Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-26 / 42.szám

A magyar gazdák. Budapest, május 24. (B. M.) Érdemes volt megnézni a magyar földművelőket a városi redoute különböző termeiben. E szép, nemes, erőteljes faj igy együtt ezerszámban impozáns látványt nyújt. De még érdemesebb volt őket meghallgatni, hogy miképen tudnak szántani, vetni az elméletek zöld asztalának mezején. Budapest fejlődése meseszerű. Tudományunk is nagy haladást tett. A gyáripar is tért foglalt. Vasúthálózatunk nagy lendülete bámulatba ejt. Harminc év óta nagyobbat léptünk, mint a megelőző háromszáz év alatt. Nem is haladás volt ez, hanem roham. Éppen ezért előre mentünk ugyan, de a rohanás közben nagyon sok súlyt el is vesztettünk, s el is dobtunk magunktól. Ez a súly nem teher volt, hanem erkölcsi és vagyoni érték. Erre az időre esik a mezőgazdaság nagy előrehaladása is. A forgalmi eszközök uj piacokat nyitottak ; a föld felszabadulása megsokszorozta a produkciót; a verseny, a találmányok, a fizika, a vegytan, a mechanika okszerűbb, jövedelmezőbb termelési rendszerek meghonoÍz „Esztergom és fiié" tárczája, Az alkalom. —- Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A napsugarak bevilágítottak a szobába és az ütőóra, ez a silány, olcsó bécsi portéka, mely rendesen késett egy fertállyal, éles, visitó hangon elütötte a kilencz órát. Az ismerős hangra Pierre d' Avoys megmozdult az ágyán. Feltápászkodott a párnák közül s körülnézett a hajlékban. Ottbenn a félhomályban ijesztő rendetlenség volt. A téli kabát az asztalon feküdt. A padlón manchettek, gallér, kalap, össze- vissza. A lámpagolyó leverve, a székek feldöntögetve ugy, ahogy hajnaltáján hazajövet széthányta- vetette. A szoba maga hideg, mint a jégverem. A min nincsen semmi csodálni való. Három napja nem égett tűz a kályhában és ugyancsak télies márcziusi idő volt. Ez a fogvacogtató hőmérséklet átjárta a fiatal ember minden porczikáját. Didergett, reszketett, de végre egy kevés húzódás után mégis rászánta magát a felkelésre. Magára szedte sebtén a ruháit s kinyitotta a redőket. Az egész vagyona ott hevert előtte az asztalon : három zálogcédula és két husz párás pénzdarab. Arra éppen elég, hogy egy karaj kenyeret hozasson . reggelire meg hozzá egy darab disznóhúst az átellenes pecsenyesütőtől. Ezzel megmenekül minden gondjától és minden pénsitására adott alkalmat. Ám, itt is rohantunk. Sodort az áradat, mint a homokot a forgószél. Az uj idő nagy átalakulása csak nagy befektetések nyomán volt eszközölhető. A nagy befektetésekhez sok pénz kellett. A pénz nem szaporodott egyenes arányban a fejlődés nagyságával. De segítségünkre jött a hitelnek eddig nem ismert és éppen a fejlődés által megnyitott ezerféle forrása. Mindenki adósságot csinált. Az állam, a város, a falu, a vállalkozó, a házépítő, a vasúttársaság, a gyáros, valamennyi mind adósságcsinálással fedezte a gyors fejlődés szükségleteit. Az adósságcsinálás terén sem lépésben haladtunk, hanem rohantunk eszeveszett módon, szédületes sebességgel. Másokat akartunk utolérni, de ugy szaladtunk, mintha üldöztek volna. A menekülésnek ezen őrületes szilajságában ki bíbelődik alapos számvetésekkel ? De valamennyi • keresetforrás között a földmivelés volt leginkább rákényszerítve az adósságcsinálásra, mert a földművelőnek van legkevesebb pénze mindig. Igy jutott a mezőgazdaság a mozgó tőke karmai közé. zétől egyszerre. Ugy sem sok jutott belőle neki. Mikor egy félesztendővel ezelőtt valami sok hűhóval és kevés pénzzel indult franczia részvénytársaság szolgálatába szegődött az Ecole politechuique e' hajdani növendéke s lejött Parisból Belgrádba, épp ilyen üres zsebű volt, mint akár mostan. Az uj vállalatnál ugyan csinos havi jövedelme lehetett volna, csakhogy a részvénytársaság, a melynek csekélyke tőkéje volt, az első kormányválság alkalmával alaposan megbukott. Pierre d' Avoys egyszeriben nem tudta volna, hogy hová forduljon, ha nem lett volna egy mellékes keresetforrása is, — a baccarat. A belgrádi urak ugyanis botrányosan rosszul kártyáznak, de kártyázni szeret mind, még pedig nagyban. A francia meg valóságos vittvoz volt a kártyázás mesterségében. Heteken, hónapokon át mindig nyert. S azzal a tudattal ült le az asztal mellé, hogy ime, én ezeket most meg fogom koppasztani. A szerencse mindig kedvezett neki, egész tegnapig. Akkor egyszerre kifosztották egy centiméig ; még annyija sem maradt, hogy megint elkezdhetett volna játszani. Ezzel tönkre volt téve a jelene, meg mondjuk, minden jövendőbeli kilátása is. Pierre d' Avoys a francia kor bálján megismert egy leányt, a ki jó parthieszámba ment. A lány belészeretett. Csak a kezét kellett volna kinyújtania utána, hát elveheti. Az apa, Tyira Radin, a vén meggazdaAz átalakulás nagy lendületet adott. A bevétel hihetetlenül megszaporodott. Első pillanatban a bevételi szaporulat jövedelmi növekedésnek látszott. Csakhamar kitűnt, hogy csak a forgalom rovata mutat növekedést, de nem a nyerés égi rovat. Most már bizonyossá vált, hogy a pénz igába hajtotta a földet. A magyar gazda ma már haszonbérlő a maga birtokán. Kezelő tisztje a bankoknak ; fix adminisztrátora a tőkepénzesnek. Nem tulajdonos többé, hanem csak megbízott. Ez az állapot szükségképpen előtérbe tolja azt az érdekellentétet, mely a mozgó tőke és az álló tőke között létezik. És minél inkább érezhető ez az ellentét, annál közelebb jutunk e két érték háborújához. Most még csak farkasszemet néznek ; de elkövetkeznek a megütközés órái is. Ehhez járul az élet igényeinek fokozódása. Ma többet költünk szivarra, mint ötven év előtt az egész háztartásra. A magyar nemesből gentry lett. A magtárkulcsot a kasznár viseli ; a magyar gentry bele kezdett szeretni az aranykulcs viselésbe. A különbség igen nagy. Mert az a vaskulcs belső disz volt a zsebben ; ez az aranykulcs csak külső disz a kabáton. godott lócsiszár és utóbb radikális képviselő, gyűlölte ugyan az idegeneket általában és a franciákat különösen. Hanem az egyetlen lányok szerelmei rendesen győzedelmeskednek a szülők ellenállásán. S igy Pierre d' Avoysra nézve csak idő kérdése volt, hogy vagyonhoz, befolyáshoz jusson, s ha a jövendőbeli após pártja kerekedik fölül, esetleg fényes állásokhoz is. Nos, mindennek végét vetette a tegnapi kártyaveszteség. Mert a pénztelen embernek nincs ideje várni és kiböjtölni a papa engedékenységét. És igy nincs is rá reménye, hogy valaha az övé legyen az a barna keleti szépség. Most legfölebb kétféle választása van: lesz francia nyelvmester s leczkéket ad, óráját 20 souval számítva ; vagy beleugrik a Szávába. Ez utóbbi még a könnyebbik és a kényelmesebb expediens, eltekintve a hideg fürdőtől. Pierre d' Avoys megremegett erre a gondolatra. De azért nem választotta a nyelvmesterkedést. Hanem helyette bekiabálta Dusánt a lakásadóné fiát, s elküldte a 40 párával reggeli után nézni. Maga pedig rágyújtott az utolsó czigarettájára és belemerült egy negyednapos Figaro példány betűzgetésébe. Még végig se futott a párisi hireken, már ajtónyitás és női ruha suhogás zavarta föl. Pierre gyorsan szemtől fordult az ajtónak : — Sztana kisasszony ! az istenért! A vendég Radin Sztana kisasszony volt a maga valóságában. A magán igényekkel együtt növekedett a közteher. Hatvan milliós budgetről ötszáz milliós budgetre tettünk szert egy negyed század alatt. Ráadásul kaptuk a vízszabályozási, viczinális vasúti, községi, vármegyei, egyházi, iskolai terhek szörnyű módon való fölszaporodását. Futóképességünk ezen a téren állotta ki a legkeményebb tűzpróbát. A közteher legalább is ötször annyi, mint volt 30 év előtt. Ám a jövedelem nem ötször annyi. Tehát minden téren egyensúlyvesztés. A ki egyensúlyt veszt: ingadozik ; a ki ingadozik : könnyen elbukik. Csoda-e hát, ha válság van ? E válságot ijesztő mértékben fokozza a tengerentúli termőterületeknek megnyitása és bekövetkezett versenye. Csoda-e, ha a magyar gazdát komoly aggodalom szállotta meg saját sorsa s ezzel együtt a nemzet jövője iránt ? Későn ébred ; éppen a tizenkettedik órában. De hát ébredez. Sokáig várt a segítségre, de ez nem érkezett meg. Sokat panaszkodott, de rideg kebelre talált. Mivel pedig égen és földön elhagyatva érzi maPierre dAvoys kétségbeesetten nézett végig a maga hanyag öltözetén, azután a fűtetlen szoba rendetlenségén és szaporán lehányta a kanapéról a ruha darabokat, hogy helyet csináljon a hölgynek. De a leány keveset ügyelt rá vagy a környezetre, hanem odadobta magát egy párnákkal megrakott fauteuil szélére, s fuladozva kérdezte : — Megkapta a jegyemet tegnapelőtt ? Boldog Isten ! Azt a szégyenletes rossz ortografiával irott névjegyet, a melyen találkozóra hivja a Kalimegdánra ? Már hogy ne kapta volna meg ! Rég hamuvá lett a háziasszony tűzhelyén. Csakhogy akkor nem lehetett elmenni a kártyás társaság miatt s Pierre most szörnyen törte a fejét, hogy miféle alkalmas hazugsággal mentse ki az elmaradását ? Szerencséjére Sztana nem várt feleletre, hanem folytatta a beszédet : '—- Az apám három nap óta folyton zaklat. Két kérőm van egyszerre: egy bolgár nagykereskedő meg egy csendőrkapitány. El kell magunkat határozni valamire, mert ez tovább igy nem lehet. Mondja, mit tegyünk ? — Nem tudom, kisasszony. A lány visszavetette magát a széken, hogy a párnák egyszerre mind lehullottak ; azután idegesen, hadonászva kezdett szólni. — Én nem bánom, akár mit tanácsol. Én mindenre ráállok. Az öreggel nem lehet beszélni. Megkísértettem, de nem volt semmi haszna. Sőt még rosszabb . . . Most még inkább ellenzi a házasságunkat, mint előbb. En magára várok csak. Ha Esztergom, XVII. évfolyam. 42. szám. Vasárnap, 1895. május 26. MII' ii . 11 •^XVXNXVVNXXXNVN^^^ VAR0SI E S MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, **e^»»ww^ Megjelenik hetenkint kétszer: | ~ | Hirdetések csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. EJLÖFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | — — | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | I Fél évre 3 » — » | . , • % Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári i | Negyedévre 1 . 50 » I Szechenyi-ter 35. szám. | Egy hónapra - » 50 » | | bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolí könyvkereskedésében, | \m \"*^**s»s>^^ a Wallflscll- és Haugll-féle dohanytozsdékben. I«j»iae*ise»í^^