Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-12 / 38.szám

HÍREK. Esztergom, május II. — A főgimnázium vendége. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát tegnap délután a bécsi hajóval Esztergomba érkezett. Az esztergomi főgimnázium tanári kara fogadta a főpapot, ki a rendes évi szemle megtartására érkezett a bencések esztergomi székházába. Pár napig fog itt időzni, azután Budapestre távozik, hol a főrendiházi tárgyalásokon és a közoktatásügyi tanács ülésein vesz részt. — Az Új kórház. Egy bizottság, mely dr. Rigler Gusztáv, dr. Mátray Ferencz, Tiefenthal Gyula és Zsiga Zsigmond urakból állt, csütörtökön a Bisutti-féle telken viz- és talajvizsgálatot eszközölt, dr. Rigler budapesti közegészségtani tanársegéd a telken álló kútból, valamint a Cigány-kút és kis czigány-kút forrásából vett vizet, mit analizálni fog. Hasonlókép 2, 3 és 4 méter mélységből földet vettek, ezt is vegyelmezés végett. Ha a telken nyerhető viz nem bizonyul jónak, a cigány-kút vizét vezetik a kórházba. Ez kitűnő ivóviz és rendkivül bő, mert a bizottság konstatálta, hogy óránként 20 hektoliter vizet ad, 24 óra alatt tehát 480 hektolitert. Az épület előtt tervben van egy közkút- felállitása. A viz levezetése nehézségbe nem ütköznék, csak egy helyen kellene a hegyet átfúrni. Tiefenthal Gyula városi mérnök ez alkalommal az egész telket felmérte. A bizottság munkájának nagy kiváncsi kö

zönsége volt. | Kobek Ernő f 1 Megrendítő gyászeset hírét vettük, mely Kobek Istvánt, túlsó járásunk köztiszteletben álló orsz. képviselőjét és családját érte. Fia, Kobek „Ernő, férfi korának tavaszán, 27 éves korában, május 5-én Meránban elhunyt s általános részvét mellett május 9-én Bátorkeszin helyezték örök nyugalomra s a temetésen nagyszámú előkelő közönség sereglett öszsze messze vidékről. Az elhunyt egyike volt a legszebb reményekre jogosító férfiaknak, kire fényes pálya és szép jövő várt Ifjú életét kedvenc szakmájának az elektrotechnikának szentelte, melyből a zürichi műegyetemen nyert oklevelet s legszebb tervei megvalósításában állította meg a könyörtelen halál. Benne egy erős, képzett, a modern tudomány problémáit kuttató elme hült ki s igy halála érzékeny I veszteség a magyar műszaki tudományra is. A mélyen megtört család gyásza mindenfelé igaz részvétet kelt. — Baross Gábor második temetéseCsütörtökön ment végbe az elhunyt közlekedési miniszter hamvainak végleges áthelyezése a klobusici mauzóleumba nagy ünnepélyességek között. Budapestről két külön vonat vitte a gyászünnepélyre a küldöttségeket. A képviselőház küldöttségében városunk képviselője

r F r e y Ferenc is részt vett, A családi mauzóleumnál Bende püspök tartott beszédet. A gyászszertartás után a miniszterek és többen a küldöttség tagjai közül látogatást tettek Baross Gábor özvegyénél, ki nemrég még* Esztergom kedves lakója volt. — Az esztergomi vágóhíd. Mi lesz már a vágóhíddal ? ez a mindinkább égetővé váló kérdés foglalkoztatja azokat, kik városunk előhaladását igazán szivükön viselik. Most a hídfeljáró is arra fog menni s ha az idegenek Esztergomba jönnek, nem épen épületes látvány tárul szemeik elé a régi, rokkant cölöpépitményben. Ezen okvetlenül segíteni kell. A város hirszerint tervezi, hogy mint a tervezett kórháznál történt, egy szakértő bizottság fog menni a Békés-gyulai, aradi vagy debreceni új vágóhidak tanulmányozására, hogy a tapasztaltakat az esztergomi terveknél érté' esithessék. — Baleset. Dr. Földváry István, városi főügyészt — mint részvéttel értesülünk — sajnálatraméltó baleset érte tegnap délután az Első magy. üveggyár részv. társaság esztergomi üveggyárában. Dr. Földváry nagyobb társasággal megtekintette a gyárat, valami elvonta figyelmét, egy mély árokba lépett. A talajt elvesztvén lába alól, beesett a mintegy 4 méter mély gödörbe. A társaság tagjai ijedten siettek segítségére. Csak nagy nehezen birták kiemelni a kellemetlen helyzetből. Lábán és oldalán szenvedett elég súlyos sérülést, bár komolyabb aggodalomra nincs ok. — Diákmajális. A főgimnázium ifjúsága az idén is meg fogja tartani szokásos jóhirű majálisát a Kovács-pataknál. Most bocsátották ki ezt a meghívójukat: «Meghivó. Az esztergomi kath. főgymnasium ifjúsága szegény tanulók élelmezésére * felállítandó intézet alaptőkéje javára 1895. május hó 25-én a Kovács-pataknál tavaszi mulatságot rendez. Személyjegy: 1 frt, szerettem őt soha, csak gondoltam, hogy szeretem. Most tudom már, hogy az egész nem volt más, mint képzelődés. Rangja, neve, állása tetszett nekem. Avval egészen elkábitott. Most már érzem, hogy gyűlölöm. Anyámat sértette meg, édes anyámat, a kit sajnálok, de átkozni nem leszek képes soha. Gyürüt cseréltünk egyszer. Most avval küldte vissza a gyürüt, amely édes anyámé volt, hogy oly gyürüt, a melyet egy becstelen nő viselt, nem viselhet. A szép leány szemei ismét a dacztól és haragtól égtek. A szívből jövő beszéd egészen kimerítette. Dalos üditőszert hozatott, azután közelebb húzta a székét a Margitéhoz. — És ön most daczból akart másé lenni, azt hivén, hogy boldog sohasem lehet. Köszönöm, hogy hozzám jött. Ön engem mindig kinevetett, én mindig szerettem. Most barátjára talált. Az ön állapota csakugyan nem aggasztó, habár bevallom, súlyos. Ha nyugodt lesz, bízom teljes felépülésében. Ön őszinte volt hozzám. Most csak még egyet kérek. —• Mondja meg annak az ifjúnak a nevét, a ki ezt önnel tette. Margit egészen hozzáhajolva mondta meg. Az ifjú író nyugodtsága és részvéte egészen megnyugtatta. Nagyon jól esett neki, hogy szerencsétlenségében is baráti kebelre talált. Ez egészen más kedélyállapotba hozta. — Eddig sohasem nézte meg jobban Dalost. Egy szegény, habár nagynevű irót nem szoktak észrevenni oly előkelő körben, csak tűrik. Ö nem törődött soha vele. Éppen nem volt romantikus hajlamú, inkább nagyon is szerette a praktikust. A mikor a gróf megsértette, megsemmisült előtte a szent praktikus czél, hogy grófnő legyen. Hitét vesztette, de praktikus eszméi azt tanácsolták, hogy keresse fel a többi rajongóit, hátha azok segíteni fogják. Akkor nem tekintett a büszkeségre. Megmentőt keresett, bárki legyen is az, jutalmul odaadja magát neki. Legelőször Dalos jutott eszébe, hogy miért, arról nem tud számot adni ; talán mivel abban bízott leginkább, Most, hogy őt itt úgy fogadják, mint egy régi, kedves barátnőt, a kinek megbocsátják minden eddigi bűneit, bohóságait, sértéseit ; készek őt segíteni és hajlandók megbőszülni: elvesztette teljesen praktikus eszmemenetét, hogy helyet adjon a romantikusnak. Kedélyvilága teljesen megváltozott. A reménnyel derültebb hangulat szállotta meg. Tetszeni kezdett neki ez az ifjú, a ki mint egy megváltó tünt fel előtte. Most már jobban megnézi, érzi, hogy vonzódik hozzá. A mikor Dalos hazakísérte, meg is mondta neki. Dalos vigasztalta, hogy minden jóra fog fordulni, csak bizzon benne. Legyen teljesen nyugodt. Majd az ő és testvére sorsáról is fog gondoskodni. Margit a régi derült kedélyállapotban ment be testvéréhez az üres házba. II. A mikor Margit magára maradt, akkor jutott csak arra a tudatra, hogy mit tett. Egy egészen idegen ifjút kért fel védőjének és megboszulójának. És abba az ifjúba, most már érzi határozottan, szerelmes lett. Most az az ifjú, hogy az ő kedvére tegyen, felelősségre vonja a grófot; az goromba lesz, megtagad minden felvilágosítást; kikerülhetetlen a párbaj. Az ő szerelme a halál torkába néz. [Mert a gróf kitűnő vívó és biztos lövő. családjegy: 2 frt. Közlekedés a csavargőzösön délután óránként. Jegyek e meghívó előmutatása mellett Brutsy Gyula, Leitgeb János és Sternfeld Rezső uraknál, a főgymn. épületében a pedellusnál, továbbá a mulatság napján a helyszínén kaphatók. E jegyek a mulatság területére lépéskor átadandők. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtat a rendezőség. Kedvezőtlen idő esetére a mulatság május 30-án fog megtartatni.» Akik meghívóra igényt tartanak, már most jelentkezzenek a rendezőségnél. — Adakozások a milleniumi kiállításra. A nov. 17-iki megyegyülés határozatából vármegyénk alispánja felhívást küldött szét a megyében, hogy a megyebeli iparosoknak mint kiállítóknak az 1896 évi ezredéves kiállításban való részvételét lehetővé tevő segélyalap létesítése Iránt adományok gyűjtessenek. Az alispán felhívása hivatkozik arra,, hogy történelmi hagyomány kötelezi az ország hajdan első megyéjének közönségét, hogy a kiállításon méltóan vegyen részt.. A vármegye mint jogi személy önerejéből segélyalap létesítésére nem képes, tehát a közönség van hivatva azt megteremteni, a gazdag forintját,, a szegény filléreit adván a nemes célra. E felhívás j folytán Víziváros község gyüjtőivén eddig a következő adományok folytak be: Víziváros község 5 frt, Szalkay József 1 frt, Barta Tivadar 1 frt, Petruska Albert 30 kr, N. N. 50 kr, Dr. Walter Gyula 5 frt, N. N. 50 kr, K. 1 frt, Hetyey 5 frt, Meisermann Jánosné 50 kr, id. Tölgyesy László 1 frt, Knorr János 40' kr, Till József 30 kr, Némethy Lajos 2 frt, Hanny Béla 2 frt, Simor Teréz 2 frt, K. A. $0 kr, dr. Komlóssy Ferencz 5 frt, Leitgeb János 10 frt, Rainer Lajos 2 frt, Rosszival István 2 frt, Prohászka Ottokár I frt, Mally 1 frt, Lukáts I frt, Boltizár 3 frt, Graeffel 2 frt, Maszlaghy 1 frt, Pellet József 2 frt, Sujánszky 2 frt, Bálint János 50 kr, Reviczky Gábor 1 frt, Fekete György 50 kr, Vimmer Ferencz 2 frt, dr. Csernoch János 5 frt, gróf Csáky Károly 5 frt, Blümelhuber 2 frt, Knauz Nándor 3 frt, Majer N. János 2 frt, Chatry Szález és fia 10 frt, Pór Antal 5 frt, Tóth József 2 frt. — Színház. Szerdán a » Vasgyáros* ment félig telt ház előtt. Ebben a darabban lépett fel először A 1 p á r Irén, újonnan szerződött tag, ki C 1 a i r e örökszép szerepét kreálta. Alpár Irénnek komoly drámai szerepekre kiváló temperamentuma és orgánuma van, csak kár, hogy a gyorsabb tempójú beszédet nemcsak a szenvedélyes helyekre tartja fen. Különben látszott, hogy szerepét komoly tudással játszta és tanulmányozta, amint tőle, mint a konzervatórium végzett növendékétől előre várta a közönség. Mindenesetre intelligens színésznőt nyert benne a társulat. A többi szereplők jók voltak, csak Mátray Kálmánnak nem való volt Bligny herczeg. Mezey es Sárdi jeleskedtek leginkább. Csütörtökön került színre a budapesti népszínház kedvelt »L.iIi«-je, ez a könnyűvéiű igazi franczia darab, telve pikantériákkal. A két főszereplő : Mátray Kálmán (Plainchard) és Cs 111 a g Amália (Ameli és Antonin) jól megálltak helyüket. Különösen a második felvonás végét csinálták kitűnően. B á t o s i (Battlíére) és Sárdi (Bompán) nem voltak egészen hibátlanok. Az első nagyon is szegletes volt, a második nem volt eléggé szegletes a szerepnek megielőleg. Jó volt Hidasi (Saint Hypotése.) Ma, szombaton este itt először »Papageno« bohózat Kneiseltől. Holnap szokás szerint két előadás. Délután a «Fenegyerekek* és este a «Napraforgó >. — Panaszkönyv. Több panasz érkezett be hozzánk, hogy a csavargőzös-társulat nincs elég tekintettel az utazó közönségre. Sol rszor megtörténik, hogy ugyanaz a propeller, amely utazókat hoz, egyúttal nagy dereglyéket is vontat. A hozzácsatolás, vontatás pedig mindig késedelemmel jár és egyébként sem kellemes az utazó közönségre. Igy megtörtént az elmúlt napokban, hogy az utazók e 1 k é stek a vasúttól, mert a személyszállító propeller dereglyéket vontatott. Hisszük, hogy a társulat ezeket a jogos felszólalásokat szokott készségével tudomásul fogja venni és segíteni fog azon. — Űrökbe fogadás. A várhegy oldalában kís fiúgyermeket talált a mult héten két borbélysegéd. Egy hírünkben megírtuk ezt annak idején és egyben felhívtuk a közönséget, talán akadna valaki, ki az ártatlan fiúcskát örökbe fogadná. Felhívásunk nem hangzott el nyom nélkül, mert mint értesülünk, a lelencet Véghelyi Ödön vármegyei főszámvevő örökbe fogadta. A kis fiút már megkeresztelték a Bakács-kápolnában, Lajos, Károly és Géza nevet kaElég jól tudja azt ő, hiszen előtte eléggé kimutatta azt. A sírás kezdte fojtogatni Hátha megölik; mi lesz akkor ő belőle. De így is! csak nem várhatja, hogy Dalos elvegye. Az előzmények után szinte hihetetlen. Még mindig azt hiszi alighanem róla, hogy nem szereti s csak hálából menne hozzá Pedig ő meg merne mindenki előtt esküdni, hogy ha még sohasem szeretett senkit, most szereti Dalost olyannyira, hogy ha az többé már nem szeretné viszont, akkor könnyen el tudja majd magát határozni arra, a mire most nem volt képes, hogy lemondjon szerencsétlen életéről. Kis nővérkéje nem tudta, hogy Margitot mi lelte, sírva kérdezte tőle. Margit letörülte könnyeit és csitítva altatta el a szegény árvát. A fáradtságtól kimerülve maga is elaludt, álmában is fel-felriadva. * Dalos zúgó fejjel érkezett haza. A forró nyári levegő egész fullasztóvá tette a szoba legét. Alacsony ottománára vetette magát és úgy gondolkodott a történtekről. Hangosan felnevetett. Ugyancsak szép helyzetbe jutott. A ki után mindeddig hiába futott, az most önként karjaiba dobta magát. Csak egy jelentéktelen, szinte naiv kívánságát kell teljesítenie, hogy megboszulja azt, aki eddig fogva tartotta ideálja szivét. Tetszett neki az a gondolat, hogy ő most egész komédiát játszik. De lagalább igazán belé szeretne Margit. Szívesen megtenne érte akármit. Csengetett. Két barátját kérette magához. Azok még aznap elvégeztek mindent. A gróf meg volt lepve, de mint kifogástalan gentleman kész volt elégtételt nyújtani. El nem veheti Margitot, rendelkezésére áll tehát Dalosnak. A segédek pisztolyban állapodtak meg. Másnap reggel kora hajnalban fog megtörténni a párbaj. Dalos nyugodtan ült le levelet írni. Nem volt senkije sem. Margitnak címezte. Azután lefeküdt és nyugodtan aludt. Hí. Margit még aludt, a mikor felzörgették. Hét óra felé járt az idő. Kün már nappali képe volt a városnak. Dalos barátja volt a kora látogó. Margit ismerte még a jobb napokból. Eleinte nem tudta mire vélni a korai látogatást. Később eszmélni kezdett. Valami fájós előérzet nagyon összeszorította szivét. Előre is sírni szeretett volna. A fiatal ember illedelmesen köszönt. — Megbocsát nagysád, de Józsi barátom kértére jöttem el. Ö maga nem jöhet el . . . Margit remegve szólt közbe : — Mondja kérem, meg Van sebesülve, ... él még ? — Fájdalom, már nem. Nagysád nevével ajakán, zárta le örökre szemeit. A golyó szivén találta. Rámí bizta ezt a levelet . . . Margit már nem hallckta, hogy mit beszél az ifjú. Az a fájó; érzés mindjobban közeledett szivéhez. Szótlanul összerogyott. \ \ A mikor hosszas betegség utáln először jöhetett teljesen eszméletre, / a mikor már ura lehetett önmagának, < ekkor kezébe adták Dalos utolsó levehet. Remegve bontotta fel. /