Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-26 / 42.szám

gát, rálépett az önsegély útjára. Hitem szerint ez a legjobb módszer. A mit ingyen kapunk, annak kevés a becse. A mit szerzünk, az becsessé válik erkölcsileg is. A tanácskozásra ezernél több értelmes, művelt szakképzett független gazda gyűlt össze. A válságnak fönnebb emiitett okain kivül, szükségessé teszi e tanácskozást az a hihetetlenül durva mellőzés, melyet törvényhozás és kormányzat a földművelés irányában régóta tanusit. Ez a mellőzés a legérdekesebb fajpszihologiai tünetek közé tartozik. Hogyan ? Elhanyagolt földmivelési érdekek a földműves Magyarországon ? Lehet-e ennél rejtélyesebb állítás ? Hiszen tisztviselőinek egy részét, országgyűlési képviselőjét a földműves választja. Földművelők vezetik a falu és a vármegye ügyeit. Földművesekből áll a törvényhozás mindkét gázának igen nagy többsége. A társadalomban is, a többi kereseti ágak képviselői csak recipiálva vannak, de az ős autochton elem itt is a földművelőkből áll. Es mégis igaz ; a földművelés érdekei elhanyagoltattak. Mikor egyegy nagy mezőgazdasági érdek kielégítésre jelentkezik, mi magunk kiáltunk oda szent élhetetlenséggel: hátrább az agarakkal, mert most börzebíróságot kell állítani. Máskor megint: hátrább az agarakkal, mert most uj pitykével kell ellátni a császári és királyi hadsereget. Ismét máskor: nem érünk rá, mert elfoglal a szabadelvüség ; pokolbeli szörnyeket kell legyőznünk ; Szentgyorgy lovagok vagyunk és harcolnunk kell a klerikálizmus tizenkétfej ü sárkánya ellen. Valójában nem is szélmalom-lovagok vagyunk, hanem csak Sancho Pansák. A földművelők mozgalmára a tőkepénz szolgálatában álló organuazt kívánja, követem Franciaországba. Csak egyetlen egy szót szóljon! No, mondja már, mit miveljünk ? Pierre dAvoys-ban fölülkerekedett a cinizmus erre a beszédre. Mit is kezdjen ő egy asszonynyal, pénztelenül és a.-? öreg Radin üldöző haragja ellenében ? Azután meg a Dusán fiú minden perczben visszatérhet a szegényes reggelivel, s ő még most sem venné magára, hogy ez előtt a lány előtt kompromittálja ! magát. Ugy vélte, bölcsen cselekszik, ha egyszerre végez vele. — A legokosabb dolog, a mit csak tanácsolhatok kisasszony, — szólott — az, ha nőül megy, az egyik kérőjéhez Lehetőleg a jámborabb természetűhez. Nagyon boldog lesz vele, higyje el. Minek az ura atyjával ellenkezésbe jönni? Kár lenne egy ilyen magamfajta ember miatt. Ha a kisasszonynak lennék, rá se hederitenék az ilyen férfire. Nincsen rajtam semmi szeretni való. Korhely legény vagyok és kártyás. A szépségemért ? No, az ugyan nincsen. Még jó, ha a párisi szabóm ügyessége révén tűrhetően áll rajtam a kabát. A fiatalságom is oda van. Huszonkilencz éves vagyok és ráncos az arcom. Hogy nemes ember volnék, vicomte vagy efféle ? Hát az nem ér semmit pénz nélkül; pénzzel sem sokat. Valamelyik ősöm ottan volt ugyan a courtray-i csatában, ezelőtt Ötszáz és nyolcvan egynehány évvel és kitett magáért a vitézségével. Hanem ez az ütközet csúfos vereség volt ám, mikor a flamand lenszövő mesterek gonoszul elrakták a szép Fülöp király hencegő lemok ráfogták, hogy az nem liberáHa a mészáros, a szeszgyáros, a malmos, a kereskedő, a börzetanács összegyűl megvitatni saját kereseti ágának különleges érdekeit ; ha hatósági szervezetet kap az az ügyvéd, az iparos, a kereskedő a «kamara* által és külön kiváltságos bíróságot nyer a szerencsejátékká fajult üzérkedés a börzén : oh ez nem veszélyezteti a liberalizmust, ez nagy országos érdek, ezt a mozgalmat istápolni kell. De ha a földműves csak szuszogni mer ebben a földművelő hazában : nossza rajta, fogjuk be mind a hatot, fojtsuk el a reakciót csirájában, vágjuk le a sárkány fejét és húzzuk ki a sötétben ólálkodó vipera mérges fogait! Ekként bántunk el mi magunk magunkkal. A pénztőke jármát szent élhetetlenséggel tettük a nyakunkra. Ne hibáztassunk mást, mert mi vagyunk hibásak. Tűrtünk és sopánkodtunk, a helyett, hogy kihasználtuk volna kezünkben forgó alkotmányos fegyvereket. De elég volt már az élhetetlenségből. A munka im megkezdődött. Nem egy agrárpárt mint politikai szervezet van kezdeményezve — ilyen ne is legyen ! — hanem egy gazdaszövetség. Egy organizmus arra a célra, hogy a földművelés érdekei a közélet sokadalmában illetékes polcon helyeztessenek el. Egy szövetség, egyelőre abból a célból, hogy a kongresszus határozatai ne maradjanak a papíron, hanem átvitessenek az életbe. Ez a gondolat egészséges, a talaj meg van érve, munkakedv hatja át a gazdaközönséget s én érzem, látom, hiszem, hogy azok a férfiak, kik most összegyűltek, derekasan neki gyürkőznek és hóna alá nyúlnak a dolognak. vente népét. A mint tetszik látni, a mi famíliánk soha sem ért sokat. S azt se higyje a kisasszony, hogy szeretem. Én minden asszonyt szerétek és egyet sem... Kérem, ne vegye sértésnek. De hát ilyen a természetem. II. Radin Sztana kisasszony nem hallgatta végig ezt az ovációt. Eleinte csak ült megdöbbenve és meglepetten, de a vége felé elfogyott a türelme és föllázadva ott hagyta a faképnél az udvarlóját, a hogy Pierre d' Avoys maga kívánta. De mire a lány kifordult a szobából, a francia egyszerre megbánta a mit tett. — Talán mégsem kellett volna elriasztanom, gondolta magában, s épp azon tanakodott, miként akadályozhatná meg, hogy a lány igy haragosan, bucsutlan ne hagyja el a házat. Midőn szeme a szőnyegre tévedt, lába előtt lenn egy arany csillogott. Egy Louis d'or, mely bizonyosan a Sztana karperecéről esett le, mig a leány izgatottan gesztikulált. Pierre d' Avoys első gondolata az volt, hogy utána viszi az aranyat. Ez igen szép alkalom volna a kisasszonyt megállítani, akár az utcán is. De azután másra szánta el magát és zsebre vágta a Louis d'or-t. A kártyás ember rendesen babonás; elhiszi, hogy a talált vagy a lopott pénz szerencsét hoz. S Pierre d'Avoys-nak különben sem volt egy véres fillérje sem. Eleinte csak arra akarta az aranyat használni, hogy megebédel az árán. Ki tudja HÍREK. Esztergom, május 25. •— Májusi litáuiák. A vízivárosi zárdatemplomnak, az idén tartott májusi litániái is nagy látogatottságnak örvendenek, különösen az esztergomi hölgyközönség keresi fel buzgalommal a kedves kis templomot. Mindennap. este fél hétkor zsúfolásig telve van a templom. Először a vízivárosi nőnevelő-intézet belnövendékei énekelnek a kóruson, igen szabatosan és mesterüknek dicséretére válva. Azután alkalmi szentbeszéd következik, melyet jeles egyházi szónokok adnak elő. Igy pénteken Koperniczky F e r e n c z nagyölvedi esperes-plébános szónokolt nagyhatású és közvetlen előadású beszédben, szólva a Mária-kultuszról és a lourdesi zarándoklatokról. Az európai műveltség színvonalán álló beszéd mindvégig lekötötte az ájtatos közönség figyelmét. Ezután mindég a litánia és a szentség-imádás következik, végül az énekkar ad elő egyházi dalokat. Nem lehet kedvesebb látványt képzelni, mint ilyenkor az igazán gyöngéd női Ízléssel, csínnal feldíszített, tiszta kis imaházat a számtalan gyertyaláng között a főoltáron álló hófehér szűz Mária-szoborral, mely a fölszálló tömjénfüst közt mintegy túlvilágról jövő látomány gyanánt tűnik fel. Az igazán tiszta szívből jövő vallásosság szinte izzó levegője ömlik mindenütt és az ártatlan kis lánykák éneke, az mint angyalok zenéje hallatszik le a kórusról. — Eljegyzések. Gerenday József az »Esztergomi Lapok« szerkesztő-kiadója és a »Hunnia«-könyvnyomda tulajdonosa csütörtökön tartotta meg eljegyzését Schönbeck Mariska kisasszonnyal, Schönbeck Imre esztergomi kereskedő bájos leányával. Kedves szerkesztő kollegánk sokkal közelebb áll hozzánk is, hogy sem ne lenne meggyőződve, hogy igazán szívből mondunk minden jót ez alkalommal és kívánjuk, hogy fellegtelen boldogság napsugara

1 aranyozza meg a fiatal jegyespár szép májusát. — N i e d e rm a n n Vilmos postatiszt május i-én eljegyezte özv. G e h e r Antalné leányát, Hedviget Nagyváradon. — A diákmajálisnak, mely ma este fog lezajlani a Kovács-pataknál, pompás idő kedvezett. Reggel 6 órakor vonult ki a diákság zászlókkal és zeneszóval. A nagy érdeklődésből ítélve, az idei majális mint elődei valamennyien, kitűnően fog sikerülni. — Hymen. Tili Károly e hó 26-án d. u. 5 órakor vezeti oltárhoz a belvárosi plébánia-templomban Merényi Vilma kisasszonyt, Merényi Gyula helybeli iparos leányát. JC— A városi könyvtár. Egyik múltkori számunkban közöltük közéletünk érdemes veteránjának, M e s z é n a János úrnak nyílt levelét a város polgármesteréhez a úgyis, mikor lesz módja benne. De mivel véletlenül hozzá való partnere akadt, leült és kártyázni kezdett. És a játék szerencséjének a jóvoltából este már egy első rendű és méreg drága belgrádi fogadó chambre séparée-jában pezsgőzött. Mikor aztán harmad vagy negyed napra a czarigraoszka-uliezán sétálgatott találkozott a Radin Tyira fogatával. Sztana maga hajtotta a Rédly-féle bácskai dereseket. Kevélyen és biztosan, csak a gyeplőt rángatta egy kissé cigányosan. Mellette a bakon pedig egy bodor fejű, fényes paszomántos zsandártiszt feszengett. Nyilván ez volt a jámborabbik kérő. M. d' Avoys agyába egy mefisztotelisztikus ötlet villant meg erre a látványra. Voila az elszalasztott alkalom. Próbáljuk meg, hát ha még lehet üjra csipni ? S fenhangon, félkört irva a levegőben fényes uj cilinderével, Coquelui-os hanglejtéssel syavalta : — Bonjour, mademoiselle. A lány csak épen hogy a fejét billentette meg nagy gőgösen erre a köszönésre. De a tekintetük találkozott egy rövid másod percre. Pierre d' Avoys megértette ebből a szempillantásból, hogy az elszalasztott alkalmat nem lehet újra megcsípni, és hogy néha a legostobább tanácsokat fogadják meg leghamarabb. Hankonyi Emma. városi könyvtár ügyében. Erre vonatkozólag illetékes helyről ezt a felvilágosítást vettük: A Helischer-féle eredetileg négyezer forintos alapítvány most csak 1799 frt 26 kft tesz ki regálé- és magánkötvényben meg betéti könyvekben. Hogy mi lett a többi pénzzel, ezt a városházán sem tudják, de ők is azt hiszik, hogy Kossuth-bankókban égették el. Az összeg még az autodafé óta gyarapodott is, mért a város évenként bizonyos öszszeget vesz fel költségvetésébe a könyvtárra. Ebből és az 1799 frt 26 kr évi 84 frt 47 kr kamatából fizetik a könyvtár őrét, mindenkor a város főjegyzőjét, ki e címen egy évre 31 frt 50 krt húz a városi pénztárból ; ezenkívül újabb könyveket szereznek be és a szent-István társulat tagsági diját fizetik a kamatokból. Ha nagyobb összeg maradt fölöslegül, ezt tőkésítették s ezzel szaporodott az alap. — Közöltük e felvilágosítást, nem mintha azzal tökéletesen kielégítve volnánk. Egy közgyűlésen most már csakugyan jó volna fölvetni, mi a való a Kossuth-bankók történetéből, ha szereztetnek-e be kellő számú új könyvek és mért nem teszik a nagyközönség használatára szánt könyvtárt hozzáférhetőbbé azáltal, hogy katalógusát kinyomatják és szétosztják ? — Kereskedők majálisa. »Az «esztergomi kereskedő ifjak önképző-köre» könyvtára javára f. é. június hó 2-án, pünkösd vásárnapján a Kovács-pataknál tánccal egybekötött tavaszi mulatságot rendez. Belépti-díj személyenkint 30 kr. Jegyek előre válthatók : Bargel Mihály, Brutsy Gyula, Helcz István, Scheiber Rezső, Sternfeld Rezső és RogrünEde (Párkány) urak üzletében. A 2 csavargőzös d. u. 2 órától félóránként közlekedik s e napon kivételesen 16 kros menet-térti jegyek adatnak ki. Délután díjtekézés. Este fényes tűzijáték. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. — Színház. Szerdán „Jól őrzött kis leány" egy felvonásos apróság Labich és Mareltől. Az igazgató kis leánykája, Hatvani Mariska a hét éves Bertha szerepében meglepő elfogulatlansággal és természetes kedvességgel játszott. Utána Murai Károly legjobb müvét a „Huszárszerelmet" adták. Ebben legjobban tetszett Hidasi és Mátrai. Mátrainé Rózsa heréig Sárika volt. Makó Aidáról szivesen elismerjük, hogy nagyon csinos színésznő, de a játéka nem mindig korrekt. Mindenesetre élénkebben kellett volna játszania a pajkos Annát. Sárdinak sem volna szabad annyit hallgatni a súgóra, ki néha olyan hangosan súg, mintha ő is szereplőnek állana be. — Csütörtökön délután zónaelőadásul színre került a „Lumpácius Vagabundus" énekes bohózat Nestroy-tól. Közönség meglehetős számmal volt. Legjobban tetszettek Mátrai, Bátosi és Mezey a három jómadár. Humoros alakjukon legjobban mulatott a közönség, mikor mint három vándorló egy korcsmában megszáltak. Különösen Mátrai mókái tetszettek a Cérna szabó szerepében. Jó alak volt a korcsmáros és a tündérkirály szerepében Ardai is. A többi személyzetnek igen jelentéktelen szerep jutott. Zsúfolt ház, pokoli hőség, falrengető kacaj, vidám arcok — ez a színkör képe a csütörtöki előadáson, Mezei Kálmánnak, a fáradhatlan rendezőnek és tehetséges, törekvő színésznek jutalomjátékán. Mezei a színtársulatnak legsokoldalúbb és leghasznavehetőbb tagja, ki mint főrendező európai műveltségével, színpadi tudásával", a társulat művészeti ügyeit vezeti, mint színész, szerepét lelkiismeretes tanulmányozás után, igen jól megjátsza. Méltán megérdemelte tehát jutalomjátéka alkalmából ama erkölcsi és anyagi sikert, melyben őt az esztergomi színházlátogató közönség részesítette. Maga a darab nem sokat ér. Lehetetlen komikuma, zűrzavaros meséje, egyes unalmas részletek híven tükrözik vissza a francia alantasabb színi irodalmat. Megdicsérjük az egész társulatot, hogy teljes törekvése oda irányult, hogy az élvezhetetlen darabot némileg élvezhetővé tegye, de ez — sajnos — a darab rosszaságánál fogva nem mindenben sikerült. A jutalmazandó és Mátrai Kálmán voltak az est hősei, kik bámulatra méltó ügyességgel és gyorsasággal jellemzően maszkírozták magukat, igyekeztek hálátlan szerepüket a közönség előtt élvezetessé tenni. Mellettük még Mátrainé Rózsi, B á tosi, Bátosiné és Sárdi akarták megmenteni „Tricoche és Caoolette"