Esztergom és Vidéke, 1895

1895-06-06 / 45.szám

Állattenyésztésünk és kivitelünk. A magyar állattenyésztés nemzetközi jelentőségű értékesitő emporiumának, Kőbányának veszedelme aktuálissá teszi a magyar állattenyésztés és állatkivitel, speciálisan pedig sertéskivitelünk ügyét.E téma tárgyalásánál mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy ez idő szerint összes állatkivitelünknek, melynek értéke ioo millió forint, épp kétharmadrésze, tehát 66 millió forint a sertéskivitelre esik. S abban a rohamos fellendülésben, mely állatkiviteíünknél a legutolsó évtizedekben tapasztalható, szintén legelőkelőbb mértékben participál a sertéskivitel. Ez ugyanis 1889. óta 37 millió forintról, illetőleg 600.000 darabról fokozatosan 66 millió forintra, illetőleg T — T millió darabra emelkedett vagyis majdnem megkétszeresedett. Ez az emelkedés, pedig a sertéskivitelt Magyarország külforgalmában a legeslegelső helyre juttatta, a mennyiben jelenleg a sertéskereskedelemnek Magyarország kivitelében szereplő számadatai fölülmúlják még a liszt- és buza-exportot is és messze maguk mögött hagyják a kiVelencei álom. A hogy gondolásom azt mondotta, hogy ez Desdemona háza, megállítottam. Elmerültem ennek a szeszélyes formájú kis laknák a nézésébe. Az a kiugró rácsos erkély, melyen annyiszor lehetett selyem zsinór hágcsó akasztva, azok a magas, keskeny ablakok olyan beszédesen néztek le reám. E közben langyos fuvalom lengedezett a tenger felől. Lágy bársonyos szellő, végig csókolva, végig fodrozva a laguna tükörét. Lassan-lassan valami édes bágyadtság fogott el az egy helyen ringatózó gondolában. S ime, úgy tetszett, hogy az egyik ablak mögött egy magas női alak jelent meg. Egészen olyan alak, mint a minőnek múltkor Desdemonát láttam »Othelló«-ban. S ez az alak közelebb lép az ablakhoz. Arcomon érzem igéző tekintetének tüzét. Most int felém karjával s az a varázs, mely eddig fogva tartott, ez intésre mint valami nehéz bilincs hullott le rólam. Valami őrületes vágy, bátorság szállt meg ebben a pillanatban. Megyek, ha kisértet vagy, ha élő, ördög vagy angyal, de tudnom kell, ki vagy. A másik pillanatban már ott voltam gondolámmal a lépcsők aljában. Kiugróm. vitelnek vagy a behozatalnak bármelyik egyéb ágát. Abszolút számokat véve tekintetbe, konstatáljuk, hogy a sertés-export Magyarország kivitelének teljes tizenhárom százalékát teszi. Allatkivitelünk hatalmas fellendülése szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági viszonyoknak általános hanyatló irányzatával. A földmivelés egyes ágai, illetőleg ezeknek termeivényei, az emelkedő földárak, a rohamosan csökkenő gabonaárak, a külföldi és a tengerentúli verseny és ezeknek következtében a fogyasztóterületek elpártolása s általában a kedvezőtlen termés- és értékesítésviszonyok következtében mindinkább veszítenek jövedelmezőségükből, s ma már annyira jutottunk, hogy a magyar gazda mtmlcája -közel áll ahhoz, hogy tevékenysége improduktív munkává degenerálódjék . •. . Ez a helyzet valósággal kényszeríti a magyar mezőgazdaságot arra, hogy két főága közül az eddig favorizált földmivelés helyett az állattenyésztést hozza előtérbe, annál is inkább, mivel emennek viszonyai ugy a produkció, mint az értékesítés teVarázsszóra nyilik ki a kis kapu s én egy csigalépcső előtt találom magam. — Magnetikus erőtől vezettetve rohanok a misztikusan megvilágított lépcsőkön, elérek egy aranyszegélyzett ajtóhoz egy századvégi asszony enyhe boudoirjába. Es a napsugarak tüzében ött állt a Junó termetű asszony. Bogárszeme túlragyogta a fényt. Mosolyogva közeledett felém ésistenasszony gráciájával nyújtotta felém remek kis formás kezét. —- Ah, csakhogy itt van ? És keresztnevemen szólított. Már régen vártam. Én egy hangot sem tudtam szólni. Aztán azzal a szenvedélylyel, mely az olasz nőket jellemzi, ragadta mag kezemet, magához vont, egy forró csókot lehelt homlokomra és suttogva folytatta : — Othelló ! — Desdemona, kiálték én felocsúdva abból az igézetből, mely idáig mámorában tartott. Úgy állt előttem, mint egy királynő : — A világ azt hiszi, meghaltam ! — szólt. Nem haltam meg, élek — magának édes. Karjaimban fogtam. Nem gondoltam én sem Desdemónára, sem Othellóra, semmire, csak azt a lázas hévtől égő arcot, azt a bódító tüzű fekete szemeket néztem s becsíptem a szerelemtől. És a hölgy újra rajtam feledte mély tüzű tekintetét. kintetében sokkal kedvezőbbek, sőt bátran mondhatjuk : abszolút kedvezők. A nemzetközi verseny hasonlíthatatlanul kevésbbé éles, a termelés nem lépi túl azt a mértéket, melyet a fogyasztással szemben észszerűen betartani kell és az árak — épp az emiitett körülmények következtében — sokkal szilárdabb és jelentékenyen kedvezőbbek, mint a földmivelés terményeinél. A magyar mezőgazdaság kellően megértette a helyzet parancsoló szavát. Az állattenyésztés ma már az összes tényezők részéről sokkal nagyobb figyelemben részesül, s jelentőségét irmmár mindenki elismeri. Különben is a statisztika számai, melyeknek legjellemzőbbjeit fentebb idéztük, oly direktívákat foglalnak magukban s e tartalmukat oly pregnánsan adják vissza, hogy előlük kitérni valósággal lehetetlen. A magyar mezőgazdaságnak alkalmazkodni kell az uj helyzetben s a konzervatív földmivelés karakteréből kivetkőzve, mindinkább bele kell élnie magát az eminenter állattenyésztő ország szerepkörébe, mert azokban az országokban, melyek produkciójuk értékesítésében a kül— Ugy-e nem megy el ? Ugy-e itt ma rad ? Mert látja én tudom, hogy most innen Florencbe, onnan Romába, Nápolyba, Ankonába készül, szóval itt akar engem hagyni — végezte kitörő hangon és úgy megszorította kezemet, hogy szinte fölszisszentem. Hosszan a szemembe nézett, mintha büvös-bájos tekintetének varázsával akarná utolsó akaraterőmet is semmivé tenni. En már ekkor olyan voltam ennek az asszonynak a kezében, mint egy kezes bárány. Nyakam köré fonta bársony karját és odavonta fejemet pihegő keblére. Aztán halkan »sostenutó« elkezdett beszélni Velencéről, Florencról, Nápolyról, Rómáról. — Lássa drágám, én már bejártam azt az utat, melyért most engem itt akarna hagyni. (A nagy szerelemben is vannak az embernek rögeszméi, fixa ideái. Neki az volt, hogy én őt ott akarom hagyni, hogy szökni akarok tőle.) Aztán beszélt a Doge-palotáról, az inquisitió rémes termeiről, az álarcos tizekről, a falakba vágott titkos résekről, a névtelen áruló levelek helyéről, a kinzókamarákról, a sóhajok hídjáról emlékezett meg. Mintha az inquisitoroktól ijedt volna meg, vont jobban magához. A bájos asszony karjai között bejártam Florencet és Rómát. A florenci két aranykapus, nyolczszegletű kápolna, a Bapországokra vannak utalva, mindenkor a nemzetközi értékesítési viszonyok kell, hogy megadják a termelés irányát. Ma ugy állanak a körülmények, hogy állatkivitelünknek jelentékeny kedvezőbb kilátása, illetőleg sokkal nagyobb biztositéka van a prosperálásra, — legyünk tehát állattenyésztők. Mindaz a figyelem és munkaerő, melyben eddig a földmivelést részesítettük, vitessék át — természetesen a földmivelés elejtése nélkül — az állattenyésztésre. A nemzetközi szerződések megállapításánál, a belső mezőgazdasági kormányzatban, a mezőgazdák közös és individuális törekvéseiben s mindenütt egyebütt legyen előtérben az állattenyésztés. A tapasztalat bizonyítja, hogy állattenyésztésünk a legnagyobb mértékben képes a fejlődésre. ,A józan számítás pedig azt mondja, hogy teljes mértékben érdemes is a fejlesztésre. Itt van az a tér, amelyen kárpótlást találhatunk a gabonatermelésnél szenvedett nagy csapásokért. Es ha kárpótlást találhatunk, miért ne keressük azt ? E kérdésre természetes a felelet. S viszont ez a felelet a kiinduló tisterio — a hol Dantét keresztelték — említésénél egy fenséges mosolylyal jegyezte meg az asszony. — Dante költői nagyságából csak egy utolsó vonás hiányzik. — És az ? — kérdeztem én. — Rólam egyik művében sem emlékezett meg. Vénus templomainál Rómában fejének egy kacér mozdulata közben kérdezi: — Vagyok-e én olyan szép, mint Vénus lehetett ? — Szebb! — Ismerte maga Vénust ? — Persze, feleltem rá, a mithológiából. Hölgyem egy darabig nem szólt semmit, hanem szemében olyan különös tűz villant meg. A mint gyönyörű metszésű ajkai álmatagon beszéltek, képtelen voltam észrevenni, hogy azt sem tudja, miket beszél. Valami uj, furcsa fixa ideája támadt. Néha oly zavart értelmű dolgokat mondott. Mikor a szt. Péter bazilikáról beszélt, hirtelen azt kérdezte, szeretem-e ? Aztán Ölelő karjait lefejtve a nyakamról, a kezemet ragadta meg. — Ha olyan nagyon szeret, mint mondja, le mert volna-e velem ugrani e kupola tetejéről ? Démoni kiáltást ejtett e közben. Szeme különös tűzben égett. Megrettentem. Hiszen ez a nő őrült. A szerelem őrültje. — Jöjjön ha szeret, — suttogta szen. vedélytől elfojtott hangon és átölelve Esztergom, XVII. évfolyam. 45. szám. Csütörtök, 1895. június 6. ESZTERGOM és ílffiE r r r •• •• **>^\v\v\x\*^xx\^ VÁROSI Ei3 MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. «*»»Mi*Me«s»M*»»^ Megjelenik hetenkint kétszer : | | H Í (f t k csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, & | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI Áf\: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — krl | küldendők: | | Fél évre 3 » — » ^ ~ , , , , | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári f | Negyedévre i . 50 » §' Szechenyi-ter 35. szam. \ ^ Egy hónapra — » 50 » § ' r _ ^ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiudóllívatalbail, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | IW«s^\v^\x\vx\x\vv^ a Wftlhiscll- és Haugll-féle dohánytözsdékben. ^XN>SX\X\\\X\\\V\X^ Az „Esztergom és Vidéke" tánczája.