Esztergom és Vidéke, 1895

1895-07-18 / 57.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 57. szám. Csütörtök, 1895. július 18. ESZTERGOM és VIDÉKE r r r • • •« I«^XNXXX\V\X\V\V\X\V\\^^^ VÁROSI Ei3 MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. «**»»»i , ae«fc*'«w^^ Megjelenik hetenkint kétszer: —— | . r csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | ir e esek | 7* " | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. EJLÖFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | >to< • | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : | Fél évre 3 » — » ^ m/, •/• . I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári 1 s Negyed évre r » 50 » § Szechenyi-ter 35. szam. . | ^ Egy hóuapra — » 50 » | •;• r % \ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nálldorpapirkereskedésében, ^ &CCXS\>XXNXX>^V>^X\^^ a Walltlscll- és Haugll-féle dohánytözsdékuen. ^X\V,VX^VCVX\XNX\>NX^^ A városház kérdés megoldása. Esztergom, jul. 17. (A.) Alig van aktuálisabb kérdés most a városrészek egyesítésének megtörténte után, mint az, hol fog­ják a meglehetősen szűk városház­ban a kibővült közigazgatási hivata­lokat elhelyezni, miként lehet a kép­viselőtestület létszámának megfelelő nagyságú tanácstermet létesiteni. Már eddig különféle tervek me­rültek fel, a melyek nagy része azon­ban kivihetetlen, részint, mivel mos­tanában a város amúgy is nagy anyagi áldozatokat hozott a kaszárnya, a feltétlenül szükséges uj kórház és egyéb égetően szükséges alkotások létesítéséhez, részint pedig, mert a tervbe vett építkezésekkel nagy költségek árán csak félmunkát vé­geznének. Mérvadó körökben élénk megbe­szélés tárgyát képezte ama terv, hogy a hatalmas alapokon nyugvó, monu­mentális Bottyán-palota fölé máso-| dik emeletet fognak építeni és igy fognak a megbővült hivataloknak al­kalmas, helyiséget adni. Ez több szem­pontból helytelen terv. A Bottyán palota igen szép, stílszerű öreg épü­let, kár volna azt felforgatni és régi jellegéből kivetkőztetni. Azonkívül a renováció belekerülne minimum 80—90,000 frtba, már pedig 150,000 frt maximális költséggel a kor igényeinek teljesen megfelelő város­házat lehetne építeni. Egy másik tervről is beszéltek né­hány hóval ezelőtt, s ez volna a leg­helyesebb és leghálásabb. A mos­tani Sas-kaszárnya helyén a re­doutot tervezték felépitendőnek. Erről a helytelen ideáról azonban lemond­tak. Esztergomnak van elég vendég­lője és káyéjháza. Vanv^gy- 6 magán jellegű társas körünk is. A »Fürdő« vendéglőt legutóbb nagyobb anyagi áldozatok árán renoválták, sőt a fő­káptalan mint háziúr 40,000 frt költ­séggel egy uj, tágas tánctermet is fog építtetni. Fölösleges wlrTá^ltéTrát" a városnak a redout építkezésébe bocsájtkozni, mert a nagy anyagi áldozatok árán felemelt épület nem hozná meg a kellő kamatot, Igy a redout terve egészen elesett, de igenis kezdtek arról gondolkodni, nem volna-e jó a Sas-kaszárnya he­lyén egy uj városházat építeni. A mostani városházat ez esetben kul­turális célokra lehetne fordítani. A reáliskola, fiú- és leányiskola helyi­ségei amúgy is igen szűkek. A Boty­tyán-palotát minden költségesebb átalakítás nélkül remek iskolahelyi­ségekké lehetne változtatni. Ez kitűnő és józan terv, mely ab­ból a szempontból is előnyös, mert egy csapásra két kérdést oldhatnánk meg. Lenne szép, uj városházunk és kényelmes iskolánk. A dolgok mai stádiumában azon­ban nem szabad ily nagy fába vágni fejszénket. Városunk, mint már fen­tebb is emiitettük, a józan és foko­zatos gazdálkodás szempontjából sem bocsájtkozhatik ily nagy anyagi költ­ségekbe, midőn olcsóbb és egye­lőre más helyes megoldás is lé­tezik. Néhány év múlva, (10—15 év után) midőn Esztergom városa a mostani nagy kiadásokat már némileg kihe­rverte, alig lesz fontosabb dolga, mint a fentebbi tervezetet megvalósítani. Egyelőre elegendő lesz a városháza kibővítésének kérdését ama terv sze­rint megoldani, melyet a mérvadó körök túlnyomó többsége amúgy is óhajt. Es ez a következő : Vegyük el a mostani leányiskola helyiségeit, alakítsuk azokat át hiva­tali helyiségekké. A tanácstermet bő­vítsük ki és pedig akként, hogy az aljegyzői hivatalt és a mostani lép­csőházat hosszában, az emeleti fo­lyosót pedig széltében toldjuk hozzá. Igy a tanácsterem hosszában körül­belül 10—12 méterre], szélességben pedig circa 4 méterrel kibővülne. A lépcsőházat és a folyosóból elvett részt az udvar belsőbb részén lehet a városházhoz építeni. Ezen olcsó és a célnak tökélete­sen megfelelő átalakítás esetén az a kérdés merül fel, hová helyeztessék a leányiskola. E kérdést igen köny­nyen és minden nagyobb költség nélkül megr lehet oldani. Az egyesítéssel a volt szomszéd városok hivatalos helyiségei fölös­legesekké váltak. A szenttamási vá­rosházat, melyet alig néhány év előtt építettek, könnyen át lehet alakítani iskolává, ha a mélyen benyúló ud­varban és kertben néhány termet hozzá építenek. Jelenleg a szentta­mási városház épületében 5 tágas, magas és világos szoba van, ha ah­hoz még 3, legfeljebb 4 termet csa­tolnak, (hely van hozzá elég) akkor igen szép, lakályos, és a mi fődolog, egészséges iskolákat nyernénk. A szenttamási városházat, a mely az egyesítéssel úgyszólván a város kö­zepén van, praktikusabb és józanabb célra nem is használhatnák fel, mint a leányiskolákra. Ez azon terv, melynek megváló* sitása most, midőn a város olcsó pén­zen akarja ez égető kérdést meg­oldani, a leghelyesebb. Reméljük, Az .Esztergom és Vidéke" tárczája. Erzsikének. Kértél, hogy irjak verset rólad, Szépet, rímeset, pattogót, Megénekeljem csókos ajkad, S mi rajtad van, a szépet, jót. . . . Igaz, daloltam hajdanában, Szép lányról is szólt énekem, Volt nékem szóké ideálom, Es barna is tetszett nekem. Megénekeltem sok szemet már : Ragyogva fénylő feketét Es kék szemről is álmodoztam . . . Mar elfelejtettem felét. Es mégis arra kérsz te engem, Hogy irjak verset rólad is. Nem félsz-e attól, hogy a nóta, A mely szivemből jő, hamis t Ha nem félsz ettől szép leányka, Ha szivemben nem kétkedel, Csókolj nteg engem — ez a nóta Soha,' sohasem hangzik el. Zenóbius. Látogatás a mária-nosztrai fegyházban. (I.) Esztergom szomszédságában, Szobtól háromnegyed órányira fekszik a Szent­Vincze-rendhez tartozó apáczák veze­tése alatt álló azon országos letartózta­tás! intézet, melyben a súlyosabb bűntényt elkövetett nők töltik hosszabb-rövidebb tartamú szabadságvesztésük idejét. A rend anyaháza Grácban van ; a fejedelemnő még 1856-ban tett ajánlatot az akkori oszt­rák kormányzatnak, hogy megfelelő számú apácát bocsát rendelkezésre, akik szent hivatásuknak tartják egy létesítendő női fegyház vezetését magukra vállalni. Az akkori igazságügyminiszterium örömmel fogadta a rend áldozatkészségét és már 1857-ben létrejött az a nagyszabású intéz­mény, mely a magyar judikaturának egyik legfontosabb kiegészítő részét képezi. Hogy mennyire képesek az apácák ezen hivatásuknak megfelelni, mutatja az ed­digi eredmény, amelyhez hasonlót más letartóztatási intézeteink még megköze­lítőleg sem képesek fölmutatni. Eklatáns bizonyítéka ennek az a körülmény, hogy a föltételesen szabadlábra helyezett fe­gyencnők közül az intézet fönnállása óta (38 év alatt) csupán négyen kerültek visz­sza a föltételes idő letelte előtt. Óriási türelem, munka és lelkierő szük­séges ahhoz, hogy az apácák hivatásuk­nak ily szépen megfeleljenek. Tény ugyan, hogy csupán női fegyencek fölött gyako­rolják a felügyeletet, de számolnunk kell azon körülménnyel is, hogy ha egy nő az erény útjáról letérve a bün lejtőjére lép, sokkal veszedelmesebb az emberiségre, sokkal nehezebben adható vissza a tár­sadalomnak, mint ha az illető férfi ; te­kintetbe kell vennünk azt is, hogy egy ilyen egyénnel szemben sokkai nehezebb a fegyelem gyakorlása is, mert legyen bár az illető a legveszedelmesebb fúria, nem bánhatunk vele oly keményen, mint hasonló esetben egy férfiúval. Az intézet négy részből áll: a) A régi fegyházból, mely a század első felében a Pálos-rend tulajdonát képezte ; kolostor­ból alakították át letartóztatási helylyé s igy a mostani igényeknek sem területe, sem beosztása nem felel meg teljesen, b) A külső épületekből, ezek az ügyvezetői lakot és az őrszobákat foglalják maguk­ban, c) Egy diszes templomból, melyet a régi fegyháztól fal választ el ; az apá­cák és a segédszemélyzet ide járnak imádkozni. Ezen imaház tulajdonképen a község tulajdonát képezi és bucsúhelyül szolgál a környék lakosainak, d) A most épült uj fegyházból, mely a klasszikus beosztás, mint a modern berendezés te­kintetében első helyen áll az országban. Ezenkívül mintegy 35 holdnyi földterület­tel bir az intézet, melyhez a vallás-alap­tól 300 hold szántóföldet bérelt. A fegyház vezetésével Schreiber Domi­nika főnöknő van megbizva, aki már 1857. év óta ügykezelője az intézetnek. Az iro­dai teendők elvégzésében, a fegyelem gyakorlásában, főleg pedig a külvilággal való érintkezésben Dávid Benjámin ügy­vezető segédkezik a íőnöknőnek. A személyzet két osztályra van elkü­lönítve : az első osztályba az apácák, a másodikba a fegyőrök tartoznak. Az apá­cák, (negyven van) nemcsak a megtérés, vallás és erkölcs tanaira oktatják a fe­gyeneznőket, hanem a közvetlen felügye­1 letet is ők gyakorolják fölöttük. Azon cél elérésére, hogy a gonosztevők bűn­bánóan, megjavulva kerüljenek vissza a társadalomba, nem szigor alkalmazása és fegyelem gyakorlása által törekednek, hanem hivatásuknak megfelelően a szelid, gyöngéd bánásmód, oktatás és munkához szoktatás segélyével. Innen van aztán, hogy a fegyház a látogató előtt egy nagyobb iskolahelyiség benyomását teszi, ahol az egyes osztályokban (munkatermek­ben a tanítványok (fegyeneznők) százan­kint részesülnek oktatásban. Nincs az a varróiskola, leánynövelde vagy himzőte­rem, ahol a tanítvány alaposabb oktatás­ban részesülne, mint itt, ami nagyon fontos körülmény, mert ez által a fegyenc­nőnek meg van adva a mód arra, hogy a fogságból szabadulva tisztességes muri­kával keresse meg kenyerét. Az apácza nem közegnek, hanem hivatalnoknak te­kintetik ; a főnöknő, ügynök és a vilá­giak »kedves testvér«-nek szólítják, —igy szólítják őket különben maguk a fegyenc­nők is. Fegyőr mindössze 8 van ; ezek is in­kább a hadastyán egyletbe, mint fegyen­cek őrizetére valók. Elmosolyodik az ember, mikor ezeket az oldalfegyver nél­kül tipegő alakokat látja börtönőri ru­hába bujtatva. De hát ezek nem is gya­korolnak közvetlen felügyeletet a fegyenc­nők fölött, a belső fegyházból teljesen ki vannak zárva, csupán a külső udvar és kapu őrizésére, valamint megbizható szolgálat teljesítésére alkalmaztatnak. A fogvalevő egyének jelenlegi létszáma

Next

/
Oldalképek
Tartalom