Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-19 / 40.szám

Reform vidéki takarékpénztárainknál. Dániel kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminisztériummal egyetértő­leg a vidéki pénzintézetek jövedel­mezőségének tekintetében üdvös re­formokat akar a közeli jövőben életbe léptetni. A kormány pénzügyi poli­tikája a jelenben az, hogy a fővá­rosi takarékpénztárak és bankinté­zetek ne foglalkozzanak egyoldalúlag' csak fővárosi bank és pénzüzletek­kel, hanem a biztos jövedelmezőség terjesztése és emelése végett az ed­diginél nagyobb mértékben fordítsák üzleti tevékenységüket a vidéki hitel szükségleteinek kielégítésére. Hogy mennyire üdvös emez intenció, azt a dolognak fölületes szemléletéből és vizsgálatából is átláthatjuk. A ma­gyar vidéki városok szolid vagyo­liossága a legjobb kezességet nyújtja kereskedői tevékenységünknek ezen kiegészítése mellett. Hogy Eszter­gommegye három hatalmas és vi­rágzó pénzintézetével méltó részt ve­het eme célzatok megvalósításában, fölösleges magyaráznunk. A kereskedelemügyi miniszter te­Íz „Eszteraom és fiié" tárczáia. Szerelmes juhásznak . . . Szerelmes juhásznak sír a furulyája ; Csapodár menyecske hallgat nótájára . . . Hallgatja, hallgatja, sokáig hallgatja S megindul szemének könyező patakja. Hallod, juhászlegény ! minek furulyázol ? Az hallgatja nótád, a kinek már nem szól. Nem az a barna lány hallgatja, hallgatja: Csapodár menyecske könyeit hullatja. Akit te elhagytál j ó leány korában, És ö egy öreghez ment bubánatában . . . S kinek most furulyálsz, tán nem is hallgatja, De a menyecske még könyeit hullatja. Erdősi Dezső. hát a kormánnyal együtt megfon­tolván a dolgot, engedélyt adott a miniszter az erélyes és szakava­tott igazgatósága által kitűnő Bu­dapest-Terézvárosi takarékpénztár­részvénytársaságnak 60 évre az úgy­nevezett lombard-üzletre, respective a kézizálog - kölcsön-ügylet üzembe vételére Magyarország egész terü­letén. Miután a kézizálog- ügyle­tet az ország minden vidékén, úgy nálunk is jobbára magáno­sok űzik (amennyibén pénzintéze­teink zálogkölcsöne leginkább csak az értékes érczanyagra terjeszkedik ki) és e téren igen sok visszaélés fordul elő : már magában véve is előnyös az, ha egy olyan szolid ta­karék- intézet, mely nyilvános szám­adásra van kötelezve, vállalkozik önállóan a nép számos rétegére nézve nélkülözhetlen és fényesen jövedelmező kézizálog-kölcsön-üzlet folytatására minden alkalmas vi­déki helyen. A kefeskedelmi mi­niszter által, adott engedély különö­sen magas értéket nyer az által, hogy a társaság, amely czégét »Bu­dapesti- takarékpénztár és országos Vakáció kihirdetése. Falusi kép. A tollat Savó Ábrahám vezette. Ezt a helyzetet azonban csak átvitt értelemben méltóztassék venni, mert a mi Savónk a legkevésbé sem látta jónak a tollat vezetni. Ellenkezőleg! A tollszár túlsó végét a szájában eveztette szinte öntudatlanul, mely műtétei, a mint azt az elemi iskolában szerzett gyakorlatunk­ból tudjuk, »nehéz helyzetet« jelent. A helyzet valóban nehéz is volt. Az öreg Gombos József állott föl, hogy a föltisztelt iskolai szék előtt szokatlan merész filippikáját megtartsa. Az ülve maradt nyolc iskolai tag ösz­szenézett. A pitykés mándlijukat összébb vonták a vállukon. Vihar lesz. Az öreg Csiriz, a csizmadia, csupán a szutykos pipáját lóditotta át a szája másik szeg­letébe. Tőle elég volt ennyi testi emóció is. A kollega, a tollvivő azonban eleven tragikummá vált. Idegei bizseregtek. Fü­lében mennydörgés morajlott sűrűn. A tér­dei úgy vacogtak össze, mintha újmódi csárdást cselekedtek volna, az egyházi elnök hájas térdekalácsát sűrűn mozdí­tották meg, a mire az egyházi elnök szemrehányóan lengette a fejét, ejnye, ejnye. Gombos pedig hosszabb szónoklatához fölfegyverkezett. Egy perkálvitorlát há­mozott ki a mellényzsebéből és azt bil­lentette mint valami kortes zászlót. Hangja oly hatalmasan zörgött a kis iskolaház­ban, mint a miskolci csodás Viktória­rosta. A hosszá szónoklat dióhéjba szorítva a következő : — Megcsúfolása az igazságnak, hogy míg az egész falu az egész dolog idő alatt a verejtéket izzadja, a tanitó hűti a levet. Semmi dolga. Még csak nem is ta­nít. Ő a maga részéről kimondani kívánja, hogy a tanitó mindaddig tanítson a mig gyerek jár. Ha csak egy is ! A tanitó az ováció végén fellélekzett. Mintha titokban a bokáját is összeütötte volna. — Csak ennyi ? Ezt már szívesen bele­veszem a protokolumba és állom. A csiz­madia visszalódította a szutyakos pipát. — Ez oszt' a beszéd. zálog-kölcsönző intézet*-re változ­tatta, az összeg 75 százalékáig ka­matozó kézizálogpénztári jegyeket bocsásson ki. Ennek folytán a részvényesek közgyűlése elfogadta az igazgatóság javaslatát, hogy t. i. a társaság mos­tani 5 millió koronát tevő alaptőké­jét 10 millió koronára emeljék fel oly formán, hogy 25,000 drb. egyenkint 400 korona névértékre szóló részvényt alkotnak, melyből 12 5000 drb. a régi részvények ki­cserélésére, a fennmaradó 12500 drb pedig a felemelendő alaptőke beszer­zésére szolgál. A kibocsátandó 12500 uj részvény kibocsátási árfolyama 480 koronában állapittatik meg és a jelenlegi részvényeseknek biztosít­tatik az elővételi jog. A vidéki hitel érdekében előnyös­nek tartjuk, hogy ilyen szolid taka­rékpénztár 10 millió korona alaptő­kével és házi zálogpénztári utalvány­kibocsátási szabadalommal felruházva, fióküzleteket állit fel minden alkal­mas vidéki városban. Ha egy nagy fővárosi takarékpénztárnak ezek a vidéki fiókjai egyelőre csak kézi-zá­A tanitó pedig a foga között e szava­kat mormogta : — Körösi szentelt viz ! Kötéllel se fog­tok most gyereket. A vita igy szerencsésen elvonult, az elsőfokú iskolai hatóság jiedlg bevonult hivatása kellemesebb részét teljesíteni, bevonult a »Józan magyarhoz* címzett csapszékbe, a minél nagyobb képtelensé­get kiállításon se lehet képzelni. Ebből a >Józan magyar«-ból nem került ki jó­zanon senki. * De nem ennek históriai felderítése képezi most feladatomat, hanem az, hogy a föntebb jelzett iskolai gyűlésen Savó Ábrahám tanitó úr szerfölött elvetette a sulykot. Nem vetett számot Szeghő uram özve­gyével és különösen azzal, hogy igy Szeghő­éknél nem kel ki kis liba. Ennélfogva az apróságok dologtalanul minek lebzsel­nek otthon. Hát küldötte őket hűségesen az iskolába: a Rozikát, meg a Pistikét. Ide-oda zsendülni kezdett a cseresznye, sőt meg is érett; kötött az ugorka, sőt már kovászra fogták : a Szeghő gyerekek még mindég szép rendben eljöttek az is­kolába. (Gyöpre tanügyi monográfiák! Ilyeneket Írjatok meg.) A tanítót pedig kötötte az iskolai határozat. Ott lóditotta beléjük a tudományokat nagy keservesen, a közönséges törtekig törte már velük a didaktikát, pedig ez ellen a tanitó egy­letek legalább ezer határozatot hoztak. Káptalan lesz ennek a két [Szeghő gye­log-kölcsön-üzlettel foglalkoznak is, mégis alkalmat nyujtnak azok arra, hogy a bank és takarékpénztári üz­let más terein is javuljon és erő­södjék a vidéki városok hitelszerve­zete a fővárosi intézetekkel való köz­vetlen benső viszony által. A ke­reskedelemügyi minisztérium kiváló érdeklődése az ügy iránt abban is nyilvánult, hogy a közgyűlésen Fichtl Frigyes osztálytanácsos is jelen volt mint a kormány képviselője. Ezek után reméljük, hogy a kézi­zálog-kölcsön- üzlet a vidéken jobb és tekintélyesebb alapokra lesz fek­tetve ; előnyös lesz a pénzintézetekre, de előnyös lesz különösen a hitelre szoruló közönségre nézve. Eme re­formok megvalósítása tehát a kölcsön­ügyletek történetében nevezetes for­duló pontot fog képezni. —ate. A halál színlelése az állatoknál. A halál utánzása az állatok csak­nem minden fajánál észlelhető. Leg­jobban ismert tény ez a rókánál, a mely részint, hogy a veszélyt kike­rülje, részint, hogy prédáját magá­reknek a feje. Gyöngyöket termett a nagy buzgalom : a kánikula verejtékes, csillogó gyöngyeit. — Talán holnap otthon maradhatnátok, kicsikék ? A szelid nyomás nem használt. A Szeghő gyerekek iskolás kedvét meglankasztaní nem lehetett. Másnap reggel fél nyolc órakor már beült a két gyerek a pad­jába. Jó gyerekek voltak. Csöndesen vár­ták a tanítót. Egyszerre csak reszketni kezdett mind a kettő, mint a miskolczi kocsonya. A rémtől. A tábla mögül bujt elő fehér lepedő­ben. Világított a szeme. Csodálatos szörny volt az. A mint egy lépést tett feléjök, a két gyerek se vette tréfára, sikoltva futott ki az ajtón és a kis falu nyugal­mát hirtelen vad szenzációval verte föl : kisértet jár az iskolában. Szeghőnek nem volt hátra mit tenni. Libákat vett, mert a két apró gyereket a hideg rázta, ha az iskolába küldötte áz apjok. A Szeghő gyerekek elmaradásával Gö­löncséren megkezdődött az iskolai nagy vakáció. Savó uramat pedig oly olvadékony lelkű enyhület vette hatalmába, hogy még a Néptanítók Lapját is úgy olvasta, mint valami klasszikus irodalmi terméket. Csupán Savóné ténsasszony volt haragos a férjem uramra, mert állítólag nagyon pókhálós és poros lett egy — lepedője. Verner László. Esztergom, XVII. évfolyam. 40. szám. Vasárnap, 1895. május 19. ESZTERGOM és VIDÉKE r r r «« „sasiiasvaNií^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint kétszer: | • — | . r csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | i r e e s e —»— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI Áí^: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | $M>^ | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : | | Fél évre 3 » — » V § 0 , , . , , Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári s Negyed évre i • 50 » ^ bzecnenyi-ter 35. szam. § § Egy hónapra — » 50 » § ; r _ | bélyegilletek fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ Vs»aaNx>íasj»svxs^ a Wallfisdl- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. &»NíxaM*»Nií^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom