Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-23 / 41.szám

A nemzeti önérzet. Minden embernek, még a legpoltronabb, leggyávább embernek is van önérzete, van a nemzetnek is. Mikor Brennus kardjára csapott, nemcsak saját, hanem nemzetének önérzete nyilatkozott. A nemzeti önérzetben nyilatkozik a nemzet ereje. Azért minden sértést megérdemel az a nemzet, melynek önérzete elégtételt nem követel ; viszont nincs olyan nemzet, mely elégtételt ne kapjon, * ha van önérzete. Ezt a kérdést nem a napi politika szolgálatában akarjuk elkoptatni. Magasabb ethikai alapról nézzük a kérdést, mert az önérzetről valóságos balfogalmak vannak az életben. Ugyanis a gógösséget, mely hangban, modorban, neveletlenségben, nyiatkozik a rátartósság, a hetykeség, a felfuvalkodottság és a fenhéjázás gyakran önérzetnek tartják. — Mindez pedig nemcsak nem .önérzet, hanem oly messze áll tőle, mint a jó nevelésű és ruházatú uri ember a piperkőctől, az aszfalt koptató fenegyerektől. Az önérzet az igazság evangéliuma, mikor jelentkezik senki sem tudja, de mindég jelelentkezik, ha szükség van reá. Az önérzet bizonyítéka a lélek erkölcsének. Nem theatrális, nem póz, mert a felbuzdulás pillanatából insultusra azonnal előterem. Fékezője az ész, kormányzója az igazság. Az önérzet kis dolgoknál impozáns arányait nem mutatja ; az ember is elragad, ha önérzete igaz és méltó, hát még a nemzet, midőn önérzete nyilatkozik. Éppen azért nem szabad ezt a méltóságos nemzeti erőt, álfajtáival összetéveszteni. Éppen azért szükséges, hogy a nemzeti önérzet mindig kellő fokban jelentkezzék, ha arra valóban szükség van. Ebben az opportunus korban pedig panaszt kell emelnünk, hogy a nemzeti önérzetet nem ápolják, azt akarják, hogy magától jelenkezzék, ha a nemzetnek szüksége van rá. Montesquieu mondja egy helyt, »hogy boldog az a nép, melynek történelme unalmas*, hanem az is igaz, hogy az ilyen szerencsés népnek önérzete nem is reagál oly könnyen. A nemzet önérzete a nemzet sikereiből táplálkozik és erősül, de ott veszt és megszűnik, a hol nemzeti aspirációk nem lelkesítenek, a hol a nemzet tisztán utilitarius célokat hajhász, a hol a vezető emberekben a megalkuvás ösztöne lakik. A nemzetet érhetik csapások, külső ellenség és belső viszály megigázhatják, de önérzetét nem szabad megsérteni, mert akkor a győzőnek is kell innia az üröm poharát. Ezt a nemzeti erőt tehát mindéneknek, a kik a haza jövendőjére hatással vannak, ápolniok kell. És ezt ápoljuk, ha nemzeti történelmünk gyökérszálait minél mélyebben eresztjük a néprétegek talajába. Az önérzet nevelője a nemzeti történet, minden nemzet, mely múltjának emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé hagyja lenni, saját nemzeti életét gyilkolja meg. Kongresszus után. Véget értek a kongresszus napjai. A magyar gazdatársadalom újra visszatért házi tűzhelyéhez, hol most rá ismét nagy munka és gond vár. Mert egy-egy ilyen szabású kongresszus, mint volt az országos harmadik gazda-nagygyűlés a gondokat nem apasztja, hanem megnöveszti. A hallgató és érdeklődő rendszerint többet tud a maga szakbeli bajairól, mint a mennyit képzelt, ámbár hogy az is igaz, hogy nem olyan nagy a baj, ha rendre, minden apró detailjében megismertük, mintha nagy arányaiban csak sejtjük. Ezeknek az országos gyülekezeteknek kisebb-nagyobb mértékben meg van a maguk katzenjammere. Voltaképpen a sok beszéd és sok szép határozat után jelentkezik egész meztelenségében az a tanulság, hogy Szerelem. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Megint ott ültek a kis kunyhóban a szőlődombon. Mindennap kijönnek ide, ebbe a magányos kis kunyhóba és mindennap újra és újra elmondják egymásnak szivük szerelmét. És mindennap csókkal, öleléssel pecsételik meg ezt. — Ma szótlanok voltak ; féltek beszélni, nehogy megtudják egymástól, a mi szivüket szomorítja. A leány kezeit kedvese kezeiben nyugtatva tekintett maga elé. Nagy sora van az ő szomorúságának. Haza jön az ifjú földesúr. Egyszer régen, vagy 3 éve, mielőtt még kedvesét, Juhász Sándort ismerte volna, látta az ifjú földesurat. Olyan kedves, finom, nyájas modorú volt, aztán csinos fiu hozzá, megtetszett a lánynak. Boldog volt, ha közelébe jött, örömmel hallgatta az ifjú szavait. . . De nem tartott sokáig. Az ifjú elment — a lány sirt utána egy darabig, de aztán elmosódott az emléke szivéből. Nagyon szerette Juhász Sándort és attól félt, hogy a fiatal földes ur megjelenése ismét fölébreszti benne az első szerelmet. Hisz Juhász Sándort is a féltékenység kínozta. Szerette volna Annát elvinni, el messzire a faluból. Mert hisz szép lány, szemet szúr egy fiatal embernek. De aztán megnyugodott, bizott Anna szerelmében . . . Megcsókolták egymást forrón, hosszún, mintha féltek volna, hogy e csók az utolsó lesz és valaki elválasztja őket egymástól örökre. * — Mondom Anna, én még szeretlek. Gyere hozzám, a mikor akarsz, szerető, ölelő karok fognak fogadni. Mindened meglesz, lesz örömed, boldogságod. Gyere hozzám. Anna elsimította haját égő homlokáról. Kezei remegtek, a mint végig húzott finom, hullámos haján, ajkai csak vonaglottak, de nem tudott szóhoz jutni. Csinos, kedves volt ez a fiatal ember, de mikor ő Sándort annyira szereti. •— Mondok neked valamit Anna. Téged szeret valaki, ugy látszik és tán te is elfeledtél engem. Ha nekem szót fogadsz, jó dolgod lesz. Kapsz pénzt, kapsz mindent, kapsz egy kis házat a birtokomon itt, hol megélhettek ketten — avval, összeházasitlak benneteket, ha az annyira szeret téged, csak el ne feledj engem, csak szeress. Legyen meg annak is az öröme, és ezzel az enyém is ; hisz te nem vagy olyan lány, hogy könnyen elfeledsz. Lesz mindenetek, a mi kell, csak szeress engem. Gondolkodjál jól ezen, a mit mondtam és jöjj el aztán hozzám. Anna pedig elgondolkodott valamin, ugy, hogy nem is vette észre, hogy Döbrey Kálmán, a fiatal földes ur elment. O is elindult hazafelé. Gondolkodott. Választania kellett ; vagy föláldozza önmagát és ekkor Sándor elveheti őt, vagy nem hallgat földes ura szavára és akkor ki tudja, lehetnek-e egymáséi, mert ők nagyon, nagyon szegények. És most gazdagok lehetnek. Lesz nekik házuk, lesz nekik pénzük és Sándorral boldogok lehetnek. De Istenem, hisz megcsalom, csúffá teszem Sándort. Sokáig küzdött igy magában, ugy, hogy nem is hallja, a mint Sándor kiabál utána : — Megállj, Annus, megállj ! Ugy szeretett volna sietni előre, nem mert szemébe nézni Sándornak, nem mert annak nyílt, őszinte tekintetével találkozni — hisz ő még nem tud semmit! ! — Annus, Annus, mi nem lehetünk soha egymáséi. El kell vájnunk. Talá<> a mezőgazdaság bajait határozatokkal és szép beszédekkel — sajnos — megorvosolni nem lehet. A mitől féltünk most is az következett be. A kongresszus igen sokat markolt, éppen úgy felölelte a közgazdaság minden kérdését, mint a budapesti nyári sokadalom, a demográfiai kongresszus. Ne áltassuk magunkat. Ha a gazdasági kérdések mindegyikét, a mely a kongresszuson előfordult, sikerült volna megoldás elé vinni, akkor egy századig akár senki se beszéljen többé megoldandó gazdasági kérdésekről. A gazdasági szakoktatás kérdésétől a mezőgazdaságnak minden részletét előadták ezen a kongresszuson, a tőzsde reformot, a sociális kérdéseket és magát a szeszipar kérdését is. Nem kevesebb mint harminc határozati javaslat terjesztetett elő és ezen kérdéseknek előadói és hozzászólói voltak. Bizony valljuk meg egy kissé ideges türelmetlenséggel, a szabad-szólás jogát nem a legapróbb minuciákig respektálva, mert minden gazda szeme inkább otthon volt, a hol most fakad a kalász, semmint a kongreszszuson. Kissé az ideje sem volt megválogatva e kongresszusnak. Télen, mikor a magyar mezőgazdáknak vakációjavan, nyugodtabban tudtak volna a magyar mezőgazdák tárgyalni. Most nagyon sok szakember meg sem jelent, a kinek pedig értékes mondani valói lettek volna, mert idővel visszatérhetek hozzád, addig is Isten veled. Atyámat elküldte a földes ur, nekem is mennem kell. — Veled megyek, monda tompa hangon Anna. — Maradj csak Annus; itt van beteg, öreg anyád, maradj nála, visszajövök én hozzád nemsokára. Anna elkísérte őt a keresztutig, ott aztán sirtak, sokáig, sokáig .... •— Megteszem, meg kell tennem, nem tudok Sándor nélkül lenni ; mondotta magában Anna. Felöltözött másnap egyszerűen, majdnem gyászosan és elment Döbrey Kálmánhoz. — Itthon a nagyságos ur ? kérdezte a szolgától. — Itthon van, mit akar ? — Beszélni szeretnék vele. — Nem lehet, el van foglalva és mérgesen fordultak el tőle. — De kell, kiáltott fel, mintha tervét dugába dőlni látná, kell, hogy beszéljek vele. — Hát majd megpróbáljuk, vetette oda az egyik szolga. — Nagyságos uram, Dobó AnnaVan itt ; azt mondja, hogy beszélnie kell nagyságoddal. Kálmán felugrott ; mit akarhat Anna Esztergom, XVII. évfolyam. 41. szám. Csütörtök, 1895. május 23. r T r mm mm ' ^\V\>NX\X\V\V\VNV^^^ VÁROSI IES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^>^VX\\NX\>N^^^ ^ Megjelenik hetenkint kétszer: | | csütörtökön és vasárnap. J Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések ^ | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. EJLÖFIZETÉSI ÁR/. I magánhirdetések, nyíltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | — i i | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : | Fél évre 3 » — » ^ -i. »-' 1 -ÍV'• ." . . I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § Negyed évre 1 * 50 > | Szechenyi-ter 35. szam. § | Egy hónapra . . — » 50 » | ' ^ bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | \s»xsy^^\v^\v^\v^*^v>Nsxx^^ a W&llíiscll- és Ilaugh-féle dohánytőzsdékben. NX\XN>NS*>KV\V\X\\NN^ iz „Esztergom és fiié" tárczája.