönyveké szürke (a gyász szine). Minden kötet 10 centiméternyi távközben nemzeti szinű selyem zsinórral van átlyukasztva. — Halálozás. Egy nagy kiterjedésű és előkelő család borult gyászba ez alkalommal, midőn Özv. Paál Józsefhé elhalálozott. Hosszú idő óta betegeskedett a matróna, úgy, hogy a halál hosszú szenvedések alól váltotta meg. Temetése tegnap délután ment végbe a rokonság és a közönség osztatlan részvéte mellett. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki : Alulírottak mély fájdalommal tudatják a legjobb anya, nagyanya és testvér: Özv. Paál Józsefné szül. Kuncz Mária úrnőnek élete 71. évében hosszas szenvedés után f. hó 25-én délutáni 6 órakor történt csöndes elhunytát. A boldogultnak hült teteme f. hó 27-én délután 4 órakor fog az Esztergom kir. városi temetőben lévő családi sírboltban örök nyugalomra tétetni; az engesztelő sz. mise áldozat ugyanaz nap délelőtt 9 órakor fog a plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1895. július 26-án. Áldás és béke lengjen porai felett ! Paál Dénes, özv. Burány Jánosné szül. Paál Mária, Pissuth Istvánné szül. Paál Jozefa, Paál Lajos, Paál Karolin gyermekei. Perényi Árpádné szül. Paál Emma és férje, Paál Dénes, ifj. Farkas Ferenczné szül. Burány Mária és férje, Burány Ernő, Feichtinger Sándorné született Pissuth Izabella és férje, Pissuth Paula, Pissuth Kálmán, PissuthJAladár, Paál Tivadar, Paál Sárika, Nedeczky Szendrő, Nedeczky Dóra, Nedeczky Lo-