Esztergom és Vidéke, 1895
1895-05-09 / 37.szám
Botránykövek. Esztergom, május 7. Mikor Esztergomban építenek, akár monumentálisan, akár nem, mindig egy botránykövet is falaznak be az új épületbe, amely hosszú időkön át késő századokig felháborodásul szolgál. Hogy metafora nélkül beszéljünk, városunk középületei csak addig szépek, ameddig papíron látjuk azokat, de a kivitelben mindegyiknek van egy rémítő nagy hiánya : botrányköve. Nem akarunk jelenleg a számtalan elfussolt épülettel foglalkozni, ezúttal csak három botránykőnél állapodunk meg. Első az esztergomi híres főgymnázium. Uj palota és már is majdnem romhalmaz. Minden vakációban, mikor a deákok a boldog szünidőt élvezik, a házigazdáknak, a város atyáinak ugyan csak fői ám a fejük, hogy az egy év alatt lehullott vakolatot, kimarjult gerendákat valahogyan kireparálják. Hát kérjük, ez a városnak igen rossz szünidei mulatság. Mert egy nyilvános intézetet mégis csak olyanformára kellene építeni, hogy támasztékok nélkül megálljon a maga lábán vagy ötven évig. Nem tudjuk, mit szól hozzá a súlyos pótadóval terhelt polgárság, mikor a városi főszámvevő a jövő évi költségMájus. Nagyon szegény a kebel, mely nem tud örülni az első pacsirta dalának, az első virágnak. Güseck. Úgy vélem, hogy Pithagoras és Newton is poéták voltak a maguk májusán. Mert akit szívvel alkotott a Teremtő, az a gyöngyvirág, jázmin és orgona mámoros, poétikus hangulatából ki nem vonhatja magát. De amit az illatnak legbájosabb asszonanciája meg nem csinál, megcsinálja azt az a káprázatos látomány, mely jut a szemnek, az a űlomélai térzene, mit a bokrok kifogyhatatlan nótájú, virgonc troubadourjai cselekesznek, a dalos madárkák, különösen ha méla, esti alkonyaton megszólalsz epedő szerelmi dalodom :kedves csalogány. Szép vagy Május, szebb annál a mythológiai istennőnél, a kinek nevét hordozod. Egyik érthetetlensége a poézissel tele antik mythologiának, hogy a te fiad M a i a ! a kalmárlelkű Merkúr lehetett. Te, ki a tavasz ébredésének voltál istenvetésében ezt a kedves kis tételt olvassa : tA gymnázium rongált épületének tatarozása 10,000 frt. > Mintha bizony valamelyes Árpádkori templom restaurálásáról lenne szó, nem pedig olyan épületről, amelyet csak néhány éve nagy hűhóval emeltek. A második botránykő az is szép. Ez egy pár kalítkaszerü pavillon, éppen a gymnáziummal szemközt, úgy hivják, hogy az esztergomi uj kaszárnya. Itt már csakugyan difficile est satiram non scribere. Szinte unalmas már amennyit emlegetjük lapunk hasábjain, hogy az tűrhetetlen, komikus és minden modern technikai igényt arcul csapó dolog, hogy egy egész utca kövezetét lejebb kelljen szálitani, hogy a most készült épület ablakai elég magasak legyenek. A buda-utcai homlokzat oldala nem jóizlésű ember szemének való látvány, vakablak és valódi ablak váltakozik szabálytalan közökben. Egyik pavillon lépcsőházának vasgerendái kilátszanak az utcai homlokzat ablakain keresztül és itt a bejárat olyan alacsony, hogy a szálas bakáknak le kell hajolniok, ha keresztül akarnak menni a kapun. A legnevetségesebb pedig az, hogy egy modern kaszárnyát méregdrága házak kisanője, a ki csupa bűbáj és hangulat lehettél, a ki bizonynyal szebb Vénusnál, mint nevelhetted fiadat a kalmárok patronusává, az istenek antik köztársaságában ? Es ha fiad igy megtagadott, bizonynyal a kedves fiadnak kezéből május elsején kivetted a mérleget és a kikelet fuvalmával poétává kényszeritetted. Nem hiszem, hogy a május szépségének bámulatra, csodálatra késztő hatása alatt, valami, ha öntudatlan már is ne jelezze a lélek föltétlen kapitulációját, Madách szerint a természet egy nagy sziv szerelmétől dobog. És még nem láttam az irodai robotnak halállal eljegyzett betegét, a kinek arczára csodálatos metamorphosisként ne az élet pirját föstötte volna a május fuvalma. És Aphrodité Pandemos bizonynyal a tiszta, eszményi szerelem istennője lesz Aphrodite-Urania, kollegájának napjain, ebben a bűbájos májusban. * Micsoda szörnyű anachronizmus hát, hogy egy pár népboldogitó fantaszta az emberiséget egyetlen poétikus napjából ki akarja fosztani és május elsejét az uj, népboldogitó eszmék vérkeresztelőjévé akarja avatni. A világrend ellen üzennek május elsején hadat, holott csak e napon játitásával a város kellő közepére épitettek, nem pedig a városon kívülre. Persze, ha kérdezzük, ki a hibás, akkor mindenki a kezét mossa. A városi közgyűlés, az ártatlan a szegény, mert az igaz ugyan, hogy a tervek a zöld asztalon forogtak, de ugyan ki ért azoknak szakszerű megbirálásához ? s ha ért is hozzá, ki ér rá vele foglalkozni ? A tervező épitész elhibázta ugyan a cirkulust, de hát minek aprólékoskodott volna, mikor tudta, hogy a tervek még annyi birálaton fognak keresztül menni. A fölülvizsgáló épitész és a katonai hatóság vagy bízott a tervezőben, vagy könnyelműen járt el. No, már a vállalkozókat és az ellenőrző bizottságot csakugyan nem lehet okolni, mert azoknak a helybenhagyott terveken változtatni nem volt szabad. Kimosakodni mindenki tud, de a hibát magára vállalni senki; ez már régi dolog. De menjünk tovább. Elérkeztünk a legimpozánsabb botránykőhöz : ez az uj vashid feljárója. Mindig azt emlegették, no most készül az esztergomi sugár-út. Mikor szó volt arról, hogy talán a Gantner-utcán, a Sas-kaszárnya telkén át, vagy pedig a plébánia mellett csináljuk a följárót, mind eme igen megszívlelendő terveket elütötték a száll az emberek szivébe megnyugvás és enyhület. Merő fenyegetésnek kell lenni a dobbal, sippal kürtölt vörös májusnak, mert nem lehetnek az emberek oly gonoszok, hogy az élet egyetlen magától derült napján fegyverkezzenek a megtorlásra. Aztán bölcsen megmondotta Cicero, hogy a vélemények elévülnek, de a természet szavát föntartja az Isten. (Denat. deor I. 2. c. 2.) Herostrates fölgyújtván az Arthemis-templomot halállal lakolt; de a halálnak minő halálával kellene meghalnia annak, a ki vérrel fertőzteti meg a napot, mely a poézisé. A sociális tanok mennyi természetimádót riasztanak el, hogy valami gonosz közülök a május elsejét használta föl hadizenő napnak. És beszéljen mást bárki, a vörös május soha sem lesz egy második Bertalan-éjszaka, mert annyi ekkor a hangulat, hogy nem lehet lelketlenül vért ontani. Rettenetesen eldurvul az emberiség erkölcsében, ha megteszi. * Ámbátor, szép május, a dekadens áramlatok nem ismeretlenek. Lehet, hogy a te langyos hangulatodból az uj sociális áramlat ki fog zavarni, de ha e tanok a május elseje hangulatának detronizálásával közlekedési miniszter azon kétségtelenül történelmi jelentőségű cselekedetével, hogy a Lőrinc-utcára tette a liniát és azt mondta : erre, és így fog menni a feljáró, punktum. Hát ez már olyan dolog, ami előtt meg kellett hajolni. Sajátítsunk ki egy egész utcát véges-végig, csak az út egyenes legyen. Mikor aztán kicövekelték az egyenes útat, kisült, hogy az nem egyenes, hanem görbe. Nem csak egyszeresen görbe, hanem kétszeresen, nem sugár-ut, hanem egy kacskaringós dülőút a szigeti kerteken keresztül. Szinte hajlandók vagyunk azt mondani, olyan visszataszító látvány az a görbe út, hogy vigyék pokolba az egész hidat, hagyták volna meg nekünk a mi jó kis hajóhidunkat, ne tették volna tönkre a fülemüle-dalos primáskertet. Hisz ez a feljáró is az ép esztétikai érzéknek arculcsapása! Vájjon mért nem helyezték a hidat még feljebb, ha már a vízivárosi feljáró menetelessé tétele céljából szükséges, hogy a vashid a hajóhidtól legalább 120 méternyire legyen, ahogyan most van ? Mért nem vezették a feljárót a Sas-kaszárnyán át ? Ennek telkét nem kellett volna kisajátítani, mert úgyis a városé. A feljáró pedig a Széchenyi-térre nyílott volna, mely elég tágas tér arra, ülnének győzelmi tort, nincs kétségem, hogy fog jönni egy uj rajongó kultusz, a mely május elsején a poézisnak renaissance-át proklamálja. Jövel Balzac barna hölgye, a ki remélsz, maradj soká velünk reményeddel, miglen őszszel szürke hölggyé leszesz, a ki csupán emlékezel. Verner László. Monográfiái törmelék. (Izelitő saját érdekes müvemből.) A napokban elhatároztam, hogy a millenium megünneplésében én is kiváló tevékenységet fejtendek ki. Mivel pedig a millenium megünneplésében — mint önök helyesen tudják — többféleképp szokás részt venni, én sokoldalú tehetségemet monográfia Írására fogom pazarolni. Ez a műfaj most úgyis Hamupipőkéje az irodalomnak, hát már illő, hogy akadjon egy megszabadító hercege. Tervem kivitelére szövetkeztem egy ismerősömmel, aki még tudósabb mint én. O ugyanis a polgári életben sajtkereskedéssel foglalkozik és kódexek lapozgatásával tölti serényen napjait. O szállítja számomra az adatokat, én pedig szerves egészszé kögitem azokat. Íz .Esztergom és liie" imája, Esztergom, XVII. évfolyam. 37. szám. Csütörtök, 1895. május 9. ESZTERGOM k TIDEKE ^\x\x\v^v^\v\v\x\\^^ VÁROSI £3 MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, jp***** 9 **^^ Megjelenik betenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, Hirdetések _ —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI Áív. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások f | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: § § Fél évre 3 » — » ^ 0 , , .. , , , | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstáriI Negyed évre 1 » 50 > § Szechenyi-ter 35. szam. | § Egy hónapra — » 50 » | ; *. ^ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | |fcs«« 1 sN«^^!N^^íX'Va^>MNcxx a Wallfiscll- és Hailgll-féle dohánytőzsdékben. |s»s»»fVxíi»Mae»!liífc^
