Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-20 / 6.szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE. (6. szám.)

1895. január 20.

hetségü fia, a ki tud. És nagyon sok jóindulatú polgára, a ki akar. A tudást Össze kell forrasztani az akarattal. De ne úgy, hogy a tehetség ne érvényesülhessen s a szereplés viszketegének korlátlan szabadságot engedjünk.

A kultúra bajnokainak több tiszteletet és nagyobb falat kenyeret. A város mérnökeinek nagyobb irodát, mint a hegymestereknek. A legcsekélyebb Önzetlen buzgóságnak tág teret s a legcsekélyebb önzéssel is gyanúsítható vezérembereknek pedig egy talpalatnyi területet sem a fórumon.

Uj szellemet kell teremteni, csak akkor lesz uj Esztergom.

Mert akárhány kaszárnya, vashíd, kórház épüljön is, ha azon a tespedó idők szelleme dominál, akkor anach- ronismus lesz mindaz, a mit másutt haladásnak tartanak.

Van a polgári erőben olyan hatalom s az egységes városi szellemben annyi varázs, hogy fölöslegessé tudja tenni a milliomosokat. Isten áldása szenteljen meg minden legkisebb kődarabot, melyet a jövő század Esz-i tergomának emelésére rak a polgárok erénye !

Körösi László.

Mit kívánunk az uj gazdasági tanácsnoktól ?

Az Esztergomi Lapok január 13-án megjelent számában »A városi rendőrkapitányi állás kérdése « cim alatt »Több képviselő « a rendőrkapitányhoz azon kérelmet intézi, hogy ne kívánjon állásától megválni.

Hogy a rendőrkapitány mit fog cselekedni, pályázik-e a tanácsnoki állásra vagy sem, az az ő dolga. Nem is szollakunk volna fel, ha abban a kérelemben oly passzus elő nem fordul, mely azt látszik igazolni, hogy a tisztelt felszóllalók aligha vannak tisztában a gazdasági tanácsnok munkakörével.

Ez a passzus, mely felszóllalásra késztet, az a kifejezés, a hol az van mondva, hogy »a rendőrkapitány a legszebb férfikorben van, midőn nyugalomra még igényt nem tarthat« mi annyit jelent, hogy a gazdasági tanácsnoki állás nem egyébb, mint kényelmes nyugdíjba vonulás.

A mostani, mondjuk az ember megjelenésének koráig, a szerves világnak nagyon sok faja élt és tűnt el, nagyon sok uj faj nyert az elpusztultak romjain életet és egyes gcnerácziók teljesen kihaltak, mások meg mint a letűnt korok élő hirdetői a tenger vizében még ma is léteznek.

De honnan, miből van nekünk tudomásunk a mi lételünk előtti korszakokról, hisz Írott betűk nem jelezhetik azon időszakokat, melyekben a teremtés koronája az ember még nem is létezett.

Azokról a végtelen nagy időkről beszélnek itt ezen és ezekhez hasonló kis állatkák visszahagyott házikói, kagylók, teknők s egy-egy elmeszesedett csontdarab. Nekünk, bányászoknak ezek nagyon fontosak, mert ők szolgáltatják a természet emlékérmeit és bár gyakran oly parányiak, hogy górcsővel is nehezen láthatjuk, mégis nagy fáradsággal keressük, kutatjuk, mert ezek elvezetnek bennünket a szénkincsgazdag birodalomba.

Az alsóbb rendű szerves világot azonban mindinkább fejlettebb váltotta fel és elmondhatjuk, hogy a múltban az állati életnek inkább izom- mint idegereje volt kifejlődve és az egymást felváltó korszakokban oly rettenetes állatok éltek, melyekhez hasonlót a mai világ még vadHát mi, kik ismerjük a város gaz-' dasági állapotát, ismerjük azon munkakört, mely a tanácsnoki állással egybekötve van, mi kik tudjuk, hogy a város gazdasági ügyei miként vezettettek a múltban, éppen ezért óhajtjuk és kivánjuk, hogy a legszebb férfikorben levő ember állíttassák a gazdasági ügyek élére, mert csakis ez esetben számithatunk arra, hogy a város közgazdasági érdekei kikerülnek abból a mederből, amely mederben eddig valóban elposványosodtak.

Nálunk is már egyszer e téren a modern haladásnak kell meg-hono- sodnia és oly dolgokat és kérdéseket nemcsak felvetni, hanem meg is valósítani kell, melyek a közönség részére látható és kézzel fogható hasznot nyújtanak.

Tudjuk azt, hogy a város földjeit bérlet utján értékesíti, ettől a rendszertől nem is térhet el, mert hisz csakis ezúton képes azok után oly szép jövedelemre szert tenni.

Hanem itt van első sorban az egész éven át foganatosított munkálatokra való szigorú és pontos felügyelet. Ki nem tudná, hogy a város atyái nagyon sokszor hangoztatják, hogy a különféle építkezésekre, javításokra, utak csinálására rengeteg pénzt költ el a város és nincs a ki arra kellően felügyelne. Hogy ez az állapot megszüntettessék, ahhoz bizony a legszebb férfikorban lévő emberre van szükség, a ki azoknak a munkásoknak nyomukban is tudjon állani, mert csak igy fogja meggazdálkodhatni a város pénzét.

Mennyit panaszkodnak, hogy a város majorja évenként rengeteg- pénzbe kerül, és azt sem tudni, hogy oda mit visznek „be, mit adnak ki, mert évről évre a számadás róla hiányzik.

Hogy ez a jövőben elő ne forduljon, megint csak munkabíró emberre van szükség.

Azonban mi ezeket a dolgokat nem is valami elsőrendű feladatnak tekintjük, mert ezek inkább a kötelességtudásból folynak.

Oly kérdések felvetését követeljük mi az uj gazdasági tanácsnoktól, a melyek vagy közvetve vagy közvetlenül uj jövedelmi forrásokat nyitnak és teremtenek.

Bizony sokan mosolyogni fognak rajta, ha mi a tanácsnoki programmba, mint megvalósítandó célt a trágya- szaporitás illetve előállítás kérdését soroljuk fel.

állataiban sem produkál. A hatalmas állati élet buja és dús növényzetet követelt és az óriási állatfaj mellett az óriási őserdők rengeteg fái díszelegtek.

A szerves világ fellépte és fejlődése jelzi tehát az V. stádiumot.

A folytonos kisugárzás vagyis kihűlés, a nap és föld melegének váltakozó viszonya klimatikus állapotokat teremtettek s igy megjelenik a földön az első jég is. Ez volt a VI. stádium. A jég felléptével újabb alakulások kezdődtek meg a földön, gletscherek s jégáramok hatása, s lassanként kifejlődik a mai világ ; az állati élet izmainak erejéből az idegerő rovására vészit s fokonként előbbre, az ősemberből a mai kornak szellemileg óriási módra kifejlődött emberévé válik. A növényzet a faunához és égalji viszonyokhoz alkalmazottal! átalakul és lassanként mai képének jellegét ölti magára. így megteremtődik a VII. stádium, hogy úgy mondjam a nagy semmiségből a végtelen minden ség.

Az eltűnő s egymást felváltó állati és növényi élet rétegekbe rakódott s rakódik földünk belsejében s minden ily réteg vagy rétegsorozat egy világot jelez s eljő az idő, — ki kell mondanom, bár nem válik a vigalom keretébe, — amikor mi is, emberek, a ma létező szerves élet romEsztergom utcáin évente rengeteg szemetet söpörnek össze és hordanak ki a borjuk mezejére, ott halomba öntik, mikor aztán eljön az ősz, eladják potom árért, mert sok benne a kő meg egyébb törmelék, pedig szőllős gazdáink keresve keresik a trágyát, jól meg is fizetnék, csak volna eladó. Egy kis ahhoz értéssel az utcai szemétből jó és sok trágyát lehet előállítani, melyből a város is pénzelhetne meg a gazdasággal foglalkozókon is segítve volna.

Itt van a selyemhernyótenyésztés. A kormány intézkedett, hogy a megye területén Esztergom székhely- lyel felügyelő, de meg gubóbeváltó hely is legyen. Ezreket kereshet a szegényebb néposztály egy hónap alatt és pedig ép abban az időszakban, a mely egyébb keresetet alig nyújt és a család az a része, mely egyébb munkára alig alkalmas még.

Bizony ehhez ismét fiatal erő kell, a ki megismertesse, megkedveltesse a közönséggel a selyemhernyó tenyésztését, lelkesedni tudjon az ügyért oly módon, hogy előbb kellő számú szederfát állítson elő, aztán a város által kicsiben mintatenyésztést rendeztessen be, a hol a nép gyakorlatilag lássa, mikép kell a hernyókkal bánni, közvetítse a gubók eladását, hogy a szegény embert meg ne csalhassák.

Itt van a gyümölcs-termelés kérdése és annak értékesítése.

Ha egyik vagy a másik évben sok gyümölcsünk terem, nem ritkán halljuk hangoztatni, hogy hát miért is ád az isten gyümölcsöt, mikor nem tudjuk eladni ? Pedig ez csak onnan van, hogy egyrészt oly gyümölcsöt termelünk, a mely eltevésre, szállításra nem alkalmas, másrészt pedig hihányzik nálunk a kereskedelmi szellem.

Szégyenkezve látjuk, hogy a soproni meg a vasmegyei lányok mennyi gyümölcsöt árusítnak el nálunk késő ősztől egész a nyár elejéig, nem jut senkinek eszébe, hogy ezekkel, — a gyümölcstermelésnek ésszerűbb meghonosításával — könnyen lel lehetne venni a versenyt, és azt a sok ezreket mi tehetnénk zsebre.

Hát ehhez milyen korú férfi kell? Bizony a legszebb férfikorban lévő ember, a ki a gazdasági egyesületnek szépen berendezett gyümölcsfa oskoláját felhasználva, — közönségünket a gyümölcsfa beszerzésére, annak kezelésére és ápolására még dijak adományozásával is lelkesíteni tudná.

jaival együtt egy újabb, kihalt világ rétegével szaporítjuk a tudományt s talán a mi csontjainkból is kikerül majd egy » vezérlő kövület. «

A szerves életnek ily » emlékérmei* igen tanulságosak és ha » léteznék csak csak egyetlen egy hely e földön, a hol a világ kezdetétől mostanig a rétegek zavartalan helyzetben volnának feltalálhatok, úgy nekünk csak ezen emlékérmeket kellene vizsgálgatnunk, hogy a rétegeket, mint a könyv lapjait forgatva, a föld történetét könnyedén elolvashassuk* — Am sajnos, ilyen könyv nincs, s az a 73 millió év, melyet a teremtés teljes művének megalkotására felvesznek, csak elhullott, széttépett, rongyos lapokra van felírva, melyeket itt is ott is szedegetve, ragasztgatva, nagy fáradsággal gyűjtve adtak egy egész képet, adták a mindenséget.

Ezen elhullatott lapok egy-egy világot jeleznek, melyeknek egyikére felíródott azon korszak története is, melyben a mi vidékünk gazdag kincseit összegyűjtögette. Ha mi ezen lapra Írottakat figyelemmel tanulmányozzuk, úgy majdnem biztos kezekkel nyúlunk a föld testébe, hogy czélunkat elérhessük.

(Folyt, köv.)

Olyan ember kellene ehhez, a ki a téli időt arra használná fel, hogy a földműveléssel foglalkozó közönségünk apraját-nagyját a fanemesítésre- ojtásra oktattatná.

Vagy kinek resszortjába tartozik elpusztult szőlőhegyeink újból betelepítésének kérdése ? Ki van leginkább hivatva arra, hogy ezt a kérdést nemcsak hogy felszinre hozza, hanem úgy a kormány segélye, mint a társadalmi tevékenység felébresztése és igénybe vétele utján a helyes mederbe terelje ? A mi nézetünk az, hogy ez a kérdés is a gazdasági tanácsnok munkakörébe tartozik.

Elég sajnos, hogy ez a kérdés eddigelé még csak komoly megbeszélés tárgyát sem képezte.

Vagy nem látjuk-e, hogy a vasút és a különféle gyártelepek létesítésével, a melyek a legelőterületből a legjobb részt veszik el, — tehenészetünkre nézve is más rendszert kell létesítenünk, még pedig oly módon, hogy a tehéntartó gazdák kárt ne szenvedjenek. De ebből kifolyólag rögtön élénkbe tárul az. öreg tónak kulturális művelése is.

Vagy megelégszünk azzal, hogy a városnál a tenyészállatok és lovak beszerzése oly módon történjék mint eddig történt?

Igen ám, de a szervezési szabályzat értelmében a gazdasági tanácsnok gondnoka a temetőnek, elnöke a kórházi bizottságnak.

I alán nemis évek, hanem évtizedek óta hangoztatjuk, hogy a temetőt rendezni, arra vonatkozólag egy szabályzatot kellene alkotni, hogy ekként megszüntettessék azon állapot, mely most fennál, miszerint minden ember kénye-kedve szerint foglalja el azt a helyet, mely neki tetszik.

Itt van ugyancsak az új kórház építésének kérdése. Ennek megvalósítása bizony csak a kórházi bizottság és különösen a bizottság' elnökének tevékenységét fogja legnagyobb mértékben igénybe venni.

Mindezeken kívül ne feledjük, hogy a városok egyesítésének küszöbén állunk ; ez oly óriási munkát fog igényben venni, melyből minden egyes tisztviselőre, de különösen azok oszlopos tagjára elég íölösen fog- jutni.

Mi azt hiszük, hogy az az ember, ki ezen munkakört magára vállalja, ki annak meg akar felelni, az nem vonulhat nyugdíjba, és a város jól felfogott érdekében fekszik, hogy a megválasztott gazdasági tanácsos a legszebb férfikorban legyen.

Mi a gazdasági tanácsosi állást, úgy gazdasági mint pénzügyi szempontból a legfontosabb hivatali állásnak tartjuk.

Igaz, hogy a múltból hozzá voltunk szokva ahhoz, miszerint a tanácsnok állását a boldog nyugalom révpartjának tekintsük, ámde a jövőben a város fejlődési viszonyainál fogva is, széleskörű munkásságot igénylő hivatallá kell hogy váljék és igy fiatal erővel, a közügyek iránt lelkesedő, a polgárok érdekét szivén viselő férfiúval kell azt betölteni.

II 1 R E K.

Esztergom, jan. 19.

— Uj királyi tanácsos. Városunk egyik kiváló tehetségű fiát, dr. F ei c h t i n- g e r Eleket, ki aránylag fiatal korban páratlan szorgalmával és jeles tehetségeivel már is szép carriéret vívott ki magának, legutóbb ismét szép kitüntetés érte. A hivatalos lap közli, hogy Ö Felsége a király a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszter- elnök előterjesztésére dr. F e i c h t i n- ger Elek pénzügyi tanácsos és fiumei